Mizik Tamás (szerk.)

Agrárgazdaságtan III.


9. A klímaváltozás hatásai a mezőgazdaságra és az alkalmazkodás eszközei

Popp József
 
Az éghajlatváltozás mérséklése és fenntarthatóság szempontjából fontos indikátorok (ÜHG-kibocsátás csökkentése, talajállapot, felszíni és felszín alatti vizek szennyezése, szintetikus inputok csökkentése stb.) teljesítése vegyes képet mutat. Komoly lépéseket kell még tenni a 2030. évi célértékek eléréséhez. Az éghajlatváltozás okozta negatív hatások mérséklésének lehetőségeit nem sikerült eddig kihasználni, többek között azért sem, mert a KAP éghajlat-politikai célkitűzése nem tesz különbséget az éghajlatváltozás mérséklése és az ahhoz való alkalmazkodás között. Az éghajlatváltozás mérsékléséhez csökkentenünk kell az ÜHG-kibocsátást, az alkalmazkodással pedig mérsékeljük az éghajlatváltozás hatásait, hogy az EU 2050-re rezilienssé váljon az éghajlatváltozás hatásaival szemben. Ehhez a fenntartható öntözés (felszíni vizek, esővíz, újrahasznosított víz stb.) fejlesztése mellett az új éghajlati viszonyoknak jobban megfelelő – kevésbé vízigényes – növények termesztését (precíziós nemesítéssel) célszerű preferálni. A klímaváltozás regionális különbségeit vizsgálva kiderül, hogy a klímaváltozással szemben leginkább sérülékeny terület is a Dél- és a Közép-Alföld térsége, a Dunántúl kedvezőbb helyzetben van.
A magyar agrárgazdaság még nem készült fel a klímaváltozás hatásaira, az alkalmazkodás nem látható sem a szabályozásban, sem a gazdák hozzáállásában, ugyanis a magas átlagéletkorral rendelkező gazdatársadalom többsége nem tud és/vagy nem is akar gyökeresen eltérni a megszokott művelési gyakorlattól. Ennek súlyos gazdasági következményei az évi több százmilliárd forint aszálykár csak a gabona és olajnövény esetében, miközben a kárenyhítési összeg ennek töredéke. A klímaváltozás régóta tartó folyamat, nem lehet megállítani, de az éghajlatváltozás alakulását befolyásolhatjuk és alkalmazkodhatunk hozzá. Magyarországon egyszerre pusztíthat árvíz és aszály. A kormányzat különböző vízügyi fejlesztéseket hajt végre, például vizek betárazása céljából, amit később mezőgazdasági célokra lehet használni. Erre azonban nem több százmilliárd, hanem több ezermilliárd forintra van szükség.

Agrárgazdaságtan III.

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 664 191 7

A könyv megszületését alapvetően az indokolta, hogy – a korábbi kötetekhez hasonló formában és részletezettséggel – bemutassa azokat az agrárgazdasági témákat, amelyekre a két korábbi kötetben már nem volt mód (vagy időközben érdemi változások történtek az adott területen), de a témához történő kapcsolódásuk vitathatatlan. Ennek során, három témakörbe rendezve, elemzi a globális és lokális élelmiszerláncokat, az élelmiszer-termelés és -fogyasztás ökonómiáját, az élelmiszerpiacokat és árakat, az élelmiszer-kereskedelmet (az agrárgazdaság felépítése és működése); a fenntarthatóság és az agrár-környezetvédelem összefüggéseit, az élelmezés- és élelmiszer-biztonság aktuális helyzetét, az élelmiszer-pazarlást, a klímaváltozás hatásait a mezőgazdaságra, és a generációváltást (fenntarthatósági kihívások az agrárgazdaságban); valamint az agrárpolitikát, a vidékfejlesztést, a körforgásos biomassza alapú gazdaságot (fenntartható(bb) agrárgazdaság eszközei). A szerzők célja továbbra is az volt, hogy az egyes témák kapcsán megkönnyítsék mind az oktatók, mind a hallgatók munkáját. Az egyes fejezetek önmagukban is megállnak, illetve alkalmasak arra, hogy kitöltsenek egy előadást. Emellett a hallgatói megértést továbbra is segíti a fejezetek végén megtalálható összefoglalás és az ismétlő kérdések. Ebben bízva ajánljuk a tankönyvet a számukra és reméljük, hogy legalább olyan hasznosnak találják, mint az első két kötetet.

Hivatkozás: https://mersz.hu/mizik-agrargazdasagtan-iii//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave