Mizik Tamás (szerk.)

Agrárgazdaságtan III.


9.3.1. Az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás finanszírozása

Az uniós költségvetés számos alapból és eszközből áll, amely az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodást támogatja, különösen a mezőgazdaság, a kutatás és innováció, illetve a kohézió és a regionális fejlesztés terén. Az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodással kapcsolatos intézkedések horizontális jellegéből adódóan nehéz azonosítani minden releváns uniós finanszírozású projektet. Például a természetvédelmi projektként megjelölt, uniós finanszírozású projektek az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás célját is szolgálhatják. Az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás szempontjából számos uniós finanszírozású projektet mind a Bizottság, mind a tagállamok relevánsnak tartanak (9.1. táblázat).
 
9.1. táblázat. Különböző uniós alapokból finanszírozott, éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodást szolgáló releváns projektek
Vidékfejlesztés (EMVA)
 
Kohéziós és regionális alapok
 
 
Kutatás és innováció (Horizont Európa)
 
Környezetvédelem és éghajlat-politika (LIFE)
  • víztakarékosság (öntözési, víztárolási beruházások)
  • – viharok vagy kártevők által károsított erdők helyreállítása
  • környezetbarát infrastruktúra: az árvíz, a tengerparti erózió, a földcsuszamlások vagy az aszály kockázatának csökkentését célzó természetalapú megoldások
  • az árvízvédelmet / a partvédelmet szolgáló szürke infrastruktúra
  • az aszályok és a vízhiány problémájának kezelésére szolgáló esővíztározók
  • – a vizes élőhelyek és tőzeglápok helyreállítása
 
  • időjárás-előrejelzési modellezés és az éghajlatváltozással kapcsolatos kockázatelemzés
  • – az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodást szolgáló új megoldásokkal kapcsolatos kutatás
  • az árvíz, a tengerparti erózió, a tűz, a földcsuszamlások vagy az aszály kockázatának csökkentését célzó természetalapú megoldások tesztelése
  • – a különböző fenyegetések – például a nagyvárosokban tapasztalható hőszigethatások, az elsivatagosodás stb. – leküzdésére irányuló innovatív módszerek
 
A történelem során a mezőgazdaság fejlődése mindig szorosan összefüggött az öntözéssel. Az új éghajlati viszonyok – a magasabb hőmérséklet és a hosszabb aszályos időszakok – következtében, azaz a hosszabb vegetációs időszak, valamint a növények és talaj nagyobb párolgása miatt a növények több vizet igényelnek. Az új éghajlati viszonyokhoz való alkalmazkodásra több lehetőség is kínálkozik: az öntözés fejlesztése a további vízigény kielégítése érdekében, a nedvesség megtartását célzó talajjavítás, valamint az új éghajlati viszonyoknak jobban megfelelő – kevésbé vízigényes – növényekre való átállás.
Alternatív öntözési forrást jelentenek a meglévő víztestek (folyók és talajvíz), az esővíz vagy újrahasznosított víz újrafelhasználása. Az EU elsősorban az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap (EMVA) révén támogatja az öntözést, amely öntözőrendszerek (berendezések, hálózat és tározó) beruházásait hivatott finanszírozni. Emellett a tagállamok az Európai Mezőgazdasági Garanciaalap keretében bizonyos ágazatokban (gyümölcs- és zöldségfélék, olajbogyó és olívaolaj, bor) támogatást kaphatnak az öntözés fejlesztésére. 2014 óta az uniós öntözésfejlesztési támogatás feltétele a várható vízmegtakarítás előzetes bizonyítása. Az öntözés hatékonyságának növelése nem feltétlenül eredményez alacsonyabb vízfogyasztást, mert az öntözést igénylő többletterület és hosszabb aszályos időszakok miatt további vízforrásokra van szükség, ami elviheti az öntözőrendszer korszerűsítésével elért vízmegtakarítást. 2010 és 2020 között például Dél-Franciaországban 26%-kal, közel 130 ezer hektárra nőtt az öntözött terület, ahol a mezőgazdasági terület 20%-át öntözik (Európai Számvevőszék, 2021).
A 2023–2027-es időszakban az EMVA keretében 19 tagállam tervezi támogatni az öntözést, öntözőrendszerek és tározók bővítését 52 különböző projekt révén. Csak három tagállam (Belgium-Flandria, Bulgária és Görögország) tervezi kifejezetten az éghajlatváltozás hatásaival szemben reziliensebb, illetve kevésbé vízigényes növények termesztését. Görögország például támogatja az aszálytűrő növények termesztését és a vízigényes nyári növényekről a téli növényekre való átállást (Európai Számvevőszék, 2024b). Az öntözési beruházások segítségével a gazdaságok versenyképesebbé válhatnak magasabb hozzáadott értéket képviselő (de vízigényesebb) növények előállításával, elsősorban a növekvő termelésnek vagy termésbiztonságnak köszönhetően Ugyanakkor a versenyképesség növelése, vagyis jövedelmező növény termesztése, illetve az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás, azaz az egyre szűkösebbé váló víztől való függőség csökkentése között fennálló ellentét egyre nagyobb problémát jelent (Európai Unió, 2021b).
A vízhiányra és az aszályra adott válaszként általános hangsúlyt kapnak a víztárolásra (tározókra), valamint az öntözőberendezésekre és infrastruktúrára irányuló termelő beruházások (European Commission, 2023). Ennél racionálisabb megoldások is léteznek, ideértve a vízhiánnyal és az aszályokkal szemben reziliensebb talajhasználati és növénytermesztési gyakorlatok támogatása az átállás elősegítése érdekében. Egyrészt az öntözés nem ad fenntartható választ a mezőgazdaság alkalmazkodási igényeire, másrészt nem kapnak megfelelő ösztönzést a hosszú távú megoldások, mint például más növénykultúrára/-fajtára való átállás és az éghajlati viszonyoknak megfelelő gazdálkodási módszer bevezetése. Az esővíz gyűjtése és tárolása, valamint a szennyvíz újrafelhasználása fenntartható öntözési forrást jelent, ezzel ellentétes a felszín alatti vizek túlzott kitermelése. Lengyelországban ez bevált gyakorlat, mert a KAP keretében nem finanszíroznak olyan projekteket, amelyek felszín alatti vizet használnak öntözésre, kizárólag csak az esővíz felfogására szolgáló zárt tározók támogathatók (Európai Számvevőszék, 2024b).
A tagországok gyakran nem vesznek tudomást arról, hogy az éghajlatváltozás miatt megváltozhatnak a földrajzi hely jellemzői, például a hőmérséklet, a csapadék vagy a talajtípus. Az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodáshoz kapcsolódó finanszírozás nyomon követése során is nehézségek merülnek fel, ami akadályozza a támogatás hatásának értékelését. E hiányosságok miatt fennáll annak a kockázata, hogy az uniós alkalmazkodási politika nem tart lépést az éghajlatváltozással. Ez azt is jelenti, hogy változatlan forgatókönyv alapján az EU nem lesz képes 2050-re rezilienssé válni az éghajlatváltozás hatásaival szemben (Európai Számvevőszék, 2024b).

Agrárgazdaságtan III.

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 664 191 7

A könyv megszületését alapvetően az indokolta, hogy – a korábbi kötetekhez hasonló formában és részletezettséggel – bemutassa azokat az agrárgazdasági témákat, amelyekre a két korábbi kötetben már nem volt mód (vagy időközben érdemi változások történtek az adott területen), de a témához történő kapcsolódásuk vitathatatlan. Ennek során, három témakörbe rendezve, elemzi a globális és lokális élelmiszerláncokat, az élelmiszer-termelés és -fogyasztás ökonómiáját, az élelmiszerpiacokat és árakat, az élelmiszer-kereskedelmet (az agrárgazdaság felépítése és működése); a fenntarthatóság és az agrár-környezetvédelem összefüggéseit, az élelmezés- és élelmiszer-biztonság aktuális helyzetét, az élelmiszer-pazarlást, a klímaváltozás hatásait a mezőgazdaságra, és a generációváltást (fenntarthatósági kihívások az agrárgazdaságban); valamint az agrárpolitikát, a vidékfejlesztést, a körforgásos biomassza alapú gazdaságot (fenntartható(bb) agrárgazdaság eszközei). A szerzők célja továbbra is az volt, hogy az egyes témák kapcsán megkönnyítsék mind az oktatók, mind a hallgatók munkáját. Az egyes fejezetek önmagukban is megállnak, illetve alkalmasak arra, hogy kitöltsenek egy előadást. Emellett a hallgatói megértést továbbra is segíti a fejezetek végén megtalálható összefoglalás és az ismétlő kérdések. Ebben bízva ajánljuk a tankönyvet a számukra és reméljük, hogy legalább olyan hasznosnak találják, mint az első két kötetet.

Hivatkozás: https://mersz.hu/mizik-agrargazdasagtan-iii//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave