Mizik Tamás (szerk.)

Agrárgazdaságtan III.


9.3.2. Zöld átállás

2020-ban az EU ideiglenes eszközként elindította a NextGenerationEU (NGEU) helyreállítási tervet, hogy segítse a tagállamokat a Covid19-világjárványból való kilábalásban. Az NGEU keretösszegét (2022-es árakon) legfeljebb 731 milliárd euróban maximalizálták kiegészítve az EU 2021–2027-es időszakra vonatkozó hosszú távú költségvetését. Központi eleme a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz (Recovery and Resilience Facility: RRF), hogy enyhítse a Covid-19 gazdasági és társadalmi hatásait, miközben tagállamok jobban felkészülhetnek a zöld- és digitális átállára (9.2. ábra). 2022-ben az EU a globális energiaválságra reagálva elindította a REPowerEU tervet, 2024 februárjától 19 milliárd euró összegű vissza nem térítendő támogatást nyújtva ehhez. 2024 februárjában az éghajlat-politikai hozzájárulást a teljes 648 milliárd euróról 275 milliárd euróra (42,5%) módosították.
 
9.2. ábra. Az NGEU költségvetése, 2024
Megjegyzés: Az összegek 2022-es árakon értendők (milliárd euró)
 
Az RRF keretében hozott intézkedések releváns szakpolitikai területekre vonatkoznak. Ezek egyike az éghajlat-politikai és környezetvédelmi célkitűzéseket egyaránt tartalmazó zöld átállás (9.3. ábra). A zöld átállással kapcsolatos intézkedések előmozdítják a fenntartható növekedést, munkahelyek létrehozását és az energiabiztonság megőrzését. A zöld átállást a zöld technológiákra, a biológiai sokféleségre, az energiahatékonyságra, az épületfelújítási munkálatokra és a körforgásos gazdaságra irányuló reformokkal és beruházásokkal támogatják (Európai Unió, 2021c).
 
Az Európai Unió 2030-ra vonatkozó éghajlat-politikai célértékei:
  1. Az üvegházhatású gázok (ÜHG) kibocsátásának legalább 55%-os csökkentése az 1990-es szinthez képest
  2. A megújuló energiaforrások legalább 42,5%-os részarányának elérése az energiafogyasztásban, törekedve a 45%-os célérték elérésére
  3. A végsőenergia-fogyasztás 11,7%-os csökkentése a 2030-ra előre jelzett energiafogyasztáshoz képest, a 2020-as referencia-forgatókönyv alapján
Az RFF ösztönzőleg hatott a tagállamokra a zöld átállásra irányuló beruházások terén. A tagállamok mintegy 275 milliárd eurót irányoztak elő éghajlat‑politikai fellépésekre a zöld átállás pillére keretében (Európai Számvevőszék, 2024c). Az éghajlat-politikához hozzájáruló összegeket potenciálisan túlbecsülték a tagállamok, eltérések voltak a tervezés és a gyakorlat között, továbbá hiányos volt a tájékoztatás arra vonatkozóan, hogy az intézkedések mennyiben is járulnak hozzá a zöld átálláshoz.
 
9.3. ábra. A zöld átállás pillére és szakpolitikai területei
 
Az RRF keretében minden tagállamnak az RRF tervének teljes finanszírozási allokációjának legalább 37%-át éghajlat-politikai intézkedésekre – vagyis az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodásra vagy az éghajlatváltozás mérséklésére – kell fordítania a 2030-as éghajlat-politikai célértékek teljesítése érdekében. Mindezek az intézkedések a zöld átállás pilléréhez kapcsolódnak. A 37%-os éghajlat-politikai hozzájárulás kiszámításához az RRF-rendelet tartalmazza az éghajlat-politikai nyomon követés éghajlat-együtthatókon alapuló módszertanát. Az uniós éghajlat-együtthatók „tevékenységalapúak”, amelyek számos beruházási területet érintenek, például a tárgyi eszközöket vagy immateriális javakat, a kutatást és fejlesztést, az energiaügyet és a közlekedést. Minden beavatkozási területhez egy-egy éghajlat-együtthatót rendelnek, amely a tevékenység éghajlatra gyakorolt várható hatásán alapul (European Commission, 2022). Az együtthatók 0%, 40% vagy 100% lehetnek. 64 beavatkozási terület rendelkezik pozitív (40%-os vagy 100%-os) éghajlat-együtthatóval (9.4. ábra). Magyarország éghajlatváltozással kapcsolatos hozzájárulás összege jóval meghaladja a 37%-os minimális célértéket, ugyanis megközelíti a 70%-ot (csupán három tagország hozzájárulása nagyobb minimális összeggel).
 
9.4. ábra. Az RRF várható éghajlat-politikai hozzájárulása tagállamonként, 2024

Agrárgazdaságtan III.

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 664 191 7

A könyv megszületését alapvetően az indokolta, hogy – a korábbi kötetekhez hasonló formában és részletezettséggel – bemutassa azokat az agrárgazdasági témákat, amelyekre a két korábbi kötetben már nem volt mód (vagy időközben érdemi változások történtek az adott területen), de a témához történő kapcsolódásuk vitathatatlan. Ennek során, három témakörbe rendezve, elemzi a globális és lokális élelmiszerláncokat, az élelmiszer-termelés és -fogyasztás ökonómiáját, az élelmiszerpiacokat és árakat, az élelmiszer-kereskedelmet (az agrárgazdaság felépítése és működése); a fenntarthatóság és az agrár-környezetvédelem összefüggéseit, az élelmezés- és élelmiszer-biztonság aktuális helyzetét, az élelmiszer-pazarlást, a klímaváltozás hatásait a mezőgazdaságra, és a generációváltást (fenntarthatósági kihívások az agrárgazdaságban); valamint az agrárpolitikát, a vidékfejlesztést, a körforgásos biomassza alapú gazdaságot (fenntartható(bb) agrárgazdaság eszközei). A szerzők célja továbbra is az volt, hogy az egyes témák kapcsán megkönnyítsék mind az oktatók, mind a hallgatók munkáját. Az egyes fejezetek önmagukban is megállnak, illetve alkalmasak arra, hogy kitöltsenek egy előadást. Emellett a hallgatói megértést továbbra is segíti a fejezetek végén megtalálható összefoglalás és az ismétlő kérdések. Ebben bízva ajánljuk a tankönyvet a számukra és reméljük, hogy legalább olyan hasznosnak találják, mint az első két kötetet.

Hivatkozás: https://mersz.hu/mizik-agrargazdasagtan-iii//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave