9.3.5. Vízkészlet-gazdálkodás

A vízkészletekkel való gazdálkodás célja a társadalmi-gazdasági szempontból indokolt emberi vízigények biztonságos kielégítése hosszú távon, a víztől függő ökoszisztémák működésének veszélyeztetése nélkül. Ugyanakkor a lakosság és gazdasági szektor vízigényét korlátozza a megfizethető vízdíjakra és a takarékos vízhasználatra való kényszer az éghajlatváltozás tükrében. A vízhasználat fenntarthatósága is megköveteli az ökoszisztémák állapotának fenntartását, sőt javítását. A vízgazdálkodás a vízigények kielégítése mellett környezetvédelmi feladat is. A hazai vízkészlet-gazdálkodási gyakorlatban a vízkészletet két fő egységre bontjuk: felszíni és felszín alatti vizekre. Felszíni vizekhez tartoznak az állóvizek (természetes tavak, holtágak, vízállásos területek, mesterséges tavak, tározók, bányatavak), a vízfolyások (folyamok, folyók, kisvízfolyások, időszakos vízfolyások) és a csatornák (belvíz-, csapadékvíz-, szennyvíz-, öntözővíz-csatornák).

A hatékony vízgazdálkodást az indokolja, hogy hazánk külső forrásból érkező vizeknek való kitettsége a legmagasabb az EU-ban. Az országba belépő vízfolyások átlagos hozama összesen 114 km3/év, az országot elhagyó vízfolyásoké 120 km3/év, tehát az országon belül keletkező vízkészlet mindössze 6 km3/év, illetve 5%. Ez a lakosság számára vetítve mintegy 600 m3/év, ebből adódóan Magyarországon a belső megújuló vízkészlet a második legalacsonyabb (600 köbméter fő/év) az EU tagországok között. Magyarország ebből a szempontból kiszolgáltatott helyzetben van, mert a belső vízgyűjtő terület alapján vízhiányos országnak számít. Hazánk éves vízmérlege tartósan negatív, mivel több víz folyik ki az országból, mint amennyi érkezik, ráadásul a belső megújuló vízkészletünk legfőbb forrása a lehulló csapadék, melynek eloszlása térben és időben egyenlőtlen (augusztusban az éves mennyiség 5%-a áll rendelkezésre, amikor a legnagyobb a vízigény).

Éghajlati szempontból az ország két nagy régióra oszlik. A Dunától nyugatra eső csapadékosabb, vízzel (relatíve) bővebben ellátott területre, illetve a Dunától keletre eső (Tisza vízgyűjtője) jóval szárazabb, gyakran aszályos régióra. A lefolyó víz mintegy 3/4-ét a Duna és a Dráva szállítja, míg Tisza vízgyűjtőjének folyói képviselik a lefolyó víz 1/4-ét. Az öntözés és a halastavak vízpótlása szempontjából a vízfolyások nyári készlete a mértékadó. A hasznosítható készlet ennél kevesebb, figyelembe véve az ökológiai szempontból mederben maradó vízhozamot. Az éghajlatváltozás hatására Magyarországon a mediterrán jelleg erősödése várható, azaz melegebb és szárazabb nyarakra, enyhébb és csapadékosabb telekre számíthatunk a jövőben. A természetes lefolyást módosítja az emberi beavatkozás: átvezetés, tározás és a tisztított szennyvizek bevezetése (9.6. ábra).

 

Harvard

(): . : . : /hivatkozas/m1402agdt3_2185/#m1402agdt3_2185 ()

Chicago

. . . : . (: /hivatkozas/m1402agdt3_2185/#m1402agdt3_2185)

APA

(). . . (: /hivatkozas/m1402agdt3_2185/#m1402agdt3_2185)

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

search

9.6. ábra. Hasznosítható készletek és vízkivételek területi megoszlása

Forrás: Simonffy (2023)

 

Felszín alatti vizekhez sorolunk minden olyan vizet, ami a föld felszíne alatt a telített zónában helyezkedik el, közvetlen kapcsolatban van a földfelszínnel és/vagy az altalajjal. Az ország jelentős részén találhatók vízkivételre alkalmas vízadó rétegek, főként a hévizek és ásványvizek. A kedvező területi elterjedés azonban nem jár együtt mindenütt bőséges megújuló készlettel. A homokos és a nyílt karsztos területeken a beszivárgás jelentős és várhatóan az is marad, míg az iszapos fedőrétegű területeken a beszivárgás csekély, nagymértékben függ a meteorológiai viszonyoktól. Az éghajlatváltozás várható hatásaként ezeken a területeken a beszivárgási többlet „eltűnhet”, így számottevően csökkentheti az Alföld megújuló készletét, bizonytalanná téve a hasznosítást (9.7. ábra).

 

Harvard

(): . : . : /hivatkozas/m1402agdt3_2189/#m1402agdt3_2189 ()

Chicago

. . . : . (: /hivatkozas/m1402agdt3_2189/#m1402agdt3_2189)

APA

(). . . (: /hivatkozas/m1402agdt3_2189/#m1402agdt3_2189)

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

search

9.7. ábra. Hasznosítható felszín alatti vízkészletek és vízkivételek területi megoszlása

Forrás: Simonffy (2023)

 

A felszín alatti víz a felszíni vizekkel ellentétben „láthatatlan”, megújulási üteme lassú, gyakran sokkal lassabb, mint amilyen ütemben mi kitermeljük. Továbbá a megújuló képessége függ az időjárástól és a befogadó földtani közegtől, ezen belül a talajtól (szerkezetétől és szennyezettségétől), ezért a valóságban az adott területen korlátozott mennyiségben áll rendelkezésre.

Drámai gyorsasággal évi 2–4 centimétert süllyed a talajvízszint Magyarországon. Az Alföldet közvetlenül veszélyezteti az elsivatagosodás. Magyarországon a klímaváltozás legveszélyeztetettebb területe az Alföld, ezen belül is Duna–Tisza-közi Homokhátság és a Nyírség. A Duna–Tisza között elterülő Homokhátság 2020 óta hivatalosan is félsivatagnak minősül. Ezen a területen ugyanis több víz távozik párolgással és különböző csatornákon, mint amennyi csapadék hullik. Ugyanilyen problémákkal néz szembe a Nyírség is. A terület vízpótlásának terve a vízmegtartó képesség és öntözött területek növeléséről szól. A projekt megvalósítása 1700 milliárd forintba kerül, holott a költségvetés 2030-ig évente csupán 17 milliárd forintot irányzott elő kizárólag öntözésfejlesztésre. A klímaváltozás miatt a csapadék intenzitása szélsőségesebbé vált, ezért a gyors és intenzív eső nagy része elfolyik, így kevesebb idő marad arra, hogy a víz beszivárogjon a talajba. A jövőben alacsonyabb vízszintre és magasabb árvízszintre számíthatunk a magyar folyókon. A negatív tendencia vízpótlórendszerekkel ellensúlyozható (Rácz, 2024).

Az újrahasznosított vizek felhasználása Magyarországon még gyerekcipőben jár. A szürkevíz a háztartásokban felhasznált, ívóvíznek nem alkalmas, de számos más területen (pl. WC öblítés, takarítás, szűrés után öntözés) még hasznosítható víz. Komoly fejlesztésekre van szükség ahhoz is, hogy a csapadékvizet fel tudjuk használni az otthonunkban vagy öntözésre. A mederiszap kihelyezésének szabályozását is indokolt megváltoztatni, mert nem tekinthető automatikusan hulladéknak. Olaszországban sorban állnak a gazdák az iszapért, mert kitűnő trágya, ráadásul a halastavak is tele vannak szerves anyaggal. A víztározókat az iszapban található foszfor miatt rendszeresen kotorják, miközben a foszfor a műtrágya egyik alapanyaga. A családi házaknál a belterületi tárolást célszerű növelni.

Magyarországon öntözni elsődlegesen felszíni víz igénybevételével lehet, felszín alatti víz öntözési célú igénybevétele csak a felszíni vízbeszerzési lehetőség hiányában engedélyezhető. A felszíni víz hiánya esetén az öntözési vízigényt lehetőség szerint a talajvíz elégíti ki. A leghatékonyabb öntözési módszer a termesztett növénykultúrától is függ, de az esőztető technológiákat (öntözött terület 75%-a) a kertészetekben már szinte mindenhol felváltották a csepegtető- vagy mikroöntözéses rendszerek (öntözött terület 10%-a), míg a szántóföldi ágazatban is a víztakarékos szórófejekkel szerelt, automatizálható, precíziós rendszerek (öntözött terület 14%-án van felületi öntözés) kezdenek elterjedni. Precíziós technológiák alkalmazásával lehetőség van a szántóterületeken belüli differenciált öntözésre, amely az öntözővíz optimális felhasználását biztosítja (Wojtaszek és Abdurahmanov, 2021). A párolgási veszteség szempontjából a leghatékonyabb a felszín alatti öntözés (öntözött terület 1%-a). Egy adott terület vízháztartásának javítása, illetve a lehullott csapadék talajban történő megtartása kiemelt feladat.

Igaz, hogy átalakítottak belvízelvezető csatornákat kettős hasznosításra, nevezetesen vízelvezetésre és a víz mederben tartására, de ezek a fejlesztések viszonylag kevés helyen töltenek be valódi vízmegtartó funkciót. Magyarországon továbbra is a belvízelvezetés kap prioritást, miközben a folyószabályozások idején lecsapoltuk az ártereket, komplett vizes élőhelyeket, lápokat, főleg gabonatermelés céljából. Ez az állapot is szűkíti a vízgazdálkodási lehetőségeket, mert hiányoznak a lecsapolt területek, ahol a vizet, az érkező csapadékot meg tudnánk fogni és leszivárogtatni a talajba. Ennek megfelelően szeptember közepén ott tartunk, hogy a Duna-mentén az óriási árhullámmal küzdenek, miközben az Alföld még mindig aszályos területnek számít. Ráadásul, a tiszai vésztározókkal ellentétben a Duna mentén sokkal kevesebb az erre alkalmas terület, de hiányzik az infrastruktúra is az árhullámok egy részének felfogásához.

Vízkészlet-gazdálkodási szempontból elsősorban ott kellene megtartani a vizet, ahol van. Ehhez részben vissza kell alakítani az egykori mocsarakat, lápokat, vagyis természetes víztározókat, amelyek segítenek a vizet megfogni és lejuttatni a felszín alá. Másik lehetőség, hogy a kevésbé értékes belvizes, illetve árvízzel veszélyeztetett termőföldeken fogjuk meg a vizet, hozzájárulva a védekezés költségéhez és az árvízbiztonság növeléséhez. Ehhez termelői támogatási rendszerre és/vagy állami földvásárlásra (állam felvásárolja ezeket a területeket) van szükség. Azt is meg kell jegyezni, hogy a Duna mentén annyira beépített az ártér, hogy víztározásra esetleg a Kisalföld, a Szigetköz vagy a Dunavölgyi-sík (Bács-Kiskun és Pest megye) jöhet szóba, mert korlátozott az elárasztásra alkalmas terület. Az erdő, a mező, a lápos vizenyős terület, a talaj sok más egyéb mellett megkötik a légkörbe kerülő ÜHG egy részét (Bartholy et al., 2024). Emellett hatékony állami pénzügyi, biztosítási alapra van szükség a jövőben várható extrém helyzetek kezelésére, mert finanszírozhatja a védekezést, illetve hatékonyan segítheti a központi beavatkozást, a kárelhárítást például viharkárok esetében.

Tartalomjegyzék

• AGRÁRGAZDASÁGTAN III.
• Impresszum
• Ábrák jegyzéke
• Táblázatok jegyzéke
• Bevezetés
• chevron_rightI. rész. Az agrárgazdaság felépítése és működése
  • chevron_right1. Globális és lokális élelmiszer-ellátási láncok
    • chevron_right1.1. Az élelmiszer-ellátási lánc fogalma és főbb jellemzői
      • 1.1.1. Definíciók és megközelítések
      • 1.1.2. Lánc szerkezete: anyag-, információ- és pénzáramlás
      • 1.1.3. Koordináció és integráció az ellátási láncban
    • chevron_right1.2. Az élelmiszer-ellátási lánc szereplői és főbb jellemzői
      • 1.2.1. Input beszállítók
      • 1.2.2. Mezőgazdasági termelők
      • 1.2.3. Élelmiszer-feldolgozók és -gyártók
      • 1.2.4. Logisztikai szolgáltatók
      • 1.2.5. Nagy- és kiskereskedők
      • 1.2.6. Fogyasztók
      • 1.2.7. Kormányzati és szabályozó szereplők
    • chevron_right1.3. Lokális élelmiszer-ellátási láncok
      • 1.3.1. A lokális élelmiszer-ellátási láncok előtérbe kerülése
      • 1.3.2. Rövid élelmiszer-ellátási láncok klasszifikációja
      • 1.3.3. Szereplők és működési modell
      • 1.3.4. Előnyök és kihívások a rövid élelmiszer-ellátási láncokban
    • 1.4. Élelmezésbiztonság és élelmiszer-biztonság
    • chevron_right1.5. Az élelmiszer-ellátási lánc működtetése
      • 1.5.1. Termelésszervezés és minőségirányítás
      • 1.5.2. Logisztika, hűtőlánc, raktározás
      • 1.5.3. Marketing és márkázás
      • 1.5.4. Kockázatok az ellátási láncban: járványok, visszahívások és élelmiszer-hamisítás
      • 1.5.5. Nyomon követhetőség, tanúsítványok és szabályozások
    • 1.6. Fogyasztói magatartás és élelmiszervásárlás
    • Összefoglalás
    • Ismétlő kérdések
    • Irodalomjegyzék
  • chevron_right2. Az élelmiszer-termelés ökonómiája
    • chevron_right2.1. A termelési tényezők
      • 2.1.1. Termőföld
      • 2.1.2. Munkaerő
      • 2.1.3. Mezőgazdasági gépek
      • 2.1.4. Tőke
    • 2.2. Mezőgazdasági termelés
    • 2.3. A termelői döntéshozatal folyamata
    • Összefoglalás
    • Ismétlő kérdések
    • Irodalomjegyzék
  • chevron_right3. Élelmiszerpiacok és -árak
    • chevron_right3.1. Élelmiszerpiacok
      • 3.1.1. Az élelmiszerpiacok jellemzői és szereplői
      • chevron_right3.1.2. Nem hagyományos élelmiszerek
        • 3.1.2.1. Ökológiai gazdálkodásból származó élelmiszerek
        • 3.1.2.2. Mesterséges hús
      • 3.1.3. Fogyasztói csoportok
    • chevron_right3.2. Élelmiszerárak
      • 3.2.1. Árképzés
      • 3.2.2. A válságok hatása a globális élelmiszerárakra
    • chevron_right3.3. Élelmiszer-infláció
      • 3.3.1. Az élelmiszer-infláció jelensége és alakulása
      • 3.3.2. Esettanulmány: a magas magyar élelmiszer-infláció okai
    • Összefoglalás
    • Ismétlő kérdések
    • Irodalomjegyzék
  • chevron_right4. Élelmiszer-kereskedelem
    • chevron_right4.1. A nemzetközi élelmiszer-kereskedelem intézményrendszere
      • 4.1.1. A Kereskedelmi Világszervezet működésének alapelvei
      • 4.1.2. A tárgyalások során kialakult főbb érdekcsoportok
      • 4.1.3. Regionális kereskedelmi megállapodások
      • 4.1.4. A gazdasági és kereskedelmi integrációk típusai
    • chevron_right4.2. Az élelmiszer-kereskedelem környezeti megfontolásai
      • 4.2.1. Az élelmiszer-kereskedelem és a természeti környezet kapcsolata
      • 4.2.2. A kereskedelmi megállapodások és klímaegyezmények kapcsolata
      • 4.2.3. A Kereskedelmi Világszervezet (WTO) szerepe a környezeti ügyek szabályozásában
    • chevron_right4.3. Az élelmiszer-kereskedelem helyzete és kilátásai
      • 4.3.1. A nemzetközi élelmiszer-kereskedelem szerkezete
      • 4.3.2. A magyar agrárgazdaság külkereskedelemének helyzete
    • Összefoglalás
    • Ismétlő kérdések
    • Irodalomjegyzék
  • chevron_right5. Az élelmiszer-fogyasztás ökonómiája
    • chevron_right5.1. A fogyasztói döntés háttere
      • 5.1.1. A fogyasztói magatartás „inger–válasz” modellje
      • 5.1.2. A fogyasztói magatartást befolyásoló külső tényezők
      • 5.1.3. A fogyasztói magatartást befolyásoló belső tényezők – A vevő jellemzői
      • 5.1.4. A fogyasztói magatartást befolyásoló belső tényezők – A vásárlási döntési folyamat
    • chevron_right5.2. A fogyasztási szerkezet sajátosságai
      • 5.2.1. A hazai fogyasztási szerkezet
      • 5.2.2. Táplálkozási ajánlások és ideális fogyasztási struktúra
    • chevron_right5.3. Az élelmiszer-marketing szerepe a fogyasztói döntésben
      • 5.3.1. A fogyasztói döntéshozatal és az élelmiszer-marketing kapcsolata
      • 5.3.2. Elméleti keretek és viselkedési elméletek az élelmiszer-marketingben
      • 5.3.3. A digitális marketing és a csomagolás befolyásoló hatásai
      • 5.3.4. Marketingtechnikák, hagyományos és modern megközelítések
      • 5.3.5. Etika, félrevezetés és modern piackutatási módszerek
    • Összefoglalás
    • Ismétlő kérdések
    • Irodalomjegyzék
• chevron_rightII. rész. Fenntarthatósági kihívások az agrárgazdaságban
  • chevron_right6. Fenntarthatóság és agrár-környezetvédelem
    • chevron_right6.1. A fenntarthatóság pillérei
      • 6.1.1. A fenntarthatóság értékelése: az SDG-rendszer és annak mezőgazdasági értelmezése
    • chevron_right6.2. Mezőgazdaság és környezet kapcsolata
      • 6.2.1. A gazdasági tevékenység lényege, piaci és nem piaci erőforrások
      • 6.2.2. A környezetvédelem közgazdasági háttere
    • chevron_right6.3. Környezetvédelem a Közös Agrárpolitikában
      • 6.3.1. A Közös Agrárpolitika rövid történeti áttekintése
      • 6.3.2. A KAP pénzügyi helyzete
      • 6.3.3. A KAP változásainak fő iránya
      • 6.3.4. A jelenlegi KAP környezetvédelmi szerepvállalásai („Zöld felépítmény”)
      • 6.3.5. Az agrártámogatási programok hatásai
    • chevron_right6.4. Szerződéses innovációk az agrár-környezeti támogatások hatásosságának növelésére
      • 6.4.1. Innovatív szerződéses megoldások
      • 6.4.2. Az eredményalapú szerződések kialakulása
      • 6.4.3. Az eredményalapú szerződések fő komponensei
      • 6.4.4. Az alkalmazhatóság feltételei, előnyök és hátrányok
      • chevron_right6.4.5. Az eredményalapú programok jó gyakorlatai
        • 6.4.5.1. A Burren program
        • 6.4.5.2. Az őrségi eredményalapú szerződés kidolgozása és bevezetésének lehetőségei
    • Összefoglalás
    • Ismétlő kérdések
    • Irodalomjegyzék
  • chevron_right7. Élelmezés- és élelmiszer-biztonság
    • chevron_right7.1. Az élelmezésbiztonság dimenziói
      • 7.1.1. Elérhetőség
      • 7.1.2. Hozzáférhetőség
      • 7.1.3. Felhasználás
      • 7.1.4. Stabilitás
    • chevron_right7.2. Az élelmezésbiztonság főbb kihívásai
      • 7.2.1. Növekvő népesség és élelmiszer-kereslet
      • 7.2.2. Szegénység és egyenlőtlenség
      • 7.2.3. Geopolitikai konfliktusok és instabilitás
      • 7.2.4. Klímaváltozás és környezeti sokkok
    • chevron_right7.3. Az élelmezésbiztonságot szolgáló szakpolitikák és stratégiák
      • 7.3.1. Nemzeti agrárpolitika és beruházások
      • 7.3.2. A nemzetközi kereskedelem és az élelmezésbiztonság
      • 7.3.3. Szociális biztonsági hálók és élelmiszersegélyezés
      • 7.3.4. Technológiai innováció és mezőgazdasági termelékenység
      • 7.3.5. A fogyasztói oldal szerepe: táplálkozás, tudatosság és élelmiszer-pazarlás
    • chevron_right7.4. Élelmiszer-biztonság: fogalmak és jelentőség
      • 7.4.1. Az élelmiszer-biztonság közegészségügyi jelentősége
      • 7.4.2. Az élelmiszer-kereskedelem biztonsága
    • chevron_right7.5. Élelmiszer-biztonsági szabályozás és szabványok
      • 7.5.1. Nemzetközi szabványalkotó szervezetek és megállapodások
      • 7.5.2. Országosan működő szabályozások és hatóságok
      • 7.5.3. Ágazati szinten működő szabályozások
      • 7.5.4. Új kihívások az élelmiszer-biztonsági szabályozásban
    • chevron_right7.6. Az élelmiszer-biztonság innovációi és jó gyakorlatai
      • 7.6.1. A nyomon követhetőséget és átláthatóságot szolgáló blokklánc
      • 7.6.2. HACCP és a megelőző élelmiszer-biztonsági irányítás
      • 7.6.3. Csomagolási innovációk a biztonság és az eltarthatóság érdekében
    • Összefoglalás
    • Ismétlő kérdések
    • Irodalomjegyzék
  • chevron_right8. Élelmiszer-pazarlás
    • chevron_right8.1. Az élelmiszer-veszteség és -pazarlás jelentősége
      • 8.1.1. Fogalmi keret
    • chevron_right8.2. Hol keletkezik a legtöbb veszteség? – A pazarlás helye az ellátási lánc mentén
      • 8.2.1. Mezőgazdasági termelés
      • 8.2.2. Élelmiszer-feldolgozás
      • 8.2.3. Nagy- és kiskereskedelem
      • 8.2.4. Vendéglátás
      • 8.2.5. Háztartások
    • chevron_right8.3. Tökéletlen, mégis értékes? – A „csúnya” élelmiszerek szerepe a pazarlás csökkentésében
      • 8.3.1. A szuboptimális termékek definíciója és típusai
      • 8.3.2. A fogyasztói döntések és attitűdök szerepe
      • 8.3.3. A kereskedelem szerepe a megoldásban
    • chevron_right8.4. Milyen árat fizetünk a kidobott ételért?
      • 8.4.1. Gazdasági veszteségek
    • chevron_right8.5. Milyen társadalmi és kulturális hatásai vannak az élelmiszer-pazarlásnak?
      • 8.5.1. Étel mint alapvető emberi jog?
      • 8.5.2. Az éhezés paradoxona
    • chevron_right8.6. Mekkora terhet ró a környezetre az élelmiszer-pazarlás? – Ökológiai következmények és erőforrás-használat
      • 8.6.1. Üvegházhatású gázok kibocsátása
      • 8.6.2. Vízfelhasználás
      • 8.6.3. Talaj és földhasználat
      • 8.6.4. Hulladékkezelés és metánkibocsátás
    • chevron_right8.7. Mit tehetünk ellene? – Megoldási lehetőségek az élelmiszer-pazarlás csökkentésére
      • 8.7.1. Alternatívák és megoldások az ellátási lánc szereplői mentén
      • 8.7.2. Alternatívák és megoldások kormányzati és szakpolitikai oldalról
    • Összefoglalás
    • Ismétlő kérdések
    • Gyakorlati feladatok
    • Irodalomjegyzék
  • chevron_right9. A klímaváltozás hatásai a mezőgazdaságra és az alkalmazkodás eszközei
    • 9.1. Bevezetés
    • 9.2. Éghajlatváltozás mérséklése
    • chevron_right9.3. Az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás
      • 9.3.1. Az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás finanszírozása
      • 9.3.2. Zöld átállás
      • 9.3.3. Elsivatagosodás
      • 9.3.4. Talaj állapota
      • 9.3.5. Vízkészlet-gazdálkodás
      • 9.3.6. Éghajlatváltozással kapcsolatos perek
    • chevron_right9.4. A klímaváltozás regionális különbségei Magyarországon
      • 9.4.1. A klímakitettség indikátorainak regionális alakulása
      • 9.4.2. Az érzékenység és adaptációs képesség területi különbségei
      • 9.4.3. A klímasérülékenység komponenseinek területi mintázata
    • Összefoglalás
    • Ismétlő kérdések
    • Irodalomjegyzék
  • chevron_right10. Fiatal gazdák – generációváltás
    • chevron_right10.1. Statisztikák az elöregedő agrártársadalomról világszerte
      • 10.1.1. USA adatok
      • 10.1.2. Az Európiai Unió a statisztikák tükrében
      • 10.1.3. Magyarországi generációváltás a statisztikák tükrében
      • 10.1.4. A mezőgazdasági alkalmazottakra vonatkozó adatok Magyarországon
    • 10.2. A generációváltás akadályai és hajtóerői
    • 10.3. A generációváltás ösztönzése a Közös Agrárpolitikában
    • 10.4. Nemzetközi tapasztalatok a generációváltás támogatásában
    • chevron_right10.5. Intézkedések Magyarországon a generációváltással kapcsolatban
      • 10.5.1. Földvásárlás
      • 10.5.2. Gazdaságátadási törvény
      • 10.5.3. A KAP generációváltással kapcsolatos támogatásai Magyarországon
      • 10.5.3.1. I. pillér
      • 10.5.3.2. II. pillér
    • 10.6. Pályaorientációs tevékenység
    • Összefoglalás
    • Ismétlő kérdések
    • Irodalomjegyzék
• chevron_rightIII. rész. A fenntartható(bb) agrárgazdaság eszközei
  • chevron_right11. Agrárpolitika
    • chevron_right11.1. Szabályozási eszközök és azok hatása
      • 11.1.1. Az agrárpolitika szabályozási eszközei
      • 11.1.2. A szakpolitikai eszközök hatásai
      • 11.1.3. Nemzetközi és uniós trendek
    • chevron_right11.2. Globális példák (Brazília, EU, India, Kína, USA)
      • 11.2.1. Brazília agrárpolitikája
      • 11.2.2. Az Európai Unió agrárpolitikája
      • 11.2.3. India agrárpolitikája
      • 11.2.4. Kína agrárpolitikája
      • 11.2.5. USA agrárpolitikája
    • chevron_right11.3. Összehasonlító elemzés
      • 11.3.1. Szabályozási filozófiák
      • 11.3.2. Jövedelembiztonság és gazdasági fenntarthatóság
      • 11.3.3. Környezetvédelem és fenntarthatóság
      • 11.3.4. Vidékfejlesztés és szociális dimenziók
      • 11.3.5. Digitális és technológiai eszközök
      • 11.3.6. A vizsgált országok agrárpolitikájának erősségei és gyengeségei
    • 11.4. Jövőbeli kilátások és ajánlások
    • Összefoglalás
    • Ismétlő kérdések
    • Irodalomjegyzék
  • chevron_right12. Vidékfejlesztés
    • chevron_right12.1. A vidék fogalma és lehatárolása
      • 12.1.1. Fogalmi evolúció
      • 12.1.2. Területi tipológiák vidéklehatárolásai
      • 12.1.3. Urbanizációs trendek – funkcionális térségek
    • chevron_right12.2. A vidék a globális folyamatok sodrásában
      • 12.2.1. Hajtóerők, válságok, átalakulás
      • 12.2.2. A vidéki térségek (fenntartható?) zsugorodása
    • chevron_right12.3. A vidék funkciói és kibővült gazdasági lehetőségei
      • 12.3.1. A vidéki gazdaság multifunkcionalitása és diverzifikációja
      • 12.3.2. A fenntartható gazdaság irányai vidéki kontextusban
      • 12.3.3. Vidéki (gasztro)turizmus
    • chevron_right12.4. A vidékfejlesztés értelmezése és jelentősége: alapfogalmak, elméleti alapvetések, régi és új paradigmák
      • 12.4.1. A vidékfejlesztés definíciós kísérletei
      • 12.4.2 Integrált vidékfejlesztés
      • 12.4.3. Innováció a vidékfejlesztésben
      • 12.4.4. A vidékfejlesztés viszonya más térbeli fejlesztési stratégiákkal
    • chevron_right12.5. Az európai és magyarországi vidékpolitikák
      • 12.5.1. A vidékpolitika mint közpolitika
      • 12.5.2. Európai vidékpolitikák
      • 12.5.3. A vidék szemszögéből
      • 12.5.4. Vidékfejlesztés a gyakorlatban: a LEADER/CLLD megközelítés
      • 12.5.5. Vidéki térségek és vidékpolitikák Magyarországon
      • 12.5.6. Egy perspektivikus irány
    • Összefoglalás
    • Ismétlő kérdések
    • Irodalomjegyzék
  • chevron_right13. Körforgásos biomassza alapú gazdaság
    • chevron_right13.1. Az EU bioökonómiai stratégiája
      • 13.1.1. Fenntarthatóság és körforgás
      • 13.1.2. Versenyképes és klímasemleges zöldgazdaság
      • 13.1.3. A biomassza alapú gazdaság szerepe
      • 13.1.4. Gazdasági és társadalmi hatások
    • chevron_right13.2. A bioökonómia vagy biomassza alapú gazdaság kihívásai
      • 13.2.1. Körforgásos gazdaság
    • Összefoglalás
    • Ismétlő kérdések
    • Irodalomjegyzék
  • chevron_right14. Innovációk a mezőgazdaságban
    • chevron_right14.1. Precíziós mezőgazdaság eszközei, beleértve a drónokat
      • 14.1.1. A precíziós mezőgazdaság eszközrendszere
      • 14.1.2. Drónok a precíziós mezőgazdaságban
    • chevron_right14.2. Társadalmi innováció - AKIS
      • 14.2.1. Innováció a gyakorlatban
      • 14.2.2. Mi az AKIS?
      • 14.2.3. A magyar AKIS jellemzése
    • Összefoglalás
    • Ismétlő kérdések
    • Irodalomjegyzék
• chevron_rightMellékletek
  • 1. számú melléklet
  • 2. számú melléklet
• Tárgymutató
• A könyv szerzői

Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 664 191 7

A könyv megszületését alapvetően az indokolta, hogy – a korábbi kötetekhez hasonló formában és részletezettséggel – bemutassa azokat az agrárgazdasági témákat, amelyekre a két korábbi kötetben már nem volt mód (vagy időközben érdemi változások történtek az adott területen), de a témához történő kapcsolódásuk vitathatatlan. Ennek során, három témakörbe rendezve, elemzi a globális és lokális élelmiszerláncokat, az élelmiszer-termelés és -fogyasztás ökonómiáját, az élelmiszerpiacokat és árakat, az élelmiszer-kereskedelmet (az agrárgazdaság felépítése és működése); a fenntarthatóság és az agrár-környezetvédelem összefüggéseit, az élelmezés- és élelmiszer-biztonság aktuális helyzetét, az élelmiszer-pazarlást, a klímaváltozás hatásait a mezőgazdaságra, és a generációváltást (fenntarthatósági kihívások az agrárgazdaságban); valamint az agrárpolitikát, a vidékfejlesztést, a körforgásos biomassza alapú gazdaságot (fenntartható(bb) agrárgazdaság eszközei). A szerzők célja továbbra is az volt, hogy az egyes témák kapcsán megkönnyítsék mind az oktatók, mind a hallgatók munkáját. Az egyes fejezetek önmagukban is megállnak, illetve alkalmasak arra, hogy kitöltsenek egy előadást. Emellett a hallgatói megértést továbbra is segíti a fejezetek végén megtalálható összefoglalás és az ismétlő kérdések. Ebben bízva ajánljuk a tankönyvet a számukra és reméljük, hogy legalább olyan hasznosnak találják, mint az első két kötetet.

Hivatkozás: https://mersz.hu/mizik-agrargazdasagtan-iii//