Mizik Tamás (szerk.)

Agrárgazdaságtan III.


9.3.6. Éghajlatváltozással kapcsolatos perek

Az éghajlat védelme érdekében indított perek a vállalatokkal szemben kezdeményezett perekkel kezdődtek, mára azonban a döntéshozók elégtelen intézkedései az államokkal szemben különböző jogterületet felölelő jogvitákká alakultak át. A jogilag kötelező érvényű párizsi klímaegyezmény értelmében a nemzetek vállalták a globális felmelegedés 1,5 Celsius-fok alatti tartását az iparosodás előtti szinthez képest. Ennek ellenére az ÜHG-kibocsátás tovább növekszik, a globális hőmérséklet emelkedése 2024-ben már elérte a 16 Celsius-fokot, 2050-re pedig tovább emelkedik. Egyes tudósok szerint a klímakutatóknak támogatni kell az éghajlat-politikát (Dablander et al.,2024; Wyatt et al., 2024). Mi értelme van egy jogilag kötelező megállapodásnak, ha az érintett országok ténylegesen figyelmen kívül hagyhatják azt? Habár a párizsi megállapodásból hiányzik a végrehajtási mechanizmus, a bíróságokra bízzák az éghajlatváltozásért felelős országok ügyét.
2023-ig 2666 éghajlat-változási peres ügy indult világszerte, ebből 1745 az USA-ban, 139 az Egyesült Királyságban, 132 Ausztráliában és 83 Brazíliában. Az alacsony és közepes jövedelmű országokra jut a peres ügyek 8%-a (9.8. ábra). A legtöbb kérelmező magánszemély, és nem kormányzati szervezet (NGO). Mindannyian arra törekednek, hogy a kormányokat és a vállalatokat felelősségre vonják az éghajlatváltozással kapcsolatos kötelezettség megszegéséért. Az IPPC kihangsúlyozta, hogy ha az éghajlatváltozással kapcsolatos perek sikeresek, akkor az éghajlatváltozáshoz kapcsolódó kötelezettség-vállalási ambíciók növekedhetnek (IPCC, 2022). Néhány ítélet már született. Például 2024. májusban Németország és az Egyesült Királyság bíróságai külön-külön megállapították, hogy kormányuk politikája nem éri el a törvényben meghatározott kibocsátáscsökkentési célokat (Setzer és Higham, 2024).
 
9.8. ábra. Éghajlatváltozási perek száma 2000–2023 között
 
Az éghajlatváltozással kapcsolatos perek nagy része a folyamatok és eljárások útvesztőjében van egyelőre. Egyes esetekben a perben érintett ügyfelek – többnyire vállalatok – ellenperbe kezdenek, lényegében a nekik nem tetsző éghajlati törvényeket támadva meg. Csak a világ legmagasabb bíróságának ítélete hozhat változást. 2024-ben a hágai Nemzetközi Bíróság (International Court of Justice: ICJ), az Egyesült Nemzetek Szervezetének legfőbb igazságügyi szerve két átfogó kérdésben kezdte meg a bizonyítékok meghallgatását. Az első kérdés a nemzetközi jogi kötelezettségekről szól, vagyis az ÜHG-kibocsátásról. A második kérdés arra irányul, hogy milyen jogi következményekkel kell számolni a károkozó országoknak (Editorial, 2024).
Számos szakértő a zöldre mosás vagy az éghajlatváltozással szemben járó emberjogi védelem mellett érvel. De számos hatóság a „szennyező fizet” elv alapján kártérítést kér a vállalatoktól az éghajlatváltozáshoz kapcsolódó károkért. 2023-ban Kalifornia jogi eljárást indított a világ öt legnagyobb olajvállalata ellen – a BP, a Chevron, a ConocoPhillips, az Exxon és a Shell – azt követelve, hogy fizessék meg „a környezetre, az emberi egészségre és a kaliforniai lakosság megélhetésére gyakorolt káros hatások költségeit és segítsenek megvédeni Kalifornia államot az éghajlatváltozás okozta károktól”. A brazil ügyészség és a Brazil Környezetvédelmi és Megújuló Természeti Erőforrások Intézete kifejezetten az illegális erdőirtás által okozott ÜHG-kibocsátásból eredő károkért követel kompenzációt (Tigre, 2024).
Az ICJ ítélete elvileg kötelező erejű vélemény, de semmilyen eszköz nincs a betartatására, mégis fontos szempont az alacsony és közepes jövedelmű országok számára, amelyek viszonylag kevésbé férnek hozzá az éghajlat-tudományi, -politikai és -jogi szakértelemhez, mint a magas jövedelmű országok. Az éghajlat-politikai törvények nem rendelkeznek végrehajtási mechanizmussal, ezért az illetékes kormányoknak kell törvényt alkotni, ami nem a bíróságok feladata. A jogorvoslat csak egy eszköz az éghajlat-politikai fellépések eszköztárában. Végső soron az éghajlatváltozás elleni küzdelem csak akkor lehet sikeres, ha a nemzetközi közösség meg van győződve arról, hogy az emberiségnek nincs más választása, mint az ÜHG-kibocsátás megszüntetése. Nem a vádemelés veszélye miatt, hanem azért, mert ezen múlik kollektív túlélésünk. De a törvénynek is kulcsszerepe van, így szükség lesz az ICJ legmagasabb szintű bizonyítékokkal alátámasztott véleményére is az egyes országok éghajlati ártalmakért való felelősségének tisztázásához (Editorial, 2024).
Az Európában folyó éghajlatvédelmi peres ügyek száma folyamatosan emelkedik, miközben a perek jellege is változik, mert egyre több államban jelennek meg és egyre több jogterületre terjednek ki. A perek diverzifikálásának oka, hogy a közvélemény világszerte egyre sürgetőbb feladatnak és aggasztó jelenségnek tartja az éghajlati válságot. Korábban a perek gazdasági társaságok ellen irányultak, ma döntő többségben az államok ellen indítanak éghajlatvédelmi pereket. Hagyományosan az államok az emberi jogi és alkotmányos jogok kötelezettségének alanyai és vita tárgyát képezi, hogy a gazdasági társaságoknak vannak-e hasonló kötelezettségei. Ugyanakkor a gazdasági társaságok ellen indított éghajlati peres ügyek száma is nő. Az ítélkezési gyakorlat elfogadta a felpereseknek a gazdasági társaságokkal szembeni kereseti jogát is. Eddig a Shell-ítélet egyike azon peres ügyeknek, ahol a felperesek sikerrel jártak gazdasági társasággal szemben. Ebben az ügyben a Hágai Kerületi Bíróság 2021 májusában meghozott ítéletében arra kötelezte a Shell-t, hogy 2030-ig a 2019-es szinthez képest 45%-kal csökkentse kibocsátását mind a saját tevékenységéből származó, mind az általa termelt olaj felhasználásából származó kibocsátások tekintetében. Mindez természetesen kihatással van más gazdasági társaságokra is (Bögös, 2023).
Számos kormány a közelmúltban olyan törvényeket hozott vagy hoz, amelyek előírják a gazdasági társaságok számára az emberi jogok és a környezet védelmét, többek között a globális ellátási láncban végzett tevékenységeik során (pl. Ausztráliában, Franciaországban, Németországban és az EU-ban). A kötelező érvényű kötelezettségek a bíróságokon jogi hivatkozási alapot képezhetnek. Emellett az egyre súlyosabb és gyakoribb szélsőséges időjárási események növekedésével a nemzeti és regionális peres ügyek száma várhatóan emelkedni fog. A tudomány azon álláspontja, hogy az éghajlatváltozásnak tulajdonítható szélsőséges időjárási események egyre inkább növelik a keresetek életképességét az éghajlati károk megtérítése érdekében.
Az Emberi Jogok Európai Bírósága (EJEB) bevezette a „közös alapon” nyugvó megközelítést, azaz az alperes államnak nem kell ratifikálnia az alkalmazandó jogi eszközök teljes gyűjteményét. Elégséges feltétel, ha az érintett jogi eszközök a nemzetközi jogban vagy az Európa Tanács tagállamai többségének belső jogában alkalmazott normák és elvek azt mutatják, hogy a modern társadalom közös alapokon nyugszik. A közös alap (common ground) megközelítést egyre gyakrabban alkalmazzák az éghajlatváltozás mérséklésével kapcsolatos ügyekben, lehetővé téve a bíróságok számára, hogy az éghajlati jogokkal kapcsolatban a normákra támaszkodjanak, ami mind a kötelező erejű jogi szerződésekből, mind a nem kötelező erejű jogi eszközökből, például a Párizsi Megállapodásból és az IPCC jelentéseiből ered. Egyre nagyobb szükség van az éghajlatvédelem területén jártas jogászokra is, akik ismerik a nemzeti jog, a nemzetközi kötelezettségvállalások, az ítélkezési gyakorlat részleteit, mivel az éghajlatváltozás összetett és globális jelenség, nem tartja tiszteletben a meglévő jogi határokat (Carnwath, 2022).
Az EJEB előtt több mint tíz klímavédelemmel kapcsolatos eljárás indult, de éghajlatvédelmi ügyben még nem döntött, habár számos környezetvédelemmel kapcsolatos döntést hozott már. Az EJEB döntései fontos következményekkel járnak majd az éghajlatváltozással kapcsolatos jogi érvelésű peres ügyekre. Az éghajlatvédelem szempontjából kedvező ítéletek megszületésével párhuzamosan egyre jelentősebb hangsúlyt kap majd a döntések végrehajtási fázisa is, hiszen a döntések hatása attól függ, hogy a bírósági jogorvoslatot a kormány vagy a gazdasági társaság megfelelően végrehajtja-e. Magyarországon eddig nem volt és egyelőre nincs is folyamatban kifejezetten az éghajlat védelmére irányuló per (Bögös, 2023).

Agrárgazdaságtan III.

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 664 191 7

A könyv megszületését alapvetően az indokolta, hogy – a korábbi kötetekhez hasonló formában és részletezettséggel – bemutassa azokat az agrárgazdasági témákat, amelyekre a két korábbi kötetben már nem volt mód (vagy időközben érdemi változások történtek az adott területen), de a témához történő kapcsolódásuk vitathatatlan. Ennek során, három témakörbe rendezve, elemzi a globális és lokális élelmiszerláncokat, az élelmiszer-termelés és -fogyasztás ökonómiáját, az élelmiszerpiacokat és árakat, az élelmiszer-kereskedelmet (az agrárgazdaság felépítése és működése); a fenntarthatóság és az agrár-környezetvédelem összefüggéseit, az élelmezés- és élelmiszer-biztonság aktuális helyzetét, az élelmiszer-pazarlást, a klímaváltozás hatásait a mezőgazdaságra, és a generációváltást (fenntarthatósági kihívások az agrárgazdaságban); valamint az agrárpolitikát, a vidékfejlesztést, a körforgásos biomassza alapú gazdaságot (fenntartható(bb) agrárgazdaság eszközei). A szerzők célja továbbra is az volt, hogy az egyes témák kapcsán megkönnyítsék mind az oktatók, mind a hallgatók munkáját. Az egyes fejezetek önmagukban is megállnak, illetve alkalmasak arra, hogy kitöltsenek egy előadást. Emellett a hallgatói megértést továbbra is segíti a fejezetek végén megtalálható összefoglalás és az ismétlő kérdések. Ebben bízva ajánljuk a tankönyvet a számukra és reméljük, hogy legalább olyan hasznosnak találják, mint az első két kötetet.

Hivatkozás: https://mersz.hu/mizik-agrargazdasagtan-iii//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave