Mizik Tamás (szerk.)

Agrárgazdaságtan III.


9.4.1. A klímakitettség indikátorainak regionális alakulása

Magyarországon a múlt század elejétől 2023-ig 1,53 °C fokkal emelkedett az átlaghőmérséklet (Bartholy et al., 2024). A hazai középhőmérséklet emelkedése az utóbbi évtizedekben számottevően felgyorsult; a Meteorológiai Adattár alapján az évi középhőmérséklet átlaga a 2002–2011 időszakról a 2012–2021 közötti időszakra közel 0,8 °C fokot nőtt (9.9. ábra). A hőmérséklet emelkedése az ország területén kiegyenlítetten következett be. Ezzel párhuzamosan az évi átlagos hőségnapok (amikor a napi maximális hőmérséklet meghaladja a 30 fokot) száma 28-ról 36-ra nőtt (Lennert et al., 2024).
 
9.9. ábra. Az évi középhőmérséklet a 2002–2011 (a) és 2012–2021 (b) időszakban, prognózis a 2071–2100-as időszakra (c)
Forrás: Lennert et al. (2024) az OMSZ Meteorológiai Adattár adatai alapján
 
Az elmúlt 20 év hőmérséklet-emelkedését összehasonlítva a minimum, medián és maximum prognózisok szerint a hazai klímaváltozás folyamata a várakozásokhoz képest is gyorsabb. Míg a prognosztizált minimumértékek az évszázad második felében se haladják meg számottevően a most mért értékeket, a medián és különösen a maximum prognosztizált értékek már jelentős hőmérséklet-emelkedéssel számolnak (9.9. ábra).
Az elmúlt évtizedek csapadéktrendjei a hőmérséklet-emelkedéshez képest kevésbé egyirányúak. 2002–2021 középtávon az országos csapadékmennyiség csak minimálisan csökkent (évi 595-ről 586 mm-re) nagy területi különbségek mellett. Az évszázad második felében a csapadék csökkenése elsősorban az alföldi és északkeleti területeken jelentkezik. Ezek az eredmények megegyeznek az európai prognózisokkal (pl. PRUDENCE), ugyanis Magyarország az eltérő csapadéktrendekkel rendelkező makrorégiók határán fekszik. Míg az ország nyugati része akár enyhe csapadéknövekedésre is számíthat, addig a keleti fele Európa csapadékvesztéssel sújtott makrorégiójába esik (Christensen, Christensen 2007; Kovács 2015).
A mezőgazdasági klímakitettség indikátora a Pálfai-féle aszályindex (Palfai Drought Index: PaDI) alapértéke, amit az áprilisiaugusztusi havi középhőmérséklet-adatok és a mezőgazdasági igény szempontjából súlyozott csapadékadatok segítségével számolnak ki (9.10. ábra). Ehhez a 20712100-as időszakra prognosztizált maximális hőmérséklet-emelkedés és minimális csapadékmennyiség adatait célszerű használni a legrosszabb várható forgatókönyv tükrében. A PaDI értékei alapján az ország síksági, dombvidéki területei enyhe aszályhajlamot mutattak 2002–2021 között. A 20712100-as időszakra pedig az Alföld nagy része mérsékelt aszályhajlammal rendelkező területté válik, míg az aszállyal egyáltalán nem jellemezhető területek a hegycsúcsainkra szorulnak vissza. A Nyugat-Dunántúl aszálykitettsége továbbra is kedvezőbb marad az ország átlagához képest.
 
9.10. ábra. A PaDI aszályindex alapértéke a 2002–2011 és 2012–2021 időszakban, prognózis a 2071–2100-as időszakra
Forrás: az OMSZ Meteorológiai Adattár, OMSZ Klimadat adatbázis adatai alapján
 
Az aszálykitettség erősödésének elsődleges mozgatórugója az emelkedő középhőmérséklet (és az ezzel együtt járó, növekvő párolgási veszteség), míg a csapadékváltozásban várható nagyobb területi eltérések az aszálykitettség növekvő különbségéért felelnek.
A Balaton teljes vízgyűjtőjének vízháztartását érintő elemzése alapján a közeljövőben (20212050-es időszak) a Balaton természetes vízkészletváltozása összességében pozitív marad, addig a 20702100-as időszakban már évi átlagos 300 tómillimétert meghaladó vízkészletveszteséggel számolhatunk (Nováky et al. 2016). Ennek fő oka a vízgyűjtőterületről történő hozzáfolyás drasztikus visszaesése. A 21. század végére emberi beavatkozás (pl. mesterséges vízpótlás) nélkül a Balaton lefolyástalan tóvá változhat, ami vízkészletvesztéssel a korábbinál alacsonyabb vízszinten beálló egyensúlyi állapot elérése felé tart. A tó szélsőségesebb vízháztartása, alacsonyabb vízszintje nem elsősorban ökológiai szempontból jelent kockázatot, hanem a viszonylag állandó vízszintet preferáló turisztikai igények és infrastruktúra szempontjából.
A Balaton vizének sótartalma a 19. század végétől a 20. század közepéig nem változott, ezt követően azonban a sótartalom tartósan emelkedik (Vörös et al., 2024). Az összes ionkoncentráció a tó egész területén a történeti háttérnek tekinthető 450 mg/l értékről napjainkra 620–690 mg/l értékre nőtt. A Balaton az 1980-as évek elejéig édesvízű tó volt, de ma már édes-sós átmeneti vizű tónak tekinthető. A Balaton sótartalmának növekedése a klímaváltozással is összefügg, ugyanis az ezredfordulót követően napjainkig kilenc alkalommal volt a tó éves vízmérlege negatív, azaz a hozzáfolyás és a csapadék nem fedezte a párolgást, ami szükségszerűen növelte a víz tartózkodási idejét a tóban, ami az oldott sók töménységének növekedését eredményezte. A sótartalom növekedése szükségszerűen hatással van a tó ökológiai rendszerére. Amennyiben a sótartalom növekedési tendenciája nem változik, 50 év múlva a Balaton sótartalma megközelíti az 1000 mg/l értéket a tavi élővilág jelentős megváltozását okozva.

Agrárgazdaságtan III.

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 664 191 7

A könyv megszületését alapvetően az indokolta, hogy – a korábbi kötetekhez hasonló formában és részletezettséggel – bemutassa azokat az agrárgazdasági témákat, amelyekre a két korábbi kötetben már nem volt mód (vagy időközben érdemi változások történtek az adott területen), de a témához történő kapcsolódásuk vitathatatlan. Ennek során, három témakörbe rendezve, elemzi a globális és lokális élelmiszerláncokat, az élelmiszer-termelés és -fogyasztás ökonómiáját, az élelmiszerpiacokat és árakat, az élelmiszer-kereskedelmet (az agrárgazdaság felépítése és működése); a fenntarthatóság és az agrár-környezetvédelem összefüggéseit, az élelmezés- és élelmiszer-biztonság aktuális helyzetét, az élelmiszer-pazarlást, a klímaváltozás hatásait a mezőgazdaságra, és a generációváltást (fenntarthatósági kihívások az agrárgazdaságban); valamint az agrárpolitikát, a vidékfejlesztést, a körforgásos biomassza alapú gazdaságot (fenntartható(bb) agrárgazdaság eszközei). A szerzők célja továbbra is az volt, hogy az egyes témák kapcsán megkönnyítsék mind az oktatók, mind a hallgatók munkáját. Az egyes fejezetek önmagukban is megállnak, illetve alkalmasak arra, hogy kitöltsenek egy előadást. Emellett a hallgatói megértést továbbra is segíti a fejezetek végén megtalálható összefoglalás és az ismétlő kérdések. Ebben bízva ajánljuk a tankönyvet a számukra és reméljük, hogy legalább olyan hasznosnak találják, mint az első két kötetet.

Hivatkozás: https://mersz.hu/mizik-agrargazdasagtan-iii//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave