Mizik Tamás (szerk.)

Agrárgazdaságtan III.


10.1.3. Magyarországi generációváltás a statisztikák tükrében

10.2. ábra. A gazdaságirányítók számának alakulása (ezer fő)
Forrás: Saját szerkesztés, KSH 2023 Agrárcenzus adatai alapján
 
A mezőgazdasági üzemvezetők1 korösszetétele Magyarországon – hasonlóan az Európai Unió legtöbb tagállamához – kedvezőtlen, és az ágazat elöregedésének tendenciája továbbra is fennáll. A gazdaságirányítók átlagéletkora folyamatosan emelkedik, és a 65 év felettiek aránya 2023-ra meghaladta a 37 százalékot, ezzel szemben a 40 év alatti fiatal üzemvezetők aránya csupán mintegy 10 százalékot tett ki.
A gazdaságvezetők abszolút számát bemutató 10.2. ábra szerint a legfiatalabb, 25 év alatti korosztály minden évben alacsony számban volt jelen, a teljes minta töredékét képezve. A 25–34 évesek esetében enyhe csökkenés figyelhető meg: 2013-ban még közel 15 ezer fő vállalt vezető szerepet, 2023-ban viszont ez a szám 10 ezer fő alá csökkent. A 35–44 évesek körében szintén számottevő visszaesés történt, a közel 50 ezres létszám 2013-ról 2023-ra 30 ezer alá csökkent.
A 45–54 évesek csoportja ugyan magasabb számokat mutatott (több mint 60 ezer fő 2013-ban), de itt is folyamatos, mérsékeltebb visszaesés figyelhető meg. Az 55–64 évesek esetében jelentős csökkenés látható: 2013-ban még 90 ezer fő felett volt a számuk, 2023-ra ez körülbelül a felére esett vissza. Ezzel szemben a 65 éves és annál idősebbek csoportja nem mutatott ilyen visszaesést, sőt 2020-ban csúcspontot ért el, és 2023-ban is magas szinten maradt (kb. 75 ezer fő).
Ezek az adatok egyértelműen jelzik, hogy a gazdasági vezetésben az idősebb generációk szerepe egyre hangsúlyosabb, miközben a fiatalabbak jelenléte csökken. Ennek hátterében több tényező is állhat: az idősebb vezetők tovább maradnak aktívak, a nyugdíjkorhatár emelkedik, és a fiatalok számára nehézséget jelent a vezetői pozíciók elérése
Az üzemvezetők korstruktúrája a nagyobb ökonómiai méretű gazdaságokban kedvezőbb, de ez nem annyira a fiatal, 40 év alattiak nagyobb arányában, mint inkább a nyugdíjkorhatár feletti generáció kisebb arányában mutatkozik meg. A legkedvezőbb korstruktúra a kis-közepes, 50 ezer és 100 ezer euró STÉ méretű üzemek körében jellemző.
 
10.3. ábra. A gazdaságvezetők korstruktúrája ökonómiai méret szerint 2023-ban, százalék
Forrás: Saját szerkesztés, KSH 2023 Agrárcenzus adatai alapján
 
A gazdaságvezetők korszerkezetében jelentősek az eltérések az egyes ágazatokban. A húsmarha tartó és tejtermelő gazdálkodók esetében a legmagasabb (25,1 és 20,4 százalék) a 40 év alatti fiatalok aránya, míg a szőlő- és bortermelő, valamint a baromfitartó gazdálkodók között a legalacsonyabb (7 százalék körüli) (10.4. ábra). A gazdaságvezetők korstruktúrájának alakulása a legtöbb ágazat esetében összefüggésben van a méret szerinti jellemzőkkel. Azokban az ágazatokban (hús- és tejelő szarvasmarhatartók), amelyekben az 5000 euró STÉ méret alatti félig önellátó üzemek aránya alacsony, a gazdaságvezetők fiatalosabb korszerkezete jellemző, míg ezen kisüzemek magas számával jellemezhető ágazatokban (szőlő- és bortermelés, baromfitartás, sertéstartás) a gazdaságvezetők átlagéletkora magasabb.
 
10.4. ábra. A gazdaságvezetők korszerkezete a szakosodott gazdaságokban ágazatok szerint 2016-ban, százalék
Forrás: Saját szerkesztés, KSH 2016 Agrárcenzus adatai alapján
 
10.5. ábra. Gazdaságirányítók megoszlása a legmagasabb iskolai végzettség szerint
Forrás: Saját szerkesztés, KSH 2023 Agrárcenzus adatai alapján
 
A 2013 és 2023 közötti időszakban a gazdaságvezetők mezőgazdasági végzettsége jelentős átalakuláson ment keresztül, amely a szakirányú tudás egyre növekvő szerepét tükrözi. Míg 2013-ban a gazdaságirányítók 75,7%-a nem rendelkezett mezőgazdasági képzettséggel, 2023-ra ez az arány 55,1%-ra csökkent, ami 20 százalékpontos visszaesést jelent. Ezzel párhuzamosan a legfeljebb középfokú mezőgazdasági végzettséggel rendelkező vezetők aránya 19,2%-ról 34,1%-ra emelkedett, míg a felsőfokú mezőgazdasági végzettséggel rendelkezők aránya megduplázódott, 5,1%-ról 10,8%-ra nőtt. Ezek a változások egyértelműen jelzik, hogy a gazdaságvezetők körében egyre fontosabbá válik a szaktudás és a formális képzés, amely a technológiai fejlődés, a fenntarthatósági szempontok és a komplex szabályozási környezet miatt egyre inkább elengedhetetlenné válik.
A szakképzettségi szint növekedését a 2013-as földforgalmi törvény2, is elősegítette, amely előírja, hogy 2014-től 1 hektárnál nagyobb földterületet csak mezőgazdasági vagy erdészeti képzettséggel rendelkező földműves vásárolhat, vagy olyan személy, aki legalább három éve mezőgazdasági tevékenységet folytat. Emellett a Vidékfejlesztési Program 2014–2020 időszakában a mezőgazdasági végzettségért adható plusz pontszámok is ösztönözték a formális képzés megszerzését. Bár a mezőgazdasági képzettséggel nem rendelkező vezetők továbbra is többségben vannak, arányuk folyamatos csökkenése biztató jele annak, hogy a szakirányú tudás szerepe fokozatosan erősödik, ami hozzájárulhat a fenntarthatóbb, versenyképesebb és innovatívabb gazdaságok kialakulásához.
 
10.6. ábra. Gazdaságok száma és besorolása legfőbb tevékenység szerint, ezer fő
Forrás: Saját szerkesztés, KSH 2023 Agrárcenzus adatai alapján
 
Az 10.6. ábra a magyarországi gazdaságok számának alakulását és tevékenység szerinti megoszlását szemlélteti a 2013 és 2023 közötti időszakban, amely egyértelműen jelentős szerkezeti átalakulást jelez a hazai mezőgazdaságban. Az adatok szerint a gazdaságok száma folyamatosan csökkent: 2013-ban még több mint 290 ezer gazdaság működött, de 2023-ra ez a szám 200 ezer alá süllyedt, ami közel 100 ezer gazdaság megszűnését vagy összeolvadását jelenti. Ez a visszaesés a mezőgazdasági struktúra koncentrációját és a kisebb gazdaságok eltűnését tükrözi, amelyek nem tudtak versenyképesen működni az egyre komplexebb piaci és szabályozási környezetben. A gazdaságok típusa szerint négy fő kategória különíthető el: növénytermesztő, állattartó, vegyes gazdaságok és nem besorolható egységek. A növénytermesztő gazdaságok mindvégig a legnagyobb arányt képviselték, bár számuk 2020 után csökkenni kezdett, ami a termelési szerkezet fokozatos átalakulását jelzi. Az állattartó gazdaságok viszont már 2013-ban is csökkenő tendenciát mutattak, amely 2023-ra tovább gyorsult, valószínűleg az állattenyésztés munka- és költségigénye, valamint a szigorodó állatjóléti és környezetvédelmi előírások miatt.
A vegyes gazdaságok, amelyek egyszerre foglalkoznak növénytermesztéssel és állattartással, szintén visszaszorulóban vannak, ami a gazdaságok egyre erőteljesebb specializálódására utal. Ezeknek a komplexebb termelési szerkezeteknek a fenntartása kihívást jelent a kisebb termelők számára, akik inkább egyetlen tevékenységi körre koncentrálnak a hatékonyság növelése érdekében. A nem besorolható gazdaságok kategóriája továbbra is stabilan jelen van, bár alacsony arányban, és olyan egységeket foglal magában, amelyek nem illeszkednek egyértelműen a hagyományos gazdálkodási típusokhoz. Ezek közé tartozhatnak kísérleti gazdaságok, hobbiszintű termelők vagy olyan vegyes profilú gazdaságok, amelyek nem rendelkeznek domináns tevékenységi iránnyal. A teljes kép azt mutatja, hogy a magyar mezőgazdaság egyre inkább a specializáció és a nagyobb, versenyképesebb egységek irányába mozdul el, miközben a kisebb, sokszínű termelési szerkezetek fokozatosan háttérbe szorulnak.
1 Az egyéni gazdaságok és gazdasági szervezetek vezetői együttesen.
2 2013. évi CXXII. törvény a mező- és erdőgazdasági földek forgalmáról.

Agrárgazdaságtan III.

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 664 191 7

A könyv megszületését alapvetően az indokolta, hogy – a korábbi kötetekhez hasonló formában és részletezettséggel – bemutassa azokat az agrárgazdasági témákat, amelyekre a két korábbi kötetben már nem volt mód (vagy időközben érdemi változások történtek az adott területen), de a témához történő kapcsolódásuk vitathatatlan. Ennek során, három témakörbe rendezve, elemzi a globális és lokális élelmiszerláncokat, az élelmiszer-termelés és -fogyasztás ökonómiáját, az élelmiszerpiacokat és árakat, az élelmiszer-kereskedelmet (az agrárgazdaság felépítése és működése); a fenntarthatóság és az agrár-környezetvédelem összefüggéseit, az élelmezés- és élelmiszer-biztonság aktuális helyzetét, az élelmiszer-pazarlást, a klímaváltozás hatásait a mezőgazdaságra, és a generációváltást (fenntarthatósági kihívások az agrárgazdaságban); valamint az agrárpolitikát, a vidékfejlesztést, a körforgásos biomassza alapú gazdaságot (fenntartható(bb) agrárgazdaság eszközei). A szerzők célja továbbra is az volt, hogy az egyes témák kapcsán megkönnyítsék mind az oktatók, mind a hallgatók munkáját. Az egyes fejezetek önmagukban is megállnak, illetve alkalmasak arra, hogy kitöltsenek egy előadást. Emellett a hallgatói megértést továbbra is segíti a fejezetek végén megtalálható összefoglalás és az ismétlő kérdések. Ebben bízva ajánljuk a tankönyvet a számukra és reméljük, hogy legalább olyan hasznosnak találják, mint az első két kötetet.

Hivatkozás: https://mersz.hu/mizik-agrargazdasagtan-iii//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave