Mizik Tamás (szerk.)

Agrárgazdaságtan III.

11.1.3. Nemzetközi és uniós trendek

Az agrárpolitika mára túllépett a tisztán gazdasági dimenzión, és egyre inkább komplex rendszerré vált, amely integrálja az élelmezésbiztonságot, fenntarthatóságot, környezetvédelmet, társadalmi kohéziót és innovációt. Az elmúlt évtizedekben jelentős átalakulás zajlott le mind globális, mind európai uniós szinten – új prioritások, szabályozási eszközök, valamint gyors technológiai és klímaváltozási nyomás mentén.

A globális kereskedelem liberalizációja – különösen a WTO szabályainak szigorodása – egyre inkább korlátozza a közvetlen piaci torzításokat okozó eszközök alkalmazását. Ennek megfelelően látható, hogy nemzetközi szintéren az egyes országok folyamatosan alkalmazkodnak az új kihívásokhoz. Az Európai Unió a Közös Agrárpolitika (KAP) keretében fokozatosan áttért a „termeléshez kötött támogatásoktól” a „jövedelemtámogatásokon” és „zöld közjavakon” alapuló rendszer felé. A 2023–2027-es KAP-reformban hangsúlyosabb szerepet kapott a környezeti fenntarthatóság, az ökoszisztémák védelme, valamint a digitális és innovációs megoldások alkalmazása (European Commission, 2022b).

Napjainkban még inkább érezhető, hogy az agrárpolitika egyre összetettebb és integráltabb, mivel a globális élelmezésbiztonság, a környezetvédelem és a vidéki térségek fejlődése egyaránt prioritást élvez a kormányzati és nemzetközi szervezetek napirendjén. Mind az Európai Unió, mind a nemzetközi színtér agrárpolitikájában egyre hangsúlyosabbá válik a fenntarthatóság, az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás és az élelmiszer-önrendelkezés kérdésköre.

A nemzetközi agrárpolitikák a fenntarthatóság irányába mozdulnak el. Az ENSZ Fenntartható Fejlődési Céljai (SDG-k) közvetlen hatást gyakorolnak a mezőgazdaság jövőjére, különösen az „Éhezés megszüntetése” és az „Éghajlatváltozás elleni fellépés” célkitűzések mentén (FAO, 2021). Az agrártámogatások átalakítása világszinten azt a célt szolgálja, hogy a mezőgazdaság kevesebb környezeti terheléssel működjön. Világszerte növekszik az agrártámogatások környezetvédelmi feltételekhez kötése. A „zöldítés” és a „karbonsemleges mezőgazdaság” elvei különösen az OECD-országokban központi témává váltak. Ezen célok magasabb szintű teljesítése érdekében az Egyesült Államokban a 2023-as Farm Bill tervezete kiterjesztette a Conservation Stewardship Programot és a klímabarát gyakorlatokat (USDA, 2025).

Az EU közös agrárpolitikája (KAP) 2023–2027-es ciklusában átfogó reformot hajtott végre: bevezetésre került az ún. „új teljesítmény-alapú modell”, amely a tagállami rugalmasságot növeli, ugyanakkor célorientált és mérhető eredményeket vár el (European Commission, 2022b). Különösen nagy figyelmet kapnak az agroökológiai módszerek, az ökoszisztéma-szolgáltatások ösztönzése, valamint a generációváltás támogatása. A generációváltás előmozdítására azért is van szükség, mert a digitális eszközök és precíziós gazdálkodás elterjedése globális trend. A precíziós rendszerek nemcsak a termelékenységet növelik, hanem lehetővé teszik a környezeti lábnyom csökkentését is, viszont ezen technológiák használata és az általuk szolgáltatott információk nagyobb rugalmasságot és komplexebb látásmódot igényelnek (OECD, 2023). A KAP is előnyben részesíti az intelligens gazdálkodási technikák bevezetését, különösen a kis- és közepes méretű gazdaságok számára. Nemzetközi szinten is egyre inkább elterjed ezen technológiák használat Brazília és Kína esetében is megfigyelhető az agrárpolitikájukban, hogy már külön digitalizációs pilléreket tartalmaznak, melyek célja az adatvezérelt döntéshozatal ösztönzése (OECD, 2023).

A COVID-19 járvány és az ukrajnai háború nyomán kiéleződött ellátásbiztonsági kérdések ismét előtérbe helyezték a nemzeti és regionális élelmiszer-önellátás kérdését (Popp et al., 2023). Az agrárpolitikákban fokozódik az érdeklődés a rövid ellátási láncok, a helyi termelés, valamint az élelmiszer-szuverenitás iránt. Számos ország újraértékeli importfüggőségét, és támogatási rendszereit, éppen ezért a helyi termelés ösztönzésére használja. Jó példa erre India élelmezésbiztonsági programjai a Public Distribution System (PDS), Minimum Support Prices (MSP) (FAO, 2021).

Az agrárpolitika már nem csupán a mezőgazdasági termelésről szól, ahogy az uniós vidékfejlesztési célok sem csak a mezőgazdaságra vonatkoznak, hanem a vidéki életminőség egészére kiterjednek. A vidéki térségek társadalmi kohéziója, infrastruktúrája, digitális hozzáférhetősége és szolgáltatásellátása kulcsfontosságú elem lett az EU Vidékfejlesztési Stratégiai Céljaiban. A nem mezőgazdasági tevékenységek támogatása, a többfunkciós vidékgazdaság fejlesztése egyre hangsúlyosabb. Ezt a szemléletet a Rural Vision 2040 és a Rural Pact rögzíti, amelyek a társadalmi kohézió, az infrastruktúra, a digitális hozzáférés és az alapvető szolgáltatások javítását tekintik a vidékpolitika kulcselemeinek (European Commission, 2024b, European Commission, 2024c).

Összefoglalva elmondható, hogy az agrárpolitika ma már nem csupán termelési kérdés, hanem komplex közpolitikai eszköz, amely gazdasági, környezeti és társadalmi célokat egyaránt szolgál. Az uniós és nemzetközi trendek egyre inkább a reziliens, digitális, fenntartható és inkluzív mezőgazdaság irányába mozdulnak el. Az előttünk álló években várhatóan fokozódik a „költséghatékonyság” és „társadalmi elfogadottság” kettős nyomása: az agrárpolitika csak akkor lesz legitim, ha megfelel a polgárok elvárásainak is – a környezet, az élelmiszer-biztonság és a klímapolitika metszéspontján.

Tartalomjegyzék

Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 664 191 7

Gazdaság

A könyv megszületését alapvetően az indokolta, hogy – a korábbi kötetekhez hasonló formában és részletezettséggel – bemutassa azokat az agrárgazdasági témákat, amelyekre a két korábbi kötetben már nem volt mód (vagy időközben érdemi változások történtek az adott területen), de a témához történő kapcsolódásuk vitathatatlan. Ennek során, három témakörbe rendezve, elemzi a globális és lokális élelmiszerláncokat, az élelmiszer-termelés és -fogyasztás ökonómiáját, az élelmiszerpiacokat és árakat, az élelmiszer-kereskedelmet (az agrárgazdaság felépítése és működése); a fenntarthatóság és az agrár-környezetvédelem összefüggéseit, az élelmezés- és élelmiszer-biztonság aktuális helyzetét, az élelmiszer-pazarlást, a klímaváltozás hatásait a mezőgazdaságra, és a generációváltást (fenntarthatósági kihívások az agrárgazdaságban); valamint az agrárpolitikát, a vidékfejlesztést, a körforgásos biomassza alapú gazdaságot (fenntartható(bb) agrárgazdaság eszközei). A szerzők célja továbbra is az volt, hogy az egyes témák kapcsán megkönnyítsék mind az oktatók, mind a hallgatók munkáját. Az egyes fejezetek önmagukban is megállnak, illetve alkalmasak arra, hogy kitöltsenek egy előadást. Emellett a hallgatói megértést továbbra is segíti a fejezetek végén megtalálható összefoglalás és az ismétlő kérdések. Ebben bízva ajánljuk a tankönyvet a számukra és reméljük, hogy legalább olyan hasznosnak találják, mint az első két kötetet.

Hivatkozás: https://mersz.hu/mizik-agrargazdasagtan-iii//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero