Az 1990-es évek előtt Brazíliában hosszú múltra tekint vissza az állami beavatkozás a mezőgazdasági szektorban. Az árbeavatkozások már az 1940-es években megjelentek, elsősorban az élelmezésbiztonsági aggodalmak miatt, majd az 1950-es évektől kezdve Brazília importhelyettesítő iparosítási stratégiát követett, amely széles körű kínálati és árszabályozást vezetett be az agrárélelmiszer-szektorban. Az árakat egyszerre támogatták a termelőknek és szubvencionálták a fogyasztók számára. A Nemzeti Élelmiszerellátási Ügynökség (SUNAB) szabályozta az alapvető élelmiszerek elosztását, valamint árakat és árréseket határozott meg az élelmiszerlánc minden szintjén, beleértve az alacsony fogyasztói árakat is. A SUNAB emellett ellenőrzése alatt tartotta az agrár-élelmiszeripari termékek importját és exportját is. A termelői szinten általános ártámogatási rendszer működött többek között a rizsre, kukoricára, szójára, babra, maniókára és gyapotra. Egy másik állami szerv, a Termelésfinanszírozási Vállalat (CFP) ezeket a termékeket minimáláras állami felvásárlással támogatta. Ezen túlmenően marketingtanácsokat hoztak létre a búza, cukor és kávé esetében, amelyek meghatározták az összesített termelési mennyiségeket, értékesítési kvótákat kezeltek, és ellenőrizték az árakat, valamint a kereskedelmet (Anderson – Valdes, 2007, OECD, 2005).

A brazil mezőgazdaság alacsony szintű támogatással és védelemmel rendelkezik. A termelői támogatás becslése (Producer Support Estimate – PSE) a 2000-2002-es bruttó mezőgazdasági bevételek 7,6%-áról 2021-2023-ra 3,3%-ra esett. A termelői támogatás viszonylag alacsony volt az elmúlt évtizedben, nem haladta meg az 5%-ot és a jelentésben szereplő 54 ország átlaga (9%) alatt van (OECD, 2024). A belföldi árak szinte teljes mértékben igazodnak a nemzetközi piacokhoz, nominális védelmi együttható (Nominal Protection Coefficient – NPC) értéke 1,02. Az átlagos piaci ártámogatás (Market Price Support – MPS) viszonylag kicsi, de még így is a PSE több mint 60%-át tette ki. A legmagasabb pozitív termékspecifikus támogatás (Single Commodity Transfer – SCT) arány a gyapot, a kukorica és a búza esetében tapasztalható. A termelők költségvetési támogatása input kifizetésekkel, különösen kedvezményes kamatozású hitelekkel és terménybiztosítással történik. Kedvezményes hitel vehető igénybe farmmarketinghez, forgótőke-befektetéshez és állóeszköz-befektetéshez. A 2000-es évek vége óta minden input felhasználáson alapuló támogatás, főleg hitel és biztosítás, környezetvédelmi kritériumoktól és konkrét gazdálkodási gyakorlatoktól függ (OECD, 2024). Brazíliában a környezetvédelmi követelmények főként a Forest Code (2012) és a Rural Environmental Registry – CAR rendszerhez kötődnek. A termelőknek nyilván kell tartaniuk a földhasználatot és meghatározott arányban meg kell őrizniük az eredeti növényzetet. Ezek a gyakorlatok – a talajmegőrző művelés, az integrált növény-állat rendszer és az agroerdészeti formák – közel állnak az uniós fenntarthatósági elvárásokhoz, de a végrehajtás gyakorlata egyenetlen. Az EU–Mercosur megállapodásban ezek kulcskérdéssé váltak, mert az európai elvárás az erdőirtás-mentes termelést követeli meg (OECD, 2023, European Commission, 2024a).

 

A 2023/24-es betakarítási terv (Harvest Plan) 27%-kal, 364,2 milliárd brazil reálra (73,6 milliárd USD) növelte a betakarításhoz nyújtott hitelkeret nagyságát az előző évhez képest. A kisgazdaságok, a hagyományos mezőgazdaság és a családi gazdálkodás számára elkülönített hitelek összege több mint 35%-kal emelkedett az előző tervhez viszonyítva. A mezőgazdasági biztosítási díjtámogatásra (PSR) 1,1 milliárd reált (215 millió USD) A Ezen intézkedésekre kiemelt szükség volt, hiszen a brazil agrárpolitika átalakulását a kétezres években főként belső társadalmi és külső piaci nyomás váltotta ki. A gyors exportnövekedés mellett nőtt a vidéki szegénység és a földkoncentráció, ezért a kormány célzott támogatásokkal próbálta bevonni a családi gazdaságokat. A változások részben elérték céljukat: javult a kisgazdaságok jövedelmi helyzete és nőtt a belső élelmiszer-ellátás biztonsága, de az exportorientált modell nem változott. A külkereskedelemben Brazília tovább erősítette pozícióját, főként szójában és húsexportban (FAO, 2025).

 

A Brazil Mezőgazdasági Minisztérium kidolgozta a 2023/24-es éves Betakarítási Tervet, amely meghatározza a pénzügyi forrásokat és az irányelveket Brazília legfontosabb szakpolitikai eszközeihez, például a mezőgazdasági hitelezéshez, a mezőgazdasági biztosításhoz, a piaci értékesítés támogatásához, a minimál- és referenciaárakhoz, valamint a bioüzemanyagokhoz. A költségvetési forrásokat az alábbiak szerint osztották el:

 

A 2023/24-es Betakarítási Terv hangsúlyosan kezeli a mezőgazdasági hitelezés szerepét a fenntartható mezőgazdasági gyakorlatok megerősítésében és terjesztésében, különös figyelmet fordítva a lepusztult legelők helyreállítására és átalakítására. E cél a korábbi ABC+ program (új nevén RenovAgro) finanszírozási ága keretében valósul meg, tovább csökkentett kamatlábakkal ösztönözve a beruházásokat. Az intézkedéstől azt várják, hogy növekedni fog a művelésbe vonható földterület nagysága, javul a termelékenység, és csökken a nyomás az új területek mezőgazdasági célú feltörésére. 2023 áprilisában új rendszert hoztak létre a fenntarthatóság mellett elkötelezett termelők támogatására. Ennek keretében azok a termelők, akik már regisztráltak a Vidéki Környezeti Nyilvántartásban (CAR), és ezt a környezetvédelmi hatóság hitelesítette, további 0,5 százalékpontos kamatkedvezményben részesülnek. Ezek a termelők további 0,5 százalékpontos csökkentést is igénybe vehetnek (így összesen 1 százalékponttal alacsonyabb kamat mellett). A kedvezmény igénybevételéhez a termelőnek az alábbi feltételek valamelyikét kell teljesítenie: rendelkeznie kell a MAPA által elismert, helyes mezőgazdasági gyakorlatokat tanúsító minősítéssel; a MAPA Integrált Termelési Programjának tanúsítványával; ökológiai termelési tanúsítvánnyal; vagy az elmúlt öt évben a RenovAgro program keretében beruházást kellett végrehajtania. Ennek és más meglévő programoknak köszönhetően 2023 végére a Betakarítási Terv keretében kihelyezett teljes vidéki hitelek 43%-a már fenntartható gyakorlatokat alkalmazó termelési rendszereket finanszírozott (OECD, 2024). A programot a brazil kormány a Plano Safra 2023/24 részeként finanszírozza, nagyjából 440 milliárd reál hitelkerettel. A családi gazdaságok 0,5–6%-os, a közepes termelők 7–12,5%-os kamaton kapnak forrást. A pénz forgóeszközre, értékesítésre és beruházásra használható, hitelkiváltásra viszont nem. Az állam évente mintegy 25 milliárd reált költ a kamattámogatásra és az árgaranciákra. A rendszer több mint 600 millió hektár mezőgazdasági területet érint, ahol a cél a jövedelemstabilitás mellett a talaj- és erdővédelem. A beavatkozás társadalmi szempontból indokolt, de gazdaságilag csak részben hatékony (CONAB, 2024, MAPA, 2024a).