Mizik Tamás (szerk.)

Agrárgazdaságtan III.


11.2.4. Kína agrárpolitikája

Kína agrárpolitikájának fejlődése szorosan kapcsolódik az ország általános gazdasági átalakulásához. Az 1950-es és 1960-as években a mezőgazdasági szektort megadóztatták az iparosítás támogatása érdekében (OECD, 2024). Az 1970-es évek végén megkezdődött gazdasági átalakulási folyamat során Kína piacorientált gazdasági reformokat hajtott végre, beleértve a mezőgazdasági szektort is (Ling, 1997). A legfontosabb korai reform a háztartási felelősségi rendszer (HRS) bevezetése volt 1978–1985 között, amely a művelt földeket egyéni háztartásoknak osztotta ki, főként a háztartás tagjainak száma vagy munkavállalóinak száma alapján (OECD, 2024). Bár a föld tulajdonjoga kollektív maradt, az ellenőrzési és jövedelmi jogok az egyénekhez kerültek 15 éves földszerződési időtartammal (OECD, 2024).
A 1990-es évek elején kezdődött nemzetközi kereskedelem liberalizációja, amelyet a kereskedelmi korlátozások enyhítése jellemzett. Kína WTO-csatlakozása 2001-ben jelentős mérföldkő volt: a mezőgazdasági termékek átlagos importvámja az 1990-es évek elején mért 42%-ról a 2000-es évek elejére 12%-ra csökkent (OECD, 2024). A 2000-es években a városok és vidéki területek közötti növekvő jövedelmi különbségek kezelése és az élelmiszer-önellátás biztosítása kulcsfontosságú szakpolitikai célkitűzéssé vált (OECD, 2024). A 2001-es WTO-csatlakozás után a vámok csökkenése ellenére a belföldi ártámogatások továbbra is dominálnak, különösen a gabonatermékek esetében (Huang et al., 2011). Ebben az időszakban vezették be a gabonák minimális beszerzési árait, az ideiglenes vásárlási és tárolási rendszert, valamint a mezőgazdasági anyagok, a kiváló növényfajták és a mezőgazdasági biztosítási díjak támogatását. 2014-ben jelentős reformok kezdődtek: a gyapot, szója és repce ideiglenes vásárlási és tárolási politikáját 2014–2015-ben, a kukoricaét pedig 2016-ban reformálták meg. A 2014-es reformok a kukorica és szójatermelés területi támogatásaira összpontosítottak, csökkentve a közvetlen árintervenciók szerepét (Fan et al., 2023). A gyapot esetében ezt hiánypótló kifizetésekkel váltották fel, amelyek az előre meghatározott célár és a tényleges piaci árak közötti különbséget fedezik. A szója és kukorica esetében közvetlen, terület alapú kifizetésekkel váltották fel (OECD, 2024).
 
A kínai agrárpolitika jelenlegi helyzete
Kína mezőgazdasági támogatása 2021–2023 között átlagosan a bruttó mezőgazdasági bevételek 14%-át tette ki, ami közel háromszorosa a 2000–2002-es időszak értékének, ugyanakkor megegyezik a 2016–2019 közötti átlagos támogatási szinttel (OECD, 2024). A kínai agrárpolitika központi eleme az élelmezésbiztonság garantálása, amelyet a 2023 decemberében elfogadott és 2024 júniusában hatályba lépett Élelmezésbiztonsági Törvény is hangsúlyoz. A piaci ártámogatás (Market Price Support, MPS) továbbra is a támogatás fő formája, amelyet mind a hazai árpolitika, mind pedig a különböző importkorlátozó intézkedések generálnak. A termelőknek nyújtott támogatás több mint kétharmada potenciálisan kereskedelemtorzító transzferek formájában valósul meg, ami következetes mintát mutat a 2000-2002-es időszak óta. A termelők által kapott árak 2021–2023-ban átlagosan 14%-kal voltak magasabbak a világpiaci áraknál (OECD, 2024). Kínában a termelők bevételeinek kb. 14%-a származik állami támogatásból (PSE, 2021–2023), ami sokkal magasabb, mint húsz éve volt. A támogatások nagy része árgarancia – vagyis az állam mesterségesen tartja fenn a gabonafélék (főleg rizs, búza) árát. Ez az úgynevezett MPS. Emiatt a gazdák jellemzően magasabb árat kapnak, mint a világpiacon, 2023-ban kb. 14%-kal. A cél egyértelmű: az élelmiszer-önellátás és a vidéki jövedelmek védelme, még ha ez piaci torzítást is jelent (OECD, 2024).
 
Jelenlegi támogatási rendszerek
A kínai mezőgazdasági támogatási rendszer több pillérre épül. A Mezőgazdasági Termelés Fejlesztési Program kombinálja a hektáronkénti támogatásokat a gabonatermelők közvetlen kifizetéseivel, a mezőgazdasági inputok támogatásaival és a jobb vetőmagfajták támogatásaival (OECD, 2024). A minimális beszerzési árak rendszere továbbra is működik búza és rizs esetében. Ezeket az árakat évente határozza meg a Nemzeti Fejlesztési és Reform Bizottság más kormányzati intézményekkel konzultálva, és csak a fő búza- és rizstermesztő tartományokban alkalmazzák. A rendszer csak akkor lép működésbe, ha a piaci ár három egymást követő napon keresztül a minimális ár alatt marad (OECD, 2024).
A területalapú kifizetések következetesen növekedtek 2014 óta, mivel a reformok megszüntették több kulcsfontosságú áru intervenciós árait. A kukorica és szója területi kifizetései különösen 2020 óta növekedtek, hogy növeljék e szektorok termelését és kielégítsék a takarmány iránti megnövekedett keresletet (OECD, 2024). A területalapú kifizetések 2020 óta a takarmányipari termékeknél dominálnak, különösen szója és kukorica esetében.
A katasztrófa-elhárítási kifizetések jelentősen megnövekedtek 2023-ban, válaszul a súlyos árvizekre és növénykárokra több régióban. A Pénzügyminisztérium 2023 júniusában 200 millió jüant (27,8 millió USD) allokált Henan tartomány tartós esőzése után, augusztusban 732 millió jüant (102 millió USD) a Doksuri tájfun okozta károk helyreállítására, és 2,4 milliárd jüant (333 millió USD) az északi tartományok számára a szója- és kukoricatermelőket érintő nehéz esőzések és árvizek következtében (OECD, 2024).

Agrárgazdaságtan III.

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 664 191 7

A könyv megszületését alapvetően az indokolta, hogy – a korábbi kötetekhez hasonló formában és részletezettséggel – bemutassa azokat az agrárgazdasági témákat, amelyekre a két korábbi kötetben már nem volt mód (vagy időközben érdemi változások történtek az adott területen), de a témához történő kapcsolódásuk vitathatatlan. Ennek során, három témakörbe rendezve, elemzi a globális és lokális élelmiszerláncokat, az élelmiszer-termelés és -fogyasztás ökonómiáját, az élelmiszerpiacokat és árakat, az élelmiszer-kereskedelmet (az agrárgazdaság felépítése és működése); a fenntarthatóság és az agrár-környezetvédelem összefüggéseit, az élelmezés- és élelmiszer-biztonság aktuális helyzetét, az élelmiszer-pazarlást, a klímaváltozás hatásait a mezőgazdaságra, és a generációváltást (fenntarthatósági kihívások az agrárgazdaságban); valamint az agrárpolitikát, a vidékfejlesztést, a körforgásos biomassza alapú gazdaságot (fenntartható(bb) agrárgazdaság eszközei). A szerzők célja továbbra is az volt, hogy az egyes témák kapcsán megkönnyítsék mind az oktatók, mind a hallgatók munkáját. Az egyes fejezetek önmagukban is megállnak, illetve alkalmasak arra, hogy kitöltsenek egy előadást. Emellett a hallgatói megértést továbbra is segíti a fejezetek végén megtalálható összefoglalás és az ismétlő kérdések. Ebben bízva ajánljuk a tankönyvet a számukra és reméljük, hogy legalább olyan hasznosnak találják, mint az első két kötetet.

Hivatkozás: https://mersz.hu/mizik-agrargazdasagtan-iii//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave