Az amerikai agrárpolitika az 1930-as évek New Deal programjaiból nőtte ki magát, ahol az ár- és jövedelemtámogatások domináltak (Glauber – Effland, 2016). Az amerikai mezőgazdasági politika történetét a Farm Bill törvények határozzák meg, amelyeket körülbelül ötévente újítanak fel. 1933 óta az Egyesült Államok 18 farm bill-t fogadott el, a legutóbbi a 2018-as Mezőgazdasági Fejlesztési Törvény. A 2018-as Farm Bill eredetileg 2023-ban járt volna le, de a Kongresszus nem tudott megállapodni az új törvényről. Emiatt 2025 őszéig meghosszabbították. A vita főleg a támogatási keretek és az élelmiszersegélyek körül zajlott. A hosszabbítás csak átmeneti megoldás, hogy a gazdák addig is folyamatosan megkapják a támogatásokat (U.S. Congress, 2023). Történelmileg a farm bill-ek áru-támogatási komponense a farm jövedelmek stabilizálására és növelésére összpontosított a gazdasági világválság és a háború utáni időszakokban, ár- és jövedelemtámogatáson keresztül meghatározott áruk körére, beleértve többek között a kukoricát, szóját, búzát, gyapotot, rizst, földimogyorót, tejterméket és cukrot (OECD, 2024). Az 1985-ös Farm Bill jelentette az átállás kezdetét a piacorientáltabb megoldások felé, miközben a 2014-es és 2018-as törvények a kockázatkezelési eszközöket (pl. biztosítások) helyezték előtérbe (USDA, 2025). Az 1985-ös Élelmezésbiztonsági Törvény olyan változásokat vezetett be, amelyek a gazdákat nagyobb piaci orientáció felé vitték az ártámogatások közvetlen kifizetések javára történő csökkentésével, nagyobb vetési rugalmasság bevezetésével és az amerikai agártermékek exportlehetőségeinek nagyobb figyelembevételével. Az 1996-os Farm Bill megszüntette a korábbi, árakhoz és termeléshez kötött támogatásokat. Ezek helyett olyan közvetlen kifizetéseket vezettek be, amelyek a gazdák korábbi (történelmi) termelési adatai alapján jártak, függetlenül attól, hogy éppen mit és mennyit termeltek. A 2002-es Farm Bill ezeket az ad hoc kifizetéseket intézményesítette, mint a közvetlen kifizetésekhez kapcsolódó anticiklikus kifizetéseket (OECD, 2024). A 2014-es Farm Bill véget vetett a közvetlen és anticiklikus kifizetéseknek, de folytatta a történelmi termelésen alapuló közvetlen jövedelemtámogatást olyan programokkal, amelyek a referencia árakon vagy a bevételi benchmarkokon alapuló kifizetéseket váltanak ki. A 2018-as Farm Bill ezeket a programokat csak kisebb módosításokkal folytatta (OECD, 2024).

Az Ár Veszteség Fedezet (Price Loss Coverage, PLC) egy anticiklikus árprogram, amely kifizetést teljesít, amikor a fedezett növények piaci árai az effektív referencia árak alá esnek. A Mezőgazdasági Kockázat Fedezet (Agriculture Risk Coverage, ARC) egy bevétel alapú program, amely kifizetést teljesít, amikor a megyei szintű tényleges bevétel a gördülő átlag benchmark bevételek alá esik (OECD, 2024). A növénybiztosítási program mind hozam-, mind bevételveszteségekre kínál fedezeti lehetőségeket. A hagyományos növénybiztosítás támogatott növénybiztosítást kínál olyan termelőknek, akik hozam-, növénybevétel- vagy teljes gazdaság bevétel veszteségek elleni védelemre vásárolnak kötvényt (OECD, 2024).

A tejtermelők számára a Tejipari Különbözet Fedezet (Dairy Margin Coverage, DMC) program biztosítja a termelő által választott különbözetszintet az országosan meghatározott tejár és a takarmányköltségek között díj ellenében, a bejelentett történelmi tejtermelésre vonatkozó kifizetésekkel (OECD, 2024). A cukor támogatása vámkontingens-rendszeren keresztül történik, valamint nem visszafizetendő hitelek és marketing allokációk révén. A vámkontingens-rendszerek működnek tejtermékek, marhahús és néhány más termék esetében is, azonban az amerikai mezőgazdasági vámok általában alacsonyak, 2021-ben átlagosan 4,5% (OECD, 2024). A 2023-as OECD-adatok szerint az átlagos agrárvám 4-5% között maradt. Az Egyesült Államok inkább kétoldalú kereskedelmi megállapodásokon keresztül érvényesít piacvédelmet, nem pedig új vámemelésekkel (OECD, 2024).

Az amerikai talajvédelmi politika az 1930-as évek porviharai után indult. A Soil Conservation Service megalakulása óta ezek a programok sokat javítottak a talajvédelemben és a vízmegőrzésben. Az USA-ban két szint működik egyszerre: szövetségi és állami. A szövetségi programok adják a keretet (pl. Conservation Reserve Program), de sok konkrét kezdeményezés – képzések, vízvédelmi projektek – állami szinten erősebb. Néhány állam saját forrásból is támogatja a gazdákat a fenntartható földhasználatban (USDA, 2024, Amaglobeli et al., 2024). A szövetségi agro-környezeti programok a föld kivonására, a földhasználati lehetőségeket korlátozó szolgalmi jogokra és olyan intézkedésekre összpontosítanak, amelyek arra ösztönzik a növény- és állattenyésztőket, hogy olyan gyakorlatokat alkalmazzanak, amelyek csökkentik a környezeti nyomást a működő földeken (szántóföld és legelő termelésben) (Amaglobeli et al., 2024).