Mizik Tamás (szerk.)

Agrárgazdaságtan III.

12.1.1. Fogalmi evolúció

A „vidék” fogalma mindennapi szóhasználatunkban más jelentés(eke)t hordoz, mint a tudományban vagy a szakpolitikában. A szó a köznyelvben általánosan egy valamilyen szempontból egységes területet (pl. szőlőtermő vidék), egy adott hely környékét (pl. Szeged és vidéke), illetve az országnak a fővároson kívüli területeit jelöli (ebből erednek az olyan ellentmondásosnak tűnő megnevezések, mint pl. „vidéki nagyváros”). A „vidéki” jelzővel elsősorban a vidéken lévő, arra jellemző vagy azzal kapcsolatos dolgokat illetjük, de sajnos a fogalom pejoratív, gúnyos használata is előfordul, főleg a „vidékies” értelmében. Sokan egyenlőségjelet tesznek a vidék és a „falu” közé, noha – mint később látni fogjuk – ez nem helytálló értelmezés. Amikor a vidékkel tudományos igényű vagy szakértői szemüvegen keresztül kívánunk foglalkozni, félre kell tennünk a bennünk élő sztereotípiákat, illetve megpróbálnunk megérteni, hogy mik az okai azok kialakulásának.

Az egyes tudományágakban nincs általánosan elfogadott meghatározás a vidék fogalmára. A definíciók a társadalmi, gazdasági, földrajzi, történelmi, kulturális vagy politikai kontextustól függően változnak, és gyakran konkrét kutatási vagy beavatkozási célokhoz igazodnak. Természetesen, az egységesítés hiánya megnehezíti a különböző tudományterületeken átívelő, illetve egyes országok közötti összehasonlító vizsgálatokat, a vidéki folyamatok és jelenségek megértését, a szakpolitikák kialakítását, ennek ellenére azonban a (városoktól való) merev elválasztáson nyugvó, univerzalizáló kategorizálási kísérletek egyre inkább bírálat tárgyai (MacGregor-Fors – Vázquez, 2020; Kovács – Farkas – Perger, 2015; Szabó, 2015; Champion – Hugo, 2004; Du Plessis et al., 2002; Mills, 1999).

A vidékkel foglalkozó tudományok a vidékiséget Halfacree (1993) szintézise alapján általában a következő módokon próbálják megragadni: leíró mérőszámokon (például népsűrűség és földhasználat), szociokulturális jellemzőkön (különböző viselkedésformák, életmódok és attitűdök), térbeli struktúrákon (a vidék, mint lokalitás), vagy mint a kollektív gondolkodás és diskurzus által formált társadalmi reprezentáción keresztül (hogyan jelenik meg a vidék a köznapi gondolkodásban). A vidék tehát egyszerre anyagi valóság és társadalmi konstrukció is, amely folyamatosan átalakul a társadalmi gyakorlatok, észlelések és folyamatok hatására.

Az 1980-as évektől a fejlett országokban megváltozott a vidéki jelenségek elemzésének fókusza, mint arra Féret et al. (2020) is rávilágítanak. A szemlélet a vidéket „társadalomként” kezelő megközelítésről a vidék „területként” való kezelése irányába mozdult el, tükrözve az olyan jelentős változásokat, mint a mezőgazdaság modernizációja, az agrárnépesség csökkenése, a vidéki területek demográfiai hanyatlása vagy a vidéki gazdaság sokszínűbbé válása. A vidék definiálásának kísérleteit áttekintve a szerzők hatféle megközelítést azonosítanak: 1) az adminisztratív (vagy szabályozási) megközelítés, amely jogi-adminisztratív jellegű; 2) a morfológiai (vagy demográfiai) megközelítés, amely népesedési kritériumokon (pl. népsűrűségen) alapul; 3) a lokációs megközelítés, amely a városi és vidéki területek közötti térbeli viszonyokra épül; 4) a gazdasági (vagy strukturális/funkcionális) megközelítés, amely olyan kritériumokon nyugszik, mint pl. a mezőgazdasági GDP aránya; 5) a tájképi megközelítés, amely a felszínborítást és az éghajlati viszonyokat veszi figyelembe; és 6) a kombinált megközelítés, amely a többi közül legalább kettőt ötvöz.

„Szakértői becslések szerint Európa területének 90%-a vidéki térség, ami egy sokszínű mozaikos, nem homogén teret jelent. Maga a vidékfogalom is eltérő értelmet, tartalmat kap a különböző országokban (…): a Benelux államok annyira városiasodottak, hogy a társadalmi tudat nem értelmezi a vidéket; Németországban sem a tudomány, sem a politika nem használja ezt a kifejezést, mert az ilyen típusú területeket itt perifériának nevezik; az északi országokban pedig élesen elkülönítik a ritkán lakott területeken belül a városoktól távoli és a közeli, mezőgazdasági területként hasznosított térségeket.

A hazánkat is magába foglaló középső és keleti területeken összetettebb és árnyaltabb a fogalom jelentése. Összefoglalva: földrajzi értelemben a természet és a társadalom sajátos kapcsolatát megjelenítő tájképi jellegzetességek; társadalmi értelemben a falusi közösség a maga archaikus normáival; gazdasági értelemben a mezőgazdaság, az erdőgazdálkodás és a köréjük csoportosuló egyéb ágazatok; kulturális értelemben a néphagyomány kimeríthetetlen tárházát jelentő paraszti-kulturális tradíciók, amelyek mind bővítik a vidék sokszínű fogalmát; nyelvi értelemben dialektusokat, tájjelleget és helyi motívumokat is jelent; civilizációs értelemben nyugaton a jelentése nem városi létformára utal, míg keletebbre alacsonyabb civilizációs életformát, környezetet jelöl. (Ez abból ered, hogy míg a nyugat vidéki polgárosodása, majd városias életszínvonalának fejlődése töretlen volt a 19. század óta, addig Közép-Kelet-Európában ezek a folyamatok többször megtorpantak.)”

Forrás: Szabó (2015), 55–56.

A vidékiség értelmezése az évszázadok során folyamatosan változott: sokáig nagyon szorosan a mezőgazdasághoz, a nyílt terekhez, a ritkásan lakott területekhez kapcsolódott, de romantikus, idilli vagy elmaradott jelzővel is illették. A városok terjeszkedése és a végbemenő társadalmi változások egyre inkább elmosták a vidék és a város közötti választóvonalat (Ofori et al., 2022). Shucksmith és Brown (2016a) szerint hat különböző narratíva foglalja össze azokat a mozgatórugókat, amelyek napjainkban a globális észak vidéki területeit alakítják. Az agrárközpontú perspektíva a mezőgazdaságot tekinti a vidékgazdaságok és identitások alapjának, míg a város-vidék elérés narratívája a városok és a vidék közötti dinamikus népesség- és erőforrásmozgást hangsúlyozza, beleértve az urbanizáció és az ellenurbanizáció tendenciáit is. A versenyképes gazdaság narratíva arra összpontosít, hogy a globális tőke és a verseny hogyan befolyásolja a vidéki térségeket, feltárva azok eltérő innovációs képességeit és sebezhetőségét. A „hátrányos helyzetű helyek” narratíva a térbeli egyenlőtlenségeket vizsgálja, ahogy egyes vidéki térségek tartós hanyatlásnak vagy kirekesztődésnek vannak kitéve. A kényelmi alapú gazdaság narratíva a turizmus, a rekreáció és a kényelmi migráció által vezérelt vidéki növekedéssel foglalkozik, amely azonban egyenlőtlenségekhez, kiszorításhoz is vezethet. Végül a társadalom és a természet közötti kapcsolatok narratívája a vidéki közösségek és környezetük közötti komplex, kölcsönös hatásokat vizsgálja, beleértve az erőforrás-kitermelés és az éghajlatváltozás jelentette kihívásokat.

A vidék társadalmi reprezentációi Csurgó (2013) szerint alapvetően két fő csoportra oszthatók: az egyik a vidéket a múlt elmaradott mementójaként, a másik a béke és biztonság szigeteként látja a városi bizonytalansággal szemben. Az utóbbi években Európában egyre erősebb a vidék nosztalgikus, idealizált képe, ami már nemcsak a város tagadása, hanem egy jobb világ utáni vágy is. A vidéki idill főként városi emberek képzeletében él, és a városi élet konfliktusaival szemben jelenik meg. A globalizáció új, országhatárokat átlépő vidéki idillt hoz létre, amely három fő területen jelenik meg: a médiában (szórakoztatóipar), a turizmusban és a gasztronómiában. A vidéki idill leginkább a városi középosztályhoz köthető, és nagyban épít a média, a művészetek és a politika által közvetített vidékképre. Nem az a lényeg azonban, hogy ezek a képek mennyire valósak, hanem hogy miként keletkeznek és hogyan használják őket (Bell, 2006 alapján Csurgó, 2013). A vidéki idillt, mint egyszerű, erényes, békés életmódként ábrázolt vidékértelmezést gyakran éri az a kritika, hogy elavult, hatalomközpontú, történetileg és térben is bizonytalan lábakon álló, miközben elkendőzi a társadalmi egyenlőtlenségeket és a domináns csoportok érdekeit szolgálja. A politikai döntéshozatalban és közgondolkodásban való megmaradása mélyítheti a vidéki szegénységet és hátrányos helyzetet (Shucksmith, 2018).

A vidék fogalmának az eddigiekben ismertetett bizonytalanságát alapvetően kvantitatív (népsűrűségi és távolsági viszonyokat figyelembe vevő) mutatók alapján kialakított tipológiákkal igyekeznek áthidalni az egyes vidékpolitikák, beavatkozásaik jobb területi célzása érdekében. Ezek a tipizálások Szabó (2015) szerint a vidék minőségi definiálásától elkülönülve, de azzal erős korrelációban lehetnek csak érvényesek. A következő fejezetben az Európai Unióban kifejlesztett, de azóta más országok és nemzetközi szervezetek (pl. ENSZ, OECD) által is alkalmazott területi tipológiákat mutatjuk be.

Tartalomjegyzék

Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 664 191 7

Gazdaság

A könyv megszületését alapvetően az indokolta, hogy – a korábbi kötetekhez hasonló formában és részletezettséggel – bemutassa azokat az agrárgazdasági témákat, amelyekre a két korábbi kötetben már nem volt mód (vagy időközben érdemi változások történtek az adott területen), de a témához történő kapcsolódásuk vitathatatlan. Ennek során, három témakörbe rendezve, elemzi a globális és lokális élelmiszerláncokat, az élelmiszer-termelés és -fogyasztás ökonómiáját, az élelmiszerpiacokat és árakat, az élelmiszer-kereskedelmet (az agrárgazdaság felépítése és működése); a fenntarthatóság és az agrár-környezetvédelem összefüggéseit, az élelmezés- és élelmiszer-biztonság aktuális helyzetét, az élelmiszer-pazarlást, a klímaváltozás hatásait a mezőgazdaságra, és a generációváltást (fenntarthatósági kihívások az agrárgazdaságban); valamint az agrárpolitikát, a vidékfejlesztést, a körforgásos biomassza alapú gazdaságot (fenntartható(bb) agrárgazdaság eszközei). A szerzők célja továbbra is az volt, hogy az egyes témák kapcsán megkönnyítsék mind az oktatók, mind a hallgatók munkáját. Az egyes fejezetek önmagukban is megállnak, illetve alkalmasak arra, hogy kitöltsenek egy előadást. Emellett a hallgatói megértést továbbra is segíti a fejezetek végén megtalálható összefoglalás és az ismétlő kérdések. Ebben bízva ajánljuk a tankönyvet a számukra és reméljük, hogy legalább olyan hasznosnak találják, mint az első két kötetet.

Hivatkozás: https://mersz.hu/mizik-agrargazdasagtan-iii//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero