Mizik Tamás (szerk.)

Agrárgazdaságtan III.

12.1.2. Területi tipológiák vidéklehatárolásai

A legtöbb gazdasági, társadalmi és környezeti állapotnak és folyamatnak van egy sajátos területi dimenziója – azaz egy bizonyos helyhez vagy térséghez kötődnek –, és többé-kevésbé egy sor területi tényezőtől (erőforrások, hálózatok, hozzáférési viszonyok stb.) függenek. A földrajzi hely szinte minden hivatalos statisztika alapvető jellemzője: ez adja az adatgyűjtés, -elemzés, -összesítés és -ábrázolás egyik fő vázát. Ráadásul a térbeli elhelyezkedés egy olyan kategória, amely a legtöbb ember számára könnyen befogadható, a konkrét területekre vonatkozó statisztikák segítenek megérteni az egyes számadatok mögött megbúvó folyamatokat. A területi mintázatok jobb megértése érdekében az Európai Unió statisztikai hivatala, az Eurostat kibővítette a területi tipológiákra vonatkozó statisztikáinak körét, amely alapul szolgál a vidéki térségek kvantitatív lehatárolásához és jellemzéséhez is. Az alábbiakban először áttekintjük a tipológiák megértéséhez szükséges, azok építőelemeit és szintjeit leíró alapfogalmakat:

Népességi rács: egy adott területet lefedő, 1 km²-es rácscellákból álló hálózat, amelyet a lakosságszámra vonatkozó információ jellemez. A rács időben stabil, nem függ a közigazgatási határok változásától.
Klaszterek: olyan rácscellák csoportjai, amelyek népsűrűségük tekintetében egy adott kritériumnak megfelelnek. Például az egymáshoz hasonló rácscellák csoportosíthatók vidéki (alacsony népsűrűségű) rácscellákba, városi klaszterekbe (közepes népsűrűségű klaszterek) vagy városi központokba (nagy népsűrűségű klaszterek).
Helyi adminisztratív egységek (local administrative unit = LAU): egy terület helyi szintű statisztikai célú felosztására szolgáló rendszer. Általában egy országon belüli alacsony szintű közigazgatási egységek (pl. települések), amelyek rangsorban a tartományok, régiók alatti szinten helyezkednek el.
Statisztikai célú területi egységek osztályozása (Nomenclature of Territorial Units for Statistics = NUTS): az EU területét három különböző hierarchikus szintre – NUTS 1, 2 és 3 – felosztó területi osztályozás, amely a nagyobb területi egységeket kisebb egységekre bontja.
Régió: a NUTS-alapú szubnacionális szintű földrajzi területet jelenti.

A három különböző típusú – rácscellaszintű, helyi és regionális – területi tipológia szorosan összefügg, mivel ugyanazon elemi építőköveken, nevezetesen a népesség rácscelláinak különböző klasztertípusokba sorolásán, majd ezen információk LAU-k vagy régiók szerint történő összesítésén alapulnak. A vidék és város lehatárolására alkalmas tipológiákat az 12.1. táblázat tartalmazza, de ezen túlmenően a rácshálózat-alapú tipizálás lehetővé teszi a határmenti régiók, partvidéki, hegyvidéki térségek és szigetek azonosítását is (Eurostat, 2019).

12.1. táblázat. A területi tipológiák áttekintése

	Területi szint	Alapvető területi tipológiák	Várostipológiák
Regionális tipológiák	NUTS 1 régiók
	NUTS 2 régiók
	NUTS 3 régiók	Város-vidék tipológia: túlnyomóan városi térségek; átmeneti térségek; túlnyomóan vidéki térségek	Metropolisz térségek
Helyi tipológiák	Helyi adminisztratív egységek (LAU)	Urbanizáltság foka: városok; kisvárosok és elővárosok; vidékies területek	Városdefiníciók: városok; funkcionális várostérségek (városok és ingázási zónáik)
Rácstipológiák	Rácscellák (1 km2)	Klasztertípusok: városi központ; városi klaszterek; vidéki rácscellák	Városklaszterek és városi központok

Forrás: Eurostat (2019) alapján saját szerkesztés

A 2010-es évek elején a különböző népsűrűségű térségek kategorizálására alkalmas urbanizáltsági fok (degree of urbanisation) módszertanának felülvizsgálata lehetőséget teremtett arra, hogy egyszerűsítsék és harmonizálják számos hasonló térbeli város-vidék koncepcióval: a vidéki területek OECD (1994, 2011, 2018) módszertan szerinti meghatározásával, az eredeti urbanizáltsági fok módszer (1991) szerint ritkán lakott és sűrűn lakott területek azonosításával, valamint az Urban Audit (1999) városstatisztikáival (Dijkstra – Poelman, 2014).

Az 1 km²-es népességrácscellák csoportjait a szomszédos cellákhoz viszonyítva az alábbi cellatípusok azonosíthatók:

Vidéki rácscella (rural grid cell): az összes, városi klasztereken és központokon kívüli rácscella (azok a cellák, amelyek népsűrűsége általában 300 fő/km² alatt és/vagy népességük 5000 fő alatt van);
Városi klaszter vagy közepes népsűrűségű klaszter (urban cluster): egymással szomszédos rácscellákból álló klaszter (vagyis olyan rácscellák, amelyek közös határon osztoznak, beleértve azokat is, amelyek csak a sarkokban érintkeznek egymással), amelynek népsűrűsége legalább 300 fő/km², és népessége legalább 5000 fő;
Városi központ vagy nagy népsűrűségű klaszter (urban centre): nem átlósan egymáshoz kapcsolódó rácscellákból álló klaszter (vagyis azok a cellák nem tartoznak ide, amelyek csak sarkukban érintkeznek egymással), amelynek népsűrűsége legalább 1500 fő/km², és össznépessége legalább 50 000 fő.
Miután az összes rácscella besorolásra jutott, és a városi központok, városi klaszterek és vidéki rácscellák azonosításra kerültek, a következő lépés ezeknek az eredményeknek a LAU-kra való ráhelyezése, az alábbiak szerint:
Városok vagy sűrűn lakott területek (cities) – ahol a lakosság legalább 50%-a egy vagy több városi központban él;
Kisvárosok és elővárosok vagy közepes népsűrűségű területek (towns and suburbs) – ahol a lakosság kevesebb mint 50%-a él városi központban, de legalább 50%-a városi klaszterben;
Vidéki területek vagy ritkán lakott területek (rural areas) – ahol a lakosság több mint 50%-a vidéki rácscellákban él.

A fentiekhez kapcsolódóan definiálhatók a várostérségek (urban areas), azaz a városokat, valamint a kisvárosokat és elővárosokat (más szóval a sűrűn lakott és a közepes népsűrűségű területeket) lefedő aggregátumok.

A városi-vidék tipológia (urban-rural typology) szintén az 1 km²-es népességi rácscellák adatain alapul, és a NUTS 3 szintű régiókra vonatkozik. A vidéki népesség aránya alapján három régiótípust különböztet meg:

Túlnyomóan városi térségek (predominantly urban regions): NUTS 3 szintű régiók, ahol a népesség több mint 80%-a városi klaszterekben él;
Átmeneti/közbenső térségek (intermediate regions): NUTS 3 szintű régiók, ahol a népesség több mint 50%-a, de legfeljebb 80%-a él városi klaszterekben;
Túlnyomóan vidéki térségek (predominantly rural regions): NUTS 3 szintű régiók, ahol a népesség legalább 50%-a vidéki rácscellákban él.

Az infrastruktúra, szolgáltatások és gazdasági lehetőségek elérhetőségének jobb megragadásához a város-vidék tipológia kiterjesztésre került a térségek városi központoktól vett távolsága alapján. Ahonnan a helyi lakosság kevesebb mint fele képes 45 percen belül autóval eljutni egy legalább 50 ezer fős népességű város központjába, azokat a területeket távoli (remote) átmeneti vagy távoli túlnyomóan vidéki térségeknek hívjuk, az ezen kívül esőket városközeli (close to a city) területekként definiáljuk (Eurostat, 2024).

12.2. táblázat. Az egyes vidéktipológiák szerinti területek aránya az összterületből és a népességből, Magyarországon és az EU-ban (%), 2021

Vidéktipológia	EU-27		Magyarország
Vidéktipológia	Terület	Népesség	Terület	Népesség
Urbanizáltsági fok – Vidéki rácscellák	96,4%	29,4%	96,1%	34,8%
Urbanizáltsági fok – Vidéki LAU-k (települések)	75,5%	24,6%	71,5%	29,9%
Város-vidék tipológia - Túlnyomóan vidéki térségek (NUTS 3 régiók)	39,8%	20,7%	27,6%	18,4%

Forrás: Eurostat (2024) alapján saját szerkesztés

Tartalomjegyzék

Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 664 191 7

Gazdaság

A könyv megszületését alapvetően az indokolta, hogy – a korábbi kötetekhez hasonló formában és részletezettséggel – bemutassa azokat az agrárgazdasági témákat, amelyekre a két korábbi kötetben már nem volt mód (vagy időközben érdemi változások történtek az adott területen), de a témához történő kapcsolódásuk vitathatatlan. Ennek során, három témakörbe rendezve, elemzi a globális és lokális élelmiszerláncokat, az élelmiszer-termelés és -fogyasztás ökonómiáját, az élelmiszerpiacokat és árakat, az élelmiszer-kereskedelmet (az agrárgazdaság felépítése és működése); a fenntarthatóság és az agrár-környezetvédelem összefüggéseit, az élelmezés- és élelmiszer-biztonság aktuális helyzetét, az élelmiszer-pazarlást, a klímaváltozás hatásait a mezőgazdaságra, és a generációváltást (fenntarthatósági kihívások az agrárgazdaságban); valamint az agrárpolitikát, a vidékfejlesztést, a körforgásos biomassza alapú gazdaságot (fenntartható(bb) agrárgazdaság eszközei). A szerzők célja továbbra is az volt, hogy az egyes témák kapcsán megkönnyítsék mind az oktatók, mind a hallgatók munkáját. Az egyes fejezetek önmagukban is megállnak, illetve alkalmasak arra, hogy kitöltsenek egy előadást. Emellett a hallgatói megértést továbbra is segíti a fejezetek végén megtalálható összefoglalás és az ismétlő kérdések. Ebben bízva ajánljuk a tankönyvet a számukra és reméljük, hogy legalább olyan hasznosnak találják, mint az első két kötetet.

Hivatkozás: https://mersz.hu/mizik-agrargazdasagtan-iii//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero