Mizik Tamás (szerk.)

Agrárgazdaságtan III.

12.2.2. A vidéki térségek (fenntartható?) zsugorodása

Az urbanizáció világszerte töretlenül zajlik, 2007 óta többen élnek városokban, mint vidéken. Habár a városokat a jólét és az innováció centrumainak tekinti a társadalom, eközben az urbanizáció egyenlőtlen demográfiai változásokhoz és így a vidék elnéptelenedéséhez vezet. A zsugorodás (shrinking) öregedő népességet, csökkenő gazdasági teljesítőképességet, megnövekedett ellátási igényeket, valamint az infrastruktúra és a közszolgáltatások fenntartásával kapcsolatos nehézségeket eredményez. A zsugorodás nem korlátozódik a vidéki területekre; olykor városi környezetben is tapasztalható hanyatlás, különösen a korábbi ipari központokban vagy a politikai átalakulással érintett városokban. (Hospers – Syssner, 2018)

Az ESPON ESCAPE projekt a vidéki területek zsugorodásának Európa-szerte elterjedt jelenségét vizsgálta. A zsugorodás fogalmát eredetileg az ipari szerkezetátalakítás miatt súlyos népességvesztést elszenvedő városokra alkalmazták, de a kifejezés ma már a vidéki régiókra is vonatkozik. A legelfogadottabb definíció (Grasland et al., 2008) szerint a „zsugorodó régió” legalább egy generációnyi (20–30 év) időtáv alatt folyamatosan elveszíti népességének egy jelentős részét (tehát a rövid távú ingadozások nem számítanak zsugorodásnak). A fiatalabb, képzett egyének (különösen a nők) szelektív elvándorlása, a csökkenő termékenységi ráta és a népesség elöregedése központi tényezők. Ezeket a tendenciákat gyakran súlyosbítják a történelmi migrációs áramlások és a gazdasági szerkezetátalakítás. Azok a régiók, ahol a népesség csökkenése az egyik vagy mindkét, a projekt által vizsgált 20 éves időszakban (1993–2013 és 2013-2033) megfigyelhető, zsugorodónak minősülnek. A vizsgálat idején még 28 tagú EU túlnyomórészt vidéki és köztes régióinak mintegy 60%-a zsugorodik, amely területének 40%-át fedi le, és 2016-ban lakosságának majdnem egyharmadát foglalta magában. A zsugorodás Kelet-Közép- és Dél-Európában a legtartósabb és legintenzívebb, számos területen az 1960-as évek óta folyamatos a népességfogyás. Helyi szinten jelentős eltérések tapasztalhatók, mivel egyes régiókban egyaránt találhatók zsugorodó és növekvő területek, ami rávilágít az árnyalt szakpolitikai megközelítések szükségességére (Copus et al., 2021).

A Nordregio szakpolitikai összefoglalója (Cedergren et al., 2025) az észak-európai népességfogyás problematikájának kapcsán bevezeti az „intelligens alkalmazkodás” (smart adaptation) fogalmát. A zsugorodó települések olyan problémákkal szembesülnek, mint a túlméretezett infrastruktúra, az üresen álló lakások, a munkaerő csökkenése és az idősgondozás iránti megnövekedett igény. A hagyományos növekedésorientált tervezés gyakran nincs összhangban ezekkel a realitásokkal. Az intelligens alkalmazkodás magában foglalja a közpolitikák, a forráselosztás és a szolgáltatások kiigazítását a demográfiai realitásokhoz való igazodás érdekében. Ahelyett, hogy a zsugorodást kizárólag problémának tekintenénk, ez a megközelítés a helyi erősségek kihasználására, az innováció előmozdítására és a közösségek ellenálló képességének kiépítésére törekszik. Mindez összhangban van Zarecor et al. (2021) következtetéseivel, akik azt vizsgálták, hogy az amerikai középnyugat zsugorodó kisvárosai hogyan alkalmazkodnak az 1980-as évek óta tartó népességcsökkenéshez és gazdasági változásokhoz: a vidéki közösségeknek a társadalmi tőke, a polgári szerepvállalás és az új ötletekre való nyitottság kultúrájának kiépítését kell előtérbe helyezniük. Ezek az erőfeszítések a tapasztalatok szerint alacsonyabb költségűek és hatékonyabbak az életminőség fenntartásában, mintha a népességfogyást pusztán a gazdaságfejlesztés révén próbálnák megfordítani.

Tartalomjegyzék

Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 664 191 7

Gazdaság

A könyv megszületését alapvetően az indokolta, hogy – a korábbi kötetekhez hasonló formában és részletezettséggel – bemutassa azokat az agrárgazdasági témákat, amelyekre a két korábbi kötetben már nem volt mód (vagy időközben érdemi változások történtek az adott területen), de a témához történő kapcsolódásuk vitathatatlan. Ennek során, három témakörbe rendezve, elemzi a globális és lokális élelmiszerláncokat, az élelmiszer-termelés és -fogyasztás ökonómiáját, az élelmiszerpiacokat és árakat, az élelmiszer-kereskedelmet (az agrárgazdaság felépítése és működése); a fenntarthatóság és az agrár-környezetvédelem összefüggéseit, az élelmezés- és élelmiszer-biztonság aktuális helyzetét, az élelmiszer-pazarlást, a klímaváltozás hatásait a mezőgazdaságra, és a generációváltást (fenntarthatósági kihívások az agrárgazdaságban); valamint az agrárpolitikát, a vidékfejlesztést, a körforgásos biomassza alapú gazdaságot (fenntartható(bb) agrárgazdaság eszközei). A szerzők célja továbbra is az volt, hogy az egyes témák kapcsán megkönnyítsék mind az oktatók, mind a hallgatók munkáját. Az egyes fejezetek önmagukban is megállnak, illetve alkalmasak arra, hogy kitöltsenek egy előadást. Emellett a hallgatói megértést továbbra is segíti a fejezetek végén megtalálható összefoglalás és az ismétlő kérdések. Ebben bízva ajánljuk a tankönyvet a számukra és reméljük, hogy legalább olyan hasznosnak találják, mint az első két kötetet.

Hivatkozás: https://mersz.hu/mizik-agrargazdasagtan-iii//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero