Mizik Tamás (szerk.)

Agrárgazdaságtan III.

1.4. Élelmezésbiztonság és élelmiszer-biztonság1

Az élelmeezésbiztonság (angolul food security) és az élelmiszer-biztonság (angolul food safety) fogalmai különálló, mégis egymást kiegészítő dimenzióit jelentenek az élelmiszer-ellátás területén. Az elmúlt évtizedek során mindkét fogalom jelentős figyelmet kapott a szakpolitikákban, a nemzetközi fejlesztési és fenntarthatósági célokban, valamint a tudományos diskurzusban is; azonban gyakori a terminológiai átfedés és pontatlanság, amely torzíthatja az értelmezést és a gyakorlati megközelítéseket is.

Az élelmezésbiztonság a modern megközelítések szerint négy kulcselemre épül: az élelmiszer fizikai elérhetőségére, a gazdasági és társadalmi hozzáférhetőségre, a biztonságos és megfelelő táplálkozás lehetőségére, valamint az élelmiszer-ellátás hosszú távú stabilitására (Jámbor, 2017; Pinstrup-Andersen, 2009). Ez a komplex keretrendszer a mennyiségi (nincs elegendő élelmiszer) és minőségi éhezés (összetételében nem megfelelő élelmiszer), valamint az élelmiszerhez való egyenlőtlen hozzáférés problémáit egyszerre kezeli. A biztonságos táplálkozás egyben biológiai szükséglet és társadalmi jog is, amelynek garantálása nemzetközi és nemzeti kötelezettségeket von maga után. Az ENSZ Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Szervezete (Food and Agricultural Organization of the United Nation, FAO) és a Világbank (World Bank, WB) által is elfogadott definíció szerint az élelmezésbiztonság akkor áll fenn, „ha minden ember, minden időpontban hozzájut elegendő, biztonságos és tápláló élelmiszerhez, amely kielégíti táplálkozási szükségleteit és preferenciáit az egészséges életvitel érdekében” (Machado Nardi et al., 2019).

Az élelmiszer-biztonság ezzel szemben azt a garanciát foglalja magában, hogy az élelmiszerek nem jelentenek veszélyt a fogyasztók egészségére – sem biológiai, sem kémiai, sem fizikai szennyeződés révén –, ha elfogyasztják azt (Mensah – Julien, 2011). A biztonságos élelmiszer nem tartalmazhat patogén mikroorganizmusokat, toxinokat, idegen anyagokat vagy szermaradványokat, amelyek betegséget, mérgezést vagy más egészségügyi kockázatot idézhetnek elő. Az élelmiszerek a teljes termelési, feldolgozási és elosztási lánc során szennyeződhetnek. Az Európai Unió szabályozása és az ISO 22000 szabvány kiemelt szerepet tulajdonít a kockázatelemzés és a kritikus szabályozási pontok (HACCP) alkalmazásának, amelyek célja a potenciális élelmiszer-biztonsági kockázatok felismerése, megelőzése és kontrollálása (Tankosić et al., 2022; Psomas – Kafetzopoulos, 2015).

A két fogalom nemcsak különálló szakterületeket jelent, hanem rendszerszintű kapcsolatban is állnak egymással. Az élelmezésbiztonság biztosítása – vagyis az élelmiszer fizikai és gazdasági elérhetősége – nem elegendő önmagában, ha az élelmiszerek nem felelnek meg a biztonsági követelményeknek. Ugyanígy, a biztonságos élelmiszer-termelés és -forgalmazás sem oldja meg azokat a strukturális társadalmi-gazdasági problémákat, amelyek az alultápláltságot és az éhezést okozzák. Ezt a kapcsolatot felismerve az elmúlt években egyre nagyobb figyelmet szentelnek az élelmezésbiztonság keretébe való integrálásának. Az ún. „One Health” megközelítés, amely az emberi, állati és környezeti egészséget együttesen kezeli, szintén ezt a holisztikus szemléletet támogatja (Destoumieux-Garzón et al., 2018).

Mind az élelmezésbiztonság, mind az élelmiszer-biztonság kérdései túlmutatnak a technológiai vagy agrárgazdasági területeken, hiszen ezek mélyen politikai, gazdasági és társadalmi kérdések. A COVID-19 járvány példája jól mutatja, hogy a globális ellátási láncok sebezhetősége milyen gyorsan vezethet strukturális zavarokhoz a hozzáférhetőség és biztonság szintjén egyaránt (Stephens et al., 2020). Emellett a háborúk, politikai instabilitás, kereskedelmi konfliktusok vagy a klímaváltozás is egyszerre veszélyeztethetik mindkét területet. A fogalmi összekapcsolás tehát nem csupán elméleti kérdés, hiszen az élelmiszerrendszerek irányítása, szabályozása és fejlesztése szempontjából alapvető kiindulópontot jelent.

1	Az élelmezés- és élelmiszer-biztonságot a 7. fejezet elemzi részletesen.

Tartalomjegyzék

Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 664 191 7

Gazdaság

A könyv megszületését alapvetően az indokolta, hogy – a korábbi kötetekhez hasonló formában és részletezettséggel – bemutassa azokat az agrárgazdasági témákat, amelyekre a két korábbi kötetben már nem volt mód (vagy időközben érdemi változások történtek az adott területen), de a témához történő kapcsolódásuk vitathatatlan. Ennek során, három témakörbe rendezve, elemzi a globális és lokális élelmiszerláncokat, az élelmiszer-termelés és -fogyasztás ökonómiáját, az élelmiszerpiacokat és árakat, az élelmiszer-kereskedelmet (az agrárgazdaság felépítése és működése); a fenntarthatóság és az agrár-környezetvédelem összefüggéseit, az élelmezés- és élelmiszer-biztonság aktuális helyzetét, az élelmiszer-pazarlást, a klímaváltozás hatásait a mezőgazdaságra, és a generációváltást (fenntarthatósági kihívások az agrárgazdaságban); valamint az agrárpolitikát, a vidékfejlesztést, a körforgásos biomassza alapú gazdaságot (fenntartható(bb) agrárgazdaság eszközei). A szerzők célja továbbra is az volt, hogy az egyes témák kapcsán megkönnyítsék mind az oktatók, mind a hallgatók munkáját. Az egyes fejezetek önmagukban is megállnak, illetve alkalmasak arra, hogy kitöltsenek egy előadást. Emellett a hallgatói megértést továbbra is segíti a fejezetek végén megtalálható összefoglalás és az ismétlő kérdések. Ebben bízva ajánljuk a tankönyvet a számukra és reméljük, hogy legalább olyan hasznosnak találják, mint az első két kötetet.

Hivatkozás: https://mersz.hu/mizik-agrargazdasagtan-iii//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero