Mizik Tamás (szerk.)

Agrárgazdaságtan III.


12.4.3. Innováció a vidékfejlesztésben

Az innováció a vidékfejlesztésben nem csupán új technológiák vagy termékek bevezetését jelenti, hanem új szervezeti megoldásokat, együttműködési formákat és kormányzási gyakorlatokat. Az integrált vidékfejlesztés felfogásában az innováció elsősorban társadalmi és intézményi tanulási folyamat: a központi-politikai és a helyi-heurisztikus alrendszer kölcsönhatásában jön létre, amikor a helyi szereplők képesek saját erőforrásaikat új módon kombinálni, miközben a külső tudást, forrásokat és szabályozási kereteket kreatívan a saját kontextusukhoz igazítják (Nemes, 2005; Nemes – Varga, 2014).
Az okos/intelligens vidékfejlesztés (smart rural development) alatt Naldi et al. (2015) az innováció, az oktatás és a kutatás által vezérelt gazdasági fejlődést, intelligens specializációt érti a vidéki területeken, azok helyi kontextusába, többszintű kormányzási struktúráiba ágyazva. A koncepció magában foglalja a helyi gazdasági, társadalmi, környezeti és kulturális tőke gyarapítását (Adamowicz, 2020). A tanulásközpontú, humán és társadalmi tőkeépítést előtérbe helyező megközelítés – amelyet Katona–Kovács (2014) is hangsúlyoz – a vidéki szereplők képessé tételén keresztül erősíti az innovációs kapacitást, és megalapozza a fenntartható fejlődést.
A gyakorlatban az innováció a vidékfejlesztésben többek között új helyi élelmiszerrendszerek és rövid ellátási láncok kialakításában, közösségi megújulóenergia-projektekben, digitális és közösségi alapú szolgáltatások szervezésében, vagy éppen új részvételi kormányzási formák (helyi akciócsoportok, térségi partnerségek) létrehozásában jelenik meg. Ezekben az esetekben az „újdonság” nem önmagáért való, hanem akkor tekinthető fejlesztésnek, ha a helyi szereplők számára kézzelfogható életminőség-javulást, nagyobb cselekvőképességet és a vidéki erőforrások fenntarthatóbb használatát eredményezi.

Agrárgazdaságtan III.

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 664 191 7

A könyv megszületését alapvetően az indokolta, hogy – a korábbi kötetekhez hasonló formában és részletezettséggel – bemutassa azokat az agrárgazdasági témákat, amelyekre a két korábbi kötetben már nem volt mód (vagy időközben érdemi változások történtek az adott területen), de a témához történő kapcsolódásuk vitathatatlan. Ennek során, három témakörbe rendezve, elemzi a globális és lokális élelmiszerláncokat, az élelmiszer-termelés és -fogyasztás ökonómiáját, az élelmiszerpiacokat és árakat, az élelmiszer-kereskedelmet (az agrárgazdaság felépítése és működése); a fenntarthatóság és az agrár-környezetvédelem összefüggéseit, az élelmezés- és élelmiszer-biztonság aktuális helyzetét, az élelmiszer-pazarlást, a klímaváltozás hatásait a mezőgazdaságra, és a generációváltást (fenntarthatósági kihívások az agrárgazdaságban); valamint az agrárpolitikát, a vidékfejlesztést, a körforgásos biomassza alapú gazdaságot (fenntartható(bb) agrárgazdaság eszközei). A szerzők célja továbbra is az volt, hogy az egyes témák kapcsán megkönnyítsék mind az oktatók, mind a hallgatók munkáját. Az egyes fejezetek önmagukban is megállnak, illetve alkalmasak arra, hogy kitöltsenek egy előadást. Emellett a hallgatói megértést továbbra is segíti a fejezetek végén megtalálható összefoglalás és az ismétlő kérdések. Ebben bízva ajánljuk a tankönyvet a számukra és reméljük, hogy legalább olyan hasznosnak találják, mint az első két kötetet.

Hivatkozás: https://mersz.hu/mizik-agrargazdasagtan-iii//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave