Mizik Tamás (szerk.)

Agrárgazdaságtan III.

12.5.1. A vidékpolitika mint közpolitika

A közpolitika általános értelemben a kormányzat által elfogadott és végrehajtott cselekvési tervek összessége egy adott probléma megoldására vagy egy cél elérésére (Gajduschek – Hajnal, 2023) – tulajdonképpen a politika tartalmi, anyagiasult dimenziója (AALEP, 2015). Tartalmi értelemben a közpolitika magában foglalja a szakpolitikákat és a köréjük szerveződő többszintű, sokszereplős döntéshozatali folyamatokat (Soós, 2020). Ebben az értelemben a vidékpolitika is közpolitika, és nem egyenlő csupán az agrárpolitikával. Kapcsolata van pl. a foglalkoztatáspolitikával, a szociálpolitikával, az ipar- és egyéb gazdaságpolitikai szegmensekkel, vagy a területfejlesztési politikával (Kőszegi, 2019).

A vidékpolitika értelmezéséhez és a vidékfejlesztéstől való elkülönítéséhez Glatz (2010, 9–11) nyújt eligazítást: „A vidékpolitika: adott igazgatási területen (ország, régió vagy éppen Európai Unió) a vidéki térségek irányába gyakorolt politikai aktivitás összessége. A vidéki térségek helyét határozza meg az igazgatási egység politikai céljai között. Ugyanakkor a vidékpolitika: ágazati politika, a szakpolitikák egyike, amely szintetizálja, összefogja a vidéki térségekben folytatott ágazati politikákat. (…) Európában nincs pontos elhatárolás „vidékpolitika” és „vidékfejlesztés” között. (…) A vidékfejlesztés helyi keretek között és adott fejlesztési célra irányuló aktivitás. Földrajzilag-igazgatásilag szűkebb térségre irányul, mint a vidékpolitika, és célrendszere is szűkebb: egy adott programot érint. (…) Míg a vidékpolitika országos-nemzeti vagy uniós szinten folyó aktivitás, addig a vidékfejlesztés mindig a vidéki térségekben helyileg kifejtett, konkrét emberi aktivitás.”

Az OECD által 2018-ban publikált „Vidékpolitika 3.0” a szervezet korábbi vidékpolitikai perspektívájára, az Új vidékparadigmára (2006) épül, amely a vidékpolitika hangsúlyát az ágazatspecifikus támogatásokról a versenyképességet célzó beruházási stratégiákra helyezte át. A Vidékpolitika 3.0 tovább finomítja ezt a megközelítést azáltal, hogy a hatékony végrehajtást szolgáló konkrét mechanizmusokra és a vidéki területek eltérő igényeinek kezelésére összpontosít. A vidékpolitika 3.0 hangsúlyozza az integrált, helyalapú politikák szükségességét, amelyek figyelembe veszik a vidéki régiók sokféleségét, és kihasználják egyedi adottságaikat a nemzeti gyarapodás és jóllét előmozdítása érdekében. A keretrendszer az ágazatok és kormányzati szintek közötti együttműködésre szólít fel a vidéki területek előtt a 21. században álló összetett kihívások és lehetőségek kezelésében.

12.5. táblázat. Az OECD vidékpolitikai paradigmáinak áttekintése

	Régi paradigma	Új Vidékparadigma (2006)	Vidékpolitika 3.0
Célok	Kiegyenlítés	Versenyképesség	Jóllét, figyelembe véve a gazdasági, társadalmi és környezeti dimenziókat
Szakpolitikai fókusz	Egy-egy domináns erőforrásra épülő ágazat támogatása	Több szektor támogatása a versenyképességük alapján	Alacsony koncentráltságú gazdaságok megkülönböztetve a vidéki térség jellege szerint
Eszközök	Vállalkozások támogatása	Minősített vállalkozásokba és közösségekbe való befektetés	Integrált vidékfejlesztési megközelítés – a közszféra, a vállalkozások és a harmadik szektor támogatásának spektruma
Kulcsszereplők és érdekeltek	Mezőgazdasági szervezetek és nemzeti kormányok	A kormányzat minden szintje és releváns részlegei, illetve helyi szereplők	Az alábbiak bevonása: i) közszféra – többszintű kormányzás, ii) magánszektor – profitorientált cégek és társadalmi vállalkozások, iii) harmadik szektor – nem-kormányzati szervezetek és civil társadalom
Szakpolitikai megközelítés	Egységesen alkalmazott felülről lefelé irányuló (top-down) politika	Alulról felfelé irányuló szakpolitika, helyi stratégiák	Integrált megközelítés több szakpolitikai területen

Forrás: OECD (2018) és Kőszegi (2019) alapján saját szerkesztés

A vidékpolitika négy lehetséges megközelítését Elands és Wiersum (2001) alapján Magyar (2003) foglalta össze. Az agrár-ruralista megközelítés a gazdálkodókat tekinti a vidék legfontosabb szereplőinek, és kiemelt szerepet tulajdonít a mezőgazdaságnak a vidéki térségek gazdasági, társadalmi és környezeti alakításában. A vidékfejlesztés alapja a mezőgazdaság és a társadalom közötti megállapodás, amely igazolja a mezőgazdaság speciális támogatását. A szuburbán megközelítés szerint a vidék főleg a városi lakosok életminőségének javítását szolgálja, a csend, nyugalom és természet közelségének biztosításával. Itt a hangsúly a természeti és kulturális értékek megőrzésén van, ágazati támogatás nélkül. A felzárkóztató, komplex gazdaságfejlesztő megközelítés a vidéki térségek elmaradottságát emeli ki, és a fejlesztés célja a gazdasági, társadalmi és infrastrukturális lemaradás csökkentése, innováció és komplex fejlesztések révén, nem egyetlen ágazat támogatásával. Az endogén fejlesztési megközelítés a helyi erőforrások jobb kihasználását tartja kulcsfontosságúnak. A fejlesztés a térség saját adottságaira épít, hosszú távú fenntarthatóságra és partnerségre törekszik, miközben fontosnak tartja a környezetvédelmet és a kulturális identitás ápolását.

Tartalomjegyzék

Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 664 191 7

Gazdaság

A könyv megszületését alapvetően az indokolta, hogy – a korábbi kötetekhez hasonló formában és részletezettséggel – bemutassa azokat az agrárgazdasági témákat, amelyekre a két korábbi kötetben már nem volt mód (vagy időközben érdemi változások történtek az adott területen), de a témához történő kapcsolódásuk vitathatatlan. Ennek során, három témakörbe rendezve, elemzi a globális és lokális élelmiszerláncokat, az élelmiszer-termelés és -fogyasztás ökonómiáját, az élelmiszerpiacokat és árakat, az élelmiszer-kereskedelmet (az agrárgazdaság felépítése és működése); a fenntarthatóság és az agrár-környezetvédelem összefüggéseit, az élelmezés- és élelmiszer-biztonság aktuális helyzetét, az élelmiszer-pazarlást, a klímaváltozás hatásait a mezőgazdaságra, és a generációváltást (fenntarthatósági kihívások az agrárgazdaságban); valamint az agrárpolitikát, a vidékfejlesztést, a körforgásos biomassza alapú gazdaságot (fenntartható(bb) agrárgazdaság eszközei). A szerzők célja továbbra is az volt, hogy az egyes témák kapcsán megkönnyítsék mind az oktatók, mind a hallgatók munkáját. Az egyes fejezetek önmagukban is megállnak, illetve alkalmasak arra, hogy kitöltsenek egy előadást. Emellett a hallgatói megértést továbbra is segíti a fejezetek végén megtalálható összefoglalás és az ismétlő kérdések. Ebben bízva ajánljuk a tankönyvet a számukra és reméljük, hogy legalább olyan hasznosnak találják, mint az első két kötetet.

Hivatkozás: https://mersz.hu/mizik-agrargazdasagtan-iii//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero