Mizik Tamás (szerk.)

Agrárgazdaságtan III.

12.5.2. Európai vidékpolitikák

A vidéki területekre irányuló beavatkozásokat illetően az Európai Unió – immáron történelmi léptékben – két strukturális politikájára támaszkodik: az 1980-as évek óta a kohéziós politikára a regionális politika kialakításában, valamint az 1960-as években elindított Közös Agrárpolitikára (KAP) annak vidékfejlesztési pillérén keresztül. E két politikának külön erre a célra elkülönített finanszírozási alapjai vannak: a Kohéziós Alap, az Európai Regionális Fejlesztési Alap (ERFA), az Európai Szociális Alap (ESZA) és az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap (EMVA) a strukturális és beruházási alapok, az Európai Mezőgazdasági Garancia Alap (EMGA) pedig a KAP első pillérének pénzügyi forrása. A vidéki területek kiemelt támogatása EU-szinten a területi forráseloszlás számaiban nem kimondottan tükröződik vissza (Féret et al., 2020; Camaioni et al., 2013). Bár a vidéki területek fejlesztése a közösségi jogszabályok értelmében elsődlegesen továbbra is a kohéziós politika feladata, a 2000-es évek második felétől a vidék egyre inkább kiszorul a regionális politikából, miközben a városok kaptak nagyobb hangsúlyt a strukturális alapok célrendszerében. A KAP vidékfejlesztési célrendszere pedig a 2021–27-es időszakban ismét a mezőgazdaságra összpontosít. Ez a fejlesztéspolitikai elhanyagoltság hozzájárul az EU-ellenesség erősödéséhez a leszakadó vidékies területeken, amit például a brexit is igazolt (Finta, 2022). Az európai vidékpolitika fejlődésének főbb állomásai alább olvashatók (Rossi, 2022; Goda et al., 2022; Rechnitzer – Smahó, 2011; Chambon – Tomalino, 2009; FAO-World Bank, 2009 alapján).

Az európai vidékpolitikák kialakulásának és fejlődésének főbb állomásai

1962: A Közös Agrárpolitika (KAP) elindítása: Európai Mezőgazdasági Orientációs és Garanciaalap (EMOGA)

1973: Elvi megállapodás a Tanácsban a hegyvidéki és egyes kedvezőtlen helyzetű területeken folytatott mezőgazdaságról szóló első irányelvről

1975: Az Európai Regionális Fejlesztési Alap (ERFA) létrehozása

1981: Az EMOGA orientációs részlege által finanszírozott integrált fejlesztési programok

1986: Az Egységes Európai Okmány útjára indítja a kohéziós politikát, és ennek keretében a vidékre vonatkozó társadalmi-szerkezeti politika első intézkedéseit.

1987: Az 1. „Delors-csomag” indokolja a vidékfejlesztés alapjainak biztosítására irányuló közösségi fellépést, és a vidékfejlesztést a strukturális alapok reformjának öt kiemelt célkitűzése közé sorolja.

1988: A strukturális alapok reformjának elfogadása. A Bizottság közleménye a vidék jövőjéről: az 5b. célkitűzés létrehozása. Európa elindítja a vidéki területek támogatását a kohéziós politika keretében.

1991: A LEADER I közösségi kezdeményezés végrehajtása (1991–1994)

1992: A Maastrichti Szerződés aláírása. A vidékfejlesztés fogalmának első megjelenése a szerződésekben. A KAP MacSharry-féle reformja

1994: A „veszélyeztetett vidéki területek” listájának bővítése, amely megfelel a „Delors-csomag” 5b. célkitűzésének. LEADER II (1994–1999)

1996: A vidékfejlesztésnek szentelt Cork-i Konferencia és deklaráció. Egy integrált és több ágazatot átfogó vidékfejlesztési politika megerősítése, amely valamennyi vidéki szereplőt bevonja. Európa Tanács: A vidéki térségek európai chartája.

1999: Berlini csúcs. Politikai megállapodás az Agenda 2000-ről, amely magában foglalja a KAP új reformját. A II. pillér megjelenése, a vidékfejlesztési rendelet (RDR) és az I. pillérből való átcsoportosítást engedő „moduláció” megjelenése. A SAPARD létrehozása: a tagjelölt országok mezőgazdasági ágazatának és vidéki területeinek alkalmazkodását segítő eszköz.

2000: A strukturális alapok általános szabályozása kiegészül a LEADER+ programmal.

2003: A KAP Fischler-reformja

2007: A KAP-ot 1962 óta finanszírozó EMOGA helyébe az EMGA és az EMVA lépett. A LEADER a KAP II. pillér alá kerül.

2009: A KAP állapotfelmérésének („health check”) tanácsi elfogadása, amely a kötelező moduláció növelését írja elő. A Lisszaboni Szerződés bevezeti az EU agrárpolitikájára vonatkozóan a rendes jogalkotási eljárást.

2013: KAP-reform. Közösség által irányított helyi fejlesztés (CLLD), azaz a LEADER módszer kiterjesztése az EMVA-n túl más alapokra is.

2016: A „Jobb élet a vidéki térségekben” címet viselő Cork 2.0 nyilatkozat 10 szakpolitikai irányt javasolt egy innovatív, inkluzív és integrált agrár- és vidékpolitika számára.

2019: Az Európai Zöld Megállapodás rögzíti az EU elkötelezettségét az éghajlattal és a környezettel kapcsolatos kihívások kezelése mellett.

2020: A Zöld Megállapodás ütemtervével összhangban bemutatásra kerül a „Termelőtől az asztalig” és a biológiai sokféleséggel kapcsolatos stratégia. A „Territorial Agenda 2030 – A future for all places” elfogadása a területfejlesztési miniszterek által.

2021: A Parlament és a Tanács megállapodnak a KAP 2023–2027-es jogalkotási keretéről. Az Európai Bizottság közleménye: A vidéki térségek hosszú távú jövőképe; Vidéki Akcióterv; Vidéki Paktum.

2022: Az EU KAP Hálózat megalakulása.

2023: A nemzeti KAP stratégiai tervek végrehajtásának kezdete

2025: „Jövőkép a mezőgazdaság és az élelmiszer-ágazat számára” bizottsági közlemény.

Az európai vidékfejlesztési politika (tehát lényegében a KAP vidékfejlesztési pillérének) célrendszere az elmúlt két évtizedben folyamatosan formálódott. A 2000-es évek elején a hangsúly elsősorban a mezőgazdasági üzemek szerkezetátalakításán, a gazdaság diverzifikációján és az agrár-környezetvédelem alapjainak megteremtésén volt. Ekkoriban a társadalmi célok főként a fiatalok munkába állítására és a mezőgazdaság népszerűsítésére irányultak. A 2007–2013-as időszakban a versenyképesség növelése, a környezet fejlesztése, valamint a vidéki életminőség javítása került előtérbe. Megjelentek olyan új elemek, mint a helyi közösségek fejlesztése (LEADER program), illetve a gazdaság diverzifikálása is hangsúlyosabbá vált. 2014-től kezdve a célok még komplexebbek lettek: kiemelt szerepet kapott az ökoszisztémák védelme, a klímaváltozás elleni fellépés, a társadalmi befogadás, valamint a szegénység csökkentése. Ezzel párhuzamosan megjelentek a horizontális célok, mint a tudásátadás és az innováció támogatása. A 2021–2027-es időszak célrendszerében tovább erősödött a környezet- és klímavédelem, a generációs megújulás, valamint az élhető vidék és az élelmiszerlánc kiegyenlítettebb erőviszonyainak megteremtése. Emellett a digitalizáción, az innováció ösztönzésén és a szaktanácsadás fejlesztésén keresztül a modernizáció is kiemelt figyelmet kap (Goda et al., 2022).

A vidékpolitikák elégtelenségét felismerve az Európai Bizottság 2021-ben hirdette meg a Vidéki térségek hosszútávú jövőképét (Long-Term Vision for Rural Areas), amely azok sajátos kihívásaira reagálva (népességfogyás, strukturális változások a mező- és erdőgazdálkodásban, szolgáltatások és infrastruktúra elöregedése és leromlása, csökkenő foglalkoztatás és jövedelmek, jelentős városi-vidéki digitális szakadék), figyelembe véve, hogy az EU területének 80%-a, lakosságának pedig 30%-a (mintegy 137 millió ember) vidéki, 2040-ig célul tűzte ki az erősebb, összekapcsolt, ellenálló és virágzó vidéki területek kialakítását. A jövőkép átfogó céljai szerint a vidéki térségek 1. harmonikus területfejlesztéssel kialakított vonzó térségek, amelyek 2. részt vesznek a többszintű és a helyi kormányzásban; 3. biztosítják az élelmezésbiztonságot, a gazdasági lehetőségeket, áruk és szolgáltatások elérhetőségét a szélesebb társadalom számára; 4. dinamikus közösségek, amelyek a jólétre összpontosítanak; 5. befogadó, a nemzedékek között szolidáris, méltányos és megújuló közösségek; 6. virágzó, természeti erőforrásokat megőrző és gyarapító közösségek; 7. teljes mértékben kihasználják a digitális innováció előnyeit; 8. vállalkozó szellemű, innovatív és képzett közösséggé válnak; 9. hatékony, hozzáférhető és megfizethető köz- és magánszolgáltatásokkal ellátott, dinamikus területek; 10. a sokszínűség helyszínei, amelyek a lehető legtöbbet hozzák ki az egyedi adottságokból, tehetségből és potenciálból (EC, 2021).

A Vidéki Akcióterv a négy nagy intézkedési blokk (erős, összekapcsolt, reziliens, virágzó) mentén kilenc kiemelt intézkedést és tizenöt kísérő intézkedést tartalmaz. Céljai a következők: a területi kohézió elősegítése és új lehetőségek teremtése az innovatív vállalkozások vonzására; minőségi munkahelyekhez való hozzáférés megteremtése; új és jobb készségek előmozdítása; jobb infrastruktúra és szolgáltatások biztosítása; a fenntartható mezőgazdaság és a diverzifikált gazdasági tevékenységek szerepének kiaknázása (EC, 2021).

A 2021-es év végén indult el a Vidéki Paktum, azaz a közigazgatási intézmények és az érintett szereplőcsoportok közötti európai, nemzeti, regionális és helyi szintű együttműködésre szolgáló keretrendszer. A paktum céljai a következők: 1. a vidéki közösségek hangjának felerősítése és a politikai napirendbe való beillesztése; 2. a hálózatépítés, az együttműködés és a kölcsönös tanulás megszervezése és előmozdítása; 3. a jövőkép érdekében tett önkéntes kötelezettségvállalások ösztönzése és nyomon követése. Az együttműködésben elsősorban közigazgatási szervezetek, civil társadalmi szervezetek, vállalkozások, polgárok, felsőoktatási, kutatási és innovációs szervezetek vehetnek részt, akiktől konkrét, határidőhöz kötött vállalásokat várnak (Rural Pact Community Platform, é. n.).

Tartalomjegyzék

Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 664 191 7

Gazdaság

A könyv megszületését alapvetően az indokolta, hogy – a korábbi kötetekhez hasonló formában és részletezettséggel – bemutassa azokat az agrárgazdasági témákat, amelyekre a két korábbi kötetben már nem volt mód (vagy időközben érdemi változások történtek az adott területen), de a témához történő kapcsolódásuk vitathatatlan. Ennek során, három témakörbe rendezve, elemzi a globális és lokális élelmiszerláncokat, az élelmiszer-termelés és -fogyasztás ökonómiáját, az élelmiszerpiacokat és árakat, az élelmiszer-kereskedelmet (az agrárgazdaság felépítése és működése); a fenntarthatóság és az agrár-környezetvédelem összefüggéseit, az élelmezés- és élelmiszer-biztonság aktuális helyzetét, az élelmiszer-pazarlást, a klímaváltozás hatásait a mezőgazdaságra, és a generációváltást (fenntarthatósági kihívások az agrárgazdaságban); valamint az agrárpolitikát, a vidékfejlesztést, a körforgásos biomassza alapú gazdaságot (fenntartható(bb) agrárgazdaság eszközei). A szerzők célja továbbra is az volt, hogy az egyes témák kapcsán megkönnyítsék mind az oktatók, mind a hallgatók munkáját. Az egyes fejezetek önmagukban is megállnak, illetve alkalmasak arra, hogy kitöltsenek egy előadást. Emellett a hallgatói megértést továbbra is segíti a fejezetek végén megtalálható összefoglalás és az ismétlő kérdések. Ebben bízva ajánljuk a tankönyvet a számukra és reméljük, hogy legalább olyan hasznosnak találják, mint az első két kötetet.

Hivatkozás: https://mersz.hu/mizik-agrargazdasagtan-iii//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero