13.2. A bioökonómia vagy biomassza alapú gazdaság kihívásai

A harmadik évezred elején bebizonyosodott, hogy rendszerszintű változást kell elérnünk az áruk előállítása, fogyasztása és hulladékká válása terén. A körforgásos gazdaság megújuló szegmense, a biomassza alapú gazdaság fejlesztésével új és innovatív megoldásokat találhatunk az élelem, az energia és egyéb termékek előállításához a Föld véges biológiai erőforrásainak kimerítése nélkül. A gazdaság átállítása és az elsődleges termelési modellek korszerűsítése a környezet- és éghajlatvédelem érdekében nélkülözhetetlen, ráadásul a bioökonómia nagy számban hozhat létre új zöld munkahelyeket is, különösen a vidéki és a tengerparti területeken. A biomassza alapú gazdasággal és körforgásos gazdasággal foglalkozó szakirodalom feldolgozása szerint is nehéz a fogalmak egyértelmű definiálása, valamint a közöttük levő kapcsolat meghatározása (Vásáry, 2019). Különösen akkor, ha a fenntarthatóság fogalmát is a biomassza alapú gazdasággal és körforgásos gazdasággal együtt definiálják. A fogalmak meghatározásával számos szerző foglalkozott.

Mivel a bioökonómiának nincs egyértelmű, általánosan elfogadott definíciója, nincs nyilvánvaló különbség a „bioökonómia” és a „biomassza alapú gazdaság” kifejezések között sem, de a nemzetközi szakirodalom többnyire az első kifejezést használja (Staffas és szerzőtársai, 2013). A hazai tudományos közlemények a biomassza alapú gazdaság kifejezést preferálják a bioökonómia kifejezéssel szemben. A biomassza alapú gazdaság témakörben említést érdemelnek a következő kutatócsoportok megjelent publikációi (Scarlat és szerzőtársai, 2015; Bugge és szerzőtársai, 2016; Lewandowski, 2017; Aguilar és szerzőtársai, 2018; Golden és szerzőtársai, 2018; Patermann és szerzőtársai, 2018; Ronzon és szerzőtársai, 2018). A tudományos cikkek mellett számos European Commission (2013, 2014a, 2014b, 2017a, 2017b) és az OECD (2018a; 2018b) által kiadott szakpolitikai és jogi dokumentum is megjelent e témakörben. A biomassza alapú gazdaság sarokköve, a fenntarthatóság a biomassza organikus szénforrásának hatékony kiaknázása körül forog, mely a talaj és a tenger minden biológiai anyagát magában foglalja (növények, fák, állatok és mikrobák). A biomassza erőforrások kategóriái: elsődleges (közvetlenül az erőforrásokból nyert), másodlagos (az elsődleges biomassza erőforrások feldolgozásából nyert) és harmadlagos fogyasztói maradványok, köztük állati zsírok és zsiradékok, használt növényi olajok, csomagolási hulladék és építési-bontási törmelék (Albrecht és szerzőtársai, 2012).

Az EU stratégia célja a lineáris gazdasági modellről a biomassza alapú gazdasági modellre történő átállás (European Commission, 2019a; European Commission, 2019b). A biomassza alapú gazdaság fogalmának jelentősége folyamatosan bővül mind a kutatók, mind a politikai döntéshozók körében, mivel a szerteágazó problémák lehetséges megoldásának tekintik. Kialakulása új ismereteken és technológiákon alapszik, ugyanakkor számos kockázat és bizonytalanság kíséri az útját. Ha ezeket a kihívásokat az emberi viselkedés szemszögéből közelítjük meg, többek között egyéni és társadalmi döntéshozatali folyamatról, kockázatkerülésről és különféle gazdasági helyzetekre adott emberi reakciókról beszélhetünk (Kasza és szerzőtársai, 2022). A fenntartható biomassza alapú gazdaság fejlődéshez a biotechnológiai előrehaladáson kívül társadalmi átalakulásra is szükség van. Mindez jelentős hatást gyakorol az állami támogatottság alakulására és a társadalom hozzáállására, de ez fordított irányban is igaz.

A biomassza alapú gazdaság fogalmának meghatározása esetében az Európai Bizottság definícióját tekinthetjük mérvadónak: „A biomassza alapú gazdaság magába foglalja a megújuló biológiai erőforrások előállítását és ezen erőforrások, valamint hulladékáramok hozzáadott értékkel bíró termékekké – élelmiszerré, takarmánnyá, biomassza alapú termékekké és bioenergiává – való átalakítását” (European Commission, 2017a). Ezzel egyidejűleg kutatómunkánkra jelentős hatással volt még a Bugge és szerzőtársai (2016) által publikált cikk, ahol három vízió – biotechnológia; biológiai erőforrások és biomassza alapú ökológia – került meghatározásra a biomassza alapú gazdaság jellemzésére az általános célokra és törekvésekre, az értékteremtésre és az innováció közvetítő szerepére összpontosítva (13.1. táblázat). Továbbá részletesen elemeztem a bioökonómia három fejlődési típusát (bioökonómia I, bioökonómia II és bioökonómia III).

A biotechnológiai szemlélet elsődleges céljai és törekvései a gazdasági növekedéshez és a munkahelyteremtéshez köthetők (Staffas és szerzőtársai, 2013). Habár a klímaváltozással és a környezeti szempontokkal kapcsolatosan is pozitív eredményeket várunk, de mivel a gazdasági növekedés az elmúlt időszakban egyértelműen prioritást élvezett a fenntarthatósággal szemben, a biotechnológia alkalmazásához kapcsolódó visszajelzéseket többnyire figyelmen kívül hagyják (Richardson, 2012). Ehhez hasonlóan a kockázati és etikai aggodalmak is kevésbé játszanak fontos szerepet a gazdasági növekedéshez képest (Hilgartner, 2007).

 

13.1. táblázat. A biomassza alapú gazdaság vízióinak fő jellemzői

	Biotechnológiai szemlélet	Biológiai erőforrások szemlélet	Biomassza alapú ökológiai (bioökológiai) szemlélet
Célok és törekvések	Gazdasági növekedés, munkahelyteremtés.	Gazdasági növekedés és fenntarthatóság.	Fenntarthatóság, biodiverzitás, ökoszisztémák megőrzése, talajromlás elkerülése.
Értékteremtés	Biotechnológia alkalmazása, kutatás és technológia kereskedelmi bevezetése.	Biológiai erőforrások konverziója és fejlesztése (folyamatorientált).	Integritás termelési rendszerek és magas minőségű területi identitással bíró termékek fejlesztése.
Az innováció hajtóereje és közvetítői	Kutatás-fejlesztés, szabadalmak, technológiaátadási hivatalok, kutatási tanácsok és alapkezelők (tudomány által vezérelt lineáris modell).	Interdiszciplináris, optimalizált földfelhasználat, marginális földterület bevonása bioüzemanyag gyártásába, biomassza alapú erőforrások használata és rendelkezésre állása, hulladékgazdálkodás, gépesítés, tudomány és piac.	Kedvező organikus agroökológiai gyakorlatok azonosítása, etika, kockázat, transzdiszciplináris fenntarthatóság, ökológiai interakciók, hulladék újrafelhasználása (körforgásos és önfenntartó termelési mód).
Térbeliség	Globális klaszterek/központi régiók.	Vidéki/periférikus régiók.	Vidéki/periférikus régiók.

Forrás: Bugge és szerzőtársai (2016)

 

Az értékteremtés számos szektor esetén a biotechnológia alkalmazásához, valamint a kutatás és a technológia kereskedelmi bevezetéséhez kapcsolódik. A biotechnológiai kutatással foglalkozó cégek fontos szerepet játszanak a biomassza alapú gazdaság növekedésében (Morrison és Cornips, 2012). A kutatás molekuláris szinten játszódó folyamatokkal indul, ezután következik a gyártási folyamat, ami lehetővé teszi, hogy a biomasszát igen sokféle eladható termékké alakítsuk át (Hansen, 2014). Az innovációs folyamatok általában tudományos kutatással kezdődnek, később termékfejlesztéssel, gyártással és marketinggel folytatódnak (Bush, 1995; Hansen és Winther, 2011). A biomassza alapú gazdaságban az erőforráshiányt nem szükséges elemezni, mert a technológiai folyamat megoldja ezt a kérdést (Staffas és szerzőtársai, 2013). A hulladékkérdés sem játszik kulcsszerepet, mivel a biotechnológiai gyártási folyamatok jellemzően alig termelnek hulladékot. A biotechnológia segítségével az organikus hulladék új végtermékké alakul át (Richardson, 2012). A szerteágazó alkalmazási lehetőség a hagyományos iparágak közötti határok elmosódásához vezet, ha a technológiák kereskedelmi bevezetésre kerülnek (Boehlje és Bröring, 2011; Kearnes, 2013).

Mivel itt a kutatás a kulcstényező, a kutatásokat finanszírozó befektetők biztosítják, hogy a biomassza alapú gazdaság valósággá váljon Kearnes (2013), habár felmerül a kutatás irányításának kérdése, például az irányelvek várható alakulása (Aguilar és szerzőtársai, 2013). A biotechnológia alkalmazása globálisan kevés számú régióra koncentrálódik, ahol a gyógyszeripari vállalatok, kis méretű biotechnológia vállalatok és a kockázati tőke jönnek szóba Cooke (2007); Cooke (2009), ugyanakkor a biotechnológiai kutatással foglalkozó régiók az átlagnál gyorsabban fejlődnek (Birch, 2009). A globális biotechnológiai centrumok fontos szerepet töltenek be a bioökonómiai innovációkban Cooke (2006), de a globális versenyben központi téma lesz az innováció irányítása (Hogarth és Salter, 2010). Az értékteremtés kétféle tényezőt tartalmaz: egyrészt az anyagi tényezőt az erőforrásokkal kapcsolatban, másrészt a tudást és képességet az új ismeret megteremtéséhez (Birch, 2012). Számos tudományos közlemény a különböző feltörekvő gazdaságok bioökonómiai feltételeivel és stratégiáival foglalkozik (Salter és szerzőtársai, 2006; Salter, 2009; Chen és Gottweis, 2013).

A biológiai erőforrások szemlélet a gazdasági növekedéshez és fenntarthatósághoz kapcsolódik (Levidow és szerzőtársai, 2013). A gazdasági növekedés a biotechnológiai vízióban a biotechnológia tőkésítéséből ered, a biológiai erőforrás szemléletben pedig a biológiai erőforrások tőkésítéséből származik. Általában azt feltételezik, hogy ez a folyamat a környezeti fenntarthatóságot pozitívan érinti, de a fő hangsúlyt inkább az új biomassza alapú termékek technológiai fejlesztésére helyezik és kevésbé a környezetvédelemre. Paradox módon a biomassza alapú gazdaság klímaváltozásra gyakorolt hatásait kevésbé vizsgálják, így a fenntarthatóság viszonylag kevés figyelmet kap (Staffas és szerzőtársai, 2013; Ollikainen, 2014). Ez abból is kiderül, hogy a fenntarthatósági szempontok alig szerepelnek a biomassza alapú gazdaságról szóló irányelvekben, pedig a kutatók gyakran elemzik a fenntarthatóság pozitív hozadékát. Pfau és szerzőtársai (2014) azt állítják, hogy a biomassza alapú gazdaság standard felépítésével kapcsolatos folyamatok és eljárások fontosabb szerepet játszanak, mint a fenntartható fejlődés várható eredménye. A biomassza alapú gazdaságról szóló párbeszéd gyakorlatilag ahhoz vezethet, hogy kevesebb hangsúlyt kapnak bizonyos kérdések, mint például az erdők eltűnése vagy a biológiai diverzitás csökkenése (Pülzl és szerzőtársai, 2014).

A biológiai erőforrások használatában a hulladékkezelés is kiemelt szerepet kap. Az értéklánc folyamatában egyrészt minimális organikus hulladék előállítására törekednek, másrészt a hulladékgyártás – nem kerülhető ki teljesen – fontos inputot jelent a megújuló energiatermelés számára (European Commission, 2012). A biomassza feldolgozásában a kaszkádok kialakításával (anyag- és energia-körforgás) igyekeznek maximalizálni a biomassza felhasználás hatékonyságát (Keegan és szerzőtársai, 2013). Továbbá érvként szerepel még, hogy a hulladék feldolgozásával termelt trágya kulcstényező az ipari bioüzemanyag-gyártáshoz (Mathews, 2009). A biológiai erőforrás vízióban a talaj termelékenységének növelése jelentős hajtóerőt jelent, ehhez hasonló ösztönzést ad a degradált, kedvezőtlen tulajdonságú talajokon a bioüzemanyag célú nyersanyagok előállítása (Mathews, 2009, Levidow és szerzőtársai, 2013). Gyakran szóba kerül a földhasználat-változás kérdése is, ha művelési ágak közötti váltásról van szó, például ilyen az erdő vagy gyep művelési ágból mezőgazdasági művelési ágba történő átsorolása (Ollikainen, 2014). Továbbá a biológiai erőforrásokkal kapcsolatos elemzések alig érintik a környezet és a felhasznált termelési inputok (víz, műtrágya és növényvédő szer) közötti kapcsolatokat (Staffas és szerzőtársai, 2013). A kutatási és innovációs törekvések gyakran eltérő kompetenciájú szereplők közötti együttműködést igényelnek, de több hangsúlyt célszerű fektetni a problémás kérdések, például a vásárlói preferenciák kutatására (Levidow és szerzőtársai, 2013). Az innováció is igényli a szektorok közötti együttműködést, például az erdészetnél ez kiemelt szempont (Kleinschmit és szerzőtársai, 2014).

A biológiai erőforrás szemlélet a térszerkezetben jelentős potenciált képvisel a vidéki régiók fejlődésének elősegítésében. Az új bioalapú termékek előállítása pozitívan befolyásolja majd a vidéki térségek foglalkoztatottságát, mivel a természeti erőforrások helyhez kötött tényezők (Low és Isserman, 2009). A biológiai erőforrás lehetőséget ad a vidék felvirágoztatására és magas minőségű hozzáadott értékű termékek gyártására (Horlings és Marsden, 2014). Ehhez külső tudást és ismeretet is be kell vonni, mert a helyi kompetenciák elsősorban a biológiai erőforrások művelésére és feldolgozására alkalmasak (Albert, 2007).

Összefoglalva: a biológiai erőforrás vízióban az értékteremtést előmozdító innovációs hajtóerő a biotechnológiai víziónál kevésbé tekinthető lineáris szemléletűnek, mivel itt a szektorok közötti együttműködés és a vásárlókkal való interakció fontosabb szerepet játszik.

A biomassza alapú ökológiai (bioökológiai) szemlélet célja és törekvése többnyire a fenntarthatósággal függ össze. Míg a biotechnológiai és a biológiai erőforrás szemléletben a gazdasági növekedés és a munkahelyteremtés a fő szempont, a bioökológiai vízióban ezek másodlagos szerepet játszanak a fenntarthatósági kérdésekhez képest (Levidow és szerzőtársai, 2013). A biomassza alapú gazdaság irodalma kritikus hangvételt is tartalmaz, mivel a biotechnológia és a biológiai erőforrás szemléletekben a gazdasági növekedés és a piaci bevezetés központi téma. Az emberi egészségről szóló irodalomban számos helyen kritikával illetik a biológiai erőforrások kereskedelmi bevezetését, például az emberi szövetek, mint a köldökzsinórvér (Brown és szerzőtársai, 2011; Brown, 2013), a petesejtek (Gupta, 2012; Haimes, 2013), a magzati szövet (Kent, 2008), az őssejtek (Fannin, 2013), combcsontfej (Hoeyer, 2009) vagy a vér (Mumtaz és szerzőtársai, 2012) kereskedelme esetében. A szóban forgó témák például érintik a biológiai erőforrások kereskedelmének etikáját, a vérellátás biztonságát (Mumtaz és szerzőtársai, 2012), a béranyaság morális dilemmáit (Marsden, 2012) és a biológiai erőforrásokhoz való egyenlőtlen (aszimmetrikus) hozzáférést (Davies, 2006).

A bioökológiai vízió az értékteremtés középpontjába a biodiverzitás növekedésének elősegítését, az ökoszisztémák megőrzését, az ökoszisztéma szolgáltatások nyújtásának elterjedését és a talajdegradáció megelőzését helyezi (Levidow és szerzőtársai, 2013; McCormick és Kautto, 2013). A biohulladékból előállított energia csak a lánc végén jelenik meg az újrafelhasználás és az újrahasználat során. A végső cél a háztartási és városi hulladék minimalizálása és a külső inputok megszüntetése a bioalapú termékgyártásban (Levidow és szerzőtársai, 2013). Ez a vízió körforgásos és önfenntartó termelési módot szemléltet. A bioökológiai szemlélet a kedvező organikus bioökológiai gyakorlatokat (Marsden, 2012; Siegmeier és Möller, 2013), valamint a hulladék újrafelhasználásával, újrahasználatával és a talajhasználat hatékonyságával kapcsolatos ökológiai kölcsönhatásokat hangsúlyozza. Az energia- és vegyszerinput minimalizálásához a biológiai komponensek közötti ökológiai kölcsönhatásokra indokolt összpontosítani a jobb minőségű termelés és hatékony növényvédelem céljából (Levidow és szerzőtársai, 2013).

A bioökológia gyakorlatilag kizárja az egyes technológiákat, mint például a genetikai növénymódosítást, pedig a kutatási és innovációs tevékenységeket fontosnak tartja. Albrecht és szerzőtársai (2012) nagyobb hangsúlyt helyeznek a transzdiszciplináris fenntarthatóságra, például a fenntartható biomassza feldolgozásának lehetőségeire, a globális tisztességes (fair) kereskedelemre és az átalakulási folyamatban érdekelt felek körének bővítésére. Szükség van olyan kutatásokra is, melyek globálisan vizsgálják a biomassza alapú gazdaságra vonatkozó víziók versengésének negatív következményeit (Hansen, 2014). A bioökológiai szemlélet a vidéki és periférikus régiók lehetőségeire kiemelt hangsúlyt fektet. A vidék gazdasági növekedésének, fejlődésének lehetőségét teremti meg a helyi, magas minőségű termékek előállítása (Levidow és szerzőtársai, 2013). Míg a biológiai erőforrás szemlélet a külső kapcsolatokra épít, a bioökológia szemlélet a helyi érdekeltségű vállalatokat tekinti mérvadónak a fenntartható biomassza alapú gazdaság létrejöttéhez (Marsden, 2012).

A FAO 2018-ban kiadott tanulmánya szerint a biomassza alapú gazdaság koncepciójának a megvalósításához szükség van az adott ország sajátosságainak és prioritásainak összhangjára (13.3. ábra).

 

Harvard

(): . : . : /hivatkozas/m1402agdt3_3176/#m1402agdt3_3176 ()

Chicago

. . . : . (: /hivatkozas/m1402agdt3_3176/#m1402agdt3_3176)

APA

(). . . (: /hivatkozas/m1402agdt3_3176/#m1402agdt3_3176)

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

search

13.3. ábra. A fenntartható biomassza alapú gazdaság fejlődésének fő tényezői

Forrás: FAO (2018)

 

A bioökonómia három fejlődési típusát (bioökonómia I., bioökonómia II. és bioökonómia III.) különböztetjük meg (13.2. táblázat).

 

13.2. táblázat. A bioökonómia típusai

	Bioökonómia I.	Bioökonómia II.	Bioökonómia III.
Hivatkozások	Georgescu-Roegen (1975a, b, 1978)	OECD (2009)	European Commission (2012; 2018a)
Meghatározása	A bioszférával kompatibilis ökológiai gazdaság.	Az ipar által vezérelt tudásalapú gazdaság.	Biomassza alapú gazdaság.
Természet/ gazdasági kapcsolat	A bioszféra küzdelme az entrópia és a koevolúció ellen. Gazdasági fejlődés a biológiai evolúcióval párhuzamosan.	A sejt egy gyár. A technológia képes kijavítani „Isten hibáit”.	A biomassza helyettesíti a fosszilis tüzelőanyagokat és a bányászatot, hogy energiát és bioanyagokat termeljen.
Tudomány, technológia és társadalom	Megatrendek „promethean technológiával”. A Prometheus III technológia megjelenésétől függően körültekintő és megosztásos gazdaság.	Az ötödik Kondratyjev-ciklus kilátásai a biotechnológia szerepének növekedésével. A „technológiai tudományos ígéretek gazdasága”.	Biofinomítás az ökológiai átmenet középpontjában (többszintű perspektíva). A tanulás gazdasága.
Fenntarthatóság	„Erős fenntarthatósági és nulla növekedési kilátás.”	„Nagyon gyenge” fenntarthatósági megközelítés.	„Gyenge fenntarthatósági” megközelítés.
Kormányzás/vezetés	Demokratikus megfontolás és ökológiai tervezés.	A tudás áruba bocsátása. A szellemi tulajdonjogok védelme.	Küldetésorientált politika – backcasting jövőkutató módszer a bioökonómia kívánatos jövőjének meghatározására termékazonosítással és a gazdasági szereplők koordinálásával.
Feszültségek és ellentmondások	Ellentétes szakértelem konkrét műszaki megoldások helyett. A döntéshozó központok marginális társadalmi csoportjainak kritikája. A nulla növekedés nem szerepel a döntéshozók napirendjén.	Konfliktusok és verseny a szabadalmaztatásban, de a tudáshalmozás továbbra is probléma. Hogyan lehet a biotechnológiai folyamatokat integrálni multitechnológiai termékekben? Hogyan lehet az áttörést a legjobb megoldásként fenntartani az alkalmazások minden területén? Társadalmi ellenállás a GMO-val szemben.	Termékek vagy funkciók helyettesítése új termékekkel (vegyi anyagok és alapanyagok). Természeti erőforrásokra és termőföldre nehezedő nyomás.

Forrás: Vivien és szerzőtársai (2019)

 

A bioökonómia I. típusa holisztikus megközelítést igényel, sokkal hosszabb időtartamot vesz igénybe, mint az az időszak, amelyre Schumpeter és más közgazdászok döntéshozatalukat alapozták (Georgescu-Roegen, 1975a) A „Prometheus III technológiák” fogalma nem kompatibilis a gazdasági ciklus fogalmával, mivel nem tudjuk, vajon a Prometheus III forradalom egyáltalán megvalósul-e és ha igen, mikor? Georgescu-Roegen (1975b) szerint a jövő kiszámíthatlan társadalmi-gazdasági szempontból és a jövővel kapcsolatos bizonytalanság miatt a lehetséges elágazásoknak kell elsőbbséget adni. Ez az oka annak, hogy a bioökonómia I. típusa egy óvatos, körültekintő gazdaságnak tekinthető, amely magában foglalja az erőforrások megosztását a nemzedékek között és a saját generáción belül egyaránt (Vivien és szerzőtársai, 2019).

A bioökonómia II. típusa az 1970-es években tapasztalt gyógyszer- és vegyipari innováció lassulásának köszönhető, többek között azért, mert a fő gazdasági szereplők nem tudtak jelentős innovációt felmutatni, mint például a nejlon (nylon) feltalálása új gazdasági ciklusok elindításához (Achilladelis és szerzőtársai, 1990). A bioökonómia II. típusa a Kondratyjev és Schumpeter által leírt gazdasági ciklusok ötletéhez kapcsolódik, ahol az optimális biotechnológia megjelenése elindítja az új innovációs és növekedési ciklust. Ez az oka annak, hogy a bioökonómia II. típusa egy „technológiavezérelt gazdaság”. A valóságban „ígéretgazdaságnak” is nevezhetjük: a termelési és ökológiai problémák megoldásának ígérete a géntechnológia segítségével elért technológiai áttöréseknek köszönhetően (Felt, 2007). Nem világos azonban, hogy a tudományos és a technológia forradalom hogyan csap át gazdasági és a társadalmi forradalommá.

Az Európai Bizottság által támogatott bioökonómia III. típusa egy biofinomításon alapuló megújuló karbonmentesítési gazdaság, amely valamennyi biológiai eredetű erőforrás feldolgozását foglalja magában. Mivel ugyanazt a végterméket különféle alapanyag és technológia segítségével lehet előállítani, a bioökonómia III. típusa versenyt jelent a felhasznált alapanyagok, a feldolgozási technológia és előállított termékek között. A bizonytalanság és a verseny két módon befolyásolja a gazdasági szereplők stratégiáját. A cégek választhatják a drop-in/alacsony hozzáadott értékű stratégiát (az ún. „drop-in” eljárás enzimek és baktériumok alkalmazásával alakítja át a cukrot például kis szénatomszámú etanollá) vagy az innovatív megközelítésű stratégiát, amely új funkciókat kínál a biológiai forráson kívül: biológiai úton lebomló anyagok, hosszabb életciklus, jobb teljesítmény stb. Továbbá a bioökonómia II. típusától eltérően az új alapanyagok felhasználása a különböző tudás egyesítését igényli, ahol biotechnológiai tudásra van szükség. Következésképpen a bioökonómia III. típusát a tudás gazdaságának is nevezhetjük. Ez a technológiai-gazdasági ismeretek iránt elkötelezett kísérleti és bemutató üzemek fejlesztésében nyilvánul meg (Hellsmark és szerzőtársai, 2016; Fevolden és szerzőtársai, 2017).

Felmerül a kérdés, hogy vajon a bioökonómia típusai a gyenge, kontra erős fenntarthatóságot képviseli-e (Costanza és Daly, 1992). A bioökonómia I. típusa egyértelműen az „erős fenntarthatóságot” képviseli nagyon szigorú ökológiai korlátok között (Georgescu-Roegen, 1978), kihangsúlyozva az újrafeldolgozási kapacitás korlátait (energia és anyag). A bioökonómia I. a nulla növekedéssel ellentétes megközelítést alkalmaz, ezért a hosszú távú fejlődés helyett a hosszú távú túlélési stratégiát helyezi előtérbe, ezért körültekintő gazdaságnak nevezhetjük (Dupuy, 2004). A bioökonómia II. típusa a „gyenge fenntarthatóság” képviselője. A természeti erőforrások intenzívebb használata a mezőgazdaságban felveti a természetes élőhelyek elvesztésének vagy pusztulásának problémáját. A bioökonómia III. típusánál „zöld” növekedés opciójáról van szó és kevésbé radikális, mint a bioökonómia II. típusa, habár egyéb technológiák mellett a biotechnológiát is alkalmazza a biomassza feldolgozásánál. Ez azt jelenti, hogy a bioökonómia II. és III. típusa összeolvad. Ez a szövetség az agroökológiai gyakorlatokkal szemben „élettudományi iparnak” is nevezhető, megágyazva a bioökonómia III. típus kritikáinak (Levidow és szerzőtársai, 2013). Mindazonáltal a biomassza felhasználása olyan kérdéseket is felvet, mint a földhasználat-változás, az erdőirtás, az iparszerű termelés növekvő környezetszennyezése stb. (Ramcilovic-Suominen és Pülzl, 2018). A nemzeti és európai stratégia és cselekvési tervek érintik a körforgásos bioökonómia lehetőségeit, de elkerülik a körforgásos gazdaság fenntarthatósági kérdéseit (European Commission, 2018b; de Jesus és Mendonça, 2018).

A bioökonómia I. típusa elősegíti az ökológiai tervezést szabályozott körülmények között (Georgescu-Roegen, 1975b). Ez ökológiai korlátot is jelent a vagyon méltányosabb elosztását célzó politikának. Amikor Georgescu-Roegen elkészült bioökonómiai programjával, valószínűleg szem előtt tartotta az Antarktisz jövőjével kapcsolatos nemzetközi tárgyalásokat. A hatodik kontinens világörökségi státuszt kapott, ahol a természeti erőforrások kiaknázása nem tiltott, de csak az emberiség érdekében történhet. Úgy tűnik, hogy az 1970-es években Georgescu-Roegen (1975b) komolyan fontolóra vette a környezeti mozgalmakkal való szövetség keresését bioökonómiai alapelveinek végrehajtása érdekében. Ez az oka annak, hogy „Közgazdaságtan és az entrópia” című közleményét újra publikálták. Az ökológiai mozgalmak támogatják ajánlásait, miszerint a kereslet kerüljön előtérbe a kínálat helyett a fogyasztás csökkentése mellett. A biotechnológia által vezérelt új ipari forradalom áll a bioökonómia II. középpontjában és az 1970-es évek óta intenzív intézményi támogatást élvez nemzeti és nemzetközi szinten egyaránt. Ugyanakkor a biotechnológiai forradalom jövőjét számos tudományos vita kíséri. Különösen Európában erős a társadalmi ellenállás a genetikailag módosított szervezetek előállításával és felhasználásával szemben (Levidow és szerzőtársai, 2013). A bioökonómia III. gazdasági szereplőinek heterogén tudásbázissal és erős versenykörnyezettel kell megbirkózniuk. A vállalat és tudás összekapcsolásához kísérleti és bemutató üzemeket hoznak létre (Vivien és szerzőtársai, 2019).

Tartalomjegyzék

• AGRÁRGAZDASÁGTAN III.
• Impresszum
• Ábrák jegyzéke
• Táblázatok jegyzéke
• Bevezetés
• chevron_rightI. rész. Az agrárgazdaság felépítése és működése
  • chevron_right1. Globális és lokális élelmiszer-ellátási láncok
    • chevron_right1.1. Az élelmiszer-ellátási lánc fogalma és főbb jellemzői
      • 1.1.1. Definíciók és megközelítések
      • 1.1.2. Lánc szerkezete: anyag-, információ- és pénzáramlás
      • 1.1.3. Koordináció és integráció az ellátási láncban
    • chevron_right1.2. Az élelmiszer-ellátási lánc szereplői és főbb jellemzői
      • 1.2.1. Input beszállítók
      • 1.2.2. Mezőgazdasági termelők
      • 1.2.3. Élelmiszer-feldolgozók és -gyártók
      • 1.2.4. Logisztikai szolgáltatók
      • 1.2.5. Nagy- és kiskereskedők
      • 1.2.6. Fogyasztók
      • 1.2.7. Kormányzati és szabályozó szereplők
    • chevron_right1.3. Lokális élelmiszer-ellátási láncok
      • 1.3.1. A lokális élelmiszer-ellátási láncok előtérbe kerülése
      • 1.3.2. Rövid élelmiszer-ellátási láncok klasszifikációja
      • 1.3.3. Szereplők és működési modell
      • 1.3.4. Előnyök és kihívások a rövid élelmiszer-ellátási láncokban
    • 1.4. Élelmezésbiztonság és élelmiszer-biztonság
    • chevron_right1.5. Az élelmiszer-ellátási lánc működtetése
      • 1.5.1. Termelésszervezés és minőségirányítás
      • 1.5.2. Logisztika, hűtőlánc, raktározás
      • 1.5.3. Marketing és márkázás
      • 1.5.4. Kockázatok az ellátási láncban: járványok, visszahívások és élelmiszer-hamisítás
      • 1.5.5. Nyomon követhetőség, tanúsítványok és szabályozások
    • 1.6. Fogyasztói magatartás és élelmiszervásárlás
    • Összefoglalás
    • Ismétlő kérdések
    • Irodalomjegyzék
  • chevron_right2. Az élelmiszer-termelés ökonómiája
    • chevron_right2.1. A termelési tényezők
      • 2.1.1. Termőföld
      • 2.1.2. Munkaerő
      • 2.1.3. Mezőgazdasági gépek
      • 2.1.4. Tőke
    • 2.2. Mezőgazdasági termelés
    • 2.3. A termelői döntéshozatal folyamata
    • Összefoglalás
    • Ismétlő kérdések
    • Irodalomjegyzék
  • chevron_right3. Élelmiszerpiacok és -árak
    • chevron_right3.1. Élelmiszerpiacok
      • 3.1.1. Az élelmiszerpiacok jellemzői és szereplői
      • chevron_right3.1.2. Nem hagyományos élelmiszerek
        • 3.1.2.1. Ökológiai gazdálkodásból származó élelmiszerek
        • 3.1.2.2. Mesterséges hús
      • 3.1.3. Fogyasztói csoportok
    • chevron_right3.2. Élelmiszerárak
      • 3.2.1. Árképzés
      • 3.2.2. A válságok hatása a globális élelmiszerárakra
    • chevron_right3.3. Élelmiszer-infláció
      • 3.3.1. Az élelmiszer-infláció jelensége és alakulása
      • 3.3.2. Esettanulmány: a magas magyar élelmiszer-infláció okai
    • Összefoglalás
    • Ismétlő kérdések
    • Irodalomjegyzék
  • chevron_right4. Élelmiszer-kereskedelem
    • chevron_right4.1. A nemzetközi élelmiszer-kereskedelem intézményrendszere
      • 4.1.1. A Kereskedelmi Világszervezet működésének alapelvei
      • 4.1.2. A tárgyalások során kialakult főbb érdekcsoportok
      • 4.1.3. Regionális kereskedelmi megállapodások
      • 4.1.4. A gazdasági és kereskedelmi integrációk típusai
    • chevron_right4.2. Az élelmiszer-kereskedelem környezeti megfontolásai
      • 4.2.1. Az élelmiszer-kereskedelem és a természeti környezet kapcsolata
      • 4.2.2. A kereskedelmi megállapodások és klímaegyezmények kapcsolata
      • 4.2.3. A Kereskedelmi Világszervezet (WTO) szerepe a környezeti ügyek szabályozásában
    • chevron_right4.3. Az élelmiszer-kereskedelem helyzete és kilátásai
      • 4.3.1. A nemzetközi élelmiszer-kereskedelem szerkezete
      • 4.3.2. A magyar agrárgazdaság külkereskedelemének helyzete
    • Összefoglalás
    • Ismétlő kérdések
    • Irodalomjegyzék
  • chevron_right5. Az élelmiszer-fogyasztás ökonómiája
    • chevron_right5.1. A fogyasztói döntés háttere
      • 5.1.1. A fogyasztói magatartás „inger–válasz” modellje
      • 5.1.2. A fogyasztói magatartást befolyásoló külső tényezők
      • 5.1.3. A fogyasztói magatartást befolyásoló belső tényezők – A vevő jellemzői
      • 5.1.4. A fogyasztói magatartást befolyásoló belső tényezők – A vásárlási döntési folyamat
    • chevron_right5.2. A fogyasztási szerkezet sajátosságai
      • 5.2.1. A hazai fogyasztási szerkezet
      • 5.2.2. Táplálkozási ajánlások és ideális fogyasztási struktúra
    • chevron_right5.3. Az élelmiszer-marketing szerepe a fogyasztói döntésben
      • 5.3.1. A fogyasztói döntéshozatal és az élelmiszer-marketing kapcsolata
      • 5.3.2. Elméleti keretek és viselkedési elméletek az élelmiszer-marketingben
      • 5.3.3. A digitális marketing és a csomagolás befolyásoló hatásai
      • 5.3.4. Marketingtechnikák, hagyományos és modern megközelítések
      • 5.3.5. Etika, félrevezetés és modern piackutatási módszerek
    • Összefoglalás
    • Ismétlő kérdések
    • Irodalomjegyzék
• chevron_rightII. rész. Fenntarthatósági kihívások az agrárgazdaságban
  • chevron_right6. Fenntarthatóság és agrár-környezetvédelem
    • chevron_right6.1. A fenntarthatóság pillérei
      • 6.1.1. A fenntarthatóság értékelése: az SDG-rendszer és annak mezőgazdasági értelmezése
    • chevron_right6.2. Mezőgazdaság és környezet kapcsolata
      • 6.2.1. A gazdasági tevékenység lényege, piaci és nem piaci erőforrások
      • 6.2.2. A környezetvédelem közgazdasági háttere
    • chevron_right6.3. Környezetvédelem a Közös Agrárpolitikában
      • 6.3.1. A Közös Agrárpolitika rövid történeti áttekintése
      • 6.3.2. A KAP pénzügyi helyzete
      • 6.3.3. A KAP változásainak fő iránya
      • 6.3.4. A jelenlegi KAP környezetvédelmi szerepvállalásai („Zöld felépítmény”)
      • 6.3.5. Az agrártámogatási programok hatásai
    • chevron_right6.4. Szerződéses innovációk az agrár-környezeti támogatások hatásosságának növelésére
      • 6.4.1. Innovatív szerződéses megoldások
      • 6.4.2. Az eredményalapú szerződések kialakulása
      • 6.4.3. Az eredményalapú szerződések fő komponensei
      • 6.4.4. Az alkalmazhatóság feltételei, előnyök és hátrányok
      • chevron_right6.4.5. Az eredményalapú programok jó gyakorlatai
        • 6.4.5.1. A Burren program
        • 6.4.5.2. Az őrségi eredményalapú szerződés kidolgozása és bevezetésének lehetőségei
    • Összefoglalás
    • Ismétlő kérdések
    • Irodalomjegyzék
  • chevron_right7. Élelmezés- és élelmiszer-biztonság
    • chevron_right7.1. Az élelmezésbiztonság dimenziói
      • 7.1.1. Elérhetőség
      • 7.1.2. Hozzáférhetőség
      • 7.1.3. Felhasználás
      • 7.1.4. Stabilitás
    • chevron_right7.2. Az élelmezésbiztonság főbb kihívásai
      • 7.2.1. Növekvő népesség és élelmiszer-kereslet
      • 7.2.2. Szegénység és egyenlőtlenség
      • 7.2.3. Geopolitikai konfliktusok és instabilitás
      • 7.2.4. Klímaváltozás és környezeti sokkok
    • chevron_right7.3. Az élelmezésbiztonságot szolgáló szakpolitikák és stratégiák
      • 7.3.1. Nemzeti agrárpolitika és beruházások
      • 7.3.2. A nemzetközi kereskedelem és az élelmezésbiztonság
      • 7.3.3. Szociális biztonsági hálók és élelmiszersegélyezés
      • 7.3.4. Technológiai innováció és mezőgazdasági termelékenység
      • 7.3.5. A fogyasztói oldal szerepe: táplálkozás, tudatosság és élelmiszer-pazarlás
    • chevron_right7.4. Élelmiszer-biztonság: fogalmak és jelentőség
      • 7.4.1. Az élelmiszer-biztonság közegészségügyi jelentősége
      • 7.4.2. Az élelmiszer-kereskedelem biztonsága
    • chevron_right7.5. Élelmiszer-biztonsági szabályozás és szabványok
      • 7.5.1. Nemzetközi szabványalkotó szervezetek és megállapodások
      • 7.5.2. Országosan működő szabályozások és hatóságok
      • 7.5.3. Ágazati szinten működő szabályozások
      • 7.5.4. Új kihívások az élelmiszer-biztonsági szabályozásban
    • chevron_right7.6. Az élelmiszer-biztonság innovációi és jó gyakorlatai
      • 7.6.1. A nyomon követhetőséget és átláthatóságot szolgáló blokklánc
      • 7.6.2. HACCP és a megelőző élelmiszer-biztonsági irányítás
      • 7.6.3. Csomagolási innovációk a biztonság és az eltarthatóság érdekében
    • Összefoglalás
    • Ismétlő kérdések
    • Irodalomjegyzék
  • chevron_right8. Élelmiszer-pazarlás
    • chevron_right8.1. Az élelmiszer-veszteség és -pazarlás jelentősége
      • 8.1.1. Fogalmi keret
    • chevron_right8.2. Hol keletkezik a legtöbb veszteség? – A pazarlás helye az ellátási lánc mentén
      • 8.2.1. Mezőgazdasági termelés
      • 8.2.2. Élelmiszer-feldolgozás
      • 8.2.3. Nagy- és kiskereskedelem
      • 8.2.4. Vendéglátás
      • 8.2.5. Háztartások
    • chevron_right8.3. Tökéletlen, mégis értékes? – A „csúnya” élelmiszerek szerepe a pazarlás csökkentésében
      • 8.3.1. A szuboptimális termékek definíciója és típusai
      • 8.3.2. A fogyasztói döntések és attitűdök szerepe
      • 8.3.3. A kereskedelem szerepe a megoldásban
    • chevron_right8.4. Milyen árat fizetünk a kidobott ételért?
      • 8.4.1. Gazdasági veszteségek
    • chevron_right8.5. Milyen társadalmi és kulturális hatásai vannak az élelmiszer-pazarlásnak?
      • 8.5.1. Étel mint alapvető emberi jog?
      • 8.5.2. Az éhezés paradoxona
    • chevron_right8.6. Mekkora terhet ró a környezetre az élelmiszer-pazarlás? – Ökológiai következmények és erőforrás-használat
      • 8.6.1. Üvegházhatású gázok kibocsátása
      • 8.6.2. Vízfelhasználás
      • 8.6.3. Talaj és földhasználat
      • 8.6.4. Hulladékkezelés és metánkibocsátás
    • chevron_right8.7. Mit tehetünk ellene? – Megoldási lehetőségek az élelmiszer-pazarlás csökkentésére
      • 8.7.1. Alternatívák és megoldások az ellátási lánc szereplői mentén
      • 8.7.2. Alternatívák és megoldások kormányzati és szakpolitikai oldalról
    • Összefoglalás
    • Ismétlő kérdések
    • Gyakorlati feladatok
    • Irodalomjegyzék
  • chevron_right9. A klímaváltozás hatásai a mezőgazdaságra és az alkalmazkodás eszközei
    • 9.1. Bevezetés
    • 9.2. Éghajlatváltozás mérséklése
    • chevron_right9.3. Az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás
      • 9.3.1. Az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás finanszírozása
      • 9.3.2. Zöld átállás
      • 9.3.3. Elsivatagosodás
      • 9.3.4. Talaj állapota
      • 9.3.5. Vízkészlet-gazdálkodás
      • 9.3.6. Éghajlatváltozással kapcsolatos perek
    • chevron_right9.4. A klímaváltozás regionális különbségei Magyarországon
      • 9.4.1. A klímakitettség indikátorainak regionális alakulása
      • 9.4.2. Az érzékenység és adaptációs képesség területi különbségei
      • 9.4.3. A klímasérülékenység komponenseinek területi mintázata
    • Összefoglalás
    • Ismétlő kérdések
    • Irodalomjegyzék
  • chevron_right10. Fiatal gazdák – generációváltás
    • chevron_right10.1. Statisztikák az elöregedő agrártársadalomról világszerte
      • 10.1.1. USA adatok
      • 10.1.2. Az Európiai Unió a statisztikák tükrében
      • 10.1.3. Magyarországi generációváltás a statisztikák tükrében
      • 10.1.4. A mezőgazdasági alkalmazottakra vonatkozó adatok Magyarországon
    • 10.2. A generációváltás akadályai és hajtóerői
    • 10.3. A generációváltás ösztönzése a Közös Agrárpolitikában
    • 10.4. Nemzetközi tapasztalatok a generációváltás támogatásában
    • chevron_right10.5. Intézkedések Magyarországon a generációváltással kapcsolatban
      • 10.5.1. Földvásárlás
      • 10.5.2. Gazdaságátadási törvény
      • 10.5.3. A KAP generációváltással kapcsolatos támogatásai Magyarországon
      • 10.5.3.1. I. pillér
      • 10.5.3.2. II. pillér
    • 10.6. Pályaorientációs tevékenység
    • Összefoglalás
    • Ismétlő kérdések
    • Irodalomjegyzék
• chevron_rightIII. rész. A fenntartható(bb) agrárgazdaság eszközei
  • chevron_right11. Agrárpolitika
    • chevron_right11.1. Szabályozási eszközök és azok hatása
      • 11.1.1. Az agrárpolitika szabályozási eszközei
      • 11.1.2. A szakpolitikai eszközök hatásai
      • 11.1.3. Nemzetközi és uniós trendek
    • chevron_right11.2. Globális példák (Brazília, EU, India, Kína, USA)
      • 11.2.1. Brazília agrárpolitikája
      • 11.2.2. Az Európai Unió agrárpolitikája
      • 11.2.3. India agrárpolitikája
      • 11.2.4. Kína agrárpolitikája
      • 11.2.5. USA agrárpolitikája
    • chevron_right11.3. Összehasonlító elemzés
      • 11.3.1. Szabályozási filozófiák
      • 11.3.2. Jövedelembiztonság és gazdasági fenntarthatóság
      • 11.3.3. Környezetvédelem és fenntarthatóság
      • 11.3.4. Vidékfejlesztés és szociális dimenziók
      • 11.3.5. Digitális és technológiai eszközök
      • 11.3.6. A vizsgált országok agrárpolitikájának erősségei és gyengeségei
    • 11.4. Jövőbeli kilátások és ajánlások
    • Összefoglalás
    • Ismétlő kérdések
    • Irodalomjegyzék
  • chevron_right12. Vidékfejlesztés
    • chevron_right12.1. A vidék fogalma és lehatárolása
      • 12.1.1. Fogalmi evolúció
      • 12.1.2. Területi tipológiák vidéklehatárolásai
      • 12.1.3. Urbanizációs trendek – funkcionális térségek
    • chevron_right12.2. A vidék a globális folyamatok sodrásában
      • 12.2.1. Hajtóerők, válságok, átalakulás
      • 12.2.2. A vidéki térségek (fenntartható?) zsugorodása
    • chevron_right12.3. A vidék funkciói és kibővült gazdasági lehetőségei
      • 12.3.1. A vidéki gazdaság multifunkcionalitása és diverzifikációja
      • 12.3.2. A fenntartható gazdaság irányai vidéki kontextusban
      • 12.3.3. Vidéki (gasztro)turizmus
    • chevron_right12.4. A vidékfejlesztés értelmezése és jelentősége: alapfogalmak, elméleti alapvetések, régi és új paradigmák
      • 12.4.1. A vidékfejlesztés definíciós kísérletei
      • 12.4.2 Integrált vidékfejlesztés
      • 12.4.3. Innováció a vidékfejlesztésben
      • 12.4.4. A vidékfejlesztés viszonya más térbeli fejlesztési stratégiákkal
    • chevron_right12.5. Az európai és magyarországi vidékpolitikák
      • 12.5.1. A vidékpolitika mint közpolitika
      • 12.5.2. Európai vidékpolitikák
      • 12.5.3. A vidék szemszögéből
      • 12.5.4. Vidékfejlesztés a gyakorlatban: a LEADER/CLLD megközelítés
      • 12.5.5. Vidéki térségek és vidékpolitikák Magyarországon
      • 12.5.6. Egy perspektivikus irány
    • Összefoglalás
    • Ismétlő kérdések
    • Irodalomjegyzék
  • chevron_right13. Körforgásos biomassza alapú gazdaság
    • chevron_right13.1. Az EU bioökonómiai stratégiája
      • 13.1.1. Fenntarthatóság és körforgás
      • 13.1.2. Versenyképes és klímasemleges zöldgazdaság
      • 13.1.3. A biomassza alapú gazdaság szerepe
      • 13.1.4. Gazdasági és társadalmi hatások
    • chevron_right13.2. A bioökonómia vagy biomassza alapú gazdaság kihívásai
      • 13.2.1. Körforgásos gazdaság
    • Összefoglalás
    • Ismétlő kérdések
    • Irodalomjegyzék
  • chevron_right14. Innovációk a mezőgazdaságban
    • chevron_right14.1. Precíziós mezőgazdaság eszközei, beleértve a drónokat
      • 14.1.1. A precíziós mezőgazdaság eszközrendszere
      • 14.1.2. Drónok a precíziós mezőgazdaságban
    • chevron_right14.2. Társadalmi innováció - AKIS
      • 14.2.1. Innováció a gyakorlatban
      • 14.2.2. Mi az AKIS?
      • 14.2.3. A magyar AKIS jellemzése
    • Összefoglalás
    • Ismétlő kérdések
    • Irodalomjegyzék
• chevron_rightMellékletek
  • 1. számú melléklet
  • 2. számú melléklet
• Tárgymutató
• A könyv szerzői

Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 664 191 7

A könyv megszületését alapvetően az indokolta, hogy – a korábbi kötetekhez hasonló formában és részletezettséggel – bemutassa azokat az agrárgazdasági témákat, amelyekre a két korábbi kötetben már nem volt mód (vagy időközben érdemi változások történtek az adott területen), de a témához történő kapcsolódásuk vitathatatlan. Ennek során, három témakörbe rendezve, elemzi a globális és lokális élelmiszerláncokat, az élelmiszer-termelés és -fogyasztás ökonómiáját, az élelmiszerpiacokat és árakat, az élelmiszer-kereskedelmet (az agrárgazdaság felépítése és működése); a fenntarthatóság és az agrár-környezetvédelem összefüggéseit, az élelmezés- és élelmiszer-biztonság aktuális helyzetét, az élelmiszer-pazarlást, a klímaváltozás hatásait a mezőgazdaságra, és a generációváltást (fenntarthatósági kihívások az agrárgazdaságban); valamint az agrárpolitikát, a vidékfejlesztést, a körforgásos biomassza alapú gazdaságot (fenntartható(bb) agrárgazdaság eszközei). A szerzők célja továbbra is az volt, hogy az egyes témák kapcsán megkönnyítsék mind az oktatók, mind a hallgatók munkáját. Az egyes fejezetek önmagukban is megállnak, illetve alkalmasak arra, hogy kitöltsenek egy előadást. Emellett a hallgatói megértést továbbra is segíti a fejezetek végén megtalálható összefoglalás és az ismétlő kérdések. Ebben bízva ajánljuk a tankönyvet a számukra és reméljük, hogy legalább olyan hasznosnak találják, mint az első két kötetet.

Hivatkozás: https://mersz.hu/mizik-agrargazdasagtan-iii//