A körforgásos és biomassza alapú gazdaság fogalma alapvetően különböző, de mégis kiegészítik egymást: mindkettő célja az erőforrás- és ökológiai hatékonyság javítása, a fosszilis tüzelőanyagok iránt mutatkozó kereslet csökkentése, az ÜHG-kibocsátás mérséklése, valamint a hulladék- és melléktermékáram növelése. A biomassza alapú gazdaság a körforgásos gazdaság biológiai motorja, nem csak annak szerves része (Papadopoulou és szerzőtársai, 2018). A biomassza alapú gazdaság és a körforgásos gazdaság keresztmetszete (13.4. ábra) a körforgásos biomassza alapú gazdaság.

A jelenleg működő gazdasági szerkezet a lineáris gazdasági szemléletet követi, vagyis a „nyersanyagot kitermeli – terméket gyárt – hulladékot eldob” elven alapul. Ez a felfogás nem támogatja az erőforrások fenntarthatóságát, az anyagkörforgás működtetését. A lineáris gazdaság azokra az egyirányú folyamatokra épül, amelyek a nagy tömegű termelést és az alacsony termelési költséget preferálják. Ez a megközelítés a termeléshez szükséges alapanyagok (elsősorban műanyagok) relatíve olcsó beszerzésére törekszik (Ellen MacArthur Foundation, 2016). A körforgásos gazdaság minimális vagy zéró hulladéktermeléssel és erőforrás-felhasználással forgatja vissza az előállított termékeket életciklusuk végén. A körforgásos rendszer elsődleges prioritásai: a hulladék minimalizálása, újrafelhasználása, újrahasználata, újragyártása, javítása (Fogarassy és Horváth, 2018; Szabó-Bódi és szerzőtársai, 2018).

A körforgásos gazdaság megközelítése szükségessé teszi a kormányzás innovatív megoldásait is a gazdaság működtetése érdekében. A körforgásos felfogásban helyi szinten fenntarthatóbb, reziliensebb és nyitottabb rendszerek jönnek létre; a helyi hatóságok pedig meghatározó szerepet játszanak a gazdasági működés mindegyik fázisában. A helyi önkormányzatok ösztönözhetik az egyes gazdasági szektorok, szakterületek közötti együttműködés új formáit. A körforgás célja ugyanis pont az, hogy a gazdaság szereplőinek gondolkodása alakuljon át a gazdasági termelés minden egyes pontján. A termékek fejlesztése során nemcsak az esztétikum és az ergonómia számít, hanem a későbbi javíthatóság, átalakítás és visszaforgathatóság is, hiszen a gazdaságosság mellett újrahasznosíthatónak és környezetkímélőnek is kell lennie. A kormány ösztönözni tudja a gazdasági szereplőket forráshatékony és tartós, lokális megoldások kifejlesztésére, míg a termékelőállítás során együttműködhetnek a többi érdekelttel a nyersanyagok fenntartható módon történő beszerzésében és az erőforrások körforgásának különféle módjaiban is (ipari szimbiózis, vegyipari kölcsönzési eljárás, újragyártás). A szabályozónak lehetősége van a háztartások, cégek és egyéb szervezetek fogyasztási szokásainak befolyásolására az oktatás, képzés, tudatformálási kampány, a megosztó gazdasági elvek támogatása, az újrahasználat és javítás ösztönzése segítségével. Végül az újrahasznosítás során kritikus a hulladékgyűjtés rendszerének fejlesztése, valamint a gyártók környezetvédelmi felelősségének növelése, a biofinomítás, a komposztálás szükségességének elterjesztése is (Magyar Nemzeti Bank, 2019).

A körforgásos gazdaság az importigény és az elsődleges nyersanyagok iránti kereslet csökkenésének köszönhetően javuló erőforrás-biztonságot eredményez, míg ezzel egyetemben csökken a környezetterhelés és mérséklődik az ÜHG-kibocsátás is. A körforgásos gazdaság a növekedés és az innováció új lehetőségeit nyújtja, ráadásul a javuló erőforrás-hatékonyság pozitívan hat a pénzügyi megtakarítások alakulására is, míg az új foglalkoztatási lehetőségek társadalmi előnyökkel is járnak (Magyar Nemzeti Bank, 2019). A körforgásos gazdaság elve olyan gazdasági koncepciót ír le, amely globális modellként választja szét egymástól a növekedést és a fejlődést a korlátozottan rendelkezésre álló erőforrások figyelembevételével. A helyreállító tervezési folyamat segítségével a termékek és azok összetevői a legmagasabb felhasználási szinten a legnagyobb értéket képviselik. A vállalkozások számára nem csak nagyon jó lehetőséget kínál új termékek és szolgáltatások bevezetésére, hanem egyúttal a termeléshez szükséges alapanyagok árváltozásából és beszerzéséből adódó kockázatokat is csökkenti. A lineáris gazdasági modellek segítenek leküzdeni a különböző javak (pl. élelmiszerek) hiányából adódó gazdasági növekedési szükségleteket, mivel gyorsan, nagy mennyiségű termék előállítását teszik lehetővé (pl. ilyen helyzetben volt a világgazdaság a 2. világháború után). A telített piacokon a lineáris gazdasági megoldások még nagyobb egyensúlytalanságot okoznak, mert az erőforrások lokális szintű megőrzését, fenntartását nem tudják biztosítani. Az erőforrások elérése ma folyamatos politikai viták és külön egyezségek tárgyát képezik, ezért erre a problémára a körforgásos (zárt anyagáramú) gazdasági modellek adnak választ (Oláh, 2022).

Az új gazdasági építőelemek (pl. megosztásos platformok) bevezetése változásokat idéz elő az üzleti folyamatokban, ami várhatóan rendszerszintű átalakuláshoz vezet. A körforgásos gazdasági koncepció szerint preferált innovatív üzleti modellek nem az eszközök birtoklására, hanem azok használatára összpontosítanak. Így fontos szerepet kapnak az olyan üzleti modellek, amelyek ügyfeleikre már nem termékeik és szolgáltatásaik fogyasztójaként (consumer), hanem felhasználójaként (user) tekintenek. Mivel további prioritást jelent a termékéletciklusok elnyújtása, azok az üzleti kezdeményezések kerülnek előtérbe, amelyek tartós termékeket állítanak elő és hajlandók is hosszabb, akár életcikluson át tartó garanciát vállalni értük (Fogarassy és Horváth, 2018).

A körforgásos gazdaság két fő területre koncentrál. Az egyik a biológiai ciklusok vagy körfolyamatok fenntartása, ahol az anyagáramok mozgásban tartása az elsődleges preferencia. Az anyagforgalom során nem vagy alig keletkezik hulladék, mert minden fázisban (ún. kaszkádokon keresztül) értéket rendel hozzá a rendszer. A szerves anyagok teljes volumenű visszaforgatása az elsőrendű erőforrásokhoz (talaj, víz, tápanyag) a körforgásos gazdaság alapvető célja. Így folyamatosan újra elláthatja erőforrásokkal például az élelmiszer-termelést vagy az alapanyaggyártást. A másik terület, a technológiai rendszerek körforgása is hasonló ciklusok alapján történik. Különböző megoldásokon keresztül próbálja elkerülni a hulladékok keletkezését: az életciklusok meghosszabbításával (javítás, újra gyártás, felújítás) növeli a körforgás fokát, így a termékek vagy komponenseik felhasználási életciklusát is (Oláh, 2022).

A körforgásos gazdasági modellek kockázatmentes működési feltéteket biztosítanak, mert a vállalkozások nincsenek kitéve a nyersanyagok változó beszerzési árainak vagy a termékek/szolgáltatások értékesítését jellemző áringadozásoknak. A körforgásos gazdasági modell gyakorlatilag ipari-szolgáltatási rendszer, amely az end-of-life (hasznos élettartam vége) koncepciót a helyreállítással váltja fel, továbbá ösztönzi a megújuló energiák felhasználását. A hulladékot az alapanyagok, termékek és folyamatrendszerek segítségével, ezen belül az üzleti modellek tervezésével kívánja megszüntetni. A körforgásos gazdasági modellek jellemzője, hogy a biomassza alapú gazdaságban is ismert indikátorokat alkalmazza a ciklikus rendszer leírásra és kiemelt hangsúlyt fektet a tudomány és az életciklus összefüggésének kidolgozására.

A körforgásos gazdaság gondolata mögött az a közkeletű megfigyelés áll, hogy a természet folyamatai nem termelnek hulladékot, minden mellék- és végtermék egyben valaminek a kiindulópontja is, ugyanis az ökoszisztéma a Nap energiáját felhasználva végtelen körforgásban tartja a rajta különböző sebességgel átáramló anyagokat. A fenntartható gazdaságot hasonló anyagáramlatok jellemzik, de ez többnyire nem tapasztalható a gyakorlatban. A körforgásos gazdaság megvalósulásához számos tudományterületnek kell a körforgás analógiáját lefordítania a saját nyelvére és precízebben megfogalmaznia az oda vezető út egyes lépéseit.

A gazdaság térbeli és kulturális globalizációjával a termékek és összetevőik eredete egyre inkább távoli és homályos a fogyasztók számára. A beszállítói láncok ilyen átláthatatlansága már többről szól, mint az externália klasszikus fogalmáról, mert itt az egyéni és közösségi haszon már nem hasonlítható össze, ezeket számba venni is hatalmas kihívás. Ezek a rejtett és észrevétlen környezetre és társadalomra gyakorolt hatások azok a pontok, ahol a körforgás megszakad. Az áru új tulajdonosra talál, de valami azonban elvész, kilép a természetes rendező mechanizmusok köréből, ami hatást is gyakorol, de a gazdaság szereplői és szabályozói számára láthatatlan. Ezek az externáliák, tehát a piaci mechanizmus révén számba nem vett fizikai és társadalmi hatások megbontják a gazdaság körforgását. Ha az összes externália megszűnne, a gazdaság egyben fenntartható is lenne.

A körforgásos gazdaság elterjedése érdekében komoly változásokra van szükség az értékláncok teljes hosszában, a termékek tervezésétől kezdve az új üzleti és piaci modelleken, valamint a hulladék erőforrássá alakításán át az új fogyasztói magatartási formáig bezárólag. Ez innovációt igényel a technológiák, a szervezés, a társadalom, a finanszírozási módszerek és a szabályozás terén egyaránt. A jelenlegi lineáris gazdasági modellről a körforgásos gazdaságra való átállás a környezetbarát hulladékgazdálkodás mellett a körforgásos gazdaság társadalmi és fogyasztói magatartás kihívásait is magában foglalja. A fő kérdés, hogyan lehet a körforgásos gazdaságra való átmeneti időszakot hatékonyan irányítani társadalmi támogatottság mellett. Hosszú távon nem kerülhető meg a megosztásos gazdaságnak, a digitalizációnak, az okostelepülések infrastruktúrájának és logisztikai szolgáltatásainak, valamint a körforgásos gazdaság kölcsönhatásainak részletes elemzése (Pomázi és Szabó, 2019).