Mizik Tamás (szerk.)

Agrárgazdaságtan III.

14.2.2. Mi az AKIS?

Kránitz Lívia – Bálint Csaba

Az AKIS koncepciója a mezőgazdaság, az erdészet és a kapcsolódó ágazatok átfogó, rendszerszintű megértésére épül. Felismeri, hogy ezek az ágazatok egy bonyolult, egymással szorosan összefüggő szereplői hálózatot alkotnak. Az AKIS szereplői közé tartozik minden olyan személy és szervezet, amely tudást és innovációt hoz létre, oszt meg és alkalmaz a mezőgazdaság és a kapcsolódó területek fejlesztése érdekében (Kountios et al., 2024). Az AKIS célja, hogy erősítse az agrárgazdaság versenyképességét, fenntarthatóságát és alkalmazkodóképességét, miközben lehetőséget teremt az új technológiák gyakorlati alkalmazására és a társadalmi-gazdasági kihívások kezelésére (Klerkx et al., 2012).

A koncepció az idők során folyamatosan fejlődött, és mára az Európai Unió agrár-szakpolitikájának meghatározó elemévé vált. Az AKIS kezdetben egy akadémiai fogalomként indult, azonban az évek során egy szélesebb körű megközelítéssé alakult, amely az agrártudomány, a szakpolitika és az ágazatok számára egyaránt releváns. Egyre nagyobb hangsúly kerül az AKIS megerősítésére, hogy hatékonyabban összekapcsolja a tudományt és a gyakorlatot, valamint elősegítse a tudásmegosztást és az innovációt az európai gazdálkodók és erdészek érdekében (EU SCAR, 2019).

Az AKIS az (EU) 2021/2115. rendelet szerint „… az egyének, szervezetek és intézmények közötti tudásáramlás és szervezeti együttműködés összessége, akik a mezőgazdaság és a kapcsolódó ágazatok számára tudást hoznak létre és alkalmaznak.”

Az AKIS működése azt a dinamikus folyamatot írja le, amely során az emberek és szervezetek együttműködnek a tudás megosztása, hozzáférése, cseréje és felhasználása érdekében, elősegítve az innováció kibontakozását. A tudásáramlás és az interakciók különböző szereplők és intézmények között zajlanak, a rendszer ösztönzői, valamint a működési határok és a tágabb nemzetgazdasági, sőt globális környezet hatásai mentén (Cristiano – Proietti, 2023).

Az AKIS rendszerek országonként, régiónként és ágazatonként eltérőek, működésüket pedig az állami politikák szabályozzák. Emellett az AKIS egyes területeit – mint az oktatás, a szaktanácsadás és a kutatás – különféle ösztönzők irányítják, ami befolyásolja azok hatékonyságát és együttműködését (EU SCAR, 2014).

Az AKIS koncepciója az alábbi kulcselemek mentén értelmezhető (Gibson et al., 2024):

Elemek és szereplők
Az elemek és szereplők közötti kapcsolat
Alrendszerek
Határok
Környezet

Az AKIS kulcselemei a következők:

Az AKIS szereplői

Az AKIS rendszert a mezőgazdasághoz kapcsolódó, sokféle szereplő alkotja a magán-, állami és nonprofit szektorból. A rendszerben olyan szereplők vehetnek részt, mint a gazdálkodók, mezőgazdasági dolgozók, agrárszakoktatók, kutatók, nem akadémiai szakértők, állami és független magán szaktanácsadók, ellátási lánc szereplők, valamint más agrárágazati érintettek (Knierim, 2015).

Az AKIS alapelemei azok az egyének vagy szervezetek (együttesen: szereplők), akik megkülönböztetett befolyásoló szerepet játszanak, és olyan tevékenységeket folytatnak, amelyek hozzájárulnak az AKIS működéséhez. Minden szereplő a képességein és tapasztalatain alapuló sajátos és egyedi tudást hoz a rendszerbe. Közösen járulnak hozzá a tudás és az innováció létrehozásához, megosztásához és alkalmazásához a mezőgazdaságban és a kapcsolódó területeken. A modernAKIS projekt1 képzési anyaga (Gibson et al., 2024) megkülönbözteti egymástól a „szereplő” és az „érintett” kifejezéseket. A „szereplőket” olyan személyeknek, csoportoknak vagy szervezeteknek tekinti, amelyek a rendszer közvetlen vagy közvetett befolyásolásával képesek hatni egy döntésre, illetve befolyást gyakorolni rá. Az „érintettek” azokra a csoportokra utalnak, akiknek korlátozottak az eszközeik a döntések vagy a rendszer befolyásolására.

Kapcsolatok az AKIS-en belül

Az AKIS-en belüli kapcsolatok dinamikájával foglalkozott Knierim és Birke (2023), amikor felmérték az uniós tagországok AKIS rendszereit. Megállapításaik szerint az AKIS-en belüli kapcsolatok eltérő módon értelmezhetők, infrastrukturális szempontból szakpolitikai intézkedéseket, szabályozásokat és koordinációs mechanizmusokat foglalhatnak magukban, míg hálózati együttműködésként a kommunikációs interakciók, az információmegosztás és a tudáscsere határozzák meg őket. Ezen kívül igazolták, hogy az AKIS-ben a kapcsolatok nem csak erősségükben, hanem irányultságukban is változnak. A modernAKIS projekt részletesen vizsgálta a szereplők közötti kölcsönhatások természetét, és ennek alapján különböző kapcsolatformákat azonosított. A szereplők közötti kapcsolatok együttműködő jellegűek lehetnek, amikor a felek közösen dolgoznak, információt osztanak meg és elősegítik a hálózatok kiépülését. Ugyanakkor lehetnek versengőek is, amikor az érintettek az erőforrásokért, a piaci részesedésért vagy az elismertségért rivalizálnak. A kapcsolatok jellege szerint megkülönböztetünk formális kapcsolatokat, amelyek dokumentált megállapodásokon alapulnak, és informális kapcsolatokat, amelyek inkább személyes jellegűek. A kapcsolatok intenzitása alapján beszélhetünk alkalmi vagy rendszeres interakciókról, míg a kötődések erőssége szerint szoros vagy laza kapcsolatokról (Gibson et al., 2024).

Az AKIS alrendszerei

Az Agrárközgazdasági Intézet (AKI) az Agrárminisztérium megbízásából 2022-ben vállalta az agrárinnovációs és digitalizációs ökoszisztéma magyarországi helyzetének feltárását. Ennek részeként egy kérdőíves felmérést végeztek a tesztüzemi adatszolgáltatók körében, amelyben 505 gazdálkodó vett részt. Az üzemek típusát, ágazati orientációját, méretét és regionális elhelyezkedését tekintve reprezentatív felmérés célja a mezőgazdasági termelők agrárinnovációs és digitalizációs rendszerekhez, intézményekhez való viszonyulásának, valamint az agrárinnovációs ökoszisztéma szereplőivel kialakított együttműködéseik tartalmának, formájának és intenzitásának feltérképezése volt.

Az eredmények alapján a gazdálkodók innovációhoz való hozzáállása, sikeressége és kapcsolatrendszerük kiterjedtsége, sokszínűsége egymást erősítő tényezők. Ezek az összefüggések leginkább a vállalkozás méretével, eredményességével és a gazdaságvezető magasabb szintű képzettségével állnak kapcsolatban. A mezőgazdasági vállalkozások többsége (80%) fontosnak tartja a megfelelő partnerek megtalálását a fejlődés szempontjából, ugyanakkor ennél lényegesen kevesebben keresik aktívan az együttműködési lehetőségeket.

A gazdálkodók jelentős része rendelkezik kutatási, oktatási vagy szaktanácsadási kapcsolatokkal, azonban valóban kiterjedt hálózattal csupán egyharmaduk bír. A legelterjedtebbek a szaktanácsadói kapcsolatok, amelyek jellemzően több szervezetet is magukban foglalnak. Ezekhez néha oktatási, ritkábban kutatási együttműködések is társulnak, míg a három alrendszert (kutatás, oktatás, szaktanácsadás) egyaránt magában foglaló kapcsolati háló rendkívül ritka. Hasonlóan elenyésző a nemzetközi együttműködések jelenléte is.

A mezőgazdasági kutatás, oktatás és szaktanácsadás az AKIS-en belül három önálló (al)rendszerként működik, amelyeket a megfelelő koordináció egységes rendszerré formálhat. Ezek az alrendszerek eltérő, de egymást kiegészítő szerepeket töltenek be: a tudás és innováció létrehozását, az információk terjesztését, valamint a tanulás és a tudáscsere előmozdítását egyaránt biztosítják (Rivera et al., 2005). A mezőgazdasági kutatási alrendszer célja a kihívások azonosítása, innovatív megoldások kidolgozása és a szakpolitikák értékelése, mindezek révén hozzájárulva a mezőgazdasági ágazat fenntartható fejlődéséhez. Az alrendszer szereplőit egy közös küldetés, a mezőgazdasági ismeretek fejlesztése és bővítése köti össze. Az oktatási alrendszer fő feladata, hogy az egyéneket felkészítse a mezőgazdaság és a vidékfejlesztés előmozdításához szükséges tudással, készségekkel és értékekkel, valamint erősítse kritikai gondolkodásukat. A szaktanácsadói alrendszer szereplői elsősorban facilitátorként (segítőként) és közvetítőként működnek a gazdálkodók és a vidéki térségek egyéb érintettjei között, miközben biztosítják ügyfeleik vagy kedvezményezettjeik számára a kulcsfontosságú információkhoz való hozzáférést (World Bank, 2012).

Az AKIS határai

Az AKIS határa azon területet jelöli, amely felett a rendszeren belüli szereplők ellenőrzést és befolyást gyakorolhatnak. E határon belül a résztvevők összehangolhatják erőfeszítéseiket, együttműködhetnek és felelősségüket vállalva előmozdíthatják céljaik és funkcióik megvalósítását. Az AKIS határai jellemzően földrajzi tényezők mentén, illetve egy adott alszektor vagy értéklánc köré szerveződve alakulnak ki. A környezetet a rendszer határain túli térként értelmezzük, amely magában foglalja az AKIS-t körülvevő szélesebb összefüggéseket, például egy ország vagy régió társadalmi, földrajzi és kulturális sajátosságait. Bár ezek az elemek kívül esnek az AKIS rendszerén, alapvetően meghatározzák annak működését és hatékonyságát (Gibson et al., 2024).

Az AKIS szakpolitikai kapcsolódása

A 2023–2027 közötti Közös Agrárpolitikában (KAP) az AKIS stratégiai megközelítése először kap helyet, és kiemelt szerepet játszik a modernizáció, tudásmegosztás, innováció és digitalizáció előmozdításában, amelyek a horizontális célkitűzés (cross-cutting objective = CCO) kulcsfontosságú elemei. A KAP Stratégiai Tervekben a tagállamok meghatározták saját AKIS-stratégiájukat, amely hozzájárul a CCO megvalósításához. Ezek a tervek meghatározzák az AKIS szervezeti felépítését, valamint azt, hogy a szaktanácsadói szolgáltatások, a kutatás és a nemzeti KAP-hálózatok miként működnek együtt annak érdekében, hogy hatékony tanácsadást, tudásáramlást és innovációs szolgáltatásokat biztosítsanak (EU SCAR, 2019).

Az AKIS stratégiai megközelítése háromféle beavatkozás alkalmazásával és kombinálásával valósul meg, amelyek együttesen biztosítják a rendszer hatékony működését (EC DG AGRI, 2023):

Tudásmegosztás és információterjesztés;
Mezőgazdasági szaktanácsadói szolgáltatások;
Az Európai Innovációs Partnerség (EIP) keretében működő Operatív Csoportok (OG) innovációs projektjei, mely erőfeszítéseket a KAP Hálózat működése, illetve – a KAP vidékfejlesztési forrásaival szinergiában – az EU mindenkori kutatás-fejlesztési és innovációs keretprogramja (a 2021–2027-es időszakban a Horizon Europe program) is támogatja.

Emellett a digitalizációt támogató intézkedések tovább erősítik az ágazat modernizációját és a tudásáramlást, innovatív megoldásokat kínálva az adatok gyűjtésére, kezelésére és megosztására.

1	https://modernakis.eu/wp-content/uploads/D3.1.pdf

Tartalomjegyzék

Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 664 191 7

Gazdaság

A könyv megszületését alapvetően az indokolta, hogy – a korábbi kötetekhez hasonló formában és részletezettséggel – bemutassa azokat az agrárgazdasági témákat, amelyekre a két korábbi kötetben már nem volt mód (vagy időközben érdemi változások történtek az adott területen), de a témához történő kapcsolódásuk vitathatatlan. Ennek során, három témakörbe rendezve, elemzi a globális és lokális élelmiszerláncokat, az élelmiszer-termelés és -fogyasztás ökonómiáját, az élelmiszerpiacokat és árakat, az élelmiszer-kereskedelmet (az agrárgazdaság felépítése és működése); a fenntarthatóság és az agrár-környezetvédelem összefüggéseit, az élelmezés- és élelmiszer-biztonság aktuális helyzetét, az élelmiszer-pazarlást, a klímaváltozás hatásait a mezőgazdaságra, és a generációváltást (fenntarthatósági kihívások az agrárgazdaságban); valamint az agrárpolitikát, a vidékfejlesztést, a körforgásos biomassza alapú gazdaságot (fenntartható(bb) agrárgazdaság eszközei). A szerzők célja továbbra is az volt, hogy az egyes témák kapcsán megkönnyítsék mind az oktatók, mind a hallgatók munkáját. Az egyes fejezetek önmagukban is megállnak, illetve alkalmasak arra, hogy kitöltsenek egy előadást. Emellett a hallgatói megértést továbbra is segíti a fejezetek végén megtalálható összefoglalás és az ismétlő kérdések. Ebben bízva ajánljuk a tankönyvet a számukra és reméljük, hogy legalább olyan hasznosnak találják, mint az első két kötetet.

Hivatkozás: https://mersz.hu/mizik-agrargazdasagtan-iii//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero