Mizik Tamás (szerk.)

Agrárgazdaságtan III.


14.2.3. A magyar AKIS jellemzése

Kránitz Lívia – Bálint Csaba
 
Az i2connect projekt keretében készült országjelentés (Gáborné Jakab et al., 2024), a magyar AKIS szerkezetének és működésének részletes bemutatását tűzte ki célul. A dokumentum megállapításai alapján a magyar AKIS egy meglehetősen heterogén, sokszereplős rendszer, amelyben a különböző intézményi és társadalmi szereplők sokféle formában és változatos módon járulnak hozzá a tudásáramlás és innováció előmozdításához az agrárágazatban.
A rendszer meghatározó elemei közé tartoznak a különböző minisztériumok, a szaktanácsadók, a kutatásban és felsőfokú oktatásban érintett intézmények, a szakmai kamarák, az érdekérvényesítő és gazdaszervezetek, a média és egyéb információs csatornák, a civil szervezetek, valamint a különféle uniós szintű hálózatok. E sokszínű szereplői kör együttesen alkotja a hazai AKIS ökoszisztémáját.
A kormányzati szférában az Agrárminisztérium (AM) tölti be az AKIS koordinációjáért felelős központi szerepet. A kutatás-fejlesztési és innovációs szakpolitika alakításában kiemelt szerep jut a Kulturális és Innovációs Minisztériumnak (KIM), valamint az Energiaügyi Minisztériumnak (EM). A kutatási és innovációs operatív feladatokat horizontális szinten a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Hivatal (NKFIH) látja el, míg a kutatási infrastruktúra fenntartható fejlesztését és nemzetközi hálózatosodását a Nemzeti Kutatási Infrastruktúra Bizottság (NKIB) támogatja.
Az AKIS hatékony működésében, a képzésben és kutatás-fejlesztésben kulcsszerepet játszanak a következő felsőoktatási intézmények: Állatorvostudományi Egyetem (ÁTE), Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem (MATE), Debreceni Egyetem (DE), Nyíregyházi Egyetem (NYE), Széchenyi István Egyetem (SZE), Soproni Egyetem (SOE), valamint a Szegedi Tudományegyetem (SZTE). A felsorolt intézmények alapítványi fenntartásban működnek.
A Nemzeti Agrárgazdasági Kamara (NAK) kiemelkedő szerepet tölt be a hazai AKIS rendszerében, különösen a gazdálkodók érdekeinek védelme, valamint az információk előállítása és terjesztése terén. A szaktanácsadási szolgáltatások összehangolásáért az Országos Szaktanácsadási Központ (OSzK) felel, amely egyben nyilvántartó és ellenőrző szerepkört is betölt a NAK-on belül.
A hazai AKIS rendszer oktatási, szakképzési funkcióját az egész országot lefedő mezőgazdasági szakképző iskolák – amelyek többsége az Agrárminisztérium fenntartásában működik –, valamint a felnőttképzésben részt vevő intézmények látják el.
Az AKIS rendszer további szereplői a mezőgazdasági és élelmiszer-ipari ellátási láncok (pl. gabona, zöldség-gyümölcs, tej, baromfi, sertés, juh, gyógynövény stb.) egyes szektorait tömörítő szakmai és szakmaközi termelői szervezetek és egyesületek.
A tudásközvetítésben meghatározó szerepe van a nemzeti KAP hálózatnak, amely három támogató egységre épül. Az Innovációs és Digitalizációs Támogató Egységet az Agrárközgazdasági Intézet (AKI), a Zöld Támogató Egységet a NAK, míg a Vidék- és Térségfejlesztési Támogató Egységet a Herman Ottó Intézet (HOI) koordinálja.
Az AKIS közvetlenül és közvetetten uniós és állami közfinanszírozásból, valamint magánforrásokból működik. Az uniós források között kiemelt szerepet kapnak a KAP Stratégiai Terv keretében finanszírozott tudásátadási és innovációs támogatási felhívások, mint például az EIP operatív csoportok támogatása, valamint a képzési és szaktanácsadói támogatásokat célzó programok. A finanszírozási rendszerben emellett meghatározó szerepet töltenek be a pénzügyi intézmények, így különösen a bankok és hitelintézetek.
 
14.1. ábra. AKIS kapcsolódási pontok - Magyarország
Forrás: Gáborné Jakab et al. (2024) alapján a szerzők szerkesztése
 
A digitalizáció szerepe és jelentősége az AKIS rendszerében
A mezőgazdaság és a vidéki térségek jelentős változásokon mennek keresztül, és ez a folyamat a modern technológiák elérhetőségének és elterjedésének köszönhetően tovább gyorsul. Az AKIS működésében is egyre nagyobb szerepet kap az információs és kommunikációs technológia (IKT) (EC, 2019).
Egyrészt elengedhetetlen, hogy a gazdálkodókat támogassák a digitális átalakulás folyamatán, mivel sokan közülük nehezen tudják követni az új technológiai fejlesztéseket. Másrészt, maga az AKIS is egyre inkább „digitalizálódik”. Naponta jelennek meg új döntéstámogató eszközök, és egyre több nyílt tudásbázis kerül kialakításra, amelyek hozzájárulnak a mezőgazdasági szektor további fejlődéséhez (EC, 2019).
A KAP 2023–2027-es időszakának egyik kiemelt célja a mezőgazdaság és a vidéki térségek modernizációjának elősegítése a tudásmegosztás, az innováció és a digitalizáció támogatásán keresztül. A digitalizáció az AKIS rendszer szerves részeként jelenik meg a nemzeti KAP Stratégiai Tervekben, amelynek keretében a tagállamoknak be kell mutatniuk digitalizációs törekvéseiket és stratégiáikat (Barabanova, et al., 2023).
A jelenlegi KAP számos olyan eszközt kínál, amelyek ösztönzik a digitális technológiák elterjedését, például a beruházási és együttműködési támogatások, valamint az agroökológiai, mezőgazdasági környezetvédelmi és éghajlati kötelezettségvállalásokért járó kifizetések. A KAP emellett támogatja a készségek fejlesztését a tudáscsere, az információterjesztés, tanácsadás, valamint az EIP operatív csoportok támogatása révén.
A KAP-ban megfogalmazott törekvések összhangban állnak az Európai Unió „Digitális Évtized” politikájával, amelynek célja, hogy 2030-ra sikeresen megvalósuljon Európa digitális átalakulása négy fő pillér mentén: digitális készségek fejlesztése, az infrastruktúra bővítése, a vállalkozások digitális átállása, valamint a közszolgáltatások digitalizációja. E törekvések az Európai Zöld Megállapodás és az „Európa a digitális korszakra készül” kezdeményezés prioritásaival is szoros összhangban vannak (Barabanova, et al., 2023).

Agrárgazdaságtan III.

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 664 191 7

A könyv megszületését alapvetően az indokolta, hogy – a korábbi kötetekhez hasonló formában és részletezettséggel – bemutassa azokat az agrárgazdasági témákat, amelyekre a két korábbi kötetben már nem volt mód (vagy időközben érdemi változások történtek az adott területen), de a témához történő kapcsolódásuk vitathatatlan. Ennek során, három témakörbe rendezve, elemzi a globális és lokális élelmiszerláncokat, az élelmiszer-termelés és -fogyasztás ökonómiáját, az élelmiszerpiacokat és árakat, az élelmiszer-kereskedelmet (az agrárgazdaság felépítése és működése); a fenntarthatóság és az agrár-környezetvédelem összefüggéseit, az élelmezés- és élelmiszer-biztonság aktuális helyzetét, az élelmiszer-pazarlást, a klímaváltozás hatásait a mezőgazdaságra, és a generációváltást (fenntarthatósági kihívások az agrárgazdaságban); valamint az agrárpolitikát, a vidékfejlesztést, a körforgásos biomassza alapú gazdaságot (fenntartható(bb) agrárgazdaság eszközei). A szerzők célja továbbra is az volt, hogy az egyes témák kapcsán megkönnyítsék mind az oktatók, mind a hallgatók munkáját. Az egyes fejezetek önmagukban is megállnak, illetve alkalmasak arra, hogy kitöltsenek egy előadást. Emellett a hallgatói megértést továbbra is segíti a fejezetek végén megtalálható összefoglalás és az ismétlő kérdések. Ebben bízva ajánljuk a tankönyvet a számukra és reméljük, hogy legalább olyan hasznosnak találják, mint az első két kötetet.

Hivatkozás: https://mersz.hu/mizik-agrargazdasagtan-iii//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave