Válts MeRSZ+ -ra!

MeRSZ online
okoskönyvtár

Több száz tankönyv egy helyen.
Online. Bárhol. Bármikor.

Mizik Tamás (szerk.)

Agrárgazdaságtan III.

2. számú melléklet

Esettanulmány: „Csúnya” termék – egy tökéletesebb világ szolgálatában
 
Láttál már olyan paradicsomot vagy burgonyát, amely nem éppen szép? Esetleg a közösségi médiában futottál már bele egy emberformájú répáról készült vicces képbe? Az ilyen, formátlan vagy esztétikailag kevésbé tetszetős termékeket a legtöbbször már a betakarítás után kiselejtezik és kidobják, és el sem jutnak az üzletek polcaira, mivel sokan egyszerűen nem vásárolják meg őket.
A fejlett világban termesztett gyümölcsök és zöldségek mintegy 50%-a megy tönkre. 20% a termőföldön, 3% a kezelés és tárolás során, 1% a feldolgozás és csomagolás közben, 12% a forgalmazás és a kiskereskedelem fázisában, és 28% a fogyasztó „kezében” (beleértve az otthonon kívüli, például éttermi fogyasztást is) vész el. A termékek egy része kidobásra kerül a (meg)romlásnak köszönhetően, más részük a helytelen kezelés vagy sérülés miatt, de több tonna terméket semmisítenek meg esztétikai okokból: sok fogyasztó egyszerűen nem vásárol „csúnya” és nem tökéletesen kinéző gyümölcsöt vagy zöldséget. Bár egyre több cég próbál tenni ez ellen – például az EU-ban és az USA-ban a Lidl, Tesco vagy Walmart –, ők is inkább csak kísérleti jelleggel kínálnak nem tökéletes kinézetű zöldségeket kedvezményes áron. A megoldás része lehetne az is, ha mi, fogyasztók is más szemmel néznénk ezekre a termékekre: hiszen az ízük, tápértékük ugyanolyan jó, csak a külsejük különbözik.
 
 
A nagy áruházláncok az elsők között próbálkoztak meg a formátlan vagy esztétikailag kevésbé tetszetős zöldségek és gyümölcsök forgalmazásával – ám nem mindenkinek hozott sikert ez a kezdeményezés. Az amerikai Walmart például ötkilós kiszerelésben kínált burgonyát és almát esztétikai problémákkal. Miután a vásárlók nem mutattak nagy érdeklődést a nagy kiszerelések iránt, leállították a termékek árusítását. Ezzel szemben a Walmart brit leányvállalata, az Asda 2016-ban vezette be a „Wonky Veg Boxes” nevű kezdeményezést. Ezek a dobozok hibás külsejű, de teljesen jó minőségű zöldségeket tartalmaztak, és meglepően nagy sikert arattak. Az Asda – amely az Egyesült Királyság második legnagyobb élelmiszer-kiskereskedője – ennek hatására kibővítette a kínálatát a kevésbé tökéletes termékekből. A Lidl is hasonló utat járt be a nyugat-európai piacokon: felismerve, hogy egyre több vásárló hajlandó kompromisszumot kötni a kinézet rovására, ha az íz, a minőség és az ár megfelelő. Egy 2020-as nyilatkozat szerint:
„A fogyasztók vásárlási szokásai és a gyümölcsök, valamint a zöldségek megjelenésével kapcsolatos elvárásaik határozottan megváltoztak a dobozok megjelenése óta. Az emberek számára nagyon fontos döntési szempont az íz és az eltarthatóság, amikor a minőségre gondolnak, de a friss termékek vizuális megjelenése is döntő sok fogyasztó számára.”
A nyilatkozat is rávilágít: bár sokan már nyitottabbak a nem tökéletes külsejű termékekre, a vizuális megjelenés még mindig kulcsszerepet játszik a vásárlói döntésekben. A kihívás tehát kettős: egyszerre kell átformálni a fogyasztói attitűdöket, és olyan kínálatot nyújtani, amely vonzó, gazdaságos és fenntartható is.
 
 
Franciaországban is akadt úttörő kezdeményezés: az ország harmadik legnagyobb élelmiszerlánca, az Intermarché 2014-ben indította el a „Dicstelen gyümölcsök és zöldségek” (eredetileg: Inglorious Fruits and Vegetables) nevű kampányát. Az olyan kreatív és játékos megnevezések mint a „meghibásodott citrom” (Failed lemon) és az „elcsúfított padlizsán” (Disfgured eggplant) azonnali sikert aratott, és az üzletek forgalmát jelentősen növelte. Ez az eset is azt mutatja, hogy egy jól pozícionált, kreatív kommunikáció képes megváltoztatni a vásárlói szemléletet.
Nemcsak a nagy láncok, hanem új típusú vállalkozások is megjelentek a piacon, amelyek az élelmiszer-pazarlás elleni harcra alapozzák üzleti modelljüket – különösen a B2B (business-to-business) szektorban. Ezek a vállalatok az ilyen termékek iránti váratlan keresletemelkedést használják ki és gyümölcs- és zöldség alapú ellátási láncok gyenge pontjait orvosolják. A USA-ban a San Francisco-öböl térségéből induló Imperfect Produce eredetileg az iskolákból megmaradt, közétkeztetésben vagy büfékben fel nem használt ételeket gyűjtötte össze, majd nonprofit szervezetekhez juttatta el. Ahogy a kezdeményezés egyre több iskolát vont be, létrejött az Imperfect Foods nevezetű cég, amely már rendszerszintű megoldásokra törekszik. Céljuk nem kevesebb, mint az élelmiszer-pazarlás teljes láncolatának átalakítása – a gazdálkodóktól, ahol a problémák kezdődnek, egészen a boltokig, éttermekig és háztartásokig, ahol a veszteség döntő hányada keletkezik. Ezzel a megközelítéssel nem csupán a „csúnya” zöldségek és gyümölcsök kerülnek újra a körforgásba, hanem szociális és környezeti szempontból is fenntartható megoldások születnek.
A Hungry Harvestnek is hasonló története van, amely szintén az élelmiszer-felesleg és az élelmiszer-ellátási bizonytalanság közötti szakadékot próbálja áthidalni. A vállalat felismerte, hogy miközben a megtermelt és előállított élelmiszerek 40%-a kárba vész, a fejlett világ lakosságának 20%-a pedig bizonytalan abban, hogy lesz-e mit ennie. A Hungry Harvest helyi gazdaságoktól és szupermarketektől veszi át a kidobásra ítélt élelmiszereket, majd újracsomagolja azokat öt kilós kiszerelésben és kedvezményes áron értékesíti. Később előfizetéses és házhoz szállítási szolgáltatással bővítették a modellt, így a vásárlók egyénre szabhatják rendeléseiket. A cég ismertsége jelentősen megnőtt, miután alapítója 2016-ban szerepelt a „Shark Tank” (a Cápák között amerikai változata) című műsorban, ahol 100 000 dollárért cserébe eladta a vállalat 10%-át. A befektetés lehetővé tette a további terjeszkedést. Ma a Hungry Harvest már kilenc piacon van jelen, 65 főt foglalkoztat, és több mint kilencmillió kilogramm élelmiszert mentett meg a kidobástól. Ráadásul közösségi szervezetekkel együttműködve rendszeresen juttat el élelmiszert a rászorulókhoz is.
2016-ban elindított Full Harvest online platformot biztosít a termelők és a vásárlók közötti összekapcsolására. A cél: lehetővé tenni, hogy a gazdák eladhassák azokat a termékeket is, amelyeket korábban a külalakjuk miatt kidobtak volna; miközben a vásárlók, például kávézók, éttermek, bárok vagy kiskereskedők kedvezőbb áron juthatnak hozzá ezekhez az alapanyagokhoz. A vállalat működése valódi nyertes-nyertes helyzetet teremtett: a vevőoldali partnerek arról számolnak be, hogy a „csúnya” zöldségek és gyümölcsök használatával 10%-tól akár 30%-ig terjedő költségmegtakarítást értek el. Eközben a termelők – akik eddig veszteségként könyvelték el ezeket a terményeket – most már hektáronként több mint 10%-os árbevétel-növekedéssel tervezhetnek, mivel végre piacot találtak ezeknek a termékeknek is. A cég vezérigazgatója, Christine Mossley így fogalmaz:
„Az emberek nem kötik össze az élelmiszer-pazarlást a mezőgazdasággal vagy az éghajlatváltozással. Pedig ez egy óriási lehetőség arra, hogy valódi hatást gyakoroljunk az élelmiszer-ökoszisztémára, és hatékonyabbá, hozzáférhetőbbé és fenntarthatóbbá tegyük azt.”
Miközben a „csúnya” zöldségek és gyümölcsök piaca egyre növekszik, és újabbnál újabb szereplők jelennek meg az élelmiszer-pazarlás elleni harcban, kritikus hangok is megszólalnak. Egyes szakértők arra hívják fel a figyelmet, hogy az ilyen, küllemükben hibás termékeket korábban gyakran a feldolgozóipar vásárolta fel (például leveskockákhoz, szószokhoz, pürékhez). Így ezek a termékek eddig is gazdasági értéket képviseltek, csak nem a végső fogyasztók polcaira kerültek. Másik, súlyosabb aggály, hogy a most eladásra kínált termékek korábban sokszor adományként kerültek élelmiszerbankokhoz vagy más közösségi szervezetekhez. Az új modellek viszont – mivel értékesítési célúak – potenciálisan csökkenthetik az adományozás volumenét, és ezzel hátrányt okozhatnak a rászorulóknak. Bár a legtöbb ilyen vállalat ma is együttműködik nonprofit szervezetekkel, és sok esetben továbbra is adományoz, a rendszer átrendeződése mégis hatással lehet a jótékonysági ökoszisztémára. Abban viszont konszenzus látszik körvonalazódni, hogy mindegyik szereplő közös célja az, hogy csökkentse az élelmiszer-pazarlást, és hatékonyabbá tegye az ellátási láncot. Hogy ezek az új üzleti modellek valóban megrengetik-e a hagyományos élelmiszerrendszert, vagy csupán kiegészítő szerepet játszanak majd, egyelőre kérdéses. Az viszont biztos, hogy valódi értéket teremtenek abból, amit korábban hulladéknak tekintettek – legyen szó fogyasztói tudatosságról, mezőgazdasági bevételek növeléséről vagy társadalmi hasznosságról.
 
Esettanulmányhoz kapcsolódó kérdések
1. Milyen előnyökkel, hátrányokkal és költségekkel járhat a „csúnya” zöldségek és gyümölcsök értékesítése, illetve marketingje?
2. Az ellátási lánc mely szakaszait érintik leginkább ezek a kezdeményezések? Hol lépnek be ezek a vállalatok, programok a rendszerbe?
3. Melyik üzleti modell tűnik a legsikeresebbnek: a vállalatok közötti (B2B), a fogyasztókra építő (B2C), vagy a kiskereskedelmi marketing erősítése (pl. szupermarketek)? Miért?
4. Milyen magyar példákat tudnátok írni, amelyek kötődnek az esettanulmányhoz? Röviden mutassátok be őket!
 
Forrás: Saját szerkesztés Pullman és Wu (2021) alapján
Agrárgazdaságtan III.

Tartalomjegyzék

Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 664 191 7

Gazdaság

A könyv megszületését alapvetően az indokolta, hogy – a korábbi kötetekhez hasonló formában és részletezettséggel – bemutassa azokat az agrárgazdasági témákat, amelyekre a két korábbi kötetben már nem volt mód (vagy időközben érdemi változások történtek az adott területen), de a témához történő kapcsolódásuk vitathatatlan. Ennek során, három témakörbe rendezve, elemzi a globális és lokális élelmiszerláncokat, az élelmiszer-termelés és -fogyasztás ökonómiáját, az élelmiszerpiacokat és árakat, az élelmiszer-kereskedelmet (az agrárgazdaság felépítése és működése); a fenntarthatóság és az agrár-környezetvédelem összefüggéseit, az élelmezés- és élelmiszer-biztonság aktuális helyzetét, az élelmiszer-pazarlást, a klímaváltozás hatásait a mezőgazdaságra, és a generációváltást (fenntarthatósági kihívások az agrárgazdaságban); valamint az agrárpolitikát, a vidékfejlesztést, a körforgásos biomassza alapú gazdaságot (fenntartható(bb) agrárgazdaság eszközei). A szerzők célja továbbra is az volt, hogy az egyes témák kapcsán megkönnyítsék mind az oktatók, mind a hallgatók munkáját. Az egyes fejezetek önmagukban is megállnak, illetve alkalmasak arra, hogy kitöltsenek egy előadást. Emellett a hallgatói megértést továbbra is segíti a fejezetek végén megtalálható összefoglalás és az ismétlő kérdések. Ebben bízva ajánljuk a tankönyvet a számukra és reméljük, hogy legalább olyan hasznosnak találják, mint az első két kötetet.

Hivatkozás: https://mersz.hu/mizik-agrargazdasagtan-iii//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero
Kivonat
fullscreenclose
printsave