Mizik Tamás (szerk.)

Agrárgazdaságtan III.

1.5.5. Nyomon követhetőség, tanúsítványok és szabályozások1

Az élelmiszer-biztonság és az élelmezésbiztonság alapvető feltétele a jól működő szabályozási és minőségbiztosítási környezet. A globális élelmiszerláncokban elengedhetetlen, hogy a fogyasztók és a hatóságok nyomon tudják követni az élelmiszerek útját, azonosítani tudják az esetleges szennyeződések vagy hamisítások forrásait, valamint biztonságos és minőségi élelmiszerekhez jussanak hozzá. E célból alakultak ki az elmúlt évtizedekben azok a rendszerek, amelyek a nyomon követhetőséget, a szabályozottságot és a tanúsítást hivatottak biztosítani.

A nyomon követhetőség fogalma az élelmiszerlánc minden szakaszára kiterjed: a termelés, feldolgozás, szállítás, forgalmazás és fogyasztás során végzett azonosítási és dokumentációs folyamatokat foglalja magában (Bosona – Gebresenbet, 2013). A cél az, hogy egy élelmiszertermék pontos származása és története bármely ponton visszakövethető legyen, különösen élelmiszer-biztonsági problémák (pl. visszahívás) esetén. A fejlett rendszerek – például a blokklánc-technológiára vagy RFID-címkézésre épülők – már képesek valós idejű és automatikus adatgyűjtésre is, amely fokozza az átláthatóságot és a fogyasztói bizalmat (Galvez et al., 2018). A digitális nyomon követés segít a csalások visszaszorításában, a gyors reagálásban, és a minőség-ellenőrzés javításában is. Ugyanakkor a technológiai fejlődés ellenére számos kihívás áll fenn. A globális élelmiszerláncok komplexitása, a különböző szereplők közötti koordináció hiánya, és a fejlődő országok infrastruktúrájának korlátozottsága mind-mind hátráltatják a rendszerek hatékony működését (Trienekens et al., 2012).

A HACCP (Hazard Analysis and Critical Control Points) rendszer a kockázatalapú élelmiszer-biztonsági megközelítés sarokköve (Ropkins – Beck, 2000). A rendszer célja a biológiai, kémiai és fizikai veszélyek azonosítása és megelőzése a termelési és feldolgozási folyamatokban. A HACCP globális elismertségnek örvend, és számos országban – így az EU-ban is – jogszabályi előírásként szerepel (Európai Parlament és a Tanács, 2004). A rendszer lényege a megelőzésen van; nem utólagos ellenőrzéssel kívánja kiszűrni a hibákat, hanem a kritikus pontok kontrollálásával előzi meg azok kialakulását. A HACCP-hez kapcsolódó tanulmányok megerősítik, hogy alkalmazása jelentősen csökkenti az élelmiszer-biztonsági incidensek számát, különösen az ISO 22000 szabvánnyal együtt alkalmazva (Psomas – Kafetzopoulos, 2015).

Az ISO 22000 szabvány az élelmiszer-biztonsági menedzsmentrendszerek nemzetközi szabályozása, amely egyesíti a HACCP alapelveit az ISO 9001 szerinti minőségirányítási rendszerrel. A szabvány kiterjed az egész élelmiszerláncra, a mezőgazdasági termelőktől a kiskereskedőkig, és magában foglalja az élelmiszerlánc közvetett szereplőit is, például a csomagolóanyag-gyártókat és tisztítószer-beszállítókat (Wallace et al., 2014). Az ISO 22000 tanúsítvány megszerzése nem csupán a versenyképességet növeli, hanem sok esetben előfeltétele is (a hazai és) nemzetközi piacokon való részvételnek. Az ISO-szabvány előnye, hogy rendszeralapú megközelítést alkalmaz, és lehetővé teszi a folyamatos fejlesztést, kockázatmenedzsmentet és a belső auditokat. Ugyanakkor a kisebb méretű vállalkozások számára az ISO 22000 bevezetése erőforrásigényes lehet. Különösen a fejlődő országokban szükségesek célzott támogatás annak érdekében, hogy ezek a rendszerek szélesebb körben elérhetők és alkalmazhatók legyenek (Mensah – Julien, 2011).

Az élelmiszerlánc hitelességét és a fogyasztók bizalmát a belső szabályozások mellett külső, független tanúsítási rendszerek is növelhetik. Ilyenek például a FairTrade, vagy az organikus termelésre vonatkozó tanúsítványok. Ezek a tanúsítványok egyben élelmiszer-biztonsági, fenntarthatósági, etikai és környezetvédelmi aspektusokat is lefednek (Gawron – Theuvsen, 2009; Janssen – Hamm, 2012; Nelson – Pound, 2009). E rendszerek gyakorlati előnye, hogy a fogyasztók számára világos és ellenőrizhető információt nyújtanak a termék eredetéről, feldolgozásáról és minőségéről, míg a vállalatok számára piaci előnyt, reputációt és hozzáférést biztosítanak magas(abb) árréssel rendelkező piacokhoz.

1	A témához kapcsolódó ágazati szintű szabályozást a 7.5.3. alfejezet tárgyalja.

Tartalomjegyzék

Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 664 191 7

Gazdaság

A könyv megszületését alapvetően az indokolta, hogy – a korábbi kötetekhez hasonló formában és részletezettséggel – bemutassa azokat az agrárgazdasági témákat, amelyekre a két korábbi kötetben már nem volt mód (vagy időközben érdemi változások történtek az adott területen), de a témához történő kapcsolódásuk vitathatatlan. Ennek során, három témakörbe rendezve, elemzi a globális és lokális élelmiszerláncokat, az élelmiszer-termelés és -fogyasztás ökonómiáját, az élelmiszerpiacokat és árakat, az élelmiszer-kereskedelmet (az agrárgazdaság felépítése és működése); a fenntarthatóság és az agrár-környezetvédelem összefüggéseit, az élelmezés- és élelmiszer-biztonság aktuális helyzetét, az élelmiszer-pazarlást, a klímaváltozás hatásait a mezőgazdaságra, és a generációváltást (fenntarthatósági kihívások az agrárgazdaságban); valamint az agrárpolitikát, a vidékfejlesztést, a körforgásos biomassza alapú gazdaságot (fenntartható(bb) agrárgazdaság eszközei). A szerzők célja továbbra is az volt, hogy az egyes témák kapcsán megkönnyítsék mind az oktatók, mind a hallgatók munkáját. Az egyes fejezetek önmagukban is megállnak, illetve alkalmasak arra, hogy kitöltsenek egy előadást. Emellett a hallgatói megértést továbbra is segíti a fejezetek végén megtalálható összefoglalás és az ismétlő kérdések. Ebben bízva ajánljuk a tankönyvet a számukra és reméljük, hogy legalább olyan hasznosnak találják, mint az első két kötetet.

Hivatkozás: https://mersz.hu/mizik-agrargazdasagtan-iii//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero