A technológia fejlődésnek egy fontos eleme a gépesítés, de legalább ilyen fontos a korszerű inputok használata (vetőmag, műtrágya, növényvédőszer) vagy a digitalizáció. Jelen alfejezet kizárólag a mezőgazdasági gépekkel és a gépesítéssel foglalkozik.1 A korszerű mezőgazdasági termelésben elengedhetetlen a gépek használata, bizonyos üzemméret felett fizikailag is képtelenség a szükséges munkafolyamatok időben történő megvalósítása. A fejlődő országokban ez sok esetben az emberi és állati munkaerő kiváltását is jelentheti, a fejlett országokban ez utóbbira már nincs példa. A gépesítés enyhíti a munkaerőhiányt és -terhelést, ami különösen a főszezonban lehet akut probléma, valamint lehetővé teszi/elősegíti az intenzív gazdálkodási tevékenységeket. Azonban a munkamegtakarító innovációk szerepe a fejlett országokban is kiemelt szereppel bír, mivel ezzel lehet a termelési költségeket a legjelentősebb mértékben csökkenteni, ráadásul ez az egyik leghatékonyabb eszköz a mezőgazdaságból történő munkaerő-kiáramlás okozta munkaerőhiány kezelésére is. Emellett igen fontos az elavult, korszerűtlen gépek cseréje is, ami jellemzően együtt jár a teljesítmény növekedésével is. A modern gépek használata nemcsak a termelés hatékonyságot növeli, hanem kisebb környezetterheléssel is jár együtt.

 

Az ábrán jól látható az a nem teljesen váratlan állapot, hogy jellemzően a fejlett, kisebb mezőgazdasági területű országokban (főleg az Európai Unió egyes tagállamaiban) jelentősebb a relatív gépellátottság, amit a sötétebb szín reprezentál. Ugyanakkor az is megfigyelhető, hogy a dél-ázsiai országok átlagos gépesítettsége jellemzően sokkal magasabb, mint a közép-afrikai országoké.

 

 

A fejlődő országokban az eleve rosszabb támogatási lehetőségek mellett tovább nehezíti a gépesítés növelését a jellemzően kistermelőkre épülő termelési szerkezet. A probléma súlyát az is érzékelteti, hogy kiterjedt szakirodalmi bázisa van helyzetnek, számos kutatásnak az a célja, hogy erre megoldási javaslatot találjon. Alapvető fontossággal bír a támogató agrárpolitika3, aminek része:

 

Banglades, India és Nepál példája azt mutatja, hogy különösen fontos a legszegényebb termelők állam által történő felkarolása, mert nagyon fontos szereppel bírnak a mezőgazdasági termelés megfelelő szintjének a megtartásában, lényegében az élelmezésbiztonság megteremtésében (Aryal et al., 2021). A szerzők többváltozós probit modell segítségével megállapították, hogy a mezőgazdasági képzések pozitívan hatnak a géphasználatra, ráadásul segítséget nyújtanak a megfelelő gép kiválasztásához és annak szakszerű használatához is. A tudásmegosztásban fontos szereppel bírnak a helyi társadalmi hálózatok. A relatíve sokba kerülő gépek beszerzésében pedig segítséget nyújthatnak a hitelek, a termelők farmon kívüli jövedelme, illetve a valamilyen formában közös használatú gépek, például a személyre szabott szolgáltatásokat nyújtó bérbeadási szolgáltató központok. Mohammed és szerzőtársai (2023) a fekete-afrikai gazdákat elemezték és a logisztikus regresszióelemzésükben a hazautalások és a különféle forrásokhoz (banki és egyéb) való hozzáférés gyakorolták a legerősebb pozitív hatást a gépesítésre. Mottaleb és szerzőtársai (2016) a bangladesi mezőgazdaságot elemezték és kiemelték a véleményvezér gazdálkodók szerepét. Ők azok, akik először vásárolják meg a gépeket és gépi szolgáltatást nyújtanak a többi gazdálkodónak megfelelő díjért cserébe. Ebből következik, hogy a gépesítés növelésének a szempontjából nagyon fontos a véleményvezér gazdálkodók jellemzőinek az ismerete. Egyes országokban a közepes méretű gazdaságok mozdítják elő a gépesítés növekedését. Mivel a méretüknél fogva nem tudják kihasználni a nagyobb teljesítményű gépeket, ezért a méretgazdaságosság növelésének az érdekében gépi szolgáltatást nyújtanak a kisebb gazdaságok számára (Houssou et al., 2015).