2.2. Mezőgazdasági termelés1

Az előző alfejezetekben bemutatott termelési tényezők különböző kombinációinak a használatával kerülnek előállításra a különböző növényi és állati termékek. A termőhelyi adottságok és a rendelkezésre álló erőforrások alapvetően meghatározzák az előállításra kerülő termékek körét és mennyiségét.

Globálisan elmondható, hogy a három legjelentősebb növényi kultúra (búza, kukorica és rizs) termőterülete és termésmennyisége is nőtt az elmúlt 14 évben (2.8. ábra), különösen a kukoricáé, ahol a 26,0%-os termőterület-növekedés 45,6%-os többlettermelést eredményezett. Mivel a másik két kultúra esetében is jelentősebb volt a termelés növekedése, mint a termőterület bővülése, így elmondható, hogy érdemben, 10–20%-kal nőttek a termésátlagok, bár a fejlett országok termésátlagaival összehasonlítva még mindig alacsonyak (búza: 3,6 t/ha, kukorica: 6,0 t/ha, rizs: 4,8 t/ha). Mindez azt is jelenti, hogy korszerűbb termeléstechnológiával még érdemben növelhető a fejlődő országok termelése.

 

Harvard

(): . : . : /hivatkozas/m1402agdt3_537/#m1402agdt3_537 ()

Chicago

. . . : . (: /hivatkozas/m1402agdt3_537/#m1402agdt3_537)

APA

(). . . (: /hivatkozas/m1402agdt3_537/#m1402agdt3_537)

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

search

2.8. ábra. A legjelentősebb növényi termékek termelése – világ

Forrás: FAOSTAT (2025b) adatbázis adatai alapján saját szerkesztés

 

Az EU szintjén nézve a legjelentősebb különbség, hogy a rizs szzerepe marginális, mivel általában 4–500 ezer hektáron folyik termesztése, jellemzően 2–3 millió tonna közötti terméseredménnyel. Ennek következtében nem indokolt a szerepeltetése a búza és kukorica mellett azok nagyságrendileg nagyobb értékei miatt (2.9. ábra). Az EU búza esetében sokkal jelentősebb szereplője a világpiacnak, mint a kukorica vonatkozásában, a FAOSTAT (2025b) adatai alapján 16,7%, illetve 4,9% volt a részaránya a világ termeléséből. A globális trendekhez képest mérsékeltebb növekedés látható az ábrán, ugyanakkor a kukorica termőterülete minimális mértékben, 0,3%-kal csökkent. Azonban a termelés növekedésének a mértéke az EU-ban is meghaladta a termőterület bővülését, vagyis itt is nőttek termésátlagok, bár az eleve magasabb bázis miatt csak kisebb mértékben (8,7% a búza és 2,3% a kukorica esetében). Az időszak végén az EU átlagos terméshozama még így is jelentősen, a búza esetében 52,0%-kal, míg a kukorica esetében 23,4%-kal haladta meg a világátlagot. Az ábrán emellett az is látható, hogy a regionális termelési problémák (például a jelentősebb aszály 2022-ben) hatása relatíve csekély a globális termelésre, még annak ellenére is, hogy az EU jelentős gabonatermelőnek számít. Ez azt is jelenti, hogy a kereskedelem révén a 2021-ről 2022-re a kukorica esetében megfigyelhető igen jelentős, 20 millió tonnás terméskiesés sem okozott globális ellátási problémát.

 

Harvard

(): . : . : /hivatkozas/m1402agdt3_541/#m1402agdt3_541 ()

Chicago

. . . : . (: /hivatkozas/m1402agdt3_541/#m1402agdt3_541)

APA

(). . . (: /hivatkozas/m1402agdt3_541/#m1402agdt3_541)

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

search

2.9. ábra. A legjelentősebb növényi termékek termelése – EU

Forrás: FAOSTAT (2025b) adatbázis adatai alapján saját szerkesztés

 

Végezetül Magyarország hasonló adatait szemlélteti a 2.10. ábra. Hazánkban még kisebb a rizs jelentősége, mivel mindössze 2–3000 hektáron folyik a termesztése 6–13 tonna közötti terméseredménnyel. Az adatok hektikussága szembeötlő, kiemelten a 2012-es és 2022-es aszály hatása. Az utóbbi következtében a 3 millió tonnát se érte el a kukorica termésmennyisége, ami rekord alacsonynak számít és még a hazai igényeket sem tudta fedezni. Amíg a búza esetében kis mértékben nőtt a termőterület (4,2%), addig a kukoricánál jelentős, 28,6%-os csökkenés volt megfigyelhető a vizsgált időszakban, alapvetően a romló környezeti feltételek negatív hatásai miatt, ami még az aszálykárra kötött biztosítás esetén is komoly jövedelemkiesést okozott. Azonban mindkét kultúra esetében jelentős termelékenységi növekedés következett be, a kukoricánál 25,1%-kal, míg a búzánál 52,3%-kal nőtt a hektáronkénti hozam. Mindezek következményeként 2023-ban a magyar termésátlagok már meghaladták az EU átlagát is, a búzánál 2,4%-kal, míg a kukorica esetében 10,1%-kal.

 

Harvard

(): . : . : /hivatkozas/m1402agdt3_545/#m1402agdt3_545 ()

Chicago

. . . : . (: /hivatkozas/m1402agdt3_545/#m1402agdt3_545)

APA

(). . . (: /hivatkozas/m1402agdt3_545/#m1402agdt3_545)

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

search

2.10. ábra. A legjelentősebb növényi termékek termelése – Magyarország

Forrás: FAOSTAT (2025b) adatbázis adatai alapján saját szerkesztés

 

Az állattenyésztési ágazat abból a szempontból különleges, hogy az inputja a növénytermesztés outputja, vagyis szorosan kapcsolódik annak a teljesítményéhez. Mivel az állattenyésztésben a legjelentősebb költségelem a takarmány, így az ágazat jövedelmezőségét lényegében a növénytermesztés árai határozzák meg. Az állati termékek esetében is a legfontosabbak kerülnek bemutatásra: a csirke-, a sertés-, a marhahús és a tej.

Az állati termékek vonatkozásában is elmondható, hogy globálisan nőtt a termelés, legjelentősebb mértékben a csirkehúsé (45,0%-kal) és a tejé (30,6%), kisebb mértékben a sertés- és marhahúsé (2.11. ábra). A tendenciák tükrében várható, hogy néhány éven belül a csirkehús termelése meg fogja haladni a sertését. Ennek alapvetően két oka van: a csirke relatíve olcsó a többi húsféléhez képest, valamint a fehér húsnak kedvezőbb az egészségügyi megítélése a vörös húsokhoz képest (EC, 2024). Mind a négy termék termelésének a növekedése folyamatos volt az elmúlt 13 évben, ez alól az egyetlen kivétel a sertésnél a 2019-es év, amikor az afrikai sertéspestis miatt csak Ázsiában 1,9 millió állatot kellett legölni és megsemmisíteni (Mighell – Ward, 2021). Az állati és növényi fehérje beviteli aránya nagyjából állandó volt az elmúlt években, viszont az alacsony, illetve közepes jövedelmű országokban a növekvő jövedelmek következtében az előbbi növekedni fog (Henchion et al., 2021).

 

Harvard

(): . : . : /hivatkozas/m1402agdt3_550/#m1402agdt3_550 ()

Chicago

. . . : . (: /hivatkozas/m1402agdt3_550/#m1402agdt3_550)

APA

(). . . (: /hivatkozas/m1402agdt3_550/#m1402agdt3_550)

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

search

2.11. ábra. A legjelentősebb állati termékek termelése – világ

Forrás: FAOSTAT (2025b) adatbázis adatai alapján saját szerkesztés

 

Az állati termékek esetében az EU jelentősebb szereplő, mint a növényi termékeknél, a globális tejtermelés közel 20%-át adja (19,8%), sertéshúsban a 17,1%-át, a marha- és csirkehús esetében 9% körüli a részaránya. Azonban a globális trendektől eltérően csökkent a marha- és sertéshústermelés (10,7% és 6,1%-kal) a vizsgált időszakban (2.12. ábra). A marhahús-előállítás csökkenése már 5 éve tartó folyamat és ennek a folytatódása várható a szabályozási környezet szigorodása, az alacsony jövedelmezőség és a termeléssel kapcsolatos fenntarthatósági aggályok miatt (EC, 2024). A sertés esetében sokrétűbbek az okok, mint az afrikai sertéspestis, a kínai termelés vártnál gyorsabb felfutása, a szabályozási környezet szigorodása, a termelés romló jövedelmezősége, illetve a fiatal gazdák csekély érdeklődése a sertéstenyésztés iránt (Mateos et al., 2024). A csirkehús és a tej termelésének növekedése ugyan jelentős volt, de a globális növekedéstől elmaradt (33,1%, 16,0%). Ennek a fő oka, hogy a fejlett országokban már kialakultak a termelés személyi és tárgyi feltételei, valamint kisebb tere van az érdemi technológiai előrelépésnek, lévén az EU sok tekintetben élen jár a termelés- és tartástechnológia terén. A következő években a csirkehús termelésének további növekedése várható a jelentős piaci kereslet (belföld és külföld) és a kedvező árak miatt, míg a tej esetében a kulcskérdés, hogy a tehénállomány folyamatos csökkenését meddig tudja ellensúlyozni a tejtermelés hatékonyságának (egy tehénre jutó tejhozam) növekedése (EC, 2024).

 

Harvard

(): . : . : /hivatkozas/m1402agdt3_554/#m1402agdt3_554 ()

Chicago

. . . : . (: /hivatkozas/m1402agdt3_554/#m1402agdt3_554)

APA

(). . . (: /hivatkozas/m1402agdt3_554/#m1402agdt3_554)

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

search

2.12. ábra. A legjelentősebb állati termékek termelése – EU

Forrás: FAOSTAT (2025b) adatbázis adatai alapján saját szerkesztés

 

Magyarország vonatkozásában elmondható, hogy a marhahústermelés jelentősége messze elmarad a sertés-, illetve a csirkehúsétól. Az EU-n belüli trendekkel összhangban csökken a sertés- és marhahús-előállítás, valamint nőtt a csirkehús és a tej termelése, ráadásul mindkettő az EU növekedését meghaladó mértékben (71,2% és 20,3%). A 2.13. ábra alapján az is valószínűsíthető, hogy pár éven belül a csirkehústermelés meghaladja a sertéshúsét. A tengelyek beosztása alapján az is látható, hogy Magyarország sokkal kevésbé jelentős szereplője az uniós piacnak az állati termékek vonatkozásában, mint a növényi termékek esetében láthattuk. Számszerűleg ez 3,4%-os részesedést jelent a csirke esetében, 2,0%-ot a sertésnél, 1,3%-ot a tejnél és mindössze 0,4%-ot a marhahúsnál.

 

Harvard

(): . : . : /hivatkozas/m1402agdt3_558/#m1402agdt3_558 ()

Chicago

. . . : . (: /hivatkozas/m1402agdt3_558/#m1402agdt3_558)

APA

(). . . (: /hivatkozas/m1402agdt3_558/#m1402agdt3_558)

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

search

2.13. ábra. A legjelentősebb állati termékek termelése – Magyarország

Forrás: FAOSTAT (2025b) adatbázis adatai alapján saját szerkesztés

 

Azonban a termelés elemzése során nem szabad figyelmen kívül hagyni a globális kereslet változását2 sem, amelyek közül mindössze kettő kerül kiemelésre: a folyamatosan növekvő népesség, valamint a növekvő átlagjövedelem következtében átalakuló fogyasztási szerkezet. Az előbbi következménye alapvetően a termelés mennyiségi növelését teszi szükségessé, amihez – amint az a 2.1. alfejezetben látható volt – lényegében változatlan termőterület áll rendelkezésre. Mindez tehát megköveteli:

• a termelési tényezők optimálisabb kihasználását, ami jelentheti a munkaerő-gép-tőke-föld használatának optimálisabb kombinációját; amennyiben lehetséges, akkor az egyik termelési tényező kiváltását egy másik, olcsóbb termelési tényezővel; vagy a technológiai haladás következményeként fellépő haladást.3
• a különböző innovációk alkalmazását. A gyakorlatban sok példa figyelhető meg, a különböző innovációk képesek jelentősen növelni a termelékenységet változatlan vagy akár csökkenő tényezőfelhasználás mellett is (például a precíziós mezőgazdaság).4
• a termelésnek a változó termőhelyi adottságokhoz történő igazítását. Talán az egyik legátfogóbb alkalmazkodási keretrendszer a FAO Climate Smart Agriculture (CSA), azaz a klímatudatos mezőgazdaság kezdeményezése. A CSA nem egy előre meghatározott, általános előírásrendszer, hanem sokkal inkább olyan klímatudatos szemléletmód, amely különböző jógyakorlatokat használ, a helyi körülményeket figyelembe véve és végigvezetve azokat a termelőtől egészen az intézmények szintjéig.5 A témában hasznos információkkal szolgál a CSA országprofil, ahol az egyes országok adottságainak a bemutatása mellett az alkalmazott CSA eszközök, illetve azok hatékonysága is részletes bemutatásra kerül (CGIAR, 2025). Azt még fontos kiemelni, hogy a korlátozottabb pénzügyi lehetőségek miatt a CSA alkalmazásának a szempontjából rosszabb helyzetben vannak fejlődő országok.

 

A növekvő átlagjövedelem hatással van a fogyasztási szerkezetre. Egy bizonyos jövedelmi szint elérésig nőhet a fogyasztás, azonban ez a növekedés megáll, mivel egyszerűen nincs szüksége nagyobb mennyiségű élelmiszerre a szervezetnek. A fejlett országokban ezt a szintet már régen sikerült elérni, azonban a fejlődő országok között sok olyan van, ahol az éhezés vagy az alultápláltság még jelenleg is komoly probléma.6 Alapvetően a fejlődő országok miatt (népesség növekedés és a gazdasági helyzet javulása) globálisan nő az élelmiszer-fogyasztás. Ebből a szempontból kiemelt a jelentősége a nagy népességű fejlődő országoknak. Példának okáért Kínában 1963–2003 között drámain nőtt a kalóriabevitel, a növényi olajoké 680%-kal, a húsé 349%-kal, míg a cukoré 305%-kal (Kearney, 2010). Különböző modelleredmények (például Schneider et al., 2011) is alátámasztják, hogy a kalóriabevitel növekedése döntően a fejlődő országokhoz lesz köthető a jövőben is, aminek a mértéke akár 32% is lehet 2030-ra 2000-hez viszonyítva. Ebben természetesen komoly szerepet játszik a nemzetközi agrárkereskedelem jelentős fejlődése, amelynek révén lényegében bármilyen mezőgazdasági termék elérhető a világ bármely pontján.7

Emellett érdekes tény, hogy éppen azokban az országokban a legjelentősebb az élelmiszerekre fordított kiadások aránya, ahol sok esetben a szükségleteket sem tudják maradéktalanul fedezni. A fejlett országokban jellemzően 10–20% közötti az élelmiszerekre és nem alkoholos italokra fordított jövedelem, például a legutóbbi uniós felmérés alapján ez 16,9% volt az EU-27-ben 2020-ban, amiben benne volt Luxemburg (9,4%) és Románia (27,6%) is, mint a két szélső érték (Eurostat, 2025).8 Az EU-n kívüli fejlett országokban nem ritka a 10% alatti részarány (USA 6,2%, Kanada 7,5% Ausztrália 7,7%), míg a fejlődő országok között több esetben is 50% feletti ez az arány (például Kenya, Laosz, Vanuatu) és Dél-Szudánban messze a legrosszabb (80,1%) a helyzet (UN, 2025).

1	A mezőgazdasági kínálat termelési- és közgazdasági összefüggéseit, valamint az iparági kínálatot, a technológiai fejlődést és a hatékonyságra ható tényezőket az Agrárgazdaságtan I. 4. fejezete mutatta be, így a jelen alfejezet ezekre nem tér ki.
2	A mezőgazdasági termékek és az élelmiszerek keresletére ható tényezők vonatkozásában lásd bővebben az Agrárgazdaságtan I. kötet 3. fejezetét.
3	A termelési függvény és annak összefüggései részletesen megtalálhatóak az Agrárgazdaságtan I. könyv 4. fejezetében.
4	A mezőgazdasági termeléshez kapcsolódó legjelentősebb innovációkról a 14. fejezet nyújt áttekintést (például drónok vagy társadalmi innovációk).
5	A klímatudatos mezőgazdasági rendszerek fő elemei a következők (FAO, 2026b): az élelmezésbiztonság és megélhetés biztosítása a hosszú távú fenntarthatósággal összhangban; ökoszisztéma-szolgáltatások fenntartása; éghajlati kockázatokat mérséklő szolgáltatások; az élelmiszerrendszer változásai a CSA előnyeinek fokozása érdekében. Nagyon fontos kitétel, hogy a klímatudatos mezőgazdasági rendszerek alapját a gyakorlati tapasztalatok képezik.
6	Az ehhez kapcsolódó élelmezésbiztonság, illetve élelmiszer-biztonság kérdéskörét a 7. fejezet mutatja be.
7	Az élelmiszer-kereskedelemről a 4. fejezet ad áttekintést.
8	A 16,3%-os magyar érték egy kicsivel kisebb, mint az EU-27 átlaga (Eurostat, 2025).

Tartalomjegyzék

• AGRÁRGAZDASÁGTAN III.
• Impresszum
• Ábrák jegyzéke
• Táblázatok jegyzéke
• Bevezetés
• chevron_rightI. rész. Az agrárgazdaság felépítése és működése
  • chevron_right1. Globális és lokális élelmiszer-ellátási láncok
    • chevron_right1.1. Az élelmiszer-ellátási lánc fogalma és főbb jellemzői
      • 1.1.1. Definíciók és megközelítések
      • 1.1.2. Lánc szerkezete: anyag-, információ- és pénzáramlás
      • 1.1.3. Koordináció és integráció az ellátási láncban
    • chevron_right1.2. Az élelmiszer-ellátási lánc szereplői és főbb jellemzői
      • 1.2.1. Input beszállítók
      • 1.2.2. Mezőgazdasági termelők
      • 1.2.3. Élelmiszer-feldolgozók és -gyártók
      • 1.2.4. Logisztikai szolgáltatók
      • 1.2.5. Nagy- és kiskereskedők
      • 1.2.6. Fogyasztók
      • 1.2.7. Kormányzati és szabályozó szereplők
    • chevron_right1.3. Lokális élelmiszer-ellátási láncok
      • 1.3.1. A lokális élelmiszer-ellátási láncok előtérbe kerülése
      • 1.3.2. Rövid élelmiszer-ellátási láncok klasszifikációja
      • 1.3.3. Szereplők és működési modell
      • 1.3.4. Előnyök és kihívások a rövid élelmiszer-ellátási láncokban
    • 1.4. Élelmezésbiztonság és élelmiszer-biztonság
    • chevron_right1.5. Az élelmiszer-ellátási lánc működtetése
      • 1.5.1. Termelésszervezés és minőségirányítás
      • 1.5.2. Logisztika, hűtőlánc, raktározás
      • 1.5.3. Marketing és márkázás
      • 1.5.4. Kockázatok az ellátási láncban: járványok, visszahívások és élelmiszer-hamisítás
      • 1.5.5. Nyomon követhetőség, tanúsítványok és szabályozások
    • 1.6. Fogyasztói magatartás és élelmiszervásárlás
    • Összefoglalás
    • Ismétlő kérdések
    • Irodalomjegyzék
  • chevron_right2. Az élelmiszer-termelés ökonómiája
    • chevron_right2.1. A termelési tényezők
      • 2.1.1. Termőföld
      • 2.1.2. Munkaerő
      • 2.1.3. Mezőgazdasági gépek
      • 2.1.4. Tőke
    • 2.2. Mezőgazdasági termelés
    • 2.3. A termelői döntéshozatal folyamata
    • Összefoglalás
    • Ismétlő kérdések
    • Irodalomjegyzék
  • chevron_right3. Élelmiszerpiacok és -árak
    • chevron_right3.1. Élelmiszerpiacok
      • 3.1.1. Az élelmiszerpiacok jellemzői és szereplői
      • chevron_right3.1.2. Nem hagyományos élelmiszerek
        • 3.1.2.1. Ökológiai gazdálkodásból származó élelmiszerek
        • 3.1.2.2. Mesterséges hús
      • 3.1.3. Fogyasztói csoportok
    • chevron_right3.2. Élelmiszerárak
      • 3.2.1. Árképzés
      • 3.2.2. A válságok hatása a globális élelmiszerárakra
    • chevron_right3.3. Élelmiszer-infláció
      • 3.3.1. Az élelmiszer-infláció jelensége és alakulása
      • 3.3.2. Esettanulmány: a magas magyar élelmiszer-infláció okai
    • Összefoglalás
    • Ismétlő kérdések
    • Irodalomjegyzék
  • chevron_right4. Élelmiszer-kereskedelem
    • chevron_right4.1. A nemzetközi élelmiszer-kereskedelem intézményrendszere
      • 4.1.1. A Kereskedelmi Világszervezet működésének alapelvei
      • 4.1.2. A tárgyalások során kialakult főbb érdekcsoportok
      • 4.1.3. Regionális kereskedelmi megállapodások
      • 4.1.4. A gazdasági és kereskedelmi integrációk típusai
    • chevron_right4.2. Az élelmiszer-kereskedelem környezeti megfontolásai
      • 4.2.1. Az élelmiszer-kereskedelem és a természeti környezet kapcsolata
      • 4.2.2. A kereskedelmi megállapodások és klímaegyezmények kapcsolata
      • 4.2.3. A Kereskedelmi Világszervezet (WTO) szerepe a környezeti ügyek szabályozásában
    • chevron_right4.3. Az élelmiszer-kereskedelem helyzete és kilátásai
      • 4.3.1. A nemzetközi élelmiszer-kereskedelem szerkezete
      • 4.3.2. A magyar agrárgazdaság külkereskedelemének helyzete
    • Összefoglalás
    • Ismétlő kérdések
    • Irodalomjegyzék
  • chevron_right5. Az élelmiszer-fogyasztás ökonómiája
    • chevron_right5.1. A fogyasztói döntés háttere
      • 5.1.1. A fogyasztói magatartás „inger–válasz” modellje
      • 5.1.2. A fogyasztói magatartást befolyásoló külső tényezők
      • 5.1.3. A fogyasztói magatartást befolyásoló belső tényezők – A vevő jellemzői
      • 5.1.4. A fogyasztói magatartást befolyásoló belső tényezők – A vásárlási döntési folyamat
    • chevron_right5.2. A fogyasztási szerkezet sajátosságai
      • 5.2.1. A hazai fogyasztási szerkezet
      • 5.2.2. Táplálkozási ajánlások és ideális fogyasztási struktúra
    • chevron_right5.3. Az élelmiszer-marketing szerepe a fogyasztói döntésben
      • 5.3.1. A fogyasztói döntéshozatal és az élelmiszer-marketing kapcsolata
      • 5.3.2. Elméleti keretek és viselkedési elméletek az élelmiszer-marketingben
      • 5.3.3. A digitális marketing és a csomagolás befolyásoló hatásai
      • 5.3.4. Marketingtechnikák, hagyományos és modern megközelítések
      • 5.3.5. Etika, félrevezetés és modern piackutatási módszerek
    • Összefoglalás
    • Ismétlő kérdések
    • Irodalomjegyzék
• chevron_rightII. rész. Fenntarthatósági kihívások az agrárgazdaságban
  • chevron_right6. Fenntarthatóság és agrár-környezetvédelem
    • chevron_right6.1. A fenntarthatóság pillérei
      • 6.1.1. A fenntarthatóság értékelése: az SDG-rendszer és annak mezőgazdasági értelmezése
    • chevron_right6.2. Mezőgazdaság és környezet kapcsolata
      • 6.2.1. A gazdasági tevékenység lényege, piaci és nem piaci erőforrások
      • 6.2.2. A környezetvédelem közgazdasági háttere
    • chevron_right6.3. Környezetvédelem a Közös Agrárpolitikában
      • 6.3.1. A Közös Agrárpolitika rövid történeti áttekintése
      • 6.3.2. A KAP pénzügyi helyzete
      • 6.3.3. A KAP változásainak fő iránya
      • 6.3.4. A jelenlegi KAP környezetvédelmi szerepvállalásai („Zöld felépítmény”)
      • 6.3.5. Az agrártámogatási programok hatásai
    • chevron_right6.4. Szerződéses innovációk az agrár-környezeti támogatások hatásosságának növelésére
      • 6.4.1. Innovatív szerződéses megoldások
      • 6.4.2. Az eredményalapú szerződések kialakulása
      • 6.4.3. Az eredményalapú szerződések fő komponensei
      • 6.4.4. Az alkalmazhatóság feltételei, előnyök és hátrányok
      • chevron_right6.4.5. Az eredményalapú programok jó gyakorlatai
        • 6.4.5.1. A Burren program
        • 6.4.5.2. Az őrségi eredményalapú szerződés kidolgozása és bevezetésének lehetőségei
    • Összefoglalás
    • Ismétlő kérdések
    • Irodalomjegyzék
  • chevron_right7. Élelmezés- és élelmiszer-biztonság
    • chevron_right7.1. Az élelmezésbiztonság dimenziói
      • 7.1.1. Elérhetőség
      • 7.1.2. Hozzáférhetőség
      • 7.1.3. Felhasználás
      • 7.1.4. Stabilitás
    • chevron_right7.2. Az élelmezésbiztonság főbb kihívásai
      • 7.2.1. Növekvő népesség és élelmiszer-kereslet
      • 7.2.2. Szegénység és egyenlőtlenség
      • 7.2.3. Geopolitikai konfliktusok és instabilitás
      • 7.2.4. Klímaváltozás és környezeti sokkok
    • chevron_right7.3. Az élelmezésbiztonságot szolgáló szakpolitikák és stratégiák
      • 7.3.1. Nemzeti agrárpolitika és beruházások
      • 7.3.2. A nemzetközi kereskedelem és az élelmezésbiztonság
      • 7.3.3. Szociális biztonsági hálók és élelmiszersegélyezés
      • 7.3.4. Technológiai innováció és mezőgazdasági termelékenység
      • 7.3.5. A fogyasztói oldal szerepe: táplálkozás, tudatosság és élelmiszer-pazarlás
    • chevron_right7.4. Élelmiszer-biztonság: fogalmak és jelentőség
      • 7.4.1. Az élelmiszer-biztonság közegészségügyi jelentősége
      • 7.4.2. Az élelmiszer-kereskedelem biztonsága
    • chevron_right7.5. Élelmiszer-biztonsági szabályozás és szabványok
      • 7.5.1. Nemzetközi szabványalkotó szervezetek és megállapodások
      • 7.5.2. Országosan működő szabályozások és hatóságok
      • 7.5.3. Ágazati szinten működő szabályozások
      • 7.5.4. Új kihívások az élelmiszer-biztonsági szabályozásban
    • chevron_right7.6. Az élelmiszer-biztonság innovációi és jó gyakorlatai
      • 7.6.1. A nyomon követhetőséget és átláthatóságot szolgáló blokklánc
      • 7.6.2. HACCP és a megelőző élelmiszer-biztonsági irányítás
      • 7.6.3. Csomagolási innovációk a biztonság és az eltarthatóság érdekében
    • Összefoglalás
    • Ismétlő kérdések
    • Irodalomjegyzék
  • chevron_right8. Élelmiszer-pazarlás
    • chevron_right8.1. Az élelmiszer-veszteség és -pazarlás jelentősége
      • 8.1.1. Fogalmi keret
    • chevron_right8.2. Hol keletkezik a legtöbb veszteség? – A pazarlás helye az ellátási lánc mentén
      • 8.2.1. Mezőgazdasági termelés
      • 8.2.2. Élelmiszer-feldolgozás
      • 8.2.3. Nagy- és kiskereskedelem
      • 8.2.4. Vendéglátás
      • 8.2.5. Háztartások
    • chevron_right8.3. Tökéletlen, mégis értékes? – A „csúnya” élelmiszerek szerepe a pazarlás csökkentésében
      • 8.3.1. A szuboptimális termékek definíciója és típusai
      • 8.3.2. A fogyasztói döntések és attitűdök szerepe
      • 8.3.3. A kereskedelem szerepe a megoldásban
    • chevron_right8.4. Milyen árat fizetünk a kidobott ételért?
      • 8.4.1. Gazdasági veszteségek
    • chevron_right8.5. Milyen társadalmi és kulturális hatásai vannak az élelmiszer-pazarlásnak?
      • 8.5.1. Étel mint alapvető emberi jog?
      • 8.5.2. Az éhezés paradoxona
    • chevron_right8.6. Mekkora terhet ró a környezetre az élelmiszer-pazarlás? – Ökológiai következmények és erőforrás-használat
      • 8.6.1. Üvegházhatású gázok kibocsátása
      • 8.6.2. Vízfelhasználás
      • 8.6.3. Talaj és földhasználat
      • 8.6.4. Hulladékkezelés és metánkibocsátás
    • chevron_right8.7. Mit tehetünk ellene? – Megoldási lehetőségek az élelmiszer-pazarlás csökkentésére
      • 8.7.1. Alternatívák és megoldások az ellátási lánc szereplői mentén
      • 8.7.2. Alternatívák és megoldások kormányzati és szakpolitikai oldalról
    • Összefoglalás
    • Ismétlő kérdések
    • Gyakorlati feladatok
    • Irodalomjegyzék
  • chevron_right9. A klímaváltozás hatásai a mezőgazdaságra és az alkalmazkodás eszközei
    • 9.1. Bevezetés
    • 9.2. Éghajlatváltozás mérséklése
    • chevron_right9.3. Az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás
      • 9.3.1. Az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás finanszírozása
      • 9.3.2. Zöld átállás
      • 9.3.3. Elsivatagosodás
      • 9.3.4. Talaj állapota
      • 9.3.5. Vízkészlet-gazdálkodás
      • 9.3.6. Éghajlatváltozással kapcsolatos perek
    • chevron_right9.4. A klímaváltozás regionális különbségei Magyarországon
      • 9.4.1. A klímakitettség indikátorainak regionális alakulása
      • 9.4.2. Az érzékenység és adaptációs képesség területi különbségei
      • 9.4.3. A klímasérülékenység komponenseinek területi mintázata
    • Összefoglalás
    • Ismétlő kérdések
    • Irodalomjegyzék
  • chevron_right10. Fiatal gazdák – generációváltás
    • chevron_right10.1. Statisztikák az elöregedő agrártársadalomról világszerte
      • 10.1.1. USA adatok
      • 10.1.2. Az Európiai Unió a statisztikák tükrében
      • 10.1.3. Magyarországi generációváltás a statisztikák tükrében
      • 10.1.4. A mezőgazdasági alkalmazottakra vonatkozó adatok Magyarországon
    • 10.2. A generációváltás akadályai és hajtóerői
    • 10.3. A generációváltás ösztönzése a Közös Agrárpolitikában
    • 10.4. Nemzetközi tapasztalatok a generációváltás támogatásában
    • chevron_right10.5. Intézkedések Magyarországon a generációváltással kapcsolatban
      • 10.5.1. Földvásárlás
      • 10.5.2. Gazdaságátadási törvény
      • 10.5.3. A KAP generációváltással kapcsolatos támogatásai Magyarországon
      • 10.5.3.1. I. pillér
      • 10.5.3.2. II. pillér
    • 10.6. Pályaorientációs tevékenység
    • Összefoglalás
    • Ismétlő kérdések
    • Irodalomjegyzék
• chevron_rightIII. rész. A fenntartható(bb) agrárgazdaság eszközei
  • chevron_right11. Agrárpolitika
    • chevron_right11.1. Szabályozási eszközök és azok hatása
      • 11.1.1. Az agrárpolitika szabályozási eszközei
      • 11.1.2. A szakpolitikai eszközök hatásai
      • 11.1.3. Nemzetközi és uniós trendek
    • chevron_right11.2. Globális példák (Brazília, EU, India, Kína, USA)
      • 11.2.1. Brazília agrárpolitikája
      • 11.2.2. Az Európai Unió agrárpolitikája
      • 11.2.3. India agrárpolitikája
      • 11.2.4. Kína agrárpolitikája
      • 11.2.5. USA agrárpolitikája
    • chevron_right11.3. Összehasonlító elemzés
      • 11.3.1. Szabályozási filozófiák
      • 11.3.2. Jövedelembiztonság és gazdasági fenntarthatóság
      • 11.3.3. Környezetvédelem és fenntarthatóság
      • 11.3.4. Vidékfejlesztés és szociális dimenziók
      • 11.3.5. Digitális és technológiai eszközök
      • 11.3.6. A vizsgált országok agrárpolitikájának erősségei és gyengeségei
    • 11.4. Jövőbeli kilátások és ajánlások
    • Összefoglalás
    • Ismétlő kérdések
    • Irodalomjegyzék
  • chevron_right12. Vidékfejlesztés
    • chevron_right12.1. A vidék fogalma és lehatárolása
      • 12.1.1. Fogalmi evolúció
      • 12.1.2. Területi tipológiák vidéklehatárolásai
      • 12.1.3. Urbanizációs trendek – funkcionális térségek
    • chevron_right12.2. A vidék a globális folyamatok sodrásában
      • 12.2.1. Hajtóerők, válságok, átalakulás
      • 12.2.2. A vidéki térségek (fenntartható?) zsugorodása
    • chevron_right12.3. A vidék funkciói és kibővült gazdasági lehetőségei
      • 12.3.1. A vidéki gazdaság multifunkcionalitása és diverzifikációja
      • 12.3.2. A fenntartható gazdaság irányai vidéki kontextusban
      • 12.3.3. Vidéki (gasztro)turizmus
    • chevron_right12.4. A vidékfejlesztés értelmezése és jelentősége: alapfogalmak, elméleti alapvetések, régi és új paradigmák
      • 12.4.1. A vidékfejlesztés definíciós kísérletei
      • 12.4.2 Integrált vidékfejlesztés
      • 12.4.3. Innováció a vidékfejlesztésben
      • 12.4.4. A vidékfejlesztés viszonya más térbeli fejlesztési stratégiákkal
    • chevron_right12.5. Az európai és magyarországi vidékpolitikák
      • 12.5.1. A vidékpolitika mint közpolitika
      • 12.5.2. Európai vidékpolitikák
      • 12.5.3. A vidék szemszögéből
      • 12.5.4. Vidékfejlesztés a gyakorlatban: a LEADER/CLLD megközelítés
      • 12.5.5. Vidéki térségek és vidékpolitikák Magyarországon
      • 12.5.6. Egy perspektivikus irány
    • Összefoglalás
    • Ismétlő kérdések
    • Irodalomjegyzék
  • chevron_right13. Körforgásos biomassza alapú gazdaság
    • chevron_right13.1. Az EU bioökonómiai stratégiája
      • 13.1.1. Fenntarthatóság és körforgás
      • 13.1.2. Versenyképes és klímasemleges zöldgazdaság
      • 13.1.3. A biomassza alapú gazdaság szerepe
      • 13.1.4. Gazdasági és társadalmi hatások
    • chevron_right13.2. A bioökonómia vagy biomassza alapú gazdaság kihívásai
      • 13.2.1. Körforgásos gazdaság
    • Összefoglalás
    • Ismétlő kérdések
    • Irodalomjegyzék
  • chevron_right14. Innovációk a mezőgazdaságban
    • chevron_right14.1. Precíziós mezőgazdaság eszközei, beleértve a drónokat
      • 14.1.1. A precíziós mezőgazdaság eszközrendszere
      • 14.1.2. Drónok a precíziós mezőgazdaságban
    • chevron_right14.2. Társadalmi innováció - AKIS
      • 14.2.1. Innováció a gyakorlatban
      • 14.2.2. Mi az AKIS?
      • 14.2.3. A magyar AKIS jellemzése
    • Összefoglalás
    • Ismétlő kérdések
    • Irodalomjegyzék
• chevron_rightMellékletek
  • 1. számú melléklet
  • 2. számú melléklet
• Tárgymutató
• A könyv szerzői

Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 664 191 7

A könyv megszületését alapvetően az indokolta, hogy – a korábbi kötetekhez hasonló formában és részletezettséggel – bemutassa azokat az agrárgazdasági témákat, amelyekre a két korábbi kötetben már nem volt mód (vagy időközben érdemi változások történtek az adott területen), de a témához történő kapcsolódásuk vitathatatlan. Ennek során, három témakörbe rendezve, elemzi a globális és lokális élelmiszerláncokat, az élelmiszer-termelés és -fogyasztás ökonómiáját, az élelmiszerpiacokat és árakat, az élelmiszer-kereskedelmet (az agrárgazdaság felépítése és működése); a fenntarthatóság és az agrár-környezetvédelem összefüggéseit, az élelmezés- és élelmiszer-biztonság aktuális helyzetét, az élelmiszer-pazarlást, a klímaváltozás hatásait a mezőgazdaságra, és a generációváltást (fenntarthatósági kihívások az agrárgazdaságban); valamint az agrárpolitikát, a vidékfejlesztést, a körforgásos biomassza alapú gazdaságot (fenntartható(bb) agrárgazdaság eszközei). A szerzők célja továbbra is az volt, hogy az egyes témák kapcsán megkönnyítsék mind az oktatók, mind a hallgatók munkáját. Az egyes fejezetek önmagukban is megállnak, illetve alkalmasak arra, hogy kitöltsenek egy előadást. Emellett a hallgatói megértést továbbra is segíti a fejezetek végén megtalálható összefoglalás és az ismétlő kérdések. Ebben bízva ajánljuk a tankönyvet a számukra és reméljük, hogy legalább olyan hasznosnak találják, mint az első két kötetet.

Hivatkozás: https://mersz.hu/mizik-agrargazdasagtan-iii//