Mizik Tamás (szerk.)

Agrárgazdaságtan III.


3.1.2.1. Ökológiai gazdálkodásból származó élelmiszerek
Az ökológiai gazdálkodásból származó élelmiszerek (a köznyelvben biotermékként ismert élelmiszerek) az emberiség kialakulásával egyidősek, mivel akkor még nem is volt lehetőség más élelmiszer fogyasztására. Azonban a népesség folyamatos növekedése maga után vonta a termelés egyre nagyobb mértékben történő növelését, ami az iparszerű mezőgazdaságot eredményezte. Ugyanakkor a fejlett országok – a fejlődő országokhoz képest magasabb jövedelemmel rendelkező – lakosságának körében egyre népszerűbbek a bioélelmiszerek, például a termelés sajátosságaiból következő vegyszermentesség miatt. A termelésük és fogyasztásuk számos pozitív hatással bír, mint például a magasabb biodiverzitás, a fenntarthatóbb termelésből származó egészségesebb végtermék (Török et al., 2019; Tung et al., 2015), a – jellemzően – kedvezőbb talajparaméterek, ugyanakkor hátránya a kisebb terméshozam, valamint a bioélelmiszer-láncok egyre konvencionálisabbá válása ronthatja ezen termékek hitelességét (Zikeli et al., 2014). A biotermékek ellátási lánca ugyanis erős hasonlóságot mutat a hagyományos ellátási lánccal, mivel – tagországonként eltérő mértékben, de – a termékek zöme, 40–90%-a kiskereskedelmi láncokon keresztül jut el a fogyasztókhoz (Sanders et al., 2016).
A bioélelmiszerek forgalma folyamatosan növekvő trendet mutat, 2023-ban már elérte a 136,4 milliárd dollárt (3.6. ábra). Azonban az is látható, hogy 2022-ben és 2023-ban a globális élelmiszer-forgalom ezt meghaladó ütemben bővült, így a bioélelmiszerek részaránya némileg csökkent, 2023-ban 1,7%-ra. Azt azonban alátámasztja az ábra, hogy ez egy igen jelentős piac, amelyben komoly növekedési potenciál van.
 
3.6. ábra. A globális élelmiszerpiac és azon belül a bioélelmiszerek aránya
Forrás: Statista (2025a, 2025b) alapján saját szerkesztés
 
Az Európai Unió bioélelmiszer-piaca 46,5 milliárd dolláros értékével a második az USA után és Kína előtt, azonban a teljes élelmiszerpiacon belüli 3,9%-os részaránya regionálisan a legmagasabb (IFOAM, 2025, Statista 2025c). Mindezt valószínűleg tovább fogja erősíteni az EU agrárpolitikája, mivel a zöld megállapodás részeként 2030-ra a földterület 25%-án ökológiai termelés folyna.1 Ez jelentős elhatározásnak számított már 2011-ben és a jelenlegi 10,9%-os érték tükrében még ezzel kapcsolatban sok tennivaló lesz (IFOAM, 2025).2
A relatíve alacsonyabb terméshozam és a – jellemzően – magasabb beltartalmi értékek3 miatt általában magasabb a biotermékek piaci ára. A gyakorlatban ez tág határok között mozoghat. Ausztráliában a biotermékeket tartalmazó kosár, amelyben volt liszt, zöldség-gyümölcs, tej, tojás vagy olívaolaj is, 60%-kal került többe a hagyományosnál (Lee et al., 2021), egy amerikai kutatásban (Pillsbury, 2025) ennél jelentősebb, sok esetben 100% feletti volt az eltérés (például joghurt, mogyoróvaj, marhahúspogácsa stb.), míg Lengyelországban 35% (paradicsompüré) és 270% (zöld tea levél) között mozgott (Smoluk-Sikorska et al., 2023). Fontos tehát kihangsúlyozni, hogy a magasabb árszínvonal miatt a keresletük sokkal árérzékenyebb, erősebben függ a jövedelmi helyzettől. Ez jól megfigyelhető például Kelet-Közép-Európa és Nyugat-Európa viszonylatában, vagy éppen a covid előtt és után. Ugyanakkor az is tény, hogy ennek ellenére a termelők részaránya a hozzáadott értékből meglehetősen alacsony. Amíg a hagyományos termékeknél 6–40% a részesedése a termelőknek a kiskereskedelmi árból, addig ez a biotermékek vonatkozásában is csak mindössze 9–62% (Sanders et al., 2016).
 
1 Az agrárpolitikákkal, azon belül is a Közös Agrárpolitikával az 11. fejezet foglalkozik.
2 Jelenleg mindössze két tagállam teljesíti a 2030-as célt, Liechtenstein és Ausztria (IFOAM, 2025).
3 Egy összehasonlító tanulmány alapján a bioélelmiszerek vas, magnézium és C-vitamin-tartalma magasabb a hagyományos élelmiszerekhez képest, azonban az erre épülő étrend egészségügyi előnyei nem voltak bizonyíthatóak (Rahman et al., 2024).

Agrárgazdaságtan III.

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 664 191 7

A könyv megszületését alapvetően az indokolta, hogy – a korábbi kötetekhez hasonló formában és részletezettséggel – bemutassa azokat az agrárgazdasági témákat, amelyekre a két korábbi kötetben már nem volt mód (vagy időközben érdemi változások történtek az adott területen), de a témához történő kapcsolódásuk vitathatatlan. Ennek során, három témakörbe rendezve, elemzi a globális és lokális élelmiszerláncokat, az élelmiszer-termelés és -fogyasztás ökonómiáját, az élelmiszerpiacokat és árakat, az élelmiszer-kereskedelmet (az agrárgazdaság felépítése és működése); a fenntarthatóság és az agrár-környezetvédelem összefüggéseit, az élelmezés- és élelmiszer-biztonság aktuális helyzetét, az élelmiszer-pazarlást, a klímaváltozás hatásait a mezőgazdaságra, és a generációváltást (fenntarthatósági kihívások az agrárgazdaságban); valamint az agrárpolitikát, a vidékfejlesztést, a körforgásos biomassza alapú gazdaságot (fenntartható(bb) agrárgazdaság eszközei). A szerzők célja továbbra is az volt, hogy az egyes témák kapcsán megkönnyítsék mind az oktatók, mind a hallgatók munkáját. Az egyes fejezetek önmagukban is megállnak, illetve alkalmasak arra, hogy kitöltsenek egy előadást. Emellett a hallgatói megértést továbbra is segíti a fejezetek végén megtalálható összefoglalás és az ismétlő kérdések. Ebben bízva ajánljuk a tankönyvet a számukra és reméljük, hogy legalább olyan hasznosnak találják, mint az első két kötetet.

Hivatkozás: https://mersz.hu/mizik-agrargazdasagtan-iii//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave