Mizik Tamás (szerk.)

Agrárgazdaságtan III.


3.2.1. Árképzés

Az élelmiszerárak alakulásának a szempontjából nagy jelentőséggel bír az árképzés, amelynek során a következő tényezőkre kell tekintettel lenni (Huszka, 2017):
  • termelési költségek → költségorientált árképzés. Ennek során a termelési költségek mellett beszámításra kerül a vállalat nyeresége is. Az egyik leggyakrabban használt módszer ennél az árképzésnél a fedezeti pont elemzése, vagyis az az értékesítési mennyiség, ahol a költségek megtérülnek, de még nincs nyereség. A fedezeti pont alatti termelés csak maximum rövid távon képzelhető el, például egy új termék bevezetése során a piacszerzés miatt.
  • a vevő értékítélete, vagyis, hogy számára mekkora értékkel bír a termék → vevőorientált árképzés. Mivel a rendelkezésre álló jövedelem korlátozott, így a fogyasztók azokat a termékeket választják, amelyek számukra a legnagyobb hasznossággal bírnak. A gyakorlatban erre talán a gyártók saját márkás termékei a legjobb példák, ahol találkozik a kedvező ár és a magas minőség. Ekkor a vállalatoknak lényegében a fogyasztók fejébe kell látni, beazonosítani azokat a termékjellemzőket, amelyeket fontosnak tartanak (például a már említett hazai termék).
  • a piaci verseny, mivel sok más szereplő is gyárthat nagyjából ugyanolyan (például napraforgóolaj) vagy helyettesítő terméket (kókuszolaj, vaj, zsír stb.) → versenyorientált árképzés. A mezőgazdaági termelők jellemzően homogén termékeket állítanak elő nagy mennyiségben, amelyek egymással tökéletesen helyettesíthetők (például búza vagy kukorica), illetve nagyon sok termelő van jelen a piacon és egyikük sem bír piaci erővel, így árelfogadóak, vagyis az áraikat egymáshoz igazítják. Ugyanakkor az élelmiszeripar sokkal koncentráltabb, vagyis egyes szereplők lehetnek akár ármeghatározók is. Végezetül egy új termék piaci bevezetésénél a már piacon lévő, hasonló termékek árának a vizsgálata a kiindulópont.
     
Természetesen a kiskereskedelmi árképzést számos tényező befolyásolja, elég csak a saját- és a gyártói márkás termékekre gondolni, de meg lehet említeni az állandó és a szezonális termékek közötti árazási különbségeket is. Amennyiben az árazási stratégia áll az árképzés középpontjában, akkor a következő kategóriákat lehet elkülöníteni (Wortzel, 1987):
  • választékdifferenciáló. Az alapja a versenytársaktól valamilyen lényegi szempontból eltérő termék kínálata, amit vagy nehéz máshol megvenni, esetleg személyre szabott vagy különleges az adott termékkategóriában megtalálható hasonló termékekhez képest. Ilyen lehet például a csökkentett cukortartalmú, vagy hozzáadott cukrot nem tartalmazó termék.
  • szolgáltatásorientált. Bár a termék teljesen hasonló az adott termékkategóriában megtalálhatókhoz, de a hozzá kapcsolódó szolgáltatások révén lesz egyedi. Ebbe beletartozhat a bolt kiváló elhelyezkedése, a parkoló, a hosszú nyitvatartási idő, a házhozszállítás lehetősége, vagy a vásárlást követő szolgáltatások. Két hasonló termék között a mögöttes szolgáltatások színvonalában van különbség. Például az élelmiszer-házhozszállítási szolgáltatást a Tesco indította el Magyarországon 2013-ban (VG, 2023), majd annak sikerét látva egyre több élelmiszerlánc, kiskereskedelmi lánc követte a példáját.
  • árvezető. A termék ebben az esetben is megegyezik a versenytársakéval, azonban alacsonyabb áron kerül értékesítésre, például az adott lánc hűségprogramjának a részeként akár az akciós újságon, akár applikáción keresztül.
 
Az árképzésre nagyon sok tényező hat, viszont általánosságban igaz, hogy túl alacsony áron nem lehet nyereségesen termelni, míg túl magas áron nem lehet eladni a termékeket. A két véglet között különböző szempontok érvényesülnek, amelyeket a 3.8. ábra foglal össze.
 
3.8. ábra. Az árképzés 3C (cost, competitor, customer) modellje
Forrás: Kotler – Keller (2012) alapján saját szerkesztés
 
A 3C modell összefoglalja a fentebb bemutatott három árképzési stratégia lényegi elemeit, amelynek alapján a vállalatok döntést hoznak – figyelembe véve legalább egy, de lehetőség szerint több szempontot (C-t, vagyis a költséget, a versenytársakat és a fogyasztót) is.

Agrárgazdaságtan III.

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 664 191 7

A könyv megszületését alapvetően az indokolta, hogy – a korábbi kötetekhez hasonló formában és részletezettséggel – bemutassa azokat az agrárgazdasági témákat, amelyekre a két korábbi kötetben már nem volt mód (vagy időközben érdemi változások történtek az adott területen), de a témához történő kapcsolódásuk vitathatatlan. Ennek során, három témakörbe rendezve, elemzi a globális és lokális élelmiszerláncokat, az élelmiszer-termelés és -fogyasztás ökonómiáját, az élelmiszerpiacokat és árakat, az élelmiszer-kereskedelmet (az agrárgazdaság felépítése és működése); a fenntarthatóság és az agrár-környezetvédelem összefüggéseit, az élelmezés- és élelmiszer-biztonság aktuális helyzetét, az élelmiszer-pazarlást, a klímaváltozás hatásait a mezőgazdaságra, és a generációváltást (fenntarthatósági kihívások az agrárgazdaságban); valamint az agrárpolitikát, a vidékfejlesztést, a körforgásos biomassza alapú gazdaságot (fenntartható(bb) agrárgazdaság eszközei). A szerzők célja továbbra is az volt, hogy az egyes témák kapcsán megkönnyítsék mind az oktatók, mind a hallgatók munkáját. Az egyes fejezetek önmagukban is megállnak, illetve alkalmasak arra, hogy kitöltsenek egy előadást. Emellett a hallgatói megértést továbbra is segíti a fejezetek végén megtalálható összefoglalás és az ismétlő kérdések. Ebben bízva ajánljuk a tankönyvet a számukra és reméljük, hogy legalább olyan hasznosnak találják, mint az első két kötetet.

Hivatkozás: https://mersz.hu/mizik-agrargazdasagtan-iii//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave