Mizik Tamás (szerk.)

Agrárgazdaságtan III.


3.2.2. A válságok hatása a globális élelmiszerárakra

A globális élelmiszerárak vonatkozásában négy jelentősebb esemény emelhető ki az elmúlt két évtizedből, amelyek – bár más okok miatt és országonként eltérő mértékben – drámai hatást gyakoroltak a piacokra: a 2007–2008-as a globális világválság részeként, az arab tavasszal összefüggő 2010–2011-es, a 2020-as Covid19-pandémia, valamint a 2022-ben kirobbant orosz–ukrán háború. Mindezek jól láthatóak a FAO élelmiszer árindexének az alakulásán.1 A Covid19 kivételével a másik három erőteljes megugrás okozott, amit egy időben elnyúló, viszont nem teljes visszarendeződés követett, vagyis az árcsúcsok utáni árszint némivel magasabb lett, mint amekkora az árcsúcsok előtti volt (3.9. ábra). A Covid19-pandémia egy relatíve kisebb áremelkedést okozott, ami ráadásul rövid idő alatt teljesen vissza is rendeződött. Az ábrán emellett az is látszik, hogy a 2022-es az index történetében az eddigi legmagasabb érték.
 
3.9. ábra. A FAO élelmiszer árindexének az alakulása, 2006–2025
Forrás: Saját szerkesztés a FAO (2025) alapján
 
Amennyiben megnézzük a három kiugró értéket, akkor azt láthatjuk, hogy mindegyik esetben jelentős, legalább 34,5%-os árnövekedés történt egy év alatt (3.2. táblázat).2 Emellett az index eddigi legmagasabb értéke 160,2 volt 2022 márciusában.
 
3.2. táblázat. A FAO élelmiszer árindexének legmagasabb értékei
 
2007-08
2010–2011
2022
Legmagasabb érték
132,7 (június)
137,7 (február)
160,2 (március)
Növekedés az előző év azonos hónapjához képest
45,2%
38,7%
34,5%
Forrás: Saját szerkesztés a FAO (2025) alapján
 
A 3.10. ábra a FAO élelmiszer árindexét mutatja az öt élelmiszer-kategória bontásában 2014–2016 átlagértékéhez mint bázishoz viszonyítva. Az ábrán látható, hogy a legnagyobb árnövekedés jellemzően az étolaj és a cukor esetében következett be, de a világélelmezés szempontjából sokkal lényegesebb, hogy a gabona drágulásának a mértéke kétszer a második, egyszer a harmadik legnagyobb volt. Ezzel szemben a húsfélék árnövekedése jellemzően a legalacsonyabb volt az öt élelmiszer-kategória vonatkozásában.
 
3.10. ábra. A FAO élelmiszer árindex összetevőinek az alakulása, 2006–2024
Forrás: Saját szerkesztés a FAO (2025) alapján
 
Az egyes élelmiszerválságok esetében kiragadott, jelentősebb ok mellett számos más tényező is szerepet játszott az árszint ilyen jelentős megugrásában, ráadásul ezek között sok hasonlóság is megfigyelhető, különösen a 2007–2008-as és a 2010–2011-es események kapcsán. Az árnövekedés keresleti és kínálati oldali, valamint makrokörnyezeti okai a következők voltak (Coulibaly, 2013):
  1. az élelmiszerek keresletére ható tényezők
    1. a fogyasztási szerkezet változása. A fejlődő országokban a növekvő jövedelem hatására nőtt a húsfogyasztás, ami pótlólagos keresletet támasztott a gabonafélék iránt.
    2. a növekvő, kukoricára alapozott amerikai bioetanol-termelés, aminek a hatását erősítette, hogy az USA a világ legnagyobb kukorica exportőre.
  2. az élelmiszerek kínálatára ható tényezők
    1. a takarmányként és a bioetanol-termelésben felhasznált gabona kiesett a humán fogyasztásból
    2. a kedvezőtlen időjárás érdemben érintette Kazahsztánt, Oroszországot és Ukrajnát, amely országok a búzaexport 27%-át adták.
  3. az élelmiszerek árára ható makrokörnyezeti tényezők
    1. mivel az USA az egyik legjelentősebb szereplő a gabonapiacon, ezért a dollár árfolyamának az alakulása közvetlenül hat a gabonaárakra: a leértékelődése csökkenti, míg a felértékelődése növeli. Ebben az időszakban felértékelődés volt megfigyelhető.
    2. a dollár árfolyamához hasonló hatása van az olajárnak. A drágább olaj megdrágítja a termelést (különösen a műtrágya árára gyakorol nagy befolyást), illetve magas olajárnál nő a bioetanol-felhasználása is, ami tovább növeli kukorica árát.
 
Ugyanakkor érdemi különbségek is voltak a két esemény között (Conceição et al., 2011):
  1. 2007–2008-ban a gabonaféléken belül a rizs árnövekedése volt jelentős, míg 2010–2011-ben a búzáé és a kukoricáé
  2. a 2007–2008-as árnövekedés jelentősen érintette az afrikai országok zömét, míg 2010–2011-ben egyes alapanyagok ára még csökkent is (például a nemzetközi kereskedelemnek kevésbé kitett köles és manióka), amiben jelentős szerepe volt a régió növekvő termelésének is
  3. változott a politika is a korábbi tapasztalatok alapján, például 2010–2011-ben már sokkal kevésbé használtak árszabályozást annak a korábbi válság során tapasztalt negatív hatásai miatt.
  4. ugyanakkor a 2010–2011-es élelmiszerválságot felerősítette az arab tavasz, aminek a fő oka, hogy a térség továbbra is jelentős gabonaimportőr.
 
A felhasználáshoz képest a gabonakészletek (különösen a búza) aránya is csökkenő trendet mutatott és nem érte el a 22%-ot 2010–2011-ben, bár meghaladta a rekord alacsony 2007–2008-as 18,4%-ot (FAO, 2013). Ezek a készletek szolgálhatnak pufferként, amikor a globális ellátási láncban zavarok lépnek fel, de az alacsony szintjük nem enged túl nagy mozgásteret a további beszerzések elhalasztásában. Emellett azt is érdemes kiemelni, hogy a globális élelmiszerlánc minden szintjén megfigyelhető egyre erősebb koncentráció miatt a termelés leszűkült néhány intenzíven előállított alapvető élelmiszerre, amelyeknek a nemzetközi piacait néhány tőkeerős cég dominálja, ami sokkal inkább kiszolgáltatottá teszi az egész rendszert a fentiekhez hasonló válságoknak (Clapp, 2023).
A 2022-es ársokk abból a szempontból volt más, hogy a mögöttes konfliktusban érintett két ország jelentős mezőgazdasági termelő és exportőr is, azonban a termelés és az export szintjén fellépő problémák az egész ellátási láncon végiggyűrűztek. A negatív hatásoknak különösen azok az országok voltak kitéve, amelyek lényegében ebből a két országból importálták például a szükséges gabona jelentős részét. A volt szovjet tagköztársaságok mellett a búza esetében leginkább az olyan afrikai országok helyzete romlott jelentősen, mint Benin, Egyiptom, Madagaszkár, Ruanda vagy Tunézia, mivel az együttes orosz–ukrán importfüggőségük 80% feletti volt (Statista, 2025d). Ez abból a szempontból is komoly hatással bírt, hogy a búzakereskedelem 1%-os csökkenése 1,1%-kal emeli meg a búza árát és 0,6%-kal csökken a búza fogyasztása (Mottaleb et al., 2022). A kukorica esetében kevesebb országnál volt 80% feletti részarány Oroszországnak és Ukrajnának, de Madagaszkár ott is szerepelt, illetve Litvánia is kiemelésre érdemes a 88%-os értékével (Statista, 2025e). A leginkább érintett importőr országok tehát megegyeztek a korábbi ársokkoknál említett afrikai országokkal. Kiemelésre érdemes még, hogy Ukrajna és Oroszország részesedése 50% és 25% a globális napraforgólaj-exportból (Glauber et al., 2023). A tovagyűrűző hatások közül pedig a leglényegesebb a konfliktusnak a műtrágyapiacra gyakorolt hatása. 2022. február és április között, vagyis mindössze két hónap alatt a nitrogén-, foszfor- és kálium műtrágyák árnövekedése 37%, 38% és 43% volt (EC, 2025a).
1 A FAO élelmiszer árindex 5 élelmiszer-kategória (hús, tejtermék, gabona, étolaj és cukor) árindexeinek az 2014–2016-os átlagos export részarányukkal súlyozott átlaga (FAO, 2025).
2 A táblázatban nem szerepel a Covid19-pandémia, mivel a másik három válsághoz képest jóval kisebb hatása volt a FAO élelmiszer árindexére.

Agrárgazdaságtan III.

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 664 191 7

A könyv megszületését alapvetően az indokolta, hogy – a korábbi kötetekhez hasonló formában és részletezettséggel – bemutassa azokat az agrárgazdasági témákat, amelyekre a két korábbi kötetben már nem volt mód (vagy időközben érdemi változások történtek az adott területen), de a témához történő kapcsolódásuk vitathatatlan. Ennek során, három témakörbe rendezve, elemzi a globális és lokális élelmiszerláncokat, az élelmiszer-termelés és -fogyasztás ökonómiáját, az élelmiszerpiacokat és árakat, az élelmiszer-kereskedelmet (az agrárgazdaság felépítése és működése); a fenntarthatóság és az agrár-környezetvédelem összefüggéseit, az élelmezés- és élelmiszer-biztonság aktuális helyzetét, az élelmiszer-pazarlást, a klímaváltozás hatásait a mezőgazdaságra, és a generációváltást (fenntarthatósági kihívások az agrárgazdaságban); valamint az agrárpolitikát, a vidékfejlesztést, a körforgásos biomassza alapú gazdaságot (fenntartható(bb) agrárgazdaság eszközei). A szerzők célja továbbra is az volt, hogy az egyes témák kapcsán megkönnyítsék mind az oktatók, mind a hallgatók munkáját. Az egyes fejezetek önmagukban is megállnak, illetve alkalmasak arra, hogy kitöltsenek egy előadást. Emellett a hallgatói megértést továbbra is segíti a fejezetek végén megtalálható összefoglalás és az ismétlő kérdések. Ebben bízva ajánljuk a tankönyvet a számukra és reméljük, hogy legalább olyan hasznosnak találják, mint az első két kötetet.

Hivatkozás: https://mersz.hu/mizik-agrargazdasagtan-iii//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave