A főbb érdekcsoportok Ungphakorn (2020) szerint az Európai Unió (EU), az Egyesült Államok (G-1), a fejlett (G-29, G-10), a CAIRNS-i csoport, Az afrikai, karib-tengeri és csendes-óceáni (ACP) országok és a fejlődő országok (G-20, G-go) a kereskedelmi tárgyalások során eltérő álláspontokat képviseltek a támogatások nagysága, genetikailag módosított élőlények (GMO) piacra jutása kérdéseiben. Az Európai Unió (G-29) célja, hogy minél több támogatás a zöld dobozba kerüljön. Emellett szeretnék, ha az exporttámogatások egy része megmaradna és ellenzik a genetikailag módosított élőlények elterjedését. Az Amerikai Egyesült Államok (G-1) az exporttámogatások teljes eltörlését szorgalmazta, de lazítanának az exporthitelezésen és támogatják a GMO-k elterjesztését. A CAIRNS csoport a teljes liberalizációt támogató agrárexportáló országokból állt. Céljuk az exporttámogatások eltörlése és a jelentős vámtarifa-csökkentés. Ezen felül a kék doboz eltörlését és a zöld doboz szűkítését is szeretnék elérni. A fejlődő országok úgy vélik, hogy a liberalizáció csak a multinacionális vállalatoknak kedvez. Sokuk szerint nincs szükség újabb fordulóra, mivel még az uruguayi forduló hatásait sem érzik megfelelően. Szeretnék a piacra jutási lehetőségeik növelését és az agrártámogatások leépítését. Ugyanakkor fontos számukra, hogy a szegénység elleni és agrárfejlesztési politikák megmaradjanak. Emellett attól is tartanak, hogy egy új általános egyezmény felülírhatja a speciális egyezményeiket. Végül a legkevésbé fejlett országok csoportja (Least Developed Countries, LDC) és a kis, sérülékeny gazdaságok csoportja (Small, Vulnerable Economies, SVE) következnek. Ezek bizonyos élelmiszer-ipari termékek (cukor, tejtermékek, rizs stb.) esetében különleges érzékenységgel bírnak, vagy olyan különleges helyzetben vannak, amelyet figyelembe kell venni (kis fejlődő szigetországok, tengerparttal nem rendelkező fejlődő országok, legkevésbé fejlett országok stb.). Ahogy az egyedi esetek emiatt a tárgyalások egyre összetettebbek lettek, a tervezetek egyre hosszabbak és bonyolultabbak lettek. Az eltérő érdekek és célok jelentősen befolyásolják a nemzetközi agrárkereskedelmi tárgyalások alakulását a különböző álláspontok gyakran vezetnek a tárgyalások elakadásához (Gallagher, 2008; Gallagher, 2010).

A tárgyalás elakadását követően a regionális kereskedelmi megállapodások száma az évek során egyre inkább nőtt, beleértve a sokoldalú megállapodások számának jelentős számú növekedését.

A WTO napjainkban keretet biztosít a nemzetközi kereskedelem szabályozásának, elősegítve az átláthatóságot, a tisztességes nemzetközi versenyt és a kereskedelmi konfliktusok békés úton történő rendezését. Semleges fórumként működik, ahol az államok tárgyalhatnak és megelőzhetik a kereskedelmi háborúkat, ezáltal a fejlődő országok is kereskedelmi előnyökhöz juthatnak. A WTO vitarendezési mechanizmusa fontos védőgátat képez az egyoldalú kereskedelmi lépésekkel szemben, hozzájárulva a globális kereskedelem stabilitásához és növekedéséhez. Napjainkban a WTO szerepe azonban egyre inkább csökken, mivel a szabadkereskedelmi tárgyalások elakadtak, a protekcionista gazdaságpolitikák erősödnek és a geopolitikai feszültségek is fokozódnak. A 2008-as gazdasági-pénzügyi válság, a COVID-19 által okozott ellátásilánc-zavarok, a nemrég bevezetett amerikai vámintézkedések különösen megrendítették a szervezet hatékonyságát és súlyát (Anwar, 2025; le Monde, 2022).