Mizik Tamás (szerk.)

Agrárgazdaságtan III.


4.2.1. Az élelmiszer-kereskedelem és a természeti környezet kapcsolata

Az élelmiszer-kereskedelem és a természeti környezet kapcsolatát vizsgáló elméleti megközelítések több kérdést is felvetnek. Egyrészt, vizsgálják, hogy a kereskedelem jó vagy rossz hatással van-e a természeti környezetre. Másrészt, azt is vizsgálják, hogy a kereskedelem által vezérelt gazdasági növekedés milyen hatással van a természeti környezetre és a környezetszennyezére, klímaváltozásra. A globalizáció szerepe is kulcsfontosságú lehet ebben a kérdésben, valamint a külföldi közvetlen befektetések nagysága, amely a környezet állapotának a változásával is összefügghet. Általánosságban elmondható, hogy a szabadkereskedelem hívei általában attól tartanak, hogy a környezetvédelem csak egy ürügy a protekcionista országok számára, hogy megvédjék magukat a külföldi versenytől. Ezzel szemben a környezetvédők gyakran attól félnek, hogy a szabadkereskedelem csak egy álca a környezetvédelem fontosságának alulértékelésére a GDP növekedésének túlértékelése mellett. Gyakorlati szempontból a kereskedelmi akadályok lebontása általában azt eredményezi, hogy az országok a termékeik előállítása során erőforrás-intenzív termelési tényezőket sokkal inkább alkalmaznak és gyakran a szennyezést exportálják más országokba (szennyezés-menedék hipotézis). Habár kereskedelem liberalizálásának számos előnye van a szabadkereskedelem a környezeti szabályozásra káros hatással is lehet. A környezetvédelmi adók (például a karbonadó) kivetése hatással van a gazdasági fejlődésre és a környezeti állapotra. A fejlett országok számára problémát jelent a környezetszennyező import korlátozása, míg a fejlődő országoknak a szigorú környezeti sztenderdeknek való megfelelés okoz kihívást. A környezetvédelem etikai alapelvei között szerepel a „szennyező fizet elve1, melynek célja az externáliák2 (külső nemkívánatos hatások) internalizálása (külső nemkívánatos hatások belsővé tételére). A megelőzés elve is fontos, mely szerint nem kell megvárni a szennyezés bekövetkezését, inkább korlátozni kell a szennyező iparágak bővülését vagy kialakulását (Balogh – Jámbor, 2017).
A magyar és európai uniós példák jól mutatják, hogy az élelmiszer-kereskedelem és a környezetvédelem kapcsolata mennyire szerteágazó terület. Magyarországon az agrárgazdaság exportorientált ágazatai, mint például a gabona- és húsipar, profitálhatnak leginkább a kereskedelmi liberalizációból, ugyanakkor a termelés erőforrás-intenzív jellege fokozza a környezeti terhelést, ami különösen az intenzív talaj- és vízhasználatban figyelhető meg. Az EU szintjén a közös agrárpolitika (KAP) átalakítása során egyre hangsúlyosabb szerepet kapnak a fenntarthatósági szempontok, például a zöldítés és a zöld kifizetések, amelyek a gazdákat a környezetkímélőbb gyakorlatokra ösztönzik (Balogh – Jámbor, 2017). A karbonadó és más környezeti adók alkalmazása az EU-ban ugyan javítja a természeti környezet állapotát, de versenyhátrányt okozhat az importtal szemben, ha a behozott termékek alacsonyabb környezeti sztenderdeket követnek. Magyarországon is megfigyelhető, hogy a környezetvédelmi előírások betartása komoly költséget ró a gazdálkodókra, viszont hosszú távon hozzájárul a fenntarthatóbb élelmiszer-termeléshez. Ez jól illeszkedik a „szennyező fizet” elvéhez, amely az externáliák internalizálásával igyekszik biztosítani, hogy a környezeti károk által okozott költségek ne háruljanak át a társadalom egészére.
1 A nemzetközi környezetvédelmi szabályozás egyik alapelve, ami kimondja, hogy mindig a szennyező fél köteles fizetni a környezetben okozott kárért, maga felelős az eredeti állapot helyreállításáért vagy külön adókötelezettség vagy bírság terheli.
2 Externáliát egy környezetszennyező gyár, iparág vagy létrehozott kár is jelenthet.

Agrárgazdaságtan III.

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 664 191 7

A könyv megszületését alapvetően az indokolta, hogy – a korábbi kötetekhez hasonló formában és részletezettséggel – bemutassa azokat az agrárgazdasági témákat, amelyekre a két korábbi kötetben már nem volt mód (vagy időközben érdemi változások történtek az adott területen), de a témához történő kapcsolódásuk vitathatatlan. Ennek során, három témakörbe rendezve, elemzi a globális és lokális élelmiszerláncokat, az élelmiszer-termelés és -fogyasztás ökonómiáját, az élelmiszerpiacokat és árakat, az élelmiszer-kereskedelmet (az agrárgazdaság felépítése és működése); a fenntarthatóság és az agrár-környezetvédelem összefüggéseit, az élelmezés- és élelmiszer-biztonság aktuális helyzetét, az élelmiszer-pazarlást, a klímaváltozás hatásait a mezőgazdaságra, és a generációváltást (fenntarthatósági kihívások az agrárgazdaságban); valamint az agrárpolitikát, a vidékfejlesztést, a körforgásos biomassza alapú gazdaságot (fenntartható(bb) agrárgazdaság eszközei). A szerzők célja továbbra is az volt, hogy az egyes témák kapcsán megkönnyítsék mind az oktatók, mind a hallgatók munkáját. Az egyes fejezetek önmagukban is megállnak, illetve alkalmasak arra, hogy kitöltsenek egy előadást. Emellett a hallgatói megértést továbbra is segíti a fejezetek végén megtalálható összefoglalás és az ismétlő kérdések. Ebben bízva ajánljuk a tankönyvet a számukra és reméljük, hogy legalább olyan hasznosnak találják, mint az első két kötetet.

Hivatkozás: https://mersz.hu/mizik-agrargazdasagtan-iii//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave