Mizik Tamás (szerk.)

Agrárgazdaságtan III.

1.1.1. Definíciók és megközelítések

Az élelmiszer-ellátási lánc az alapanyagok termelésétől a végső fogyasztásig terjedő, egymással szorosan összefüggő folyamatok hálózata, ami biztosítja az élelmiszerek eljuttatását a felhasználóig. Az (élelmiszer) ellátási lánc esetében különböző megközelítések léteznek, amelyek az ellátási lánc más-más aspektusaira és tényezőire helyezik a hangsúlyt, ugyanakkor egymást kiegészítve járulnak hozzá a rendszer optimális és gördülékeny működéséhez (Janvier-James, 2012). Az ellátási lánc olyan strukturált, szervezetek közötti folyamatnak tekinthető, amely során a nyersanyagokat késztermékekké alakítják, majd azokat a végfelhasználókhoz szállítják (pl. Beamon, 1998; Pienaar – Vogt, 2017). Chow és szerzőtársai (1994) az ellátási láncot a gyártók, szállítók, disztribútorok, (kis)kereskedők, valamint különböző logisztikai szolgáltatók összességeként definiálják, akik közösen biztosítják az áruk eljuttatását azok felhasználóihoz. Mentzer és munkatársai (2001) meghatározása szerint az ellátási lánc azon entitások (pl. szervezetek vagy egyének) együttese, amelyek közvetlenül részt vesznek az áruk, szolgáltatások, pénzeszközök és információk áramoltatásában.

Az ellátási láncokat különböző megközelítések szerint is lehet értelmezni és szegmentálni (pl. Bichou – Gray, 2004; Presutti, 2003; Wang et al., 2014). A logisztikai megközelítés elsősorban az anyag- és információáramlás hatékony menedzselésére fókuszál (1.1. táblázat). Célja, hogy a költségek minimalizálása mellett biztosítsa az időben történő szállítást, ami az élelmiszerek esetében a gyorsaságon és – amennyiben értelmezhető – a hűtőlánc szigorú fenntartásán alapul. Az élelmiszer-ellátási láncban a romlandó termékek és az élelmiszer-biztonság kritikus tényezők, amelyek fokozott logisztikai figyelmet és fegyelmet igényelnek. A gazdaságtani értelmezés szerint az élelmiszer-ellátási lánc nem csupán termékek továbbítását, hanem – minden egyes szakaszban – értékteremtést és ezáltal hozzáadott értéket jelent. A vetőmag-beszállítótól a feldolgozón át a kiskereskedőig minden szereplő hozzáadott értéket generál, amely a végtermék minőségében és elérhetőségében összpontosul. A lánc működéséhez az erőforrást, vagyis a pénzt a fogyasztók biztosítják.

Az értékláncok optimalizálása a piaci versenyképesség egyik kulcstényezője lett. A rendszerszemlélet az élelmiszer-ellátási láncot holisztikus egészként kezeli, ahol a fizikai, információ és pénzügyi folyamatok szoros integrációja, valamint az egyes szakaszok közötti kölcsönös függőségek is központi szerepet kapnak. A rendszerszemlélet elősegíti a rugalmasság és alkalmazkodóképesség növelését, különösen a külső sokkhatások (pl. geopolitikai konfliktusok, világjárványok vagy extrém időjárási események) kezelésében. E három bemutatott megközelítés nem alternatívái, hanem kiegészítői egymásnak (Bichou – Gray, 2004; Presutti, 2003; Wang et al., 2014). Egy jól működő élelmiszer-ellátási lánc képes egyszerre optimalizálni a logisztikai folyamatokat, hatékony értékteremtést végezni, és rendszerszintű rugalmassággal alkalmazkodni a változó környezeti és piaci kihívásokhoz.

1.1. táblázat. Az élelmiszer-ellátási lánc értelmezési megközelítései és főbb jellemzőik

Megközelítés	Fókusz	Példa
Logisztikai	Szállítás és raktározás optimalizálása	Just-in-time rendszerek
Gazdaságtani	Értékteremtés és profitmaximalizálás	Beszállítói láncok elemzése
Rendszerszemléleti	Komplexitás és visszacsatolások kezelése	Blokklánc alapú nyomon követés

Forrás: Saját szerkesztés

Tartalomjegyzék

Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 664 191 7

Gazdaság

A könyv megszületését alapvetően az indokolta, hogy – a korábbi kötetekhez hasonló formában és részletezettséggel – bemutassa azokat az agrárgazdasági témákat, amelyekre a két korábbi kötetben már nem volt mód (vagy időközben érdemi változások történtek az adott területen), de a témához történő kapcsolódásuk vitathatatlan. Ennek során, három témakörbe rendezve, elemzi a globális és lokális élelmiszerláncokat, az élelmiszer-termelés és -fogyasztás ökonómiáját, az élelmiszerpiacokat és árakat, az élelmiszer-kereskedelmet (az agrárgazdaság felépítése és működése); a fenntarthatóság és az agrár-környezetvédelem összefüggéseit, az élelmezés- és élelmiszer-biztonság aktuális helyzetét, az élelmiszer-pazarlást, a klímaváltozás hatásait a mezőgazdaságra, és a generációváltást (fenntarthatósági kihívások az agrárgazdaságban); valamint az agrárpolitikát, a vidékfejlesztést, a körforgásos biomassza alapú gazdaságot (fenntartható(bb) agrárgazdaság eszközei). A szerzők célja továbbra is az volt, hogy az egyes témák kapcsán megkönnyítsék mind az oktatók, mind a hallgatók munkáját. Az egyes fejezetek önmagukban is megállnak, illetve alkalmasak arra, hogy kitöltsenek egy előadást. Emellett a hallgatói megértést továbbra is segíti a fejezetek végén megtalálható összefoglalás és az ismétlő kérdések. Ebben bízva ajánljuk a tankönyvet a számukra és reméljük, hogy legalább olyan hasznosnak találják, mint az első két kötetet.

Hivatkozás: https://mersz.hu/mizik-agrargazdasagtan-iii//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero