Bartók István

„Tőlünk telhetőleg művelni és gazdagítani”

Irodalmi gondolkodás Magyarországon 1530–1580 között


3.5.3. Ábécés katekizmusok

A vizsgált korszakban az ismertetett hazai szerkesztésű kétnyelvű grammatika és a helyesírási kézikönyv mellett több változatáról is lehet tudni az olvasás megtanulását célzó munkák másik típusának, az ábécés katekizmusnak. Az első ilyen kiadványok ugyancsak külföldi, jellemzően német példára keletkeztek, a reformáció terjesztésének elősegítésére.
 
[…] Luthert épp az egyházi vizitációkon látottak sarkallták arra, hogy megírja Kis kátéját (Enchiridion, oder der kleine Katechismus, 1529), amely röviden rendszerbe és összefoglalja, valamint magyarázza a legfontosabb egyházi tudnivalókat és szövegeket. […] Nem véletlen, hogy a legelső, a reformáció idejében nyomtatott magyar nyelvű könyvek többsége is egyházi, hitbuzgalmi tárgyú, s nem egy a Lutheréhez hasonló káté, illetve annak egy olyan fajtája (ábécés katekizmus), amelyet még az ábécé, az olvasás, valamint az írás tanításával is kiegészítenek.1
 
Idézett tanulmányában A. Molnár Ferenc a példák között említi Bencédi Székely István kis katekizmusát, amelyből példányt nem ismerünk, csak említésekből tudunk róla. Az RMNY Bod Péter Magyar Athenásából idézi: „Vagyon ajánlva Régi Kelemennek vitézlő úri embernek, hogy fiát eszerint tanítaná, az A.B.C.-ét elől leírta, hogy a gyerekek aszerint taníttatnának olvasni.”2
A „Kolozsvári ábécéskönyv” néven emlegetett töredékes forrás Luther kis katekizmusa rövidített változatának maradványai közül került elő.3 A fordító, Heltai Gáspár a kisgyerekeknek szóló ajánlóvers után A magyar írás olvasásának módja címmel iktatta be az ábécét. A könyvtáblából kiáztatott 10 levélből egyetlen levél két lapján tanulmányozható az ábécé ismertetésének eleje. Ez a kevéske is figyelemre méltó a magyar terminológia szempontjából. A „Közönséges Betűk” felsorolása a teljes magyar ábécét tartalmazza; egy-egy sor nagybetű alatt a megfelelő kisbetűk állnak. Ez után következnek a „Szóló Betűk”, azaz a magánhangzók, majd „Süket Betűk” alcím alatt a mássalhangzók. Az „Öszvefoglalt Betűk” fennmaradt példái olyan betűkapcsolatokat mutatnak be, ahol „A Szóló Betűk a Süket Betűk előt” állnak (Ab, Ac, Ad…)4
Fennmaradt a híre egy katolikus kiadványnak. A vélhetően néhány lapos „tabulát” 1551-ben már másodszor nyomtatták ki. A forrás – egy, a bécsi érsek számára készült jelentés – szerint „Hungarische Pente-Tafel”, tehát a magyar nyelvű olvasás tanításának segédeszközéül szolgálhatott. A hasonló német nyomtatványok alapján feltételezhető, hogy betűket, betűkapcsolatokat és egyszerűbb gyakorlószövegeket tartalmazott. Összeállítója ismert: Paulinus Péter, esztergomi kanonok, Várdai Péter esztergomi érsek titkára, a nagyszombati érseki iskola tanára.5
Tovább haladva az időben, elérkezünk a nemzeti nyelvű olvasástanítást érintő első hivatalos hazai határozathoz. A korábban már említett, 1560. évi nagyszombati zsinat rendelkezett az anyanyelvű iskolák (schola vernacula) megszervezéséről. Ebben az iskolatípusban egyetlen iskolamester tanította az adott településen lakó gyermekeket írásra, olvasásra, katekizmusra, mindenkit az anyanyelvén.
I. Ferdinánd 1561. december 10-én kelt rendeletével kötelezően írta elő a katekizmus oktatását. Az így felmerülő igény kielégítésére fordította le Telegdi Miklós Petrus Canisius katekizmusát.6
Visszatérve a protestánsokhoz: Bornemisza Péter Négy könyvecskéje7 vegyes műfajú összeállítás, ágenda és elmélkedés mellett Luther kis katekizmusának rövidebb és hosszabb változatát is tartalmazza. Bornemisza fontosnak tartotta az anyanyelven való olvasást, amit az is mutat, hogy az egész munkára vonatkoztatva a címlapon is kiemelte: „Az magyar írás olvasásnak módgyával és szép imátkozásokkal röndeltetet”.
„Az Első Könyvecske” „Summájában” előrebocsátja, hogy munkájának ez a része „Tanyitya az kis Gyermekcséket Magyar írás olvasásnak módgyára”. Ennek érdekében 5 lapon részletezi a magyar ábécé tudnivalóit. Érdemes figyelni az anyanyelvű szakkifejezéseket. A Heltai Gáspár-féle töredékes ábécével ellentétben – ahol soronként állnak egymás alatt a nagy- és kisbetűk – külön csoportokban, egymás után közli a teljes magyar ábécé „Kezdő avagy öreg Bötűit”, majd a „Kisseb Bötűket”, azaz a nyomtatott nagy- és kisbetűket. A „Szolo Bötük” (egyjegyű magánhangzók) után következnek a „Kettős szó tévő Bötűk” (az ö és ü, az o és u betűkre illesztett kis e betűvel), utánuk a „Mással zengő Bötűk” (mássalhangzók). A betűkapcsolatokat Bornemisza négy csoportba sorolva szemlélteti: „Szó tévő Bötűken kezdetett öszve foglalt bötűk” (Ab, Ac, Ad…), „Más Bötűckel zengő bötűkön kezdetet öszve foglalt bötűk” (Ba, be, bi…), „Két mással zengő Bötűkön kezdetet öszve foglalt bötűk” (Bra, bre, bri…), „Két mással zengő Bötűkben végeztetet öszve foglalt bötűk” (Abs, ebs, ibs…)8
Ismét katolikus forrás a „Nagyszombati ábécéskönyv-töredék”.9 1578–1583 között keletkezhetett. A maradványok és a hasonló kiadványok alapján elképzelhető a munka egésze:
 
[…] a meglévő levelek birtokában […] kikövetkeztethetjük a nagyszombati ábécéskönyv egykori felépítését és tartalmát. E szerint a címlap és az ajánlás után az ábécé betűinek sorrendjében a nagy- és kisbetűk, a magán- és mássalhangzók, valamint a hangok összeolvasását segítő táblák következhettek. Majd az olvasás gyakorlatát szolgáló latin és magyar nyelvű Elementa Latinae Lingvae fejezeten belüli szövegrészekkel folytatódhatott az ábécéskönyv. Ezt követte a Cisio Janus, amelyet memoriterként használtak a korabeli tanulók.10
 
Egyetérthetünk A. Molnár Ferenc megállapításával:
 
Mindenesetre az anyanyelvi iskolai oktatással is összefüggő magyar kátétanulás nyilván hatással volt a magyar nyelvi műveltség fejlődésére, adott helyzetben pedig az anyanyelv megőrzésére is. […] A kátéhasználatot az is segítette, hogy a katekizmust olykor hozzákötötték a bibliához vagy a zsoltároskönyvhöz.11
 
1 Molnár A. 2017b.
2 Székely István. Keresztyénség fundamentomáról való rövid tanuság (Cracoviae: Vietor, 1544), RMNY 58.
3 Heltai 1553.
4 Vö. Ferenczi 1891, 57–59.
5 RMNY 81.
6 Telegdi 1562.
7 Bornemisza 1577.
8 Uo., Avi r–Aviii v.
9 RMNY 471A.
10 Bánfi 2016, 74.
11 A. Molnár 2017a.

„Tőlünk telhetőleg művelni és gazdagítani”

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 664 210 5

Jelen kötet a magyar irodalom kritikatörténeti szempontú feldolgozásához kapcsolódik, az 1530-1580 közti időszak vizsgálatával. A régiség irodalmi gondolkodását jelentős részben a trivium három területének - grammatika, retorika, logika - követelményrendszere határozza meg. A külföldi kézikönyvek ismeretének nyomai vagy hazai kiadásaik alapján következtethetünk az európai irányzatok recepciójára. Különösen fontosak a magyar szerzők által szerkesztett, idegenben vagy itthon megjelent kompendiumok. A humanizmus legkiemelkedőbb alakjai mellett tudomást kell vennünk azoknak a szerzőknek hatásáról is, akikről széles körű elterjedtségük és jelentőségük ellenére a hazai szakirodalomban nem sok szó esett. Ezekben az esetekben a források ismertetésére is szükség van, hogy megállapíthassuk: gépies utánközlésről vagy alkotó átdolgozásról beszélhetünk.

A praeceptum-irodalom mellett oda kell figyelnünk azokra a megjegyzésekre is, amelyekből az egyes szerzők szövegalkotásról vallott nézeteiről alkothatunk képet. Leginkább a különböző kötetek ajánlásaiban, előszavaiban bukkanhatunk ilyenekre. Más forrásokban, mint például glosszákban, szójegyzékekben és szótártöredékekben is számos adat árulkodik a nyelvekre, nyelvhasználatra vonatkozó elképzelésekről. A nemzeti nyelvek előtérbe kerülésének európai folyamatához kapcsolódnak az anyanyelvű olvasás és írás kérdései. Mindezek alapján jobban megismerhetjük a korszak nyelvművelő törekvéseit, a magyar nyelvű irodalom alakulásának elméleti hátterét.

Hivatkozás: https://mersz.hu/bartok-tolunk-telhetoleg-muvelni-es-gazdagitani//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave