Bartók István

„Tőlünk telhetőleg művelni és gazdagítani”

Irodalmi gondolkodás Magyarországon 1530–1580 között


3.5.4.1. „Faragni, csiszolni, gyarapítani, pallérozni”: a magyar nyelv művelése

Az 1500-as években megfogalmazott követelmény, mely szerint minél szélesebb rétegeknek meg kell tanulniuk anyanyelvükön olvasni és írni, az idők során egyre árnyaltabbá vált. A magyar nyelvet nem akárhogyan, hanem igényesen kell használnunk, ennek érdekében – Bornemisza szavaival – „művelni és gazdagítani” (excolere, locupletare) kell. E gondolat jegyében szaporodnak a kritikatörténeti vonatkozású észrevételek. Nem tűnik haszontalannak ebben az összefüggésben is felidézni akár a legismertebb megállapításokat sem. A folyamat érzékeltetésére egy rövid kitérőben természetesen csak szemelgetni lehet az egyre sűrűbben felbukkanó megjegyzésekből.
A század végén Bornemisza tanítványa, Balassi Bálint azt írja: a Szép magyar komédiát annyira „ékesb igékkel” szerezte, amennyire csak tőle tellett, példát mutatva másoknak, hogy majd sikerüljön nekik írásaikat „fogyatkozás nélkül véghezvinni és megékesíteni”.
 
Meg is lehet penig az olly elméjő friss ifjaktul, kiknek nemcsak az bölcs tudomány, hanem az Kegyelmetek szépsége is serkengeti újabb, újabb dolgokra és szerelmes találmányokra elméjeket; nekem, ennyi sok kölemb-kölembféle károkat vallott szegénylegénnek, igaz, elég csak elkezdeni is, azmint egyebnek oztán fogyatkozás nélkül véghezvinni és megékesíteni. Bizonyára mennyivel éntőlem ékesb igékkel lehetett, olyannal csináltam ez Comediát, kit kegyelmeteknek jó szűből kívánok és ajánlok mint az Kegyelmetekhez való jóakaratomnak örökkévaló szolgálatját.1
 
A nyelv művelése szorosan összefügg a nemzeti öntudattal. Balassi immár magyarul fogalmazza meg célját: anyanyelvét azért akarta „meggazdagítani, hogy megesmerjék mindenek, hogy magyar nyelven is meg lehetne ez, azmi egyéb nyelven meglehet”.
 
Oztán mennyi Olasz, Franczus, Német vagyon, ki azféle dolgokrul szerez vagy verset, vagy Comediát, kit nem botránkozásnak, hanem szép találmánynak dicsírnek egyéb nemzetek! Ha én is azért az magyar nyelvet ezzel akartam meggazdagítani, hogy megesmerjék mindenek, hogy magyar nyelven is meg lehetne ez, azmi egyéb nyelven meglehet, ez jóakaratért nem érdemlem, hogy botránkozónak híjanak az emberek.2
 
Zrínyi Miklós a Syrena-kötet előszavában utal anyanyelvének gazdagítására: „Török, horvát, deák szókat kevertem verseimben, mert szebbnek is gondoltam ugy, osztán szegény az magyar nyelv […]”3
A 18. század elején Czvittinger Dávid világosan kimondja: „minden népnek a maga anyanyelvét kell faragni és csiszolni a latin helyett”. Leghasznosabbnak azt tartaná, ha a magyarság „anyanyelve legteljesebb gazdagításával, ékesítésével és minden irányban elterjesztésével foglalkozna”.
 
Mindenesetre még vita tárgya, hogy vajon bőségesebb haszna származik-e bármely vidék államának a latin irodalom gondosabb ápolásából, mint az illető anyanyelv pallérozásából. Minden bizonnyal, ha példákat hoznánk fel, s azokból alkotnánk meg ítéletünket, ki kellen mondani, hogy minden népnek a maga nyelvét kell faragni és csiszolni a latin helyett. […] holott pedig [a magyar nép] legalábbis véleményem szerint, sokkal inkább a maga érdekeit szolgálná, ha fölhagyva azzal a fölösleges igyekezettel, hogy a latint, ezt az idegen nyelvet tanulja és támogassa, anyanyelve legteljesebb gazdagításával, ékesítésével és minden irányban elterjesztésével foglalkozna.4
 
A század végén megerősödő nyelvművelő törekvések ugyancsak a „művelni és gazdagítani” célkitűzést ismételgetik, a korra jellemző kifejezésekkel. Irodalmunk első vonalába tartozó szerzők gyakran idézett megnyilvánulásai mellett ezt tanúsítja az alábbi, két találomra kiragadott, kevéssé ismert példa is.
Tóthfalusy József losonci református diák Deidameia című drámájának előszavában így foglalja össze a színjátszás célját 1792-ben:
 
Hogy ditsekedhessen a mi Hazánk is némelly fijaival, a’ kik a magyar nyelvet el aludni nem hadják, sőt a’ setét étzakából nap fényre hozzák […] hogy nyelvünket, a mi édes Hazánk nyelvét, azt a Magyar nyelvet, melyre születtünk, gyarapíttsuk, javítsuk s. pallérozzuk.5
 
Ez idő tájt Szerelemhegyi András levelet írt Kelemen Lászlónak, amelyben felajánlja, hogy a színtársulat számára minden prózai darabhoz készít dalbetéteket, mégpedig „a nemzeti játékszínnek nagyobb előremenetelére, tökéletességére, legfőképpen pedig az anyanyelvnek gyarapítására s pallérozására nézve”.6
 

„Tőlünk telhetőleg művelni és gazdagítani”

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 664 210 5

Jelen kötet a magyar irodalom kritikatörténeti szempontú feldolgozásához kapcsolódik, az 1530-1580 közti időszak vizsgálatával. A régiség irodalmi gondolkodását jelentős részben a trivium három területének - grammatika, retorika, logika - követelményrendszere határozza meg. A külföldi kézikönyvek ismeretének nyomai vagy hazai kiadásaik alapján következtethetünk az európai irányzatok recepciójára. Különösen fontosak a magyar szerzők által szerkesztett, idegenben vagy itthon megjelent kompendiumok. A humanizmus legkiemelkedőbb alakjai mellett tudomást kell vennünk azoknak a szerzőknek hatásáról is, akikről széles körű elterjedtségük és jelentőségük ellenére a hazai szakirodalomban nem sok szó esett. Ezekben az esetekben a források ismertetésére is szükség van, hogy megállapíthassuk: gépies utánközlésről vagy alkotó átdolgozásról beszélhetünk.

A praeceptum-irodalom mellett oda kell figyelnünk azokra a megjegyzésekre is, amelyekből az egyes szerzők szövegalkotásról vallott nézeteiről alkothatunk képet. Leginkább a különböző kötetek ajánlásaiban, előszavaiban bukkanhatunk ilyenekre. Más forrásokban, mint például glosszákban, szójegyzékekben és szótártöredékekben is számos adat árulkodik a nyelvekre, nyelvhasználatra vonatkozó elképzelésekről. A nemzeti nyelvek előtérbe kerülésének európai folyamatához kapcsolódnak az anyanyelvű olvasás és írás kérdései. Mindezek alapján jobban megismerhetjük a korszak nyelvművelő törekvéseit, a magyar nyelvű irodalom alakulásának elméleti hátterét.

Hivatkozás: https://mersz.hu/bartok-tolunk-telhetoleg-muvelni-es-gazdagitani//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave