Bartók István

„Tőlünk telhetőleg művelni és gazdagítani”

Irodalmi gondolkodás Magyarországon 1530–1580 között


4.1.1. Cicero és Krisztus

A vizsgált korszakban (1530–1580) az európai irodalmi gondolkodásban a korábbiakhoz képest jelentős változások történtek. A század első évtizedeitől terjedtek egyre szélesebb körben azok a nézetek – sok esetben 15. századi előzmények hatására –, amelyek hosszú időre meghatározták a retorika szerepét, helyzetét a tudományok rendszerében.1 Az antik minták felelevenítésével felvetődött a kérdés: hogyan fér össze a „pogány bölcsek” elmélete és gyakorlata a kereszténységgel, ezen belül a reformáció eszméivel; az emberi szó kultusza az isteni kinyilatkoztatás megismerésével? Az összeegyeztetésre irányuló törekvések képviselői gyakran hangoztatták: éppen az emberi beszéd lehetőségeinek birtoklása segíthet az isteni szó megértésében. Homéroszt és Cicerót tehát éppúgy követni kell, mint Krisztust és Pál apostolt. Szokás idézni Johann Sturm tömör összefoglalását: „Szemben állnak egymással Krisztus és Cicero, mindketten harcolnak és mindketten győznek.”2
A klasszikus retorika mértékadó szerzőinek Arisztotelészt, Cicerót és Quintilianust tekintették. Az igényes latin próza követendő képviselőjének egyesek kizárólag Cicerót tartották, de ezzel nem mindenki értett egyet. Heves viták dúltak a ciceroniánusok és az anticiceroniánusok között. Voltak, akik egyedül a mester utánzásában látták a tökéletes stílus biztosítékát, mások az imitációval szemben az eredeti, önálló kifejezésmódot tartották fontosnak. Átmeneti megoldást képviseltek azok az álláspontok, melyek szerint Cicero a legfőbb minta, de a saját stílus kialakítása során mások példáját is szabad hasznosítani.3
A viták korai magyar vonatkozásához kapcsolódik Aldus Manutius ajánlása egy 1513-ban megjelent Cicero-levélkiadásához. Az ajánlás címzettje Csulai Móré Fülöp, akit Aldus Cicero legodaadóbb magyar híveként magasztal. Hasonló nézeteik miatt említi „pannóniai barátai” közül Paulus Pannoniust és Thurzó Zsigmondot.
 
Nem véletlen és esetleges, hogy Aldus Cicero-kiadásainak kiemelkedő darabjait a magyaroknak ajánlja; nemcsak pillanatnyi retorikai fogás a véleményüknek tulajdonított jelentőség. Mert ahogy megállapítja, a magyarok kiváltképp Cicero nagy barátai. Azok a centrumok, ahol képzettségüket vezető humanistáknál nyerték, egyúttal a ciceroniánizmus melegágyai is voltak.4
 
Az 1530–1580 közti időszak magyar vonatkozású műveiben felfedezhető a legnagyobb hatású egyéniségek, Erasmus és Melanchthon nézeteinek ismerete, és a rámista hatások legkorábbi nyomai is felbukkannak. Így a korszak hazai kritikatörténetének áttekintéséhez nélkülözhetetlen a korabeli nyugat-európai irodalmi gondolkodás legfontosabb elemeit felvázolni. A továbbiakban ezeket foglalom össze röviden.
 
1 Az antik retorikaelméleti rendszerek, a keresztény szellemiség és a kora újkori retorikák összefüggéseiről részletesen, különös tekintettel a stilisztikai és mentalitástörténeti szempontokra: Kecskeméti 2021.
2 Imre 2004, 153; Téglásy 1988, 48–64.
3 A ciceronianizmus-viták újabb összefoglalása: Monfasani 2008.
4 Gerézdi 1968, 241.

„Tőlünk telhetőleg művelni és gazdagítani”

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 664 210 5

Jelen kötet a magyar irodalom kritikatörténeti szempontú feldolgozásához kapcsolódik, az 1530-1580 közti időszak vizsgálatával. A régiség irodalmi gondolkodását jelentős részben a trivium három területének - grammatika, retorika, logika - követelményrendszere határozza meg. A külföldi kézikönyvek ismeretének nyomai vagy hazai kiadásaik alapján következtethetünk az európai irányzatok recepciójára. Különösen fontosak a magyar szerzők által szerkesztett, idegenben vagy itthon megjelent kompendiumok. A humanizmus legkiemelkedőbb alakjai mellett tudomást kell vennünk azoknak a szerzőknek hatásáról is, akikről széles körű elterjedtségük és jelentőségük ellenére a hazai szakirodalomban nem sok szó esett. Ezekben az esetekben a források ismertetésére is szükség van, hogy megállapíthassuk: gépies utánközlésről vagy alkotó átdolgozásról beszélhetünk.

A praeceptum-irodalom mellett oda kell figyelnünk azokra a megjegyzésekre is, amelyekből az egyes szerzők szövegalkotásról vallott nézeteiről alkothatunk képet. Leginkább a különböző kötetek ajánlásaiban, előszavaiban bukkanhatunk ilyenekre. Más forrásokban, mint például glosszákban, szójegyzékekben és szótártöredékekben is számos adat árulkodik a nyelvekre, nyelvhasználatra vonatkozó elképzelésekről. A nemzeti nyelvek előtérbe kerülésének európai folyamatához kapcsolódnak az anyanyelvű olvasás és írás kérdései. Mindezek alapján jobban megismerhetjük a korszak nyelvművelő törekvéseit, a magyar nyelvű irodalom alakulásának elméleti hátterét.

Hivatkozás: https://mersz.hu/bartok-tolunk-telhetoleg-muvelni-es-gazdagitani//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave