Bartók István

„Tőlünk telhetőleg művelni és gazdagítani”

Irodalmi gondolkodás Magyarországon 1530–1580 között


4.1.1.1. Erasmus

Erasmus nyelvi programjának célja, hogy a humanisták latin nyelvhasználata elérje a klasszikus latin tökéletességét. Ebben nagy hatással voltak rá Lorenzo Valla hasonló törekvései. Mint már volt róla szó, 18 éves korában állította össze első prózai művét (Epitome in elegantiarum libros Laurentii Vallae), egy, a legfontosabb fogalmak betűrendes csoportosítását tartalmazó kivonatot Valla korszakfordító jelentőségű De linguae Latinae elegantia (1449) című munkájából. Ennek legfontosabb állítása: a tudomány és általában a szabad művészetek nyelve a latin. Kora általános szellemi hanyatlásának okát Valla a nyelvi romlásban látta. Meggyőződése szerint a skolasztika megromlott latinja helyett vissza kell térni a klasszikus auktorok nyelvhasználatához. Így állítható helyre az eloquentia és a sapientia egysége. Ha sikerül eredeti állapotába visszaállítani a hajdani Imperium Romanum nyelvét, a szellemi élet is újra az antikvitás fényében fog ragyogni.
A kitűzött cél megvalósításához Valla szerint három dolog szükséges. Ahogy már korábban is utaltam rá: a ratio a nyelvi korrektség feltételeinek rögzítése, ami a grammatikai szabályok mellett a helyes beszéd normáit is tartalmazza. Az auctoritas a mértékadónak tekintendő szerzők követését jelenti. A consuetudo (vagy usus) a mindenkori szerző korának nyelvi szokásainak figyelembevétele. Ennek az élő nyelvek művelésében van jelentősége, ami a latin tökéletesítésére irányuló igyekezet mellett a népnyelvek felértékelésének erősödésével egyre inkább előtérbe került. Jól ismert, hogy Erasmus – noha maga nem írt népnyelven – fontosnak tartotta az anyanyelvű bibliafordításokat.
Valla elképzelései világosan felismerhetők Erasmus műveiben. Az Ecclesiastesben leszögezte: a grammatika minden tudomány alapja. Ezen nemcsak a névszó- és igaragozás és az egyeztetések szabályait érti, hanem a helyes és a nyelv sajátosságainak megfelelő kifejezésmód tudnivalóit is. Ám ez önmagában nem elég, csak akkor, ha párosul a régi szerzők olvasásával, akik kiemelkedtek beszédük eleganciájával.1 Az élő nyelveket a klasszikus stúdiumoknál is figyelembe vette. A latin és a görög kiejtést illetően nemcsak e nyelvek fonetikájára támaszkodott, hanem a kívánatos kiejtést a németalföldi, flamand és fríz beszélt nyelvből vett példákkal érzékeltette.2
Erasmus a ciceronianizmus-vitában is Lorenzo Valla álláspontjával azonosul (Dialogus, cui titulus Ciceronianus, sive de optimo dicendi genere, 1528), aki Cicero feltételen követése helyett Quintilianus tanításait tekintette eszményképnek.
Kritikatörténeti szempontból fontos a De duplici copia verborum ac rerum című munkája, amelyben az igényes nyelvhasználatra hoz számos példát. Az első megjelenést (1511) három bővített kiadás követte, ezeket Erasmus életében hatvannál több alkalommal, később még többször nyomták újra.
Magyarországon a legnagyobb hatást a nemzeti nyelvű bibliafordítások szükségességének hangoztatása gyakorolta. Ezek alapjául – ugyancsak Valla kezdeményezését folytatva – a Vulgata hibáit kijavítva készítette el görög–latin Újszövetség-kiadását.3 Ennek egy változata Brassóban is megjelent, feltehetően egy 1530 körüli redakció nyomán.4 A magyar erazmistáknak az anyanyelv szerepéről vallott nézeteiről a grammatikai irodalom tárgyalásánál szóltam részletesebben.
Ugyancsak Brassóban jelent meg az adagiumok rövidített változata, amiről a példányból ismert retorikai kézikönyvek között lesz szó. A különféle fordulatok alkalmazása a stílus élénkítését, változatossá tételét segítette elő. Erasmus első gyűjteményét 1500-ban adta közre Párizsban (Veterum maxime atque insignium Paroemiarum id est Adagiorum collectanea), kibővítve 1508-ban Velencében látott napvilágot (Adagiorum Chiliades tres ac Centuriae fere totidem), a végső változat újabb kiegészítésekkel 1536-ban jelent meg Bázelben (Adagiorum Chiliades…).
 
1 „Premium illud constat, Grammaticen esse disciplinarum omnem fundamentum […] Quum autem Grammaticam dico, non sentio inflexionem nominum ac verborum, et appositi cum supposito congruentiam, sed rationes emendate proprieque loquendi, quae res non contigit, nisi ex multijuga veterum lectione, qui sermonis elegantia prae-celluerant.” Idézi Luhrmann 1993, 12.
2 Uo., 13.
3 Erasmus 1516.
4 Erasmus 1530k/1557.

„Tőlünk telhetőleg művelni és gazdagítani”

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 664 210 5

Jelen kötet a magyar irodalom kritikatörténeti szempontú feldolgozásához kapcsolódik, az 1530-1580 közti időszak vizsgálatával. A régiség irodalmi gondolkodását jelentős részben a trivium három területének - grammatika, retorika, logika - követelményrendszere határozza meg. A külföldi kézikönyvek ismeretének nyomai vagy hazai kiadásaik alapján következtethetünk az európai irányzatok recepciójára. Különösen fontosak a magyar szerzők által szerkesztett, idegenben vagy itthon megjelent kompendiumok. A humanizmus legkiemelkedőbb alakjai mellett tudomást kell vennünk azoknak a szerzőknek hatásáról is, akikről széles körű elterjedtségük és jelentőségük ellenére a hazai szakirodalomban nem sok szó esett. Ezekben az esetekben a források ismertetésére is szükség van, hogy megállapíthassuk: gépies utánközlésről vagy alkotó átdolgozásról beszélhetünk.

A praeceptum-irodalom mellett oda kell figyelnünk azokra a megjegyzésekre is, amelyekből az egyes szerzők szövegalkotásról vallott nézeteiről alkothatunk képet. Leginkább a különböző kötetek ajánlásaiban, előszavaiban bukkanhatunk ilyenekre. Más forrásokban, mint például glosszákban, szójegyzékekben és szótártöredékekben is számos adat árulkodik a nyelvekre, nyelvhasználatra vonatkozó elképzelésekről. A nemzeti nyelvek előtérbe kerülésének európai folyamatához kapcsolódnak az anyanyelvű olvasás és írás kérdései. Mindezek alapján jobban megismerhetjük a korszak nyelvművelő törekvéseit, a magyar nyelvű irodalom alakulásának elméleti hátterét.

Hivatkozás: https://mersz.hu/bartok-tolunk-telhetoleg-muvelni-es-gazdagitani//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave