Bartók István

„Tőlünk telhetőleg művelni és gazdagítani”

Irodalmi gondolkodás Magyarországon 1530–1580 között


3.1.1.2. Melanchthon

Melanchthon a tudományok újrarendszerezésében érvényesíteni igyekezett mind humanista érdeklődését, mind reformátori meggyőződését. Az itáliai elméleti gondolkozás eredményeit Johann Reuchlin közvetítette számára.
 
A német humanizmus képviselői közül retorikai műveltségét erősen befolyásolta Rudolf Agricola, akinek De inventione dialectica című művét 1516-ban kapta ajándékba Oekolampadiustól. Német földön ez volt az első olyan elméleti és gyakorlati munka, amely visszavezette a kortársak retorikai tudatát az ókori szerzőkhöz és csatlakoztatta a korabeli itáliai megfontolásokhoz […].1
 
Az antik hagyomány és a reformátori szemlélet összefonódását Imre Mihály így foglalja össze:
 
A filozófia mellett a retorika vált a reneszánsz nagy tudományelméleti univerzalizáló rendszereinek egyikévé. Az is látható volt, hogy a retorika ezen értelmezése Itáliában alig integrálható a hagyományos keresztény tudományszerkezetbe, értékrendbe […] [Melanchthon] Az olasz reneszánsz retorikai gondolkodásából nem fogadhatta el annak önálló metafizikai igényű aspirációit, nem fosztotta meg azonban annak univerzalizáló ambícióitól, instrumentum jellegétől, csakhogy radikálisan másutt jelölte ki e kompetencia területét, határait, feladatait. Az így korlátozott retorika azonban a legtöbbet kapta, amit csak a hitújítástól kaphatott, az isteni kinyilatkoztatás univerzalizáló instrumentuma lehetett, aminek segítségével az ember emelkedhet az istenismeret lépcsőin; a retorika az írásmagyarázat meghatározó eszközévé vált, egyenrangúvá a másik nagy univerzalizáló rendszerrel, a teológiával.2
 
Melanchthon először 1519-ben adta ki retorikáját,3 majd kétszer átdolgozta (1521, 1532).4 Ezeket igen sok későbbi kiadás követte. Átvette az antik szónoklattanok eszköztárát. A beszéd elkészítésének és előadásának klasszikus öt fázisát követte: inventio, dispositio, memoria és pronuntiatio. Jelentős újítása, hogy a hagyományos három beszédnem (genus judiciale, deliberativum, demonstrativum) mellett negyedikként megjelenik a genus didascalicum, a tanító beszédnem, különös tekintettel az egyházi kommunikációban való felhasználhatóságára.5
 
1 Imre 2000, 404.
2 Imre 2004, 134, 135.
3 Philippi Melanchthonis de Rhetorica libri tres (Basileae: Johannes Frobenius, 1519), VD16 M 4179; (Wittenburgii: Iohannes Grunenbergius, 1519), VD16 M 4180.
4 Institutiones Rhetoricae Philippi Melanchthonis (Wittembergae: [Melchior Lotter,] 1521), VD16 M 3517; (Hagenoae: Thomas Anshelmius, 1521), VD16 M 3514; Elementorum Rhetorices libri duo autore Philippo Melanchthone, ([Wittenberg:] 1532), VD16 M 3102.
5 Kecskeméti 2003, 373–374.

„Tőlünk telhetőleg művelni és gazdagítani”

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 664 210 5

Jelen kötet a magyar irodalom kritikatörténeti szempontú feldolgozásához kapcsolódik, az 1530-1580 közti időszak vizsgálatával. A régiség irodalmi gondolkodását jelentős részben a trivium három területének - grammatika, retorika, logika - követelményrendszere határozza meg. A külföldi kézikönyvek ismeretének nyomai vagy hazai kiadásaik alapján következtethetünk az európai irányzatok recepciójára. Különösen fontosak a magyar szerzők által szerkesztett, idegenben vagy itthon megjelent kompendiumok. A humanizmus legkiemelkedőbb alakjai mellett tudomást kell vennünk azoknak a szerzőknek hatásáról is, akikről széles körű elterjedtségük és jelentőségük ellenére a hazai szakirodalomban nem sok szó esett. Ezekben az esetekben a források ismertetésére is szükség van, hogy megállapíthassuk: gépies utánközlésről vagy alkotó átdolgozásról beszélhetünk.

A praeceptum-irodalom mellett oda kell figyelnünk azokra a megjegyzésekre is, amelyekből az egyes szerzők szövegalkotásról vallott nézeteiről alkothatunk képet. Leginkább a különböző kötetek ajánlásaiban, előszavaiban bukkanhatunk ilyenekre. Más forrásokban, mint például glosszákban, szójegyzékekben és szótártöredékekben is számos adat árulkodik a nyelvekre, nyelvhasználatra vonatkozó elképzelésekről. A nemzeti nyelvek előtérbe kerülésének európai folyamatához kapcsolódnak az anyanyelvű olvasás és írás kérdései. Mindezek alapján jobban megismerhetjük a korszak nyelvművelő törekvéseit, a magyar nyelvű irodalom alakulásának elméleti hátterét.

Hivatkozás: https://mersz.hu/bartok-tolunk-telhetoleg-muvelni-es-gazdagitani//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave