„Tőlünk telhetőleg művelni és gazdagítani”
Irodalmi gondolkodás Magyarországon 1530–1580 között
4.1.2.1. A példányból nem ismert kiadások
| 1 | *Marci Tullii Ciceronis De inventione et arte rhetorica libri II, ed. Joannes Baptista Novosoliensis (Cracoviae: Matthias Scharffenberg, 1527), RMK III. 271; *Marcus Tullius Cicero [Cornificius], Commentariorum rhetoricorum ad C. Herennium libri IV, ed. Joannes Baptista Novosoliensis (Cracoviae: Florian Ungler, 1527), RMK III. 269. |
| 2 | Kiss F. G. 2018, 140. Novosoliensisről még: Zavarský 2018. |
| 3 | „Redux in Poloniam, atque urben Cracoviensem, brevi tempore ad amicitiam accessit LEONARDI COXI Angli, MARTINIque DOBROGOSTII Poloni, et FRANCISCI MIMERI Silesii. Perque eos positus est in gratia maxima, apud Plocensem tum Episcopum, ANDREAM CRICIUM: Plesnensem quoque Dynastam, JOANNEM TURSONEM: et Cracoviem Proconsulem, FRANCISCUM BONERUM. Quorum persuasu et inductu, patriciis nonnullis juvenibus, studio oratorio deditissimis, M. T. CICERONIS, Romanae linguae parentis, pulcherrima scripta in privatis aedibus prelegit. Atque horum in usum […]” Ianociana 1:196–198. Mymer és a Boner család magyar kritikatörténeti összefüggéseiről szóltam a Honter-fejezetben. |
| 4 | „MARCI TULLII CICERONIS, de Inventione et Arte Rhetorica libros II. In Regia Poloniae, cracoVia. Typis MATTHIAE SCHARFFENBERG: impensis vero MARCI SCHARFFENBERGER, civis ac bibliopolae Cracovien. Anno recuperatae salutis MDXXVII. die XIII. mensis Iunii forma 8 evulgavit. Quos Rever. in Christo Patria ac Domino. D. ANDREAE CRICIO, Divina Clementia. Plocen. Ecclesiae Antistiti, bonarum litterarum artiumque scientissimo, et litteratorum Patrono singulari, dedicavit. Parique ratione: Commentariorum Rhetoricorum, AD C. HERENNIUM, libros IV. Eidem Praesuli atque Maecenati inscriptos. CRACOVIAE, ex officina typographica UNGLERIANA, impensis MARCI SCHARFFENBERGER. Sub finem eiusdem anni, forma simili, in publicum protulit.” Ianociana 1:196–197. |
| 5 | Kiss F. G. 2018, 141. Az Ad Quintum fratrem-kiadásról részletesen: Uo., 141–146; Zavarsky 2018, 180–185. A két tanulmány feltehetően párhuzamosan készült, szerzőik egymástól függetlenül számos azonos megállapításra jutottak. |
| 6 | De inventione et arte rhetorica libri duo, ed. Jodochus Badius (Josse Bade) (Lutetiae: Michael Vascosanus, 1536); De inventione et arte rhetorica libri II (Parisiis: Ioannes Lodoicus Tiletanus, 1543); De inventione et arte rhetorica libri duo multo quam antea emendatiores, & brevibus annotationibus iisque doctissimis illustrati (Parisiis: Thomas Richardus, 1555). |
| 7 | Handbuch der klassischen Bibliografie: Zweiten Teiles erste Abteilung, herausgegeben von Franz Ludwig Anton Schweiger (Leipzig: bei Friedrich Fleischer, 1832), 117. |
| 8 | Onomasticum Tullianum I–III, ediderunt Ioannes Casparus Orellius et Ioannes Georgius Baiterus (Turici: Typis Orellii, Fuesslini et sociorum, 1836–1838) 1:224. |
| 9 | * Hermogenész, Progymnasmata (Koroné: Johann Honter, 1539), RMNY 32. |
| 10 | Az ajánlás újabb közlései: Gündisch 1965, 11–13. Almási–Kiss 2007, 21–24; Vö. Monok 2015, 99–100. |
| 11 | Vö. Patterson 1970; Wooten 1999. |
| 12 | *Aphthonius Sophista, Progymnasmata (Koroné: Valentin Wagner, 1556), RMNY 129. |
| 13 | Pecz 1903, 678. |
| 14 | RMNY 129. Vö. Margolin 1979, 239–269. |
| 15 | Kulcsár 1995, 227–236. A kiadások: Hermogenis Tarsensis, Philosophi ac Rhetoris acutissimi, de Arte Rhetorica praecepta, Aphthonii item Sophistae Praeexercitamenta, Antonio Bonfinio Asculano interprete (Lugduni: Sebastianus Gryphius, 1538); Hermogenis Tarsensis, Philosophi ac Rhetoris acutissimi, de Arte Rhetorica praecepta […] Aphthonii clarissimi Rhetoris Praeexercitamenta, Antonio Bonfinio Asculano interprete (Venetiis: Ioannes Antonius de Nicolinis de Sabio, 1539). |
| 16 | Kecskeméti 2021, 32. |
| 17 | Uo. |
| 18 | Tasi 2020, 119. |
| 19 | Uo., 134. |
| 20 | *Epistolae elegantiores ex familiaribus epistolis Ciceronis (Coronae: Valentinus Wagner, 1555), RMNY 113. |
| 21 | Vö. Bartók–Kecskeméti 1993. |
| 22 | *Farrago epigrammatum Philippi Melanchtonis (Coronae: Valentinus Wagner, 1556), RMNY 132. |
| 23 | „Diu apud me retinui quaedam Epigrammata a Philippo Melanchthone, et studiosis quibusdam adolescentibus eius contubernalibus composita, quae quidem alioqui peritura erant, nisi mea cura adservata essent.” Reiffenstein 1528, ívjelzés nélküli 1. levél v. |
| 24 | *Demetrii Phalerei, De epistolis doctrina. Item rhetoricae dialecticaeque summa Ioannis Sambuci (Viennae, 1567). Az RMK III. nem tartalmazza. |
Tartalomjegyzék
- „Tőlünk telhetőleg művelni és gazdagítani”
- Impresszum
- Előszó
- Bevezetés
- 1. Adalék a vizsgált korszak előzményeihez
- 2. Újabb adalékok a Sylvester-kutatáshoz
- 2.1. Sylvester feltételezhető magyar kiegészítései Melanchthon latin nyelvtanához, 1526
- 2.2. Sylvester első verse, 1527
- 2.3. Puerilium colloquiorum formulae, 1527
- 2.4. Grammatica hungarolatina, 1539
- 2.4.1. Glóttomakhia és mataiotekhnia
- 2.4.2. A körtvilytől a figéig: a Grammatica Hungarolatina szaknyelvi jelentősége
- 2.4.3. A Grammatica Hungarolatina utóélete
- 2.4.1. Glóttomakhia és mataiotekhnia
- 2.5. Új Testamentum, 1541
- 2.5.1. Milyen fára mászott fel Zakeus?
- 2.5.2. „Kiknek inai helyekrűl el indultanak vala és és meg ßakattanak vala”: betegségek meghatározása Sylvester János Újszövetség-fordításában
- 2.5.3. Az Újszövetség-fordítás utóélete – a második kiadás és a későbbi idézések
- 2.5.1. Milyen fára mászott fel Zakeus?
- 2.6. Egy feltételezhető Sylvester-fordítás
- 2.1. Sylvester feltételezhető magyar kiegészítései Melanchthon latin nyelvtanához, 1526
- 3. Grammatikai és poétikai irodalom
- 3.1. A héber nyelv tanítása
- 3.2. Görög grammatikák
- 3.2.1. A görög stúdiumok megjelenése a humanizmus korában
- 3.2.2. Nyugat-európai görög nyelvtanok hazai használata
- 3.2.3. Hazai kiadású görög grammatikák
- 3.2.4. A görög nyelv elsajátításához kapcsolódó egyéb hazai kiadású nyomtatványok
- 3.2.5. Külföldön kiadott magyar vonatkozású, a görög nyelv tanulásához kapcsolható nyomtatványok
- 3.2.1. A görög stúdiumok megjelenése a humanizmus korában
- 3.3. Latin grammatikák és poétikák
- 3.3.1. Bevezetés a latin grammatikákba: nyelvtanok a humanizmus korában
- 3.3.2. Molnár Gergely kolozsvári tankönyvprogramja
- 3.3.3. Molnár Gergely Donatus–Culmann-kiadásai
- 3.3.4. Melanchthon
- 3.3.5. Linacre
- 3.3.6. Johann Honter
- 3.3.7. Károlyi Péter
- 3.4. „Patvaros philosophusok, viszzalkodo, maguk hanio böltsek”
- 3.4.1. Források
- 3.4.2. „Ad Bibliothecam pertinentia”: kritikatörténeti vonatkozású fogalomcsoportok
- 3.4.3. „Okossagomual igyekezem ualamit meg bizonjttanj”: a magyar értelmezések típusai
- 3.4.4. „Kechkekrül auagy pasztorsagrul valo beszed”: az irodalmi gondolkodás szempontjából különösen fontos példák
- 3.5. „Atyám tyúkja”: az anyanyelvű olvasás és írás néhány kritikatörténeti vonatkozása a 16. században
- 3.1. A héber nyelv tanítása
- 4. Retorikai irodalom
- 4.1. Világi retorikák
- 4.2. Egyházi retorikák
- 4.2.1. „Mártának öccse, Mária”: a 16. századi prédikáció-irodalom kritikatörténeti vonatkozásaiból
- 4.2.1.1. „Gondot kellene a Jehova magzatira viselni”: művelődési program a prédikációskötetek kísérőszövegeiben
- 4.2.1.2. „Kik az diák írást nem tudgyák”: az anyanyelvű irodalom és közönsége
- 4.2.1.3. „Nem mint prédikációt, hanem mint magadban olvashatót”: szóbeliség és az írásbeliség
- 4.2.1.4. „Tisztán és igazán kérdezkedvén”: a bizonyítás és a cáfolás retorikája
- 4.2.1.5. „A közönséges magyarok nyelvén”: a prédikációk szerkezeti és stiláris követelményei
- 4.2.1.1. „Gondot kellene a Jehova magzatira viselni”: művelődési program a prédikációskötetek kísérőszövegeiben
- 4.2.2. Imádság
- 4.2.1. „Mártának öccse, Mária”: a 16. századi prédikáció-irodalom kritikatörténeti vonatkozásaiból
- 5. Logikai irodalom
- Összegzés
- A kötet szerzőjének a témához kapcsolódó publikációi (1993–2022)
- Források
- Irodalom
- Függelék
Kiadó: Akadémiai Kiadó
Online megjelenés éve: 2026
ISBN: 978 963 664 210 5
Jelen kötet a magyar irodalom kritikatörténeti szempontú feldolgozásához kapcsolódik, az 1530-1580 közti időszak vizsgálatával. A régiség irodalmi gondolkodását jelentős részben a trivium három területének - grammatika, retorika, logika - követelményrendszere határozza meg. A külföldi kézikönyvek ismeretének nyomai vagy hazai kiadásaik alapján következtethetünk az európai irányzatok recepciójára. Különösen fontosak a magyar szerzők által szerkesztett, idegenben vagy itthon megjelent kompendiumok. A humanizmus legkiemelkedőbb alakjai mellett tudomást kell vennünk azoknak a szerzőknek hatásáról is, akikről széles körű elterjedtségük és jelentőségük ellenére a hazai szakirodalomban nem sok szó esett. Ezekben az esetekben a források ismertetésére is szükség van, hogy megállapíthassuk: gépies utánközlésről vagy alkotó átdolgozásról beszélhetünk. A praeceptum-irodalom mellett oda kell figyelnünk azokra a megjegyzésekre is, amelyekből az egyes szerzők szövegalkotásról vallott nézeteiről alkothatunk képet. Leginkább a különböző kötetek ajánlásaiban, előszavaiban bukkanhatunk ilyenekre. Más forrásokban, mint például glosszákban, szójegyzékekben és szótártöredékekben is számos adat árulkodik a nyelvekre, nyelvhasználatra vonatkozó elképzelésekről. A nemzeti nyelvek előtérbe kerülésének európai folyamatához kapcsolódnak az anyanyelvű olvasás és írás kérdései. Mindezek alapján jobban megismerhetjük a korszak nyelvművelő törekvéseit, a magyar nyelvű irodalom alakulásának elméleti hátterét.
Hivatkozás: https://mersz.hu/bartok-tolunk-telhetoleg-muvelni-es-gazdagitani//
BibTeXEndNoteMendeleyZotero