Bartók István

„Tőlünk telhetőleg művelni és gazdagítani”

Irodalmi gondolkodás Magyarországon 1530–1580 között


4.1.2.2.1. Johann Honter
Az első olyan hazai kiadású retorikai kézikönyvek, amelyekből fennmaradtak példányok, Johann Honter brassói nyomtatványai. A görög nyelvű kötet Arisztotelész dialektikájának és retorikájának kivonata,1 a latin Arisztotelész és mások művei alapján összeállított dialektikai, valamint Ciceróra és Quintilianusra hivatkozó retorikai összefoglalót tartalmaz.2 Nehéz volna megállapítani, hogy köteteinek összeállítása során Honter pontosan milyen mintákat követett, hiszen Európa-szerte tömegével jelentek meg hasonló címekkel a dialektikai és retorikai alapismereteket rendszerező kiadványok.
A korábban említett, Erasmus nyomán készült szólásgyűjtemény3 is a retorikai képzést hivatott elősegíteni. A parömiológia ugyanis fontos szerepet játszott a korszak nyelvi-nyelvfilozófiai koncepciójában, szervesen illeszkedett a retorika eszköztárába. Az anyanyelvi fordulatok használatának rendkívüli jelentéssokszorozó erőt tulajdonítottak. Imre Mihály számos 16. századi forrást ismertet, kitérve a hazai párhuzamokra is.4 Az idegen nyelvű fordulatok magyar fordítására irányuló első kísérletek azonban már kívül esnek a vizsgált korszak határain. Egy 1559. évi Erasmus-kiadásba Szárászi Ferenc jegyzett be 1743 magyar változatot. A korábbi kutatás tisztázta, hogy erre 1598 előtt kerülhetett sor, mivel abban az évben jelentek meg Baranyai Decsi János Adagiumai, és ennek anyaga közel 70 százalékban egyezik Szárászi megoldásaival.5
A Honter-nyomda görög–latin szólásgyűjteményének ajánlását Pesti Gábor a brassói diákoknak címezte.6 A műhely korábbi kiadványainak felsorolása után tér rá az adagiumokra. Erasmus terjedelmes összeállításának rövidítését a hasonló esetekben szokásos érvvel indokolja: az eredeti mű feldolgozása túlságosan nehéz feladat lenne a tanulóknak.7
Az átdolgozó akár maga Pesti Gábor is lehetne, de saját szerepéről nem szól. A szövegösszefüggésből inkább úgy tűnik, mintha a munkát Honternek tulajdonítaná. A kiadványok felsorolása előtt ugyanis tevékenységét azért méltatja, mert mindent megtesz annak érdekében, hogy a diákok hozzájussanak a legkiválóbb szerzők műveihez.8
A szakirodalom tényként kezeli, hogy a legfontosabb és legszükségesebb tételek kiválasztása Honter érdeme. Az is tudható, hogy az átdolgozás forrása egy bázeli kiadás. Frobenius nyomdájában 1513 és 1539 között tíz alkalommal jelent meg a mű, Honter birtokába az 1533. évi edíció került, abból válogatott.9
Kritikatörténeti szempontból fontosak Pesti Gábor ajánlásának a közlendő ékesítését célzó fordulatokról (paroemiae, adagia) szóló sorai. A klasszikus auktorok mellett Krisztusra is hivatkozik, aki maga is élt effélékkel. Hangsúlyozza: a nyelvi eszközök mértékletes alkalmazása nem a fülek gyönyörködtetésére való, hanem a tetszetős megfogalmazással felkelti az érdeklődést a mondandó tartalma iránt.10
Az említett nyomtatványok a görög és latin grammatikákkal együtt részei annak az átfogó tankönyvprogramnak, amellyel Honter a humaniorák elsajátításához szükséges legfontosabb segédeszközöket kívánta megjelentetni, elsőként a történelmi Magyarország területén. Tankönyvprogramjáról írtam a görög grammatikákról szóló fejezetben. Célkitűzéseire Pesti Gábor fentebb ismertetett ajánlásából is lehet következtetni. Monok István összefoglalása szerint:
 
A brassói gimnáziumról, mint a királya nélkül maradt – Szapolyai János halála után közvetlenül írta az előszót –, sok sebből vérző Magyarország díszéről ír, ahol a humanista stúdiumok nagyon magas szinten műveltetnek. A tenni akarók – tanárok, papok, nyomdászok – kényszerhelyzetben vannak, mert nincsenek könyvek az országban, nagy szükség van a kompilációkra, a szövegválogatásokra, az egyes szerzők műveinek iskolai kiadására […] Johannes Honterus kiadói politikájának alakításakor kétségkívül figyelembe vette ezt a szempontot. Nem akart a nagy nyugat-európai kiadói központokkal konkurálni egy-egy szövegkiadás elkészítésekor, de sok olyat kiadott, amelyik az oktatásban kiválóan használható. Didaktikusságuk miatt, vagy azért, mert az erkölcsi nevelésben látta értelmüket. 28 szerzőtől adott ki szövegeket, nem számítva a sok szerző munkáiból rövid részeket tartalmazó iskolai kompilációkat.11
 
1 Epitomé tész tou Arisztotelousz dialektikész, Epitomé tész tou autou rétorikész (Koroné: Johann Honter, 1539), RMNY 28.
2 Rudimenta praeceptorum dialectices ex Aristotele et aliis collectis; Compendium rhetoricum ex Ciceronis et Quintiliano (Coronae: Johann Honter, 1539), RMNY 34.
3 Erasmus 1509/1541.
4 Imre 2009, 143–163.
5 Uo., 154.
6 Mint már említettem, az előszó szerzője Caspar Pestiként nevezi meg magát, ezért a szakirodalom egy része Pesti Gáspárként hivatkozik rá. A közmegegyezés szerint azonban ennek ellenére Pesti Gáborról van szó.
7 „Accessit his nunc Epitome Adagiorum ex doctissimi uiri Erasmi Roterodami Chiliadibus congesta. Cum enim ueterum philosophorum historiorumque et poetarum libri adagiis et paroemiis passim referti essent, illasque ad solidam eruditionem plurimum pertinere arbitraretur: non inutile uisum est, si ex illo immenso libro, qui et ad lectionem iuuentuti grauis esset, et facultas quoque illius habendi paucis daretur, praecipua quaedam, et ad rem intelligendam per necessaria collegisset: ex quorum compendiosa interpretatione in cognitionem similium studiosi facile perducerentur: quae tamen sub ista breuitate ea fide reddita sunt, ut illum ipsum librum prae manibus gestare uideamur.” Almási–Kiss 2007, 23.
8 „Nam cum eruditio sine praesidiis librorum nulli facile contingat, locaque illa quae nobis librorum copiam facere consueuerunt, ita a nobis dissita essent, ut aut raro admodum libri ad nos perferrentur, aut etiam allatorum, propter inopiam rei familiáris multis emendi potestas deesset, assiduitate diligentiaque eiusdem effectum est, ut Typographiam uobis utilissimam, et apud nos antea non uisam, suis sumptibus fieri curaret: ut ex bonis authoribus optima quaeque ad cultum ingenii uestri desumpta (ne multum temporis in scribendo amitteretur) typis statim excusa in lucem prodirent.” Uo., 22.
9 Bernhard 2017, 45–46, 53. A kiadás: Adagiorum opus Des. Erasmi Roterodami per eundem exquisitiore quam antehac unquam cura recognitum (Basileae: Officina Frobeniana, 1533), VD16 E 1940.
10 „Et nisi paroemiae et adagia orationum magis illustrem et nescio qua maiestate resultantem efficerent, nunquam neque graeci neque latini illis tantopere fecissent delectati. Quas et Christus ipse nobis commendasse uisus est, cum ad modum paroemiae plerumque suum sermonem temperaret. Quem admodum enim picturae, quae ex coloribus adiutae, et facierum grata uenustate exornatae, spectatorem non solum voluptate quadam afficere soient: sed et oculos in eius admiratione rapere: Sic et oratio, quae si paroemiis modeste distincta fuerit, non modo aures satietate non afficiet, uerum etiam animum multa adhuc audire cupientem iucunda expectatione retinebit.” Almási–Kiss 2007, 23–24.
11 Monok 2015, 99–100.

„Tőlünk telhetőleg művelni és gazdagítani”

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 664 210 5

Jelen kötet a magyar irodalom kritikatörténeti szempontú feldolgozásához kapcsolódik, az 1530-1580 közti időszak vizsgálatával. A régiség irodalmi gondolkodását jelentős részben a trivium három területének - grammatika, retorika, logika - követelményrendszere határozza meg. A külföldi kézikönyvek ismeretének nyomai vagy hazai kiadásaik alapján következtethetünk az európai irányzatok recepciójára. Különösen fontosak a magyar szerzők által szerkesztett, idegenben vagy itthon megjelent kompendiumok. A humanizmus legkiemelkedőbb alakjai mellett tudomást kell vennünk azoknak a szerzőknek hatásáról is, akikről széles körű elterjedtségük és jelentőségük ellenére a hazai szakirodalomban nem sok szó esett. Ezekben az esetekben a források ismertetésére is szükség van, hogy megállapíthassuk: gépies utánközlésről vagy alkotó átdolgozásról beszélhetünk.

A praeceptum-irodalom mellett oda kell figyelnünk azokra a megjegyzésekre is, amelyekből az egyes szerzők szövegalkotásról vallott nézeteiről alkothatunk képet. Leginkább a különböző kötetek ajánlásaiban, előszavaiban bukkanhatunk ilyenekre. Más forrásokban, mint például glosszákban, szójegyzékekben és szótártöredékekben is számos adat árulkodik a nyelvekre, nyelvhasználatra vonatkozó elképzelésekről. A nemzeti nyelvek előtérbe kerülésének európai folyamatához kapcsolódnak az anyanyelvű olvasás és írás kérdései. Mindezek alapján jobban megismerhetjük a korszak nyelvművelő törekvéseit, a magyar nyelvű irodalom alakulásának elméleti hátterét.

Hivatkozás: https://mersz.hu/bartok-tolunk-telhetoleg-muvelni-es-gazdagitani//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave