Bartók István

„Tőlünk telhetőleg művelni és gazdagítani”

Irodalmi gondolkodás Magyarországon 1530–1580 között


4.1.2.2.4. A kolozsvári Westhemer-kiadás
A retorika funkciójának kérdéséhez kapcsolódik egy kolozsvári kiadvány, Bartholomeus Westhemer szókép- és alakzatgyűjteményének kivonata.1 Ahogy arról már korábban is esett szó, a 16. század első évtizedeiben terjedt el az a felfogás, mely szerint a retorika ismerete nélkülözhetetlen a Szentírás értelmezéséhez. A bibliai képes beszéd magyarázatához ugyanis a retorikai eszköztár nyújthat segítséget. Figyelemre méltó az anyanyelv használata.
 
Westhemer szorgalmasan összegyűjti a Biblia sok-sok figuráját és trópusát. Láthatóan a hagyományos, az elocutióban ismert elnevezéseket használja, sok szöveghelyet citál, értelmezéseiben bőven idéz ókori auktoroktól is. […] A tropusok értelmének, jelentésének vizsgálata során igen hasznosnak tartja a vulgáris nyelvek bevonását, maga a három szent nyelv mellett bőven hoz is német példákat. […] az elocutio körein belül marad, más retorikai jelenségről nem beszél, gyűjtését mindazok számára hasznosnak gondolja, akik szeretik a bibliai képes beszédet, ill. annak minél teljesebb megértését kívánják.2
 
A Heltai Gáspár mintájául szolgáló Westhemer-mű első változata 1527-ben Bázelben jelent meg,3 a következő évben ugyanott és bővített tartalommal Kölnben is napvilágot látott.4 Ezeket számos további redakció követte. Az RMNY Heltai forrásaként az 1551. és az 1561. évi bázeli kiadást nevezi meg. A kolozsvári nyomtatvány címében szereplő „libellus” arra utal, hogy a könyvecske igencsak rövidített kivonata Westhemer munkájának – címe szerint „liber”! –, a csaknem 600 lapnyi kötetnek mintegy egyhatoda.
A gyűjtemény bevezetéseként két rövid fejtegetés olvasható a retorikai ismeretek alkalmazásáról. Az első (Ubi figurata subsit locutio, et ubi non, judicium Augustini) a vallásos tárgyú szövegek alapkérdésével foglalkozik: mikor hasznos a figurális beszéd és mikor kerülendő. A második (Ante omnia genus locutionis considerandum, et idem verbum non idem ubique significare) az átvitt értelmű jelentés problémáit tárgyalja. A két rész alapja Westhemer 7 fejezetből álló bevezető értekezésének 5. és 6. fejezete. Mindkettő Augustinus De doctrina Christiana című művének megfelelő helyeire hivatkozik.
 

„Tőlünk telhetőleg művelni és gazdagítani”

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 664 210 5

Jelen kötet a magyar irodalom kritikatörténeti szempontú feldolgozásához kapcsolódik, az 1530-1580 közti időszak vizsgálatával. A régiség irodalmi gondolkodását jelentős részben a trivium három területének - grammatika, retorika, logika - követelményrendszere határozza meg. A külföldi kézikönyvek ismeretének nyomai vagy hazai kiadásaik alapján következtethetünk az európai irányzatok recepciójára. Különösen fontosak a magyar szerzők által szerkesztett, idegenben vagy itthon megjelent kompendiumok. A humanizmus legkiemelkedőbb alakjai mellett tudomást kell vennünk azoknak a szerzőknek hatásáról is, akikről széles körű elterjedtségük és jelentőségük ellenére a hazai szakirodalomban nem sok szó esett. Ezekben az esetekben a források ismertetésére is szükség van, hogy megállapíthassuk: gépies utánközlésről vagy alkotó átdolgozásról beszélhetünk.

A praeceptum-irodalom mellett oda kell figyelnünk azokra a megjegyzésekre is, amelyekből az egyes szerzők szövegalkotásról vallott nézeteiről alkothatunk képet. Leginkább a különböző kötetek ajánlásaiban, előszavaiban bukkanhatunk ilyenekre. Más forrásokban, mint például glosszákban, szójegyzékekben és szótártöredékekben is számos adat árulkodik a nyelvekre, nyelvhasználatra vonatkozó elképzelésekről. A nemzeti nyelvek előtérbe kerülésének európai folyamatához kapcsolódnak az anyanyelvű olvasás és írás kérdései. Mindezek alapján jobban megismerhetjük a korszak nyelvművelő törekvéseit, a magyar nyelvű irodalom alakulásának elméleti hátterét.

Hivatkozás: https://mersz.hu/bartok-tolunk-telhetoleg-muvelni-es-gazdagitani//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave