Bartók István

„Tőlünk telhetőleg művelni és gazdagítani”

Irodalmi gondolkodás Magyarországon 1530–1580 között


4.1.2.3.1. Az európai ars epistolandi
A világi retorikák áttekintésében mindenképpen szükséges egy fejezetet szentelni a levélírás elméletét taglaló kézikönyveknek. Ezek ugyanis az antikvitástól végigkísérik a műfajt, útmutatásokkal szolgálva a levelek megszerkesztéséhez, kidolgozásához. Kritikatörténeti szempontból különösen jelentős a humanizmus kora. Az elsősorban oklevelek és egyéb hivatalos iratok megfogalmazásához használt középkori ars dictaminis szerepét átvette az ars epistolandi, ami a példaképnek tekintett antik szerzők levelei, valamint a latin és görög elméleti munkák alapján nyújtott útmutatást igényes szövegek létrehozásához. Ezek a művek tárgyalják a levelek csoportosítási lehetőségeit, az egyes típusok tartalmi és stiláris jellemzőit, alkotóelemeit, szerkezetét, a klasszikus mintaképek imitációjának forrásait és módját. Így nélkülözhetetlen adalékokkal szolgálnak egy-egy korszak irodalmi gondolkodásához.1
A kortársakra és az utókorra a legnagyobb hatást Erasmus kapcsolódó munkássága gyakorolta. Előtte azonban már a 15. század második felétől mások is írtak humanista szellemben fontos műveket a tárgykörben, például Erasmus példaképe, Lorenzo Valla is.
Niccolò Perotti volt az első, aki grammatikai munkájának függelékeként úgy foglalkozott a levéllel, mint a gondolatcsere más műfajoktól független eszközével. Sokat merített az ars dictaminis előírásaiból, de mondandóját legfőképpen Ciceróra alapozta. A levél legfontosabb jellemzőjének a rövidséget és a világosságot tartotta. Témájukat illetően megkülönböztetett vallási tárgyú, szokásokról, köznapi dolgokról, újdonságokról szóló, vigasztaló, ajánló, buzdító, szerelmes, magánéleti és tréfás leveleket (de rebus divinis, moribus; de rebus, quae cotidie accidunt; de rebus novis, consolatoriae, commendatitiae, hortatoriae, amatoriae, de rebus familiaribus, iocosae).
Sulpitius Verulanus olyan követelményrendszert dolgozott ki, amelyik a levelek valamennyi típusának elkészítéséhez mintául szolgált. Cicerót és Quintilianust követte. Meghatározta a levél részeit (principium, narratio, divisio, confirmatio, confutatio, conclusio). A figurákat és a tropusokat a Rhetorica ad Herennium IV. könyve alapján tekintette át. Alkalmazta a genus judiciale, deliberativum és demonstrativum fogalmait. Nem tudta tökéletesen összehangolni a levélírás elméletének és a retorikának az elemeit, ezt majd csak Erasmusnak sikerült megvalósítania.2
 
1 A reneszánsz levélelméletekről: Baños 2005; Pereira 2008. A levélelméletekre irányuló magyarországi kutatások összefoglalása: Knapp 2001, 554–558.
2 Lorenzo Valla, De conficiendis epistolis libellus, első nyomtatott megjelenéseit Augustinus Dattus Elegantiolae című művének 1500 utáni kiadásai tartalmazzák; Niccolo Perotti, De componendis epistolis, a Rudimenta Grammatices (Nyomtatásban: Romae: Stephanus Planck, 1472) függelékeként; Sulpitius Verulanus, De componendis et ornandis epistolis (Romae: Eucharius Silber, 1489). További fontos Erasmus előtti levélelméletek: Francesco Nigro, Opusculum scribendi seu Methodus epistolandi (Venetiae: Hermannus Liechtenstein, 1488); Jodocus Badius Ascensius, De epistolis componendis compendium (Parisiis: Thielman Kerver, 1502); Johannes Despauterius, Ars epistolica, a Sytaxis (Parrhisiis: Jodochus Badius, 1513) függelékeként. Vö. Pereira 2008, 387–391.

„Tőlünk telhetőleg művelni és gazdagítani”

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 664 210 5

Jelen kötet a magyar irodalom kritikatörténeti szempontú feldolgozásához kapcsolódik, az 1530-1580 közti időszak vizsgálatával. A régiség irodalmi gondolkodását jelentős részben a trivium három területének - grammatika, retorika, logika - követelményrendszere határozza meg. A külföldi kézikönyvek ismeretének nyomai vagy hazai kiadásaik alapján következtethetünk az európai irányzatok recepciójára. Különösen fontosak a magyar szerzők által szerkesztett, idegenben vagy itthon megjelent kompendiumok. A humanizmus legkiemelkedőbb alakjai mellett tudomást kell vennünk azoknak a szerzőknek hatásáról is, akikről széles körű elterjedtségük és jelentőségük ellenére a hazai szakirodalomban nem sok szó esett. Ezekben az esetekben a források ismertetésére is szükség van, hogy megállapíthassuk: gépies utánközlésről vagy alkotó átdolgozásról beszélhetünk.

A praeceptum-irodalom mellett oda kell figyelnünk azokra a megjegyzésekre is, amelyekből az egyes szerzők szövegalkotásról vallott nézeteiről alkothatunk képet. Leginkább a különböző kötetek ajánlásaiban, előszavaiban bukkanhatunk ilyenekre. Más forrásokban, mint például glosszákban, szójegyzékekben és szótártöredékekben is számos adat árulkodik a nyelvekre, nyelvhasználatra vonatkozó elképzelésekről. A nemzeti nyelvek előtérbe kerülésének európai folyamatához kapcsolódnak az anyanyelvű olvasás és írás kérdései. Mindezek alapján jobban megismerhetjük a korszak nyelvművelő törekvéseit, a magyar nyelvű irodalom alakulásának elméleti hátterét.

Hivatkozás: https://mersz.hu/bartok-tolunk-telhetoleg-muvelni-es-gazdagitani//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave