Bartók István

„Tőlünk telhetőleg művelni és gazdagítani”

Irodalmi gondolkodás Magyarországon 1530–1580 között


4.2.1. „Mártának öccse, Mária”: a 16. századi prédikáció-irodalom kritikatörténeti vonatkozásaiból

A prédikációkhoz kapcsolódó irodalmi gondolkodás dokumentumai Magyarországon hazai szerkesztésű, önálló művekben viszonylag későn, a 17. század közepén jelennek meg.1 A korábbi időszakok elméleti tájékozottságára a külföldi eredetű munkák (ars praedicandi, ars concionandi) mellett különféle segédkönyvek (prédikációgyűjtemények, kommentált bibliakiadások, konkordanciák florilegiumok, példatárak…) ismeretéből lehet következtetni. Maguk a szövegek is mutatják szerzőik felkészültségét. Az ilyen közvetett bizonyítékok mellett különösen jelentősek azok az elszórtan fel-felbukkanó megjegyzések, amelyek a beszéd részeire, szerkezetére, stílusára vonatkoznak. A fentebbiekre utaló legkorábbi adatokat Tarnai Andor tekintette át a kezdetektől az 1530-ig tartó korszakot feldolgozó kritikatörténeti monográfiájában.2 Számos idetartozó korai vonatkozást érint Madas Edit a középkori prédikációkhoz kapcsolódva.3 Bartók Zsófia Ágnesnek a 16. század második felére is kiterjedő kutatásai sok új eredménnyel szolgálnak, különös tekintettel a magyar nyelv használatára az egyházi szövegekben.4
A 16. század húszas-harmincas éveitől jelentek meg és váltak egyre népszerűbbé Európa-szerte az irodalmi gondolkodás alakulását jelentősen befolyásoló munkák, beleértve a prédikációkról megfogalmazott nézeteket és előírásokat is. Tovább éltek a középkori ars praedicandi hagyományai, de fordulatot hozott mind a reformáció terjedése, mind a humanista műveltség érvényesülése, katolikus és protestáns körökben egyaránt. A korszak legnagyobb hatású személyiségei, Erasmus és Melanchthon kapcsolódó műveikben részletesen taglalták a világi és az egyházi retorika viszonyát, a prédikáció műnemi besorolásának lehetőségeit és számos más elméleti problémát.5
Erasmus az Ecclesiastes, sive Concionator evangelicus (1535) című vaskos könyvében részletezte tanait. Melanchthonnak a De officio/officiis concionatoris című összefoglalója volt a 16. században a legkönnyebben hozzáférhető. 1529-től számos kiadást ért meg különféle cím- és szövegváltozatokkal, önállóan és más művekhez csatolva vagy a praeceptor összegyűjtött műveiben is. További prédikációelméleti írásai – Quomodo concionator novitius concionem suam informare debeat (1531–1536), De modo et arte concionandi (1537–39 k.), De ratione concionandi (1552) – sokáig kéziratos formában, töredékesen, fogalmazványokban, kortársai lejegyzéseiben maradtak fent és terjedtek.6
A későbbiekben idézendő prédikátorok iskolázottságát legnagyobbrészt ismerjük. Bizonyosra vehető, hogy a Bécsben, Krakkóban, Wittenbergben vagy éppen Párizsban megfordult szerzők találkoztak a korszak gondolkodását meghatározó elméleti művekkel. Hazai szerzőink megjegyzései között azonban hiába keresünk egyértelmű utalásokat az európai praeceptum-irodalomra – legalábbis ami a prédikáció retorikáját illeti. Természetesen felismerhetők a sokféle megfogalmazásban terjedő tanítások, de a forrás megnevezése nélkül. Ezek éppúgy származhatnak az évszázados hagyományok ismeretéből, mint a legfrissebben megjelent, külföldön beszerezhető kézikönyvekből. A feltételezhető források nyomozásánál érdekesebbek lehetnek a hazai szerzők megállapításai. Ezek áttekintése mindazonáltal nem teszi feleslegessé az utalásokat a legfeltűnőbb párhuzamokra.
A legtöbb kritikatörténeti adalékot a szerzők kapcsolódó megjegyzései tartalmazzák. Ezek elsődleges forrásai az egyes kötetek ajánlásai, előszavai. Ebben a fejezetben ezekből válogatok. A kiragadott példákban számos olyan általánosság olvasható, amelyek a prédikáció műfajából következnek, mint például az adott kiadvány legfőbb célja: a hívek lelki épülése, hitbéli megerősödése, ezáltal az üdvözülés elősegítése. Ismétlődő motívum a patrónus dicsérete. Néha ezek az általános elemek is tartalmaznak olyasmit, ami az adott korszak hazai történelmi, vallási, felekezeti viszonyaiból következik. A kísérőszövegekben is gyakran tárgyalt teológiai, dogmatikai problémák mellett felfedezhetők olyan mozzanatok, amelyek szorosabban kapcsolódnak az irodalmi gondolkodás történetéhez. A korábbi szakirodalomban más összefüggésekben idézett részleteket kritikatörténeti szempontból értelmezve és kiegészítve eddig figyelmen kívül hagyott megnyilvánulásokkal az eddigieknél világosabban kirajzolódhatnak a vizsgált korszak jellemzői.
 
1 A régiség magyar vonatkozású retorikai és homiletikai irodalmának összefoglaló áttekintése: Kecskeméti 2007, 33–68. A kapcsolódó kutatásokról: Kecskeméti 2003; Szetey 2012.
2 Tarnai 1984, 52–55, 69–72.
3 Madas 2002.
4 Bartók Zs. Á. 2021.
5 A kérdéskör részletes ismertetése: Kecskeméti 1996, Kecskeméti 2021.
6 Melanchthon prédikációelméleti írásai összegyűjtve először 1929-ben jelentek meg: SM V/II.

„Tőlünk telhetőleg művelni és gazdagítani”

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 664 210 5

Jelen kötet a magyar irodalom kritikatörténeti szempontú feldolgozásához kapcsolódik, az 1530-1580 közti időszak vizsgálatával. A régiség irodalmi gondolkodását jelentős részben a trivium három területének - grammatika, retorika, logika - követelményrendszere határozza meg. A külföldi kézikönyvek ismeretének nyomai vagy hazai kiadásaik alapján következtethetünk az európai irányzatok recepciójára. Különösen fontosak a magyar szerzők által szerkesztett, idegenben vagy itthon megjelent kompendiumok. A humanizmus legkiemelkedőbb alakjai mellett tudomást kell vennünk azoknak a szerzőknek hatásáról is, akikről széles körű elterjedtségük és jelentőségük ellenére a hazai szakirodalomban nem sok szó esett. Ezekben az esetekben a források ismertetésére is szükség van, hogy megállapíthassuk: gépies utánközlésről vagy alkotó átdolgozásról beszélhetünk.

A praeceptum-irodalom mellett oda kell figyelnünk azokra a megjegyzésekre is, amelyekből az egyes szerzők szövegalkotásról vallott nézeteiről alkothatunk képet. Leginkább a különböző kötetek ajánlásaiban, előszavaiban bukkanhatunk ilyenekre. Más forrásokban, mint például glosszákban, szójegyzékekben és szótártöredékekben is számos adat árulkodik a nyelvekre, nyelvhasználatra vonatkozó elképzelésekről. A nemzeti nyelvek előtérbe kerülésének európai folyamatához kapcsolódnak az anyanyelvű olvasás és írás kérdései. Mindezek alapján jobban megismerhetjük a korszak nyelvművelő törekvéseit, a magyar nyelvű irodalom alakulásának elméleti hátterét.

Hivatkozás: https://mersz.hu/bartok-tolunk-telhetoleg-muvelni-es-gazdagitani//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave