Bartók István

„Tőlünk telhetőleg művelni és gazdagítani”

Irodalmi gondolkodás Magyarországon 1530–1580 között


2.3.1. „Alattomban hallgatók” – avagy besúgó diákok a 16. században

Sylvester János krakkói grammatikai munkái közé tartozik a Formulae puerilium colloquiorum kiegészítése. Az alapul szolgáló mű, Heyden Sebald nürnbergi tanár eredetileg latin–német összeállítása az iskolás gyerekek szókincséhez alkalmazkodó beszédgyakorlatokat tartalmaz. Az 1527-ben Krakkóban megjelent latin–német–lengyel redakciót magyar megfelelőkkel Sylvester János egészítette ki.1
Az anyag később többféle változatban is napvilágot látott. Az 1591. évi debreceni redakciót Bitskey István a Csáktornyai-nyomda három másik kiadványával együtt hasonmásban megjelentette. A kísérőtanulmányban a Formulae-ról többek között ezt írja:
 
[…] a X. dialógus keltette fel már eddig is a neveléstörténeti kutatás érdeklődését, ez szól az ún. „besúgó diák” (corycaeus) szerepéről: neki kellett jelentést tennie a tanárnak arról, hogy melyik tanuló merészelt napközben társával a latin helyett anyanyelven beszélni, s ezzel a szigorú tiltást megszegni.2
 
Mészáros István a kérdéses helyet így magyarázza:
 
A tananyagszövegek feldolgozása során az iskolák alsó és középső szintjén […] a tanárok és diákok közötti kommunikációs nyelv az anyanyelv volt. A diákok egymás közötti anyanyelvű magánbeszélgetését az iskolában való tartózkodás ideje alatt azonban mindenütt szigorúan tiltották azzal a céllal, hogy ily módon is rászorítsák őket a latin nyelv gyakorlására. E rendelkezés ellenőrzése céljából a tanárok naponta vagy hetente titokban megbíztak egyes diákokat – ők voltak a „corycaeus”-ok –, hogy jegyezzék fel: tanulótársaik közül kik beszélgettek anyanyelvükön. Jelentéseik alapján osztották ki azután a büntetéseket a tanárok a szabálysértőknek.3
 
A „besúgó diák” feladata jellemző adalék az anyanyelvi oktatás olykor ellentmondásosnak tűnő 16. századi helyzetére. A népnyelvek szerepe az iskolában a továbbiakban többször elő fog kerülni, lesz alkalom a kérdés részletezésére. E helyen inkább a mára már feledésbe merült „corycaeus” kifejezés egyértelműnek nem mondható eredetét szeretném megvilágítani.
 

„Tőlünk telhetőleg művelni és gazdagítani”

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 664 210 5

Jelen kötet a magyar irodalom kritikatörténeti szempontú feldolgozásához kapcsolódik, az 1530-1580 közti időszak vizsgálatával. A régiség irodalmi gondolkodását jelentős részben a trivium három területének - grammatika, retorika, logika - követelményrendszere határozza meg. A külföldi kézikönyvek ismeretének nyomai vagy hazai kiadásaik alapján következtethetünk az európai irányzatok recepciójára. Különösen fontosak a magyar szerzők által szerkesztett, idegenben vagy itthon megjelent kompendiumok. A humanizmus legkiemelkedőbb alakjai mellett tudomást kell vennünk azoknak a szerzőknek hatásáról is, akikről széles körű elterjedtségük és jelentőségük ellenére a hazai szakirodalomban nem sok szó esett. Ezekben az esetekben a források ismertetésére is szükség van, hogy megállapíthassuk: gépies utánközlésről vagy alkotó átdolgozásról beszélhetünk.

A praeceptum-irodalom mellett oda kell figyelnünk azokra a megjegyzésekre is, amelyekből az egyes szerzők szövegalkotásról vallott nézeteiről alkothatunk képet. Leginkább a különböző kötetek ajánlásaiban, előszavaiban bukkanhatunk ilyenekre. Más forrásokban, mint például glosszákban, szójegyzékekben és szótártöredékekben is számos adat árulkodik a nyelvekre, nyelvhasználatra vonatkozó elképzelésekről. A nemzeti nyelvek előtérbe kerülésének európai folyamatához kapcsolódnak az anyanyelvű olvasás és írás kérdései. Mindezek alapján jobban megismerhetjük a korszak nyelvművelő törekvéseit, a magyar nyelvű irodalom alakulásának elméleti hátterét.

Hivatkozás: https://mersz.hu/bartok-tolunk-telhetoleg-muvelni-es-gazdagitani//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave