Bartók István

„Tőlünk telhetőleg művelni és gazdagítani”

Irodalmi gondolkodás Magyarországon 1530–1580 között


4.2.2. Imádság

1530–1580 között nem készültek az imádság elméletét tárgyaló magyar szerkesztésű önálló kézikönyvek, ez – akárcsak az egyházi szónoklattan esetében – a következő század fejleménye. Magyar nyelvű imádságformulák már a 16. század első feléből ismertek: Bartók Zsófia Ágnes hívta fel a figyelmet a kutatás által elfelejtett, 1906-ban közzétett, Sági emlékegyüttes néven számontartott forrásra.1 Könyvében a magyar nyelvű imádságok több csoportját is ismerteti.2 A későbbiekben is fel-felbukkannak olyan elszórt adatok, szórványos megjegyzések, amelyekből következtetni lehet az imádságszövegek megalkotásához kapcsolódó előírásokra. Ezeket rendszerezve kirajzolódhatnak a korszak meghatározó vonulatai, felekezetekhez fűződő sajátosságai.
Az utóbbi évtizedek kutatásai megkönnyítik a téma feldolgozását, ugyanis számos eredmény átvehető és beépíthető egy összegző áttekintésbe. A magyarországi forrásokat és szakirodalmat tartalmazza Kónya Franciska bibliográfiája.3 Az imádság és az imádságoskönyvek nemzetközi és hazai irodalmát szemlézi Fazakas Gergely Tamás monográfiájának bevezető fejezeteiben,4 újabban Knapp Éva,5 aki nagy ívű tanulmányában a kora újkori imádságelmélet módszeres, átfogó vizsgálatára vállalkozik, különös tekintettel a magyarországi vonatkozásokra. A kutatástörténeti összefoglaló után sorra veszi azokat a legfontosabb külföldi és hazai forrásokat, amelyek az imádság elméleti kérdéseihez szolgálnak adalékokkal. Tárgyalja az imádság teológiai összefüggéseit mind protestáns, mind katolikus oldalról, részletezi a kérdéskör retorikai, poétikai szempontjait a kapcsolódó kézikönyvekben, továbbá a katekizmusokban, prédikációkban és imádságoskönyvekben. Világossá válik a kapcsolat az oratio két alapvető aspektusa, az imádkozás mint folyamat (cselekvés, lelkiállapot) és az imádság mint (irodalmi szempontok alapján is értékelhető) produktum között. A kritikatörténet számára különösen fontos az utóbbi, mivel kapcsolódhatnak hozzá a a szövegalkotást befolyásoló megfontolások.
A kora újkoron belül az általam vizsgált korszak (1530–1580) meghatározó személyiségei közül Knapp Éva jellemző részleteket közöl Erasmus (1523, 1524), Luther (1548), Melanchthon (1550), Kálvin (1536), Ramus (1576) kapcsolódó nézeteiből. Kiemeli a korábbi hagyományok felelevenítésének fontosságát. Erasmus jelentette meg először (1525)
 
traktátus funkcióba emelve Aranyszájú Szent János eredetileg két, önálló prédikációban megfogalmazott tanítását az imádságról. […] Aranyszájú Szent János folyamatosan hivatkozott két De precatione-prédikációja […] a jezsuita tankönyvek általánosan elfogadott grammatikai oktatószövege volt a 16. század végétől.6
 
Knapp Éva a poétikai kézikönyveket említve utal Julius Caesar Scaliger megjegyzéseire (1561). A katekizmusok vonatkozó részei közül Fridericus Nausea bécsi püspök kapcsolódó fejtegetései (1543) kerülnek szóba. A tridenti katekizmus rövidített változata, amelyet Wilhelm Damasi Lindanus állított össze (1571), ugyancsak tartalmaz retorikai vonatkozásokat, éppúgy, mint Simon Verepaeus imádságoskönyvének formulái (1563).
A magyar kritikatörténet számára megkülönböztetett jelentőségűek az imádság retorikai kérdéseit érintő hazai munkák. Knapp Éva és más, később idézendő szerzők fontos helyekre hívják fel a figyelmet. Ugyanakkor akadnak még kiaknázatlan források, amelyeket figyelembe véve fény derül eddig ismeretlen mozzanatokra, a nyugat-európai irodalmi gondolkodás recepciójára. A korábbi szakirodalomban hivatkozottakat kiegészítve az idézett dokumentumok további részleteivel és újabb szerzők műveivel, még pontosabban megismerhetjük az imádság szerkezetéről, fajtáiról és egyéb kérdéseiről alkotott korabeli nézeteket, helyenként akár módosíthatjuk is az ezekre vonatkozó eddigi megállapításokat.
A vizsgált korszakban a hazai szerzőknél az imádságok szövegalkotását befolyásoló szempontokról meglehetősen ritkán esik szó, ezért annál is inkább érdemes odafigyelni rájuk. A kapcsolódó forrásokat áttekintve célszerűnek tűnik az anyagot a klasszikus retorika részei alapján elrendezni. Az inventióban tárgyalható legáltalánosabb szempontok tisztázása után érdemes rátérni a dispositióra tartozó megállapításokra, amelyek az imádság részeit, szerkezetét taglalják. Kerülnek példák az elocutio és a pronuntiatio tudnivalóira is. Kritikatörténeti szempontból különösen fontosak a nemzeti nyelv használatáról szóló vélemények.
 
1 Bartók Zs. Á. 2021, 64.
2 Uo., a Gyónási ima (38–39), A prédikáció elején elhangzó ima (66–68), Eucharisztikus imák (100–102) című fejezetekben.
3 Kónya 2014.
4 Fazakas 2012, 42–53.
5 Knapp 2019, 3–6.
6 Uo., 11, 17.

„Tőlünk telhetőleg művelni és gazdagítani”

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 664 210 5

Jelen kötet a magyar irodalom kritikatörténeti szempontú feldolgozásához kapcsolódik, az 1530-1580 közti időszak vizsgálatával. A régiség irodalmi gondolkodását jelentős részben a trivium három területének - grammatika, retorika, logika - követelményrendszere határozza meg. A külföldi kézikönyvek ismeretének nyomai vagy hazai kiadásaik alapján következtethetünk az európai irányzatok recepciójára. Különösen fontosak a magyar szerzők által szerkesztett, idegenben vagy itthon megjelent kompendiumok. A humanizmus legkiemelkedőbb alakjai mellett tudomást kell vennünk azoknak a szerzőknek hatásáról is, akikről széles körű elterjedtségük és jelentőségük ellenére a hazai szakirodalomban nem sok szó esett. Ezekben az esetekben a források ismertetésére is szükség van, hogy megállapíthassuk: gépies utánközlésről vagy alkotó átdolgozásról beszélhetünk.

A praeceptum-irodalom mellett oda kell figyelnünk azokra a megjegyzésekre is, amelyekből az egyes szerzők szövegalkotásról vallott nézeteiről alkothatunk képet. Leginkább a különböző kötetek ajánlásaiban, előszavaiban bukkanhatunk ilyenekre. Más forrásokban, mint például glosszákban, szójegyzékekben és szótártöredékekben is számos adat árulkodik a nyelvekre, nyelvhasználatra vonatkozó elképzelésekről. A nemzeti nyelvek előtérbe kerülésének európai folyamatához kapcsolódnak az anyanyelvű olvasás és írás kérdései. Mindezek alapján jobban megismerhetjük a korszak nyelvművelő törekvéseit, a magyar nyelvű irodalom alakulásának elméleti hátterét.

Hivatkozás: https://mersz.hu/bartok-tolunk-telhetoleg-muvelni-es-gazdagitani//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave