Válts MeRSZ+ -ra!

MeRSZ online
okoskönyvtár

Több száz tankönyv egy helyen.
Online. Bárhol. Bármikor.

Bartók István

„Tőlünk telhetőleg művelni és gazdagítani”

Irodalmi gondolkodás Magyarországon 1530–1580 között

4.2.2.2. Dispositio: az imádság részei és fajtái

A vizsgált korszakban az imádságok – akárcsak a prédikációk – esetében a tudatos szerkesztés szándékára jó esetben magukból a szövegekből lehet következtetni, de a retorikai szempontok megfogalmazására kevés példát találhatunk. A szerkesztetlenség legfőképpen az egyes kötetek kompozíciójában – pontosabban annak hiányában – mutatkozik meg. Melius Juhász Péter imádságaihoz kapcsolódva írja Oláh Róbert:
 
A korszakban megjelent hasonló kiadványokra (például Heltai Gáspár imádságos könyvére is) jellemző volt a kuszaság, Balázs Mihály szerint Meliusnál „az imák bármifajta kompozíciós megfontolás nélkül szerepelnek”. Szenci Molnár Albert hangot is adott nemtetszésének, amikor külföldről hazatérve azt tapasztalta, hogy „egynihány zavaros folyamatu imadsagos könyvek” forognak a magyarok kezén. Helyenként felfedezhető némi rendszeresség Melius szerkesztésében, egymást követik például különböző társadalmi csoportoknak szóló könyörgések, máskor azonban úgy tűnik, mintha inkább csak egymás mellé másolták volna az eltérő terjedelmű és tartalmú szövegeket.1
 
A kötetkompozícióhoz képest az egyes imádságok szerkezete átgondoltabb. Oláh Róbert Melius esetében tartalmi alapon rekonstruálja és nevezi meg az egyes részeket:
 
  1. Megszólítás
  2. Kérés
  3. Bűnvallás
  4. Doxológia
  5. Responsum2
 
Különös figyelmet kell fordítanunk a korabeli szerzőktől származó elméleti igényű megnyilatkozásokra. A szövegek megformálására vonatkozó megjegyzések legnagyobbrészt a retorikai dispositio körébe tartoznak. A szerzők által határozottan megnevezett egységek az imádság részeit, szerkezetét érintik, ehhez kapcsolódik szorosan – gyakran ugyanazokkal az elnevezésekkel – a fajták, típusok szerinti csoportosítás. Ezért fontos észrevennünk, hogy az egyes terminusok mikor jelentenek szerkezeti egységeket és mikor fajtákat.
Egyetérthetünk Knapp Éva megállapításával:
 
Minden valószínűség szerint Dévai Bíró Mátyás nevéhez köthető az első olyan fennmaradt magyar nyelvű katekizmus, amelyben imádságretorikai megjegyzés olvasható. A Luther Márton tanait követő katekizmus mindkét kiadása – 1538, 1549 – Krakkóban jelent meg. Az Imatsagrol című rész felosztása szerint „Az Imátságnac avag’ kérésnec ket része vagon, könörgés avag segítségül hivas, es hála adás.” Kérni két, testi és lelki dolgot kell az embernek, „Es minden imátságoncban hat dolog vagon, hit, ígéret, parantsolat, ad dolog am mit kérönc, kitül, es ki által kérünc.” Ezeket az instrukciókat követi a Miatyánk magyarázata (LIIv–MIIv). Hasonló felosztás olvasható Batizi András dialógus formában készült Catechismusában [1555] is: az imádság „köttöt foglal ö magában. A Könyergést és a Hála adast. A Könyörghes az mikor az Istentöl valamit kérünc es az ö nevét segétsegül hiyuc szükségunknec ideién. A Halaadas az, mikoron az Istennec velünc valo io téteményerol megemlekezünc és halakat adunc […] dichíryüc es fel magasztalyuc.”3
 
Dévai Bíró Mátyás elmagyarázza, hogyan kapcsolódik egymáshoz az a „hat dolog”, ami „minden imátságoncban vagon”. Az első három a hit, az ígéret és a parancsolat szoros összefüggése. Isten ugyanis megparancsolta, hogy kérjük, amiben szűkölködünk, és teljesíti könyörgésünket. Mivel Isten „Meg igérte, és igaz az ű igérete”, hinnünk kell benne. A negyedik „dolog am mit kérönc”, azaz a kérés tárgya kétféle lehet: testi és lelki adományokra irányulhat. Ötödik és hatodik „dologként” az is világossá válik, hogy „kitül, es ki által kérünc”: „Istentül kérjönk mindent, de czak ac Christus által. Azért mongya üduözitönc: Valamit kérendetec en neuembe, az az, én általam, én érdememért az én atyámtul meg aggya tinectec.”4
Batizi katekizmusának a fentebb idézetteket követő sorai még világosabbá teszik, hogy a könyörgés és a hálaadás alatt – akárcsak Dévainál – az imádság két része értendő:
 
Írván vagyon az imádságnac mind e két része S. Dávidnál a Soltár könyben Psal. 49. Híy engemet (Ugy mond az ÚR Isten) segitségül háboruságodnac napyán, és én tégedet meg szabditlac, és te engemnet tisztelni kezdesz.
A hol azt mongya: Híy engemet segídtségül: parantsoltatic a Könyörgés.
A hol pediglen azt mondgya: és engemet tisztelni kezdesz: jelentetic a Hála adás.5
 
A munka a hatását tekintve is jelentős, mert:
 
Bevezetésül, szinte az ábécével együtt tanítva, a hitvallási alapok memorizálásához a protestáns iskolákban Batizi András kátéjának a használatát kívánták […]. Tekintélyét kánon rögzítette.6
 
Knapp Éva tanulmányában a prédikációkban található imádságelméleti megnyilatkozások példáiként jelennek meg Bornemisza Péter (1575) és Telegdi Miklós (1578) egyes szövegrészei. Bornemiszánál a Postillák harmadik kötetéből a húsvét utáni „ötöd vasárnapra” készült prédikációkhoz kapcsolódva írja:
 
Közülük az első és a második a „készületről” szól, s ennek keretében határozza meg az imádság fogalmát: az Atyaistenhez, a Fiú érdemében bízva „[…] az mi elménket szivünket fel emelven menyegben, aytatosan, Szent Leleknek általa, minden iot, jo vegre kerendünc. Es az el vöt iokrol halakat adunk.” Azaz az imádság mint sajátos beszéd két retorikai genusa a kérés és a hálaadás. A második prédikáció négy imádságtípust – könyörgés és engesztelés, kérés, esedezés, hálaadás – különít el, majd meghatározza az első prédikációban megnevezett két genusnak az alkategóriáit és bibliai forrásvidékét.7
 
Ha a Bornemisza-idézeteket kiegészítjük újabb szövegrészekkel, másfajta értelmezés is lehetővé válik. A húsvét utáni ötödik vasárnapra írt első prédikáció evangéliumi szakaszából „szép és igen hasznos tanuságinc következnec az igazán való könyörgésről és imátkozásról”. Majd Bornemisza a könyörgés öt aspektusát fejti ki, hasonlóan Dévai „hat dolgához”: az Atyától kérjünk, Krisztus nevében, hittel és bizalommal, testi és lelki javakat, és mindezek eredményeként „bátor szívet és örömöt” vegyünk.8 A tanulságok bonyolult rendszerében jut el az imádság második részéhez:
 
Harmadic tanuságinc lez hét dologrol mellyec készeritsenec az imátkozásra. És az Imátságnac másodic részéről az hála adásról.9
 
A második prédikációban az evangéliumi szakasz vonatkozó részéhez fűzi:
 
Ezen igékből az imátságnac soc részeit is meg érthettyüc, és az könyörgésben való soc szükséginket: mert szent Pál int it könyörgésre is, kérésre is, esedezésre is, és hála adásra is.10
 
Az is elképzelhető, hogy a könyörgés, a kérés, az esedezés és a hálaadás nem annyira négy imádságtípus, mint inkább az imádság első fő részének, a kérésnek három különböző aspektusa, valamint második fő része, a hálaadás. Az utóbbit maga Bornemisza nevezi az imádság második részének. Így olvasva a szöveget az első prédikációban megnevezett kérés és hálaadás nem két genus, hanem az imádság két fő része, ahogyan azt Dévai és Batizi is meghatározta.
Ha az imádság részeire vonatkozó megállapításokat keresünk, az idézett művek sorát kiegészíthetjük Félegyházi Tamás öt kiadást megért katekizmusával. Tárgyalja az imádkozás és az imádság kérdéseit. Kitér a szerkezeti egységekre is:
 
Mitsoda a könyörgés? Lelki és testi jóknak igaz hitből való kérése az Istentül a Christus nevében, és az el vött jókért való hála adás. Hány része vagyon az könyörgésnek? Kettő. Első az kérés, mellyel az Istennek minden lelki és testi szükségünket meg jelentyük. Másik az hála adás, mely nem egyéb, hanem az isten jó téteményének esmereti, megh vallása és az ű jóvoltának hirdetése és dicsíreti.11
 
Láthatjuk: az imádság két része ebben az előadásban is a kérés és a hálaadás. Az utóbbi magába foglalja a dicséretet is.
Az idézett szerzők által megkülönböztetett két szerkezeti elem, a könyörgés és a hálaadás az ars orandi történetében – beleértve a legrégebbi imádságmodelleket is – az imádságok legfontosabb részei. Órigenésznél a hálaadás (eucharistia) és a könyörgés (aitesis) közé illeszkedik a bűnbánat (exomologesis); az így létrejövő hármas egységet vezeti be, majd zárja le Isten dicsérete (doxologia).
Az első olyan imádságelméletnek, amelyik a profán retorika hatását mutatja, a kutatás Guilielmus Alvernus 1240 körül keletkezett művét tartja (Rhetorica divina sive ars oratoria eleoquentiae divinae). A két meghatározó elem, a könyörgés és a hálaadás a klasszikus szónoklattani felosztás keretei között jelenik meg. Az imádságot kezdő exordiumban van a helye a dicséretnek és a hálaadásnak, ami a captatio benevolentiae-t, azaz Isten jóindulatának a megnyerését célozza. A narratio a bűnök megvallása és a bűnbánat. A petitio a kérések előadása, a confirmatio ezek megerősítése. Az imádságot a conclusio zárja, ami nyomatékosítja, hogy Isten segíteni fog a hozzá könyörgőkön.12
A fentebbiek alapján Dévait, Batizit, Bornemiszát és Félegyházit egyértelműen egy csoportba sorolnám, mivel náluk a kérés és a hálaadás ugyanazon imádság részei, szerkezeti egységei.
Egy másik csoportba (is) besorolhatók azok a szerzők, akik ugyanezeket a fogalmakat más értelemben (is) használják. Megfigyelhetők ugyanis olyan szövegösszefüggések, amelyekben a kérés és a hálaadás vagy éppen a dicsőítés nemcsak a retorikai dispositio, hanem a genusok összefüggéseiben is értelmezhető. Ezekben az esetekben ezek az elnevezések az imádságok típusait, fajtáit jelentik.
Az imádságok fajtáinak ilyen szempontú felosztására példa a 16. századból a Tarcal-tordai hitvallás. A szerkesztők Béza genfi hitvallása alapján készítették el szövegüket. A latin edíció 1563. évi kiadásából nem ismert példány. Tartalmát a reformátusok még bő száz évvel később is időszerűnek tartották, 1655-ben, Sárospatakon jelent meg magyar fordítással együtt.13 A Szentlélekről szóló, IV. részben esik szó az imádság fajtáiról, a genfi hitvallás szó szerinti fordításában.
 
Béza, Confessio Christianae fidei
(1560)
XVI. Quae sint opera excellentissima, & quae precum sit praestantia.
Tarcal-tordai hitvallás (1562–63/1655)
XVI. Art. Kik légyenek a leg-főb jó-tselekedetek. És mi légyen
a könyörgésnek méltósága.
Sed inter omnes fructus, quos Fides universaliter in omnibus Christianis edit, principatum nostro iudicio facile tenent preces, id est invocatio nominis Dei per Iesum Christum, neque ullum opus ei gratius esse arbitramur, sive quid ab eo postulemus, sive laudes eius canamus, sive gratias ei agamus pro acceptis beneficiis.14
De minden gyümültsük közöt, kiket a hit közönségessen minden igaz keresztyénekben szerez, könnyen elsőséget érdemel ítéletünk szerént
a Könyörgés, az az, az Isten nevének a Christus által segítségül való hívása. Nem is alétunk penig tsak egy munkát-is ő néki kedvesbnek lenni, akar kérjünk ő tőlle valamit, akar az ő ditsiretit énekeljük, akar az el vött
jókért ő néki hálákat adjunk.15
 
Szikszai Hellopoeus Bálint katekizmusaiban tárgyalja az imádság kérdéseit. A hálaadás és a kérés nála szerkezeti elemként is és típusként is megjelenik.
 
Michoda az imádságh? Szűvnek indulattyábul támadot czelekedet, mellyel az igaz Istentül, ki maghát ighéiben az Fiában meg jelentette, es minden hamis Istenektől avagy bálvanyoktól meg válaztotta, kér hitnek általa minden jót valaminélkül szűkölkedik bízván az Istennek ighíretihez és az el vött jókért hálákat adván dicziéri és magaztalja az Istennek jó voltát, irgalmasságát, bölczességét és fogadásában álhtatatosságát.16
 
Ha a bővítményektől eltekintve szeretnénk megtudni, hogy „micsoda az imádság”, akkor a következő eredményt kapjuk: az imádkozó „kér minden jót valami nélkül szűkölködik […] és az elvött jókért hálát adván dicséri és magasztalja az Istennek jó voltát”. Még egyszerűbben: az imádság két része a kérés és a hálaadás; az utóbbi magába foglalja a dicséretet is. Ez alapján Szikszainak is helye van az elsőként vázolt csoportban, ahol a kérés és a hálaadás az imádság két fő része.
Ám ugyanezeket a fogalmakat Szikszai genusként is használja, félreérthetetlenül megfogalmazva, hogy fajtát, „féleséget” is jelenthetnek.
 
Hány féle az imádságh? Két féle. Könyörgés és hála adás, kik czak annyit különböznek egy mástul hogy az könyörgés kér Istentől jót jövendőre. Az hála adásban Istenek az el vöt jót közönnyük megh és diczerjük érette és fel magaztalljuk.17
 
Szikszai katekizmusának rövidített kiadásában a IX. rész szól az imádságról. Definíciója a terjedelmesebb változat egyszerűbb megfogalmazása. Csak a kérés és a hálaadás jelenik meg benne, a dicsőítés nem. Mindkettő részként értelmezhető.
 
Miczoda az imádság? Szűnek tiszta indulattyából támadot czelekedet, melyben az igaz Istentűl kérünk minden testi és Lelki jókat kiknélkül zűkölködünk, az Jesus Christus nevében, és kétség nélkül el hívén hogy valami az ű akarattya szerént kérünk meg lézen; az el vött jókért hálákat adunk ismeg ű neki.18
 
Ezt az értelmezést erősíti a kérés és a hálaadás jelentése az imádság részeinek meghatározásában, ahol egyértelműen szerkezeti egységként szerepelnek:
 
Hány réze vagyon az imádságnak? Kettő. I. Első az kenyergés mellyben jövendőre kérünk Istentűl valami jót. II. Második az hála adás, mellyben az el vöt jót közönnyük meg Istennek.19
 
Telegdi Miklós esetében Knapp Éva – többek között – kiemeli:
 
Telegdi Miklós […] „keresztjáró vasárnapi” prédikációjának retorikai vonatkozásai közel állnak Bornemisza említett beszédeihez. Telegdi imádság-meghatározása nem különbözik Bornemiszáétól: „Az imadság semmi nem egyéb, hanem elmenknec Istenhez valo fel emelése, kiben vagy kerünc valamit Istentül, vagy az elvöt iotetemenyekert halat adunc.” A „petitoriának” nevezett formát a Miatyánkkal, a „gratiarum actiót” Krisztus „beszédével” (Mt. 11) mutatja be, azaz az imádság nála is a sermo egyik speciális formája.20
 
Ha a szövegkörnyezet további részeit is megfigyeljük, árnyaltabb képet kaphatunk Telegdi elképzeléseiről. Hamarosan megismétli a fentebb idézetteket:
 
Abban sem lehet semmi kétség, hogy minden imádságban, vagy kérünc valamit Istentül magunknac, avagy egyebeknec, vagy az el vöt jó téteményekről hálát adunc. Bizonyéttya azt szent Pál is mondván. Minden imádságban, és könyörgésben, az ti kérésitec hála adással jelennyenec Isten előt.21
 
Az idézet első mondatában a „vagy-vagy” ismét a kétféle lehetőségre (típusra, fajtára) utal. A második mondatban a kérés és a hálaadás együttes megjelenésének kívánalma akkor bizonyíthatja az előzőeket, ha az ismétlődő „minden imádságban” kifejezést úgy értelmezzük, hogy általában az imádkozásban – az ugyancsak ismétlődő „vagy-vagy” értelmében – hol a hálaadás, hol a kérés legyen meghatározó.
Laskai Csókás Péter Speculumából már idéztem az általánosságokat taglaló első caput (De variis appellationibus & significationibus, definitione, divisione & causa efficiente orationis) harmadik sectiójából (De speciebus et divisionis orationis) a hatodik szempontot, a csak a szívből fakadó, valamint a szív és a száj együttműködéséből eredő imádságok megkülönböztetését. Ugyanebben a sectióban az első szempont tisztázza az imádság részeit és fajtáit. A szerző megjegyzi:
 
[…] ahogyan az mind a meghatározásokból, mind pedig a zsoltárokban olvasható könyörgéseknek a formuláiból kitűnik, továbbá Pál apostol tanításából is ismert, az imádságnak két része (pars) van, a kérés és a hálaadás.22
 
Laskai az imádság fajtáit (species) kilencféleképpen csoportosítja. A korábban idézett hatodik szempont – a szív, az ész és a nyelv kérdése – mellett retorikai szempontból a második a legfontosabb.23 Ebben Pál apostol nyomán sorolja fel az imádság fajtáit (species): deprecatio; oratio vagy obsecratio; intercessio vagy interpellatio; gratiarum actio. Ahogyan azt korábban is láthattuk: mind a kérés különböző aspektusai, mind a hálaadás nemcsak részt, hanem fajtát is jelenthetnek.24
A hetedik caput (De modo adorationis) is érinti a szerkezetet, mégpedig a kérések sorrendjét. Első sectiója (De modis adorationis) tárgyalja a könyörgés különféle módjait.
 
A hatodik mód, amikor imádságainkban egyszerre kérünk lelki és testi dolgokat. Mindig azokat kell előre venni, amelyekről azt gondoljuk, hogy lelki természetűek és fontosabbak; amelyek pedig testi és múlandó dolgokra vonatkoznak, azokat említsük utoljára.25
 
Akárcsak másoknál, Beythe Istvánnál is megfigyelhető ugyanazon művön belül a kérés és a hálaadás kétféle jelentése, mind rész (pars), mind fajta (genus) értelemben.
 
Micsoda az imádság? Alázatos szívből való könyörgése az Isten félő embörnek, az úr Istenhöz, melyben kér Istentől testi s lelki jókat, csak az Christus által. Avagy emléközik Istennek jótéteményéről, és hálákat ad néki érötte. Hány része vagyon az imádságnak? Kettő. Könyörgés és hála adás. Micsoda az Könyörgés? Kérni az Istentől azokat, mellyek nékil szikölködünk, szent fiájért. Micsoda az Hála adás? Megemléközni jó téteményéről az úr Istennek és el vött javairól, és azokért áldani és föl magasztalni őtet, ez végre, hogy dicsőségöt néki tulajdonitcsunk.26
 
A hálaadás magába foglalja a dicséretet is, ahogyan azt Félegyházi Tamásnál is láthattuk.
A kérés, a hálaadás és a dicsőítés értelmezéseit összefoglaló táblázatban az alábbi két párhuzamos oszlopban először azokat a szerzőket idézem, akik a kérést és a hálaadást ’az imádság részei’ (partes) jelentésben használják, majd azokat, akik ’az imádság fajtái’ (genera, species) jelentésben (is). Az első esetben az „és”, a második esetben a „vagy” használata jellemző, ez is érzékelteti a kétféle jelentés különbségét.
 
Az imádság részei (partes): kérés és hálaadás
Az imádság fajtái (genera, species): kérés vagy hálaadás
Dévai (1538, 1549 k.)
 
Az Imátságnac avag’ kérésnec ket része vagon, könörgés avag segítségül hivas, es hála adás
 
Batizi (1555)
 
[…] az imádság köttöt foglal ö magában. A Könyergést és a Hála adast.
 
Írván vagyon az imádságnac mind e két része S. Dávidnál […]
A hol azt mongya: Híy engemet segídtségül: parantsoltatic
a Könyörgés.
A hol pediglen azt mondgya:
és engemet tisztelni kezdesz: jelentetic a Hála adás.
 
Bornemisza (1575)
 
[…] minden iot, jo vegre kerendünc. Es
az el vöt iokrol halakat adunk.
 
szép és igen hasznos tanuságinc következnec az igazán való könyörgésről és imátkozásról.
 
Harmadic tanuságinc lez hét dologrol mellyec készeritsenec az imátkozásra.
És az Imátságnac másodic részéről
az hála adásról.
 
Ezen igékből az imátságnac soc részeit is meg érthettyük, és az könyörgésben való soc szükséginket: mert szent
Pál int it könyörgésre is, kérésre is, esedezésre is, és hála adásra is.
 
Félegyházi (1579)
 
Lelki és testi jóknak igaz hitből való kérése […] és az el vött jókért való hála adás.
 
Hány része vagyon az könyörgésnek? Kettő. Első az kérés […] Másik az hála adás.
 
 
Tarcal-tordai hitvallás (1562–63/1655)
 
Nem is alétunk penig tsak egy munkát-is ő néki kedvesbnek lenni,
akar kérjünk ő tőlle valamit, akar az ő ditsiretit énekeljük, akar az el vött jókért ő néki hálákat adjunk.
Szikszai (1573 k.)
 
kér minden jót valami nélkül szűkölködik […] és az elvött jókért hálát adván dicséri és magasztalja az Istennek jó voltát
Szikszai (1573 k.)
 
Hány féle az imádságh? Két féle.
Könyörgés és hála adás […] az könyörgés kér Istentől jót jövendőre.
Az hála adásban Istenek az el vöt jót közönnyük megh és diczerjük érette és fel magaztalljuk.
Szikszai (1574)
 
Miczoda az imádság? Szűnek tiszta indulattyából támadot czelekedet, melyben […] kérünk minden testi és Lelki jókat
[…] az el vött jókért hálákat adunk ismeg ű neki.
 
Hány réze vagyon az imádságnak? Kettő.
  1. Első az kenyergés mellyben jövendőre kérünk Istentűl valami jót.
  2. Második az hála adás, mellyben az el vöt jót közönnyük meg Istennek.
 
 
Telegdi (1578)
 
Az imadság semmi nem egyéb, hanem elmenknec Istenhez valo fel emelése, kiben vagy kerünc valamit Istentül [petitoria], vagy
az elvöt iotetemenyekert halat adunc [gratiarum actio].
 
Abban sem lehet semmi kétség, hogy minden imádságban, vagy kérünc valamit Istentül magunknac, avagy egyebeknec, vagy az el vöt jó
téteményekről hálát adunc. Bizonéttya azt szent Pál is mondván. Minden imádságban, és könyörgésben, az ti kérésitec hála adással jelennyenec Isten előt.
Laskai (1581)
 
notum est, duas esse partes orationis, petitionem et gratiarum actionem
 
hae duae sint partes orationis, petitio et gratiarum actio
Laskai (1581)
 
[Paulus] quatuor species orationis diserte enumerat. Prima est deprecatio. Secunda odsecratio, intercessio. Tertia intercessio, interpellatio. Quarta gratiarum actio.
Beythe (1582)
 
Hány része vagyon az imádságnak? Kettő. Könyörgés és hála adás.
Beythe (1582)
 
Micsoda az imádság? Alázatos szívből való könyörgése az Isten félő embörnek […] melyben kér Istentől testi s lelki jókat […] Avagy emléközik Istennek jótéteményéről, és hálákat ad néki érötte.
 
A magyar terminológiában tehát a kérés és a hálaadás egyaránt jelentheti az imádság részeit és az imádságok fajtáit. Az idézett szerzők általában világosan megfogalmazzák, hogy az egyes elnevezések részekre vagy fajtákra vonatkoznak, de ha nem, akkor a szövegösszefüggésből lehet következtetni jelentésükre.
A két jelentés természetesen nem választható el egymástól mereven. A jellemzően a hálaadás típusába (genus, fajta) tartozó imádság is tartalmazhat a tulajdonképpeni hálaadást magába foglaló rész mellett kéréseket (pars, rész), mint ahogy az alapvetően kérés típusú imádságok is kezdődhetnek hálaadással. Amint a fenti példákból látható, a dicsőítés is megjelenhet szerkezeti egységként is és imádságtípusként is.
A fogalmak használatára különféle jelentésben találhatunk példákat az imádság elméleti irodalmában a korábban hivatkozott Órigenésztől a kortársakig. A korszak magyar protestáns szerzőinél elsősorban Luther és Melanchthon hatására kell gondolnunk, de felfedezhetők párhuzamok Kálvin és Béza nézeteivel is. Knapp Éva Melanchthonnak az imádságról szóló beszédéből (1550) több retorikai vonatkozású megállapítást említ.
 
A precatio mint genus esetében Melanchthonnál meghatározó a gratiarum actio, melynek keretében a genus laudativum retorikai szabályainak alkalmazását ajánlotta, s ezen belül különítette el a salutatiót. Ennek bevezető részében kötelezőnek tartotta egy megszerkesztett invocatio elhelyezését. A dicsőítésen kívül az emberi szükséghelyzetek, betegségek miatt az auxilium és liberatio imádságban történő kéréséhez a petitoria retorikai szabályrendszerét írta elő, s ennek keretében szorgalmazta a könyörgésbe beépített bűnvallást. A kérés részeként javasolta a teremtőnek tett promissio megfogalmazását a szabadulás – például betegségből, calamitasból – és/vagy a meghallgatás érdekében.27
 
Az idézett ismertetésben a „precatio mint genus” az imádság egyik típusát, a kérést jelenti. Az oratióból valóban az tűnik ki, hogy az imádság meghatározó eleme a hálaadás, amennyiben azzal kezdődik, így ezt a típust is jelentheti. Ugyanakkor ’rész’ jelentésben is értelmezhető. Habár Melanchthon nem szögezi le, hogy az imádság két fő része a hálaadás és a kérés, az imádság tudnivalóit taglaló beszédét pontosan ennek megfelelően szerkeszti meg. Az első rész a hálaadásról (Aiir–Aiiijr), a második a kérésről (Aiiijr–Bvv) szól.
Kifejti: úgy illik, hogy először is (in primis) gondolkozzunk el Isten tapasztalható jótéteményein, azt hirdessük, és szüntelen adjunk hálát érte. Minden nyilvános összejövetelen szükséges, hogy amikor imádkozunk, mintegy törvényszerű kezdetként (exordio tanquam legitimo) hálát adjunk Istennek az egyház és az iskola megőrzéséért.28 Ezután Melanchthon hosszasan sorolja, mi mindenért kell még hálát adnunk Istennek.
A hálaadás tárgyalásának befejeztével tér át a második részre, a kérésekre (Teque oremus…). Istennek könyörögjünk, hogy kegyesen őrizzen és védjen meg minket, és különösen azokat, akikre nyája tanításának és irányításának felelősségét bízta.29 Jóllehet a jámbor tanítók sok mindent összegyűjtöttek, amikért legfőképpen kell buzgón könyörögnünk, most mégis hármat lát szükségesnek előadni.30 Ezután következik ezek részletezése, számos kitérővel, bibliai és antik példákkal.
A genus használata ’fajta, típus’ jelentésben Erasmusnál is megfigyelhető. Kapcsolódó műveiből Knapp Éva is megemlít retorikai tartalmú megjegyzéseket. Modus orandi Deum (1524) című munkájából kiemeli:
 
Az imádság három elkülönített genusa itt a votum, a gratiarum actio („cui finitima est laus”) és a hymnus. […] A legfőbb, tökéletesen megformált imádság a Pater noster (e5v). Az imádság egyéb formáira vonatkozóan – visszautalva a mű elején javasolt három genusra – Erasmus kiemeli a retorikából ismert kérés (petitorium) szabályainak figyelembevételét, ugyanakkor nyomatékosan utal ezek lehetőség szerinti nem világias módon történő alkalmazására (e5r–v). A hálaadáshoz a dicséret genusának szabályait írja elő. Megjegyzi, hogy az imádságban többféle retorikai előírás keveredhet, így egyaránt vonatkoznak rá a narratio, a conquestio, az argumentatio és az expostulatio szabályai, melyekhez leggyakrabban az amplificatio társul. A felsoroltakhoz rendeli a kérés esetében a pollicitatiót, mely a bibliai imádságokból sem hiányzik, valamint az obtestatiót és az obsecratiót.31
 
Erasmus a fentebb idézett három imádságtípust (értelemszerűen fordítva: kérés, hálaadás, himnusz) Pál apostol nyomán kiegészíti a zsoltárral, a himnusszal és az énekkel.32 Utal arra is, hogy az egyes típusok keveredhetnek. Előfordulhat – mint ahogy már korábban is említette –, hogy amiképpen a hálaadás egyben dicséret is, ugyanúgy olykor kérés is lehet.33
 
1 Oláh R. 2019b, 140–141.
2 Uo., 141–143.
3 Knapp 2019, 20–21.
4 Dévai 1549 k., Lij r–v.
5 Batizi 1555, K4r.
6 Fekete 2017, 263.
7 Knapp 2019, 25.
8 Bornemisza 1575b, 762: zzzzzv–zzzzzijv.
9 Uo., 781: ccccciijr.
10 Uo., 804: fffffijv.
11 Félegyházi 1579, 40.
12 Vö. Lutz 1984/2011, 118–137.X
13 Compendium 1563/1655.
14 Beza 1560, 46–47.
15 TarcaL–Tordai 1562–63, 325.
16 Szikszai H. B. 1573 k., N6v.
17 Uo., O1r.
18 Szikszai H. B. 1574, H1r.
19 Uo., H1r.
20 Knapp 2019, 25.
21 Telegdi 1578a, 170.
22 „Tum ex definitionibus cum vero ex formulis praecationum, quae in Psalmi obviae sunt, item ex Pauli Apostoli doctrina notum est, duas esse partes orationis, petitionem et gratiarum actionem.” Laskai 1581, 34.
23 A teljesség kedvéért említem a továbbiakat. Laskai először a részekhez kapcsolódva különbözteti meg csoportképző elemként a justificia és a veritas fogalmát. A harmadik felosztás Augustinust követi, aki az imádságnak öt fajtáját vagy inkább fokozatát határozza meg: meditatio, scientia, compunctio, devotio, oratio. A negyedik: nyilvános vagy magányos imádság: publica vagy privata. Az ötödik: absolutus vagy simplex, vagy conditionalis. A hetedik: orationes statae vagy vagae. A nyolcadik: oratio tardior vagy frequentior. A kilencedik: invocatio iumenti vagy rerum extra omnem intellectum et motum existentium. Uo., 39–45.
24 „[Paulus] quatuor species orationis diserte enumerat. Prima est deprecatio. Secunda obsecratio, intercessio. Tertia intercessio, interpellatio. Quarta gratiarum actio.” Uo., 37.
25 „Sextus vero precandi modus est, ut cum res spirituales et corporales simul petuntur semper illae quae putantur esse spirituales, et potiores priori loco ponantur in oratione, corporales vero et temporariae posteriori loco commemorentur.” Uo., 466–467.
26 Beythe 1582. Idézi Incze 1931–32, 69.
27 Knapp 2019, 7–8.
28 „Tamen in primis convenit nos praesentia beneficia considerare, eaque praedicare, & pro iis Deo perpetuas gratias agere. […] non alienum est in omnibus congressibus publicis, cum habenda oratio est, hoc exordio tanquam legitimo uti, ut Deo pro sevata Ecclesia & Schola gratias agamus.” Melanchthon 1550, Aijr.
29 „Teque oremus ut nos & praecipue illos, quibus curam docendi & gubernandi tuum gregem commisisti, clemente tuearis & serves […]” Uo., Aiiijr.
30 „Etsi igitur plures causae a piis colliguntur propter quas in primis debeamus nos diligenter ad precandum assuefacere. Tamen nunc tantum tres usum est recitare […]” Uo., Avr.
31 Knapp 2019, 10, 11.
32 „[…] constat tribus potissimum generibus, aut votis, aut gratiarum actione, cui finitima est laus, aut hymnis. […] Paulus Apostolus ad Colos. cap. 3. tria coniungit eiusdem generis, psalmum, hymnum et canticum.” Erasmus 1524b, a2r.
33 „Caeterum ut gratiarum actio laus quaedam est, ita nonnunquam est et petito, de qua nunc instituimus dicere.” Uo., a4v.
„Tőlünk telhetőleg művelni és gazdagítani”

Tartalomjegyzék

Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 664 210 5

Irodalom

Jelen kötet a magyar irodalom kritikatörténeti szempontú feldolgozásához kapcsolódik, az 1530-1580 közti időszak vizsgálatával. A régiség irodalmi gondolkodását jelentős részben a trivium három területének - grammatika, retorika, logika - követelményrendszere határozza meg. A külföldi kézikönyvek ismeretének nyomai vagy hazai kiadásaik alapján következtethetünk az európai irányzatok recepciójára. Különösen fontosak a magyar szerzők által szerkesztett, idegenben vagy itthon megjelent kompendiumok. A humanizmus legkiemelkedőbb alakjai mellett tudomást kell vennünk azoknak a szerzőknek hatásáról is, akikről széles körű elterjedtségük és jelentőségük ellenére a hazai szakirodalomban nem sok szó esett. Ezekben az esetekben a források ismertetésére is szükség van, hogy megállapíthassuk: gépies utánközlésről vagy alkotó átdolgozásról beszélhetünk.

A praeceptum-irodalom mellett oda kell figyelnünk azokra a megjegyzésekre is, amelyekből az egyes szerzők szövegalkotásról vallott nézeteiről alkothatunk képet. Leginkább a különböző kötetek ajánlásaiban, előszavaiban bukkanhatunk ilyenekre. Más forrásokban, mint például glosszákban, szójegyzékekben és szótártöredékekben is számos adat árulkodik a nyelvekre, nyelvhasználatra vonatkozó elképzelésekről. A nemzeti nyelvek előtérbe kerülésének európai folyamatához kapcsolódnak az anyanyelvű olvasás és írás kérdései. Mindezek alapján jobban megismerhetjük a korszak nyelvművelő törekvéseit, a magyar nyelvű irodalom alakulásának elméleti hátterét.

Hivatkozás: https://mersz.hu/bartok-tolunk-telhetoleg-muvelni-es-gazdagitani//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero
Kivonat
fullscreenclose
printsave