Bartók István

„Tőlünk telhetőleg művelni és gazdagítani”

Irodalmi gondolkodás Magyarországon 1530–1580 között


4.2.2.2.4. Katolikus példák
Magyarországi Miatyánk-magyarázatok már a reformáció hazai elterjedését megelőző időszakból, a kódexirodalomból ismertek. Az imádság felosztása az augustinusi – a közvetlen forrást illetően egy esetben tomista – hagyományt követi.
 
A Székelyudvarhelyi Kódex egzegézise egy hosszabb fordítás része. E fordításon felül a Miatyánk-magyarázatnak összesen öt magyar nyelvű példánya marad ránk, ez azonban csak négy szöveget jelent, ugyanis közülük kettő azonos. Két Miatyánk-magyarázatot valószínűleg a Debreceni Kódex egyik írója – egy P-vel jelölt ferences szerzetes – maga állított össze különféle florilegiumok segítségével. A harmadik szöveg, amely a késői Érsekújvári Kódexbe a ferences Nagyszombati Kódexből talált utat, egy Aquinói Tamásnak tulajdonított idézetgyűjteményből veszi eredetét. A negyedik Miatyánk-egzegézis egy eddig nem önálló szövegként számontartott párbeszédes magyarázat. Ez utóbbi Miatyánk-értelmezés eredete ismeretlen, a többi szöveg mind ferences származású.1
 
A hét kérésből álló szerkezetre már a vizsgált korszak elején is található egy – minden bizonnyal katolikus – szerzőtől származó, humanista szellemű példa. Stephanus Thomasius Miatyánk-kommentárjának közvetlen mintája Erasmus Miatyánk-értelmezése lehetett. Kiss Farkas Gábor kimutatja Erasmus hatását, ugyanakkor felhívja a figyelmet az egyéni megoldásokra is.2
Kritikatörténeti szempontból említést érdemel, hogy az imádság felosztása Thomasiusnál árnyaltabb, mint a németalföldi mesternél. Erasmus a hét részt – azaz a hét kérést – a hét egyes napjaihoz rendeli. A megszólítás nem külön egység: az első naphoz, a vasárnaphoz tartozik a „Mi Atyánk”-kal kezdődő és a „szenteltessék meg a te neved” tárgyalásával záruló szakasz.3 Ezzel szemben Thomasius hangsúlyozza, hogy a kérések sorát megelőzi a megszólítás (invocatio), „ahogyan az szokásos”.4 Talán nem túlzás az utóbbi tagmondatot úgy értelmezni, hogy itt a szerző retorikai műveltségét villantja fel. Érdemesnek tartja megjegyezni: tisztában van az invocatio szükségességével. A szakszerű retorikai terminust hamarosan másodszor is leírja: az imádság folytatása még mindig a megszólításhoz tartozik (residuum invocationis), ezek a szavak különböztetik meg a mennyei atyát egy e világbeli apától.5 És csak ez után következnek a kérések. A hetediket az „Amen, azaz legyen” zárja.6 Erasmus a befejezésben még ennyit sem említ. Az utolsó kérést a lap alján a „Dominicae precationis finis” fordulattal zárja, a margón tünteti fel a „Amen” szócskát.7
A vizsgált korszak hazai katolikus szerzői a 16. század második felében a Miatyánk felosztásában a Petrus Canisius művei nyomán elterjedt hagyományt követik, kisebb-nagyobb eltérésekkel.8 A katolikus hitelveket Canisius először „nagy katekizmusában” Summa doctrinae Christianae (1555) címmel foglalta össze kérdés-felelet formában, válaszul Luther „nagy kátéjára”.9 Az I. Ferdinándnak szóló ajánlás kelte: „Datum in Civitate nostra Vienna, die XIIII, mensis Augusti, Anno Domini M.D: LIIII.” A következő évben német változata is megjelent.10
A munka második részében olvasható a Miatyánk magyarázata. Eszerint az imádság első része a rövidke bevezető (initium, praefatiuncula), azaz a megszólítás. Ezt követi a hét kérés. Három plusz négyes felosztásuk csaknem szó szerint idézése Augustinus kapcsolódó sorainak. A protestáns szerzőknél meg-megjelenő záradékról („Mert tied az Ország…”) nem esik szó, az egész imádságot zárásként (claudimus) egyetlen szó, az „Amen” zárja.11
Szélesebb körben a Summából készült kivonatok terjedtek el. 1558-ban jelent meg először a „kis katekizmus”, a Parvus catechismus, amelyik több száz kiadást ért meg, Európa-szerte igen nagy mértékben meghatározva a katolikus hitoktatást.12 Az első latin redakcióval egyidőben német változatát is kiadták.13 A latin szöveg Nagyszombatban is napvilágot látott, feltehetően Telegdi Miklós gondozásában. Ebből egyetlen csonka példány ismert. 14
A Parvus catechismusban a Miatyánk kétféle felosztása szerepel, egy egyszerűbb és egy összetettebb. Ezek nemcsak szerkezetükben, hanem tartalmukban is különböznek egymástól. Az első esetben, a bevezető rövid áttekintésben a megszólítás – eltérően a Summától – nem külön egység (vö. Summa: initium, praefatiuncula), hanem az első kérés része, mint ahogy az „Amen” sem clausula (vö. Summa: claudimus), hanem a hetedik kéréshez tartozik.15 Az ezt követő részletesebb kifejtésben viszont a kezdet (initium), a rövidke bevezetés (praefatiuncula) megelőzi az első kérést.16 Az „Amen” magyarázata a hetedik kérés után következik.17
A kérések tartalmi szempontú felosztása különbözik a Summáétól. Az augustinusi minta, az örökkévalókat érintő három, plusz az időleges dolgokhoz kapcsolódó négy helyett négy plusz hármas tagolás szerepel. Az első négy azt mutatja meg, hogy milyen jó dolgokat kell remélnünk és kérnünk, az utolsó három pedig az elhárítandó rosszakat foglalja magába.18
Telegdi Miklós magyar Canisius-fordításának19 alapja a Parvus catechismus. Horváth Csaba Péter megállapítása szerint:
 
A fordítás lényegében követi a latin szöveget, azonban több módszertani változtatással találkozhatunk ott, ahol a tanuló ifjúság elméjéhez mérten ez szükséges, elsősorban a nehezebben érthető fogalmak magyarázata esetén.20
 
Ami a Miatyánk felosztását illeti: Telegdi a mintában található egyszerűbb változatot követi. A megszólítást nem önálló kis bevezetőként (praefatiuncula) tünteti fel, hanem az első kérés részének tekinti, mint ahogy az „Amen” sem clausula, hanem a hetedik kérés része.
 
Mond el rézenként az Mi attyánkat?
I. Első kérés avagy első része.
Mi atyánc ki vagy menyekbe, szenteltesséc te neved.
[…]
VII. De Szabadich gonosztul. Amen.21
 
Így az imádság hét részből, a hét kérésből áll. Telegdi a Parvus Catechismus négy plusz hármas felosztását tolmácsolja:
 
Summa szerint mond meg mit tanulunc a mi Atyáncból?
A négy első kérésből meg tanolyuc minemő jokat kellyen e világos életünkbe Istentül reménlenünc és kérnünk […]
A három utolsó kérés, jelenti a gonoszokat: kiktül kérnünc kell Istent, hogy minket meg oltalmazzon.22
 
Telegdi fordításának egy másik kiadásából csak néhány töredék maradt fenn.
 
E katekizmusnak létezett egy második kiadása is 1596-ból, mely Pécsi Lukács nevéhez köthető. Az 1562-es kiadástól címnegyede különbözteti meg, a töredék szövege alapján az első kiadással néhány helyesírási eltérést leszámítva szóról szóra egyezik, ellenben a marginális jegyzetek teljesen újak, az első kiadásban nincsenek margináliák.23
 
A század végén újabb magyar fordítás készült.
 
Canisius kis katekizmusát Vásárhelyi Gergely erdélyi jezsuita hitszónok is lefordította. A szakirodalom úgy tartja, hogy fordítása hitelesebb Telegdiénél, azonban ezt a képet árnyalnunk kell. A két fordítás és az eredeti Canisius-szöveg szoros összevetése megmutatja, hogy nem új fordítással, hanem a Telegdi-féle fordítás átdolgozásával állunk szemben.24
Telegdi magyar változatát összehasonlítva a katolikus hitoktatás más korabeli dokumentumaival, érzékelhető az egyszerűsítő törekvés, ami Canisius Summájával való összevetésből is kitűnik. A trienti zsinat szellemében állították össze a Catechismus Romanust (1556). A papok számára készült, első változat folyamatos szövegben részletezi a legfontosabb hittani tudnivalókat. (Feldolgozása kérdés-felelet formában először 1574-ben jelent meg. Antwerpenben, Christophorus Plantin nyomdájában.) Az imádság két fő része a sok évszázados hagyomány jegyében a kérés és a hálaadás. A katekizmus szerkesztői nyomatékul megjegyzik: hogy ez a két legszükségesebb alkotóeleme az imádságnak, azt maga az Úr nyilvánította ki Dávid szavaival a 49. zsoltárban: „Akkor kiálts hozzám a csapások napján, megmentelek és te áldani fogsz.” Ugyanakkor a legkevésbé sem szabad figyelmen kívül hagyni a két fő részből származó továbbiakat sem.25
A Miatyánk felosztása a retorikailag igényesebb megoldást követi. Mielőtt rátérnénk a kérésekre, bevezetés gyanánt (loco prooemii) azokkal a szavakkal kell élnünk, amelyek segítségével még erősebb hittel fordulhatunk Istenhez.26
A retorikus szemléletre nemcsak a szabatos szakkifejezés (prooemium) utal, hanem az inventio és a dispositio fegyelmezettségét igénylő felépítés, az ordo és a ratio gyakori emlegetése is. A kérések előadása során különösen fontos a módszeresség és az átgondoltság. Hogy mit kell kérnünk Istentől és milyen elrendezésben (quo ordine), arra maga a Mester, a mindenség Ura tanított meg minket és rendelte el számunkra. Mert amikor az imádságban törekvéseinket és vágyainkat fogalmazzuk meg, egyrészt pontosan és észszerűen (recte et ratione) kérünk, másrészt a kívánságaink rendje (ordo) az óhajtott dolgok rendjét (ordo) követi.27
A kérések tartalmi csoportosítása az augustinusi mintához hasonlít. A negyedik kérés és az utána következők, amelyekkel a testi és lelki szükségleteinkért fohászkodunk, egyenkét megnevezve őket, tartalmi jegyek alapján kapcsolódnak az előzőkhöz. Az Úr imádságának ugyanis az az észszerű rendje és módja (ordo ac ratio), hogy a mennyei dolgok kérését követi azoknak a kívánása, amelyek a testre és földi életünk megóvására vonatkoznak.28 A kérések tárgyalása után az „Amen” terjedelmes magyarázata következik.29
 
1 Lázs 2016, 150. A Miatyánk magyarázatairól középkori kódexeinkben: 150–155.
2 Kiss F. G. 2017, 336–340.
3 Erasmus 1523, a4r–a7v.
4 „Invocatio est, quae peticionem praecedere solet.” Thomasius 1535, Biiijr–v.
5 „Qui es in coelis. Est residuum invocationis. Celebri aut emphasi distinguit illum patrem, a patre terrestri.” Uo., Cir.
6 „Amen id est Fiat.” Uo., Eiijr.
7 Erasmus 1523, c3v.
8 Canisius katekizmusairól: Atherton 2019.
9 Canisius 1555.
10 Canisius 1556.
11

„Quae summatim in Dominica oratione tractantur? Septem in ea petitiones proponuntur, ad quas referri omnes omnium orationum species et formae possunt. […] In prioribus autem tribus petitionibus aeterna poscuntur: in reliquis quatuor etiam temporalia, quae propter aeterna consequenda sunt nobis necessaria. […]

Quid sibi vult initium orationis Pater noster qui es in coelis? Praefatiuncula est, et nos memores reddit summi beneficii, quo Deus in coelis perfectissime regnans, nos hic recipit in gratiam […]

Claudimus totam precationem hac una voce AMEN.” Canisius 1555, 15r–18v.

12 Az általam használt kiadás: Canisius 1558/1568.
13 Canisius 1558.
14 Canisius 1558/1578-1583.
15

„Recita per partes Orationem Dominicam.

Prima petitio.

Pater noster qui es in coelis, santificetur nomen tuum. […]

Septima. Sed libera nos a malo, Amen.” Canisius 1558/1568, számozatlan 16–17. lap.

16

„Quid sibi vult initium huius orationis, Pater noster qui es in coelis?

Praefatiuncula est, quae nos memores reddit summi beneficii, quo Deus pater per Christum nos sibi in filios adoptivos, et haeredes cooptavit.

Quid explicat prima petitio, santificetur nomen tuum?” Uo., 16–17. lap.

17 „Et additur, Amen, hoc est, fiat, sive fiet, ut spem desideriumque monstremus accipiendi ea, qi septem his petitionibus continentur.” Uo., számozatlan 19. lap.
18

„Quae summa est priorum orationis huius petitionum?

Priores quatuor ostendunt, quae hic bona sperare ac petere debeamus […]

Quae summa est reliquarum petitionum?

Tres posteriores continent mala, quae deprecari debeamus […]” Uo., számozatlan 19. lap.

19 TeLegdi 1562/1884.
20 Horváth Cs. P. 2019, 24. Példák az eredeti és a fordítás eltéréseire: 24–27.
21 Telegdi 1562/1884, 32, 33.
22 Uo., 37–38.
23 Horváth cs. P. 2019, 27. A fordítás: [Keresztyéni tudomány]nac rövid sommája…, (Nagyszombat: Káptalani nyomda, 1596), RMNY 783.
24 Horváth Cs. P. 2019, 27. Telegdi és Vásárhelyi fordításának összevetése: 27–30. A fordítás: Vásárhelyi Gergely, Catechismus Canisius Pétertől, (Kolozsvár: typ. Heltai, 1599), RMNY 860.
25 „Sed quoniam duae sunt praecipue partes orationis, postulatio, et gratiarum actio; a quibus, tamquam a capite, manant reliquae, minime eas praetermittendas duximus. […] Utramque hanc, maxime necessariam, parte orationis Deus ipse pronunciavit ore Davidis, illis verbis; Invoca me in die tribulationis; eruam te, et honorificabis me. (psal. 49).” Az általam használt kiadás: Catechismus Romanus 1567, 535.
26 „Cum haec formula Christianae precationis, a Iesu Christo tradita, ea habet viam, et ante quam ad preces, postulationesque veniamus, certis verbis loco prooemii nobis utendum sit, quibus pie ad Deum accedentes, fidentius etiam is facere possimus.” Uo., 554.
27 „Quid a Deo petendum, quove ordine id agendum sit, magister ipse, ac dominus omnium docuit et imperavit. Nam cum studii et desiderii nostri nuncia sit, et interpres oratio, tum recte, et ratione petimus, cum postulationum ordo sequitur ordinem rerum expetendarum.” Uo., 568.
28 „Quarta petitio, et reliquae deinceps, quibus animae, et corporis subsidia proprie, ac nominatim postulamus, ad superiores petitiones referuntur. Habet enim hunc ordinem, ac rationem precatio Dominica, ut postulationem rerum divinarum consequatur earum petitio, quae ad corpus, et ad hanc vitam tuendam pertinent.” Uo., 596–597.
29 Uo., 646–650.

„Tőlünk telhetőleg művelni és gazdagítani”

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 664 210 5

Jelen kötet a magyar irodalom kritikatörténeti szempontú feldolgozásához kapcsolódik, az 1530-1580 közti időszak vizsgálatával. A régiség irodalmi gondolkodását jelentős részben a trivium három területének - grammatika, retorika, logika - követelményrendszere határozza meg. A külföldi kézikönyvek ismeretének nyomai vagy hazai kiadásaik alapján következtethetünk az európai irányzatok recepciójára. Különösen fontosak a magyar szerzők által szerkesztett, idegenben vagy itthon megjelent kompendiumok. A humanizmus legkiemelkedőbb alakjai mellett tudomást kell vennünk azoknak a szerzőknek hatásáról is, akikről széles körű elterjedtségük és jelentőségük ellenére a hazai szakirodalomban nem sok szó esett. Ezekben az esetekben a források ismertetésére is szükség van, hogy megállapíthassuk: gépies utánközlésről vagy alkotó átdolgozásról beszélhetünk.

A praeceptum-irodalom mellett oda kell figyelnünk azokra a megjegyzésekre is, amelyekből az egyes szerzők szövegalkotásról vallott nézeteiről alkothatunk képet. Leginkább a különböző kötetek ajánlásaiban, előszavaiban bukkanhatunk ilyenekre. Más forrásokban, mint például glosszákban, szójegyzékekben és szótártöredékekben is számos adat árulkodik a nyelvekre, nyelvhasználatra vonatkozó elképzelésekről. A nemzeti nyelvek előtérbe kerülésének európai folyamatához kapcsolódnak az anyanyelvű olvasás és írás kérdései. Mindezek alapján jobban megismerhetjük a korszak nyelvművelő törekvéseit, a magyar nyelvű irodalom alakulásának elméleti hátterét.

Hivatkozás: https://mersz.hu/bartok-tolunk-telhetoleg-muvelni-es-gazdagitani//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave