„Tőlünk telhetőleg művelni és gazdagítani”
Irodalmi gondolkodás Magyarországon 1530–1580 között
4.2.2.2.4. Katolikus példák
| 1 | Lázs 2016, 150. A Miatyánk magyarázatairól középkori kódexeinkben: 150–155. |
| 2 | Kiss F. G. 2017, 336–340. |
| 3 | Erasmus 1523, a4r–a7v. |
| 4 | „Invocatio est, quae peticionem praecedere solet.” Thomasius 1535, Biiijr–v. |
| 5 | „Qui es in coelis. Est residuum invocationis. Celebri aut emphasi distinguit illum patrem, a patre terrestri.” Uo., Cir. |
| 6 | „Amen id est Fiat.” Uo., Eiijr. |
| 7 | Erasmus 1523, c3v. |
| 8 | Canisius katekizmusairól: Atherton 2019. |
| 9 | Canisius 1555. |
| 10 | Canisius 1556. |
| 11 | „Quae summatim in Dominica oratione tractantur? Septem in ea petitiones proponuntur, ad quas referri omnes omnium orationum species et formae possunt. […] In prioribus autem tribus petitionibus aeterna poscuntur: in reliquis quatuor etiam temporalia, quae propter aeterna consequenda sunt nobis necessaria. […] Quid sibi vult initium orationis Pater noster qui es in coelis? Praefatiuncula est, et nos memores reddit summi beneficii, quo Deus in coelis perfectissime regnans, nos hic recipit in gratiam […] Claudimus totam precationem hac una voce AMEN.” Canisius 1555, 15r–18v. |
| 12 | Az általam használt kiadás: Canisius 1558/1568. |
| 13 | Canisius 1558. |
| 14 | Canisius 1558/1578-1583. |
| 15 | „Recita per partes Orationem Dominicam. Prima petitio. Pater noster qui es in coelis, santificetur nomen tuum. […] Septima. Sed libera nos a malo, Amen.” Canisius 1558/1568, számozatlan 16–17. lap. |
| 16 | „Quid sibi vult initium huius orationis, Pater noster qui es in coelis? Praefatiuncula est, quae nos memores reddit summi beneficii, quo Deus pater per Christum nos sibi in filios adoptivos, et haeredes cooptavit. Quid explicat prima petitio, santificetur nomen tuum?” Uo., 16–17. lap. |
| 17 | „Et additur, Amen, hoc est, fiat, sive fiet, ut spem desideriumque monstremus accipiendi ea, qi septem his petitionibus continentur.” Uo., számozatlan 19. lap. |
| 18 | „Quae summa est priorum orationis huius petitionum? Priores quatuor ostendunt, quae hic bona sperare ac petere debeamus […] Quae summa est reliquarum petitionum? Tres posteriores continent mala, quae deprecari debeamus […]” Uo., számozatlan 19. lap. |
| 19 | TeLegdi 1562/1884. |
| 20 | Horváth Cs. P. 2019, 24. Példák az eredeti és a fordítás eltéréseire: 24–27. |
| 21 | Telegdi 1562/1884, 32, 33. |
| 22 | Uo., 37–38. |
| 23 | Horváth cs. P. 2019, 27. A fordítás: [Keresztyéni tudomány]nac rövid sommája…, (Nagyszombat: Káptalani nyomda, 1596), RMNY 783. |
| 24 | Horváth Cs. P. 2019, 27. Telegdi és Vásárhelyi fordításának összevetése: 27–30. A fordítás: Vásárhelyi Gergely, Catechismus Canisius Pétertől, (Kolozsvár: typ. Heltai, 1599), RMNY 860. |
| 25 | „Sed quoniam duae sunt praecipue partes orationis, postulatio, et gratiarum actio; a quibus, tamquam a capite, manant reliquae, minime eas praetermittendas duximus. […] Utramque hanc, maxime necessariam, parte orationis Deus ipse pronunciavit ore Davidis, illis verbis; Invoca me in die tribulationis; eruam te, et honorificabis me. (psal. 49).” Az általam használt kiadás: Catechismus Romanus 1567, 535. |
| 26 | „Cum haec formula Christianae precationis, a Iesu Christo tradita, ea habet viam, et ante quam ad preces, postulationesque veniamus, certis verbis loco prooemii nobis utendum sit, quibus pie ad Deum accedentes, fidentius etiam is facere possimus.” Uo., 554. |
| 27 | „Quid a Deo petendum, quove ordine id agendum sit, magister ipse, ac dominus omnium docuit et imperavit. Nam cum studii et desiderii nostri nuncia sit, et interpres oratio, tum recte, et ratione petimus, cum postulationum ordo sequitur ordinem rerum expetendarum.” Uo., 568. |
| 28 | „Quarta petitio, et reliquae deinceps, quibus animae, et corporis subsidia proprie, ac nominatim postulamus, ad superiores petitiones referuntur. Habet enim hunc ordinem, ac rationem precatio Dominica, ut postulationem rerum divinarum consequatur earum petitio, quae ad corpus, et ad hanc vitam tuendam pertinent.” Uo., 596–597. |
| 29 | Uo., 646–650. |
Tartalomjegyzék
- „Tőlünk telhetőleg művelni és gazdagítani”
- Impresszum
- Előszó
- Bevezetés
- 1. Adalék a vizsgált korszak előzményeihez
- 2. Újabb adalékok a Sylvester-kutatáshoz
- 2.1. Sylvester feltételezhető magyar kiegészítései Melanchthon latin nyelvtanához, 1526
- 2.2. Sylvester első verse, 1527
- 2.3. Puerilium colloquiorum formulae, 1527
- 2.4. Grammatica hungarolatina, 1539
- 2.4.1. Glóttomakhia és mataiotekhnia
- 2.4.2. A körtvilytől a figéig: a Grammatica Hungarolatina szaknyelvi jelentősége
- 2.4.3. A Grammatica Hungarolatina utóélete
- 2.4.1. Glóttomakhia és mataiotekhnia
- 2.5. Új Testamentum, 1541
- 2.5.1. Milyen fára mászott fel Zakeus?
- 2.5.2. „Kiknek inai helyekrűl el indultanak vala és és meg ßakattanak vala”: betegségek meghatározása Sylvester János Újszövetség-fordításában
- 2.5.3. Az Újszövetség-fordítás utóélete – a második kiadás és a későbbi idézések
- 2.5.1. Milyen fára mászott fel Zakeus?
- 2.6. Egy feltételezhető Sylvester-fordítás
- 2.1. Sylvester feltételezhető magyar kiegészítései Melanchthon latin nyelvtanához, 1526
- 3. Grammatikai és poétikai irodalom
- 3.1. A héber nyelv tanítása
- 3.2. Görög grammatikák
- 3.2.1. A görög stúdiumok megjelenése a humanizmus korában
- 3.2.2. Nyugat-európai görög nyelvtanok hazai használata
- 3.2.3. Hazai kiadású görög grammatikák
- 3.2.4. A görög nyelv elsajátításához kapcsolódó egyéb hazai kiadású nyomtatványok
- 3.2.5. Külföldön kiadott magyar vonatkozású, a görög nyelv tanulásához kapcsolható nyomtatványok
- 3.2.1. A görög stúdiumok megjelenése a humanizmus korában
- 3.3. Latin grammatikák és poétikák
- 3.3.1. Bevezetés a latin grammatikákba: nyelvtanok a humanizmus korában
- 3.3.2. Molnár Gergely kolozsvári tankönyvprogramja
- 3.3.3. Molnár Gergely Donatus–Culmann-kiadásai
- 3.3.4. Melanchthon
- 3.3.5. Linacre
- 3.3.6. Johann Honter
- 3.3.7. Károlyi Péter
- 3.4. „Patvaros philosophusok, viszzalkodo, maguk hanio böltsek”
- 3.4.1. Források
- 3.4.2. „Ad Bibliothecam pertinentia”: kritikatörténeti vonatkozású fogalomcsoportok
- 3.4.3. „Okossagomual igyekezem ualamit meg bizonjttanj”: a magyar értelmezések típusai
- 3.4.4. „Kechkekrül auagy pasztorsagrul valo beszed”: az irodalmi gondolkodás szempontjából különösen fontos példák
- 3.5. „Atyám tyúkja”: az anyanyelvű olvasás és írás néhány kritikatörténeti vonatkozása a 16. században
- 3.1. A héber nyelv tanítása
- 4. Retorikai irodalom
- 4.1. Világi retorikák
- 4.2. Egyházi retorikák
- 4.2.1. „Mártának öccse, Mária”: a 16. századi prédikáció-irodalom kritikatörténeti vonatkozásaiból
- 4.2.1.1. „Gondot kellene a Jehova magzatira viselni”: művelődési program a prédikációskötetek kísérőszövegeiben
- 4.2.1.2. „Kik az diák írást nem tudgyák”: az anyanyelvű irodalom és közönsége
- 4.2.1.3. „Nem mint prédikációt, hanem mint magadban olvashatót”: szóbeliség és az írásbeliség
- 4.2.1.4. „Tisztán és igazán kérdezkedvén”: a bizonyítás és a cáfolás retorikája
- 4.2.1.5. „A közönséges magyarok nyelvén”: a prédikációk szerkezeti és stiláris követelményei
- 4.2.1.1. „Gondot kellene a Jehova magzatira viselni”: művelődési program a prédikációskötetek kísérőszövegeiben
- 4.2.2. Imádság
- 4.2.1. „Mártának öccse, Mária”: a 16. századi prédikáció-irodalom kritikatörténeti vonatkozásaiból
- 5. Logikai irodalom
- Összegzés
- A kötet szerzőjének a témához kapcsolódó publikációi (1993–2022)
- Források
- Irodalom
- Függelék
Kiadó: Akadémiai Kiadó
Online megjelenés éve: 2026
ISBN: 978 963 664 210 5
Jelen kötet a magyar irodalom kritikatörténeti szempontú feldolgozásához kapcsolódik, az 1530-1580 közti időszak vizsgálatával. A régiség irodalmi gondolkodását jelentős részben a trivium három területének - grammatika, retorika, logika - követelményrendszere határozza meg. A külföldi kézikönyvek ismeretének nyomai vagy hazai kiadásaik alapján következtethetünk az európai irányzatok recepciójára. Különösen fontosak a magyar szerzők által szerkesztett, idegenben vagy itthon megjelent kompendiumok. A humanizmus legkiemelkedőbb alakjai mellett tudomást kell vennünk azoknak a szerzőknek hatásáról is, akikről széles körű elterjedtségük és jelentőségük ellenére a hazai szakirodalomban nem sok szó esett. Ezekben az esetekben a források ismertetésére is szükség van, hogy megállapíthassuk: gépies utánközlésről vagy alkotó átdolgozásról beszélhetünk. A praeceptum-irodalom mellett oda kell figyelnünk azokra a megjegyzésekre is, amelyekből az egyes szerzők szövegalkotásról vallott nézeteiről alkothatunk képet. Leginkább a különböző kötetek ajánlásaiban, előszavaiban bukkanhatunk ilyenekre. Más forrásokban, mint például glosszákban, szójegyzékekben és szótártöredékekben is számos adat árulkodik a nyelvekre, nyelvhasználatra vonatkozó elképzelésekről. A nemzeti nyelvek előtérbe kerülésének európai folyamatához kapcsolódnak az anyanyelvű olvasás és írás kérdései. Mindezek alapján jobban megismerhetjük a korszak nyelvművelő törekvéseit, a magyar nyelvű irodalom alakulásának elméleti hátterét.
Hivatkozás: https://mersz.hu/bartok-tolunk-telhetoleg-muvelni-es-gazdagitani//
BibTeXEndNoteMendeleyZotero