Bartók István

„Tőlünk telhetőleg művelni és gazdagítani”

Irodalmi gondolkodás Magyarországon 1530–1580 között


4.2.2.3. Elocutio: a nyelvi eszköztár

A nyelvi megformálással kapcsolatos óvatosságból következően az elocutio eszköztáráról igen kevés szó esik, az idézett szerzők közül egyedül Laskai Csókás Péter érinti néhány helyen. Az imádság megfogalmazásáról szólva a Speculum hatodik caputjának (De gestibus orantium) negyedik sectiójában (De verbis inter orandum) Máté evangéliuma nyomán Krisztusra hivatkozik. A felületes és a mélyen átélt imádság különbsége a nyelvi megformálásban is megmutatkozik.
 
A battologia a pogányok szószaporítása, akik azt hiszik, hogy istenük a szavak áradata miatt fogja őket meghallgatni. Ennek ellentéte az eulogia: a szavakat mérsékelten használó imádság, ami a szív rejtekéből fakad, az eltökélt lélek késztetése, és tiszta érzelmek irányítják.1
 
A felesleges szócséplést Laskai hat bibliai és egy Augustinus-idézetre támaszkodva ítéli el. Retorikai szempontból fontosabb a szívből jövő, őszinte szavak használatának létjogosultságát igazoló érvelés.
 
Ha a szavak a lélek indulataiból fakadnak és mértékkel használjuk őket az imádságokban, akkor erősen ajánljuk a keresztényeknek. Habár minden testrészünk Isten dicsőségére rendeltetett, leginkább mégis a nyelvre tartozik, hogy Isten dicsőségét zengje, hiszen semelyik más testrészünkkel sem vagyunk képesek artikulált hangokat kiadni. Ezért, mivel nyelvünknek ez a legfőbb feladata, illő, hogy eltökélten, mind imádsággal, mind énekléssel hirdesse teremtő Istenének dicséretét.2
 
Ezt a gondolatot Laskai számos bibliai és Augustinus-idézettel erősíti meg.
Figyelemre méltó a különbségtétel a szavak használata szempontjából a nyilvános és az egyéni imádság esetében. A közösségben ki kell mondani, hogy miért fordulunk Istenhez, hiszen mindenkinek egységesen ismernie kell a könyörgés és a hálaadás tartalmát. A magányos imádkozónak nincs mindig szüksége a nyelv szolgálatára, mivel akár szavakkal, akár szívből imádkozunk, nem számítanak a szavak, hiszen magunkban vagyunk.3
A nyelvi eszközök használatát illetően Laskai megengedőbb, mint az általa is hivatkozott Musculus a Loci communesben, ahol nem éppen az Erasmusi copia verborum jegyében nyilatkozik. A szavak bőségét az imádságban a lotharingiai származású teológus ugyancsak Máté evangéliumának vonatkozó helye alapján ítéli el, de sokkal szigorúbban gondolja tovább, saját korára alkalmazva az idézetteket.
 
Ezek olvashatók ott. Istennek tehát nem tetszenek a szószaporító, finomkodó, gondosan kicirkalmazott imádságok, amelyekben amennyit a szavak hozzáadnak, annyi vész el a lelki tartalomból. Az effélék a pogányok között fordulnak elő nagy bőségben, de még inkább a keresztény szónokok közül a pápa híveinél, legfőképp azoknál, akik a hosszú imádság ürügyén már régen elkezdték felemészteni az özvegyasszonyok vagyonát. Pontosan erről a bűnről van szó Máté evangéliumában.4
 
A hetedik caput (De modo adorationis) első sectiójának (De modis adorationis) tizedik módja ugyancsak összefügg az imádság nyelvi megformálásával, mégpedig az alkalmazható formulákkal. Laskai vérbeli humanistához illő leleményes szófűzéssel hárítja el magától a különféle fordulatok felsorolását.
 
Az imádkozás utolsó módja az, hogy inkább tartsuk szem előtt a helyes könyörgés formuláit, amelyeket bőven tartalmaznak a szent szövegek, és igyekezzünk azokhoz hozzászokni, mint hogy magunktól kísérletezzünk. Mert jóllehet nem annyira korlátozottak az imádság formai lehetőségei, hogy nem lehetne alkalmazni az isteni eredetű szavak mellett az általunk kigondolt fordulatokat, mégis mindig az a leghasznosabb, ha a könyörgés helyes formuláihoz folyamodunk, nehogy (amint az gyakran megesik) tökéletlen képességeink miatt hibázzunk. Egyébként mindazokat a formulákat egyenként felsorolni vég nélküli munka lenne, így e helyt ettől eltekintünk, nehogy ez a könyvecske (!) végtelenné növekedjék. Az olvasó ezeket a fordulatokat könnyen összegyűjtheti magának a zsoltárokból és a Szentírás más helyeiből, és különösen Petrus Martyr, Avenarius, Curaeus imádságoskönyveiből, és másokéból, akik a könyörgés efféle formuláit buzgón összeszedegették.5
 
Az elocutio eszköztárához tartoznak a metaforikus kifejezések. Ilyenek a Miatyánk szavainak magyarázata során kerülnek elő. Például a „kenyér” szó elsődleges jelentésében (proprie) testi táplálékunkat jelöli; emellett átvitt értelemben (metaforikós sive per translationem) négy más dolgot is jelenthet: Isten szavát, Krisztus testét, az egyházat mint Krisztus tagjait és mindazt, amire az örök életre való felkészüléshez szükség van. Ezekhez jön az egybefoglalás általi (per synechdochen) jelentése: minden táplálék, amit földi életünk fenntartásához magunkhoz veszünk. Mindezek részletezése alkalmat ad számos szaktekintély idézésére Tertullianustól Erasmusig.6
 
1 „Battologia definitione Christo est ethnicum multiloquium, qui putant se exaudiri in verborum multitudine. Eulogia vero est moderata et mediocris verborum oratio, quae in cubiculo cordis hoc est animi presentis intentione et affectu syncero peragitur.” Laskai 1581, 400.
2 „Si verba animi affectu comitentur, et sint moderati in orationibus, valde commendamus Christianis. Etsi enim omnes partes nostri corporis ad gloriam Dei conditi sunt, presertim tamen ipsam linguam gloriam Dei enarrare convenit, cum nulla alia parte corporis articulatam (ut vocant) vocem edere queamus. Unde linguam huic presertim ministerio addictam esse decet, ut devote cum oratione, tum cantu laudes Dei, creatoris sui predicet.” Uo., 402.
3 „Praeces quoque publicae hoc [verbum] requierunt, cum enim ibi uno consensu, et ore Deum rogare necesse sit, verbis mutuis magis excitamur, ad consensum et ardorem precum […] In privatis precibus non est necessarium semper linguae ministerium, quare sive verbis, sive corde ores, modo animo presentiores nihil refert. In publicis vero precibus et gratiarum actionibus locum praecipue verba habere debent, ubi uno consensu et ore Deus invocatur.” Uo., 404–405.
4 „Haec ibi. Displicent ergo in conspectu Dei verbosae, elegantes, & elaboratae orationes, in quibus quantum verbis accedit, tantum spiritui decedit. Huiusmodi Ethnicis magisque Christianis oratoribus abundat Papatus, in illis potissimum, qui sub praetextu longae precationis domos viduarum iam olim vorare coeperunt. Verum de hoc vitio diximus in Matthaeo nostro.” Musculus 1560, 719. A hivatkozott hely: „Vae vobis scribae et pharisaei hypocritae, quia comeditis domos viduarum orationes longas orantes!” (Mt 23, 14). Ugyanerről: Mk 12, 40; Lk 20, 47.
5 „Ultima orandi modus est, ut formulas rite precandi quae in sacris literis plurimae extant nobis potius proponamus ad earundemque modum nos assuefacere studeamus, quam aliquam ex nobis ipsis effingamus. Est enim non ita angusta sit forma orandi, ut verba quoque a nobis iuxta verbum Dei excogitata non admitterentur. Tamen proderit semper in promptu habere veras formulas precandi ne (ut saepe solet fieri) per imbecilitatem nostri ingenii labamur. Caeterum illas omnes formulas singillatim enumerare infiniti esse laboris, hoc itaque loco illas praetermittemus, ne hic libellus in immensum excrescat. Interea lector facile ex psalmis et aliis scripturae locis illas formulas sibi comparare potest et praesertim ex libello precationum D. Petri Martyris, Avenarii, Curaei, et aliorum, qui huiusmodi formulas precum diligenter congresserunt.” Uo., 470–471.
6 Uo., 814–824.

„Tőlünk telhetőleg művelni és gazdagítani”

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 664 210 5

Jelen kötet a magyar irodalom kritikatörténeti szempontú feldolgozásához kapcsolódik, az 1530-1580 közti időszak vizsgálatával. A régiség irodalmi gondolkodását jelentős részben a trivium három területének - grammatika, retorika, logika - követelményrendszere határozza meg. A külföldi kézikönyvek ismeretének nyomai vagy hazai kiadásaik alapján következtethetünk az európai irányzatok recepciójára. Különösen fontosak a magyar szerzők által szerkesztett, idegenben vagy itthon megjelent kompendiumok. A humanizmus legkiemelkedőbb alakjai mellett tudomást kell vennünk azoknak a szerzőknek hatásáról is, akikről széles körű elterjedtségük és jelentőségük ellenére a hazai szakirodalomban nem sok szó esett. Ezekben az esetekben a források ismertetésére is szükség van, hogy megállapíthassuk: gépies utánközlésről vagy alkotó átdolgozásról beszélhetünk.

A praeceptum-irodalom mellett oda kell figyelnünk azokra a megjegyzésekre is, amelyekből az egyes szerzők szövegalkotásról vallott nézeteiről alkothatunk képet. Leginkább a különböző kötetek ajánlásaiban, előszavaiban bukkanhatunk ilyenekre. Más forrásokban, mint például glosszákban, szójegyzékekben és szótártöredékekben is számos adat árulkodik a nyelvekre, nyelvhasználatra vonatkozó elképzelésekről. A nemzeti nyelvek előtérbe kerülésének európai folyamatához kapcsolódnak az anyanyelvű olvasás és írás kérdései. Mindezek alapján jobban megismerhetjük a korszak nyelvművelő törekvéseit, a magyar nyelvű irodalom alakulásának elméleti hátterét.

Hivatkozás: https://mersz.hu/bartok-tolunk-telhetoleg-muvelni-es-gazdagitani//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave