Bartók István

„Tőlünk telhetőleg művelni és gazdagítani”

Irodalmi gondolkodás Magyarországon 1530–1580 között


4.2.2.5. Az anyanyelv használata az imádságokban

Kritikatörténeti szempontból figyelemre méltó a nemzeti nyelv fontosságának hangsúlyozása, ami az imádsággal kapcsolatban is előfordul. A Tarcaltordai hitvallásban található egy ilyen rész, amelyik, akárcsak a korábban idézett szakasz, a Béza-féle hitvallás szó szerinti fordítása.
 
Béza, Confessio Christianae fidei (1560)
Tarcal-tordai hitvallás (1562–63/1655)
Quaecunque igitur preces ab aliquo concipiuntur eo idiomate, quod ipse non intelligat, pro Dei ludibrio sunt habendae.1
Valamely könyörgések azért olly nyelven mondatnak, kit az imádkozó nem ért, Isten tsufolásának kell tartani.2
 
Ugyanez a gondolat egyébként már Kálvin genfi katekizmusában is szerepel.
 
Catechismus Ecclesiae Genevensis (1545)
A genfi egyház kátéja (1907)
Minister: Si ita est, quid proficiunt qui exotica lingua sibique non intellecta orant?
Puer: Id vero nihil est aliud, quam cum Deo ludere. Ergo a Christianis facessat haec hypocrisis.3
L. Ha így áll a dolog, mi hasznuk van némelyeknek abból, hogy különös
s ismeretlen nyelven imádkoznak?
Gy. Az ily imádság nem más, mint Isten gúnyolása. Tehát a keresztyének közt nem szabad előfordulnia ily
képmutatásnak.4
 
A következő században már bővebb magyar megfogalmazásban olvasható a nemzeti nyelv használatának megindoklása az imádkozásban. Debreceni Péter Kegel-fordításának elöljáró beszédében írja:
 
Kegelius Philep Doctornak […] tizenkét elmélkedésekből álló szép áhittatos könyörgő könyvét hogy magyarul fordítanám, tudván azt, hogy deác nyelven ez könyv igen szüc volna és ahol volnais nem mindenec érthetnéc meg, effelet minden nemzetec az ő tulajdon nyelvec szerint buzgóságossabban és nagyob áhittatossággal adhatnác be az Úrnac az ő könyörgéseket; mellyet annakokáért immár véghez vittem […]5
 
Bő két évtizeddel később Komáromi István Pál apostolt értelmezve az anyanyelv használatára figyelmeztet:
 
Amaz nagy választott edénye az Úrnak, a szent Pál Apostol, tanítván tiszti szerént, az Istennek Corinthusiak között való Ecclesiáját, a többi között így szoll nékiek, hozzájok írt első levelének 14. részében, a 15. versben: Mitsoda tehát? Ha imádkozom, a Szent Lélek indításából, értelemmel imádkozzam. Melly igékben, a mint a fellyebb és alább való igék is jelentik, arról tanít, hogy nem idegen, hanem született nyelven kellessék imádkozni, a szenteknek közönséges gyülekezetekben. Mert az idegen nyelven való imádkozás, a mint egyéb Isteni szolgálat-is, értelem és éppités s éppület nélkül való; hanem a született nyelven való imádkozás az értelmes és éppülettel való isteni szolgálat.6
 
Visszatérve a 16. századba: Laskai Csókás Péter nem említi az anyanyelvű imádkozást, de Miatyánk-magyarázatának magyar nyelvészeti vonatkozása is van. Húsz nyelven sorolja fel Isten elnevezéseit. A magyart illetően megállapítja: úgy tűnik, az „Isten” szó öt betűből áll, de valójában csak néggyel kellene leírni.7 Az aoristus secundusra hivatkozó fejtegetés értelmezése a nyelvtudomány-történetre tartozik.
 
*
 
Összefoglalva megállapíthatjuk: az imádságszövegek megalkotására vonatkozó megállapításokat keresve az 1530–1580 közti időszak magyar vonatkozású irodalmában, megtalálhatjuk a téma legfontosabb elemeit, összhangban az európai tendenciákkal. Nem jellemző az árnyalt, retorikai fogalmakban gazdag érvelés, bár arra is akad példa.
Az imádság esetében alapvető probléma a lelki átélés és a nyelvi megformálás összefüggése. Kritikatörténeti szempontból különösen fontosak az utóbbira vonatkozó megjegyzések.
Észre kell vennünk az imádság részeinek és fajtáinak a megkülönböztetését, különös tekintettel arra, hogy az egyes esetekben a kérés és a hálaadás szerkezeti egységet (pars) vagy típust (genus, species) jelöl. Az egyes felekezetek a Miatyánk felépítését illetően térnek el egymástól. A katolikusok és a lutheránusok hét, a kálvinisták hat kérésre osztják az Úr imádságát. Szórványosan megjelennek az elocutio és a pronuntiatio körébe tartozó szempontok is. Néhány megjegyzés a magyar nyelvhasználatot is érinti.
A kapcsolódó tudnivalókat Laskai Csókás Péter tárgyalja legrészletesebben Speculum exilii című művében, alkalmazva a világi retorika terminusait is. Mindezeket összevetve mások elszórt megjegyzéseivel, kirajzolódnak a korszak irodalmi gondolkodásának az imádság retorikáját érintő jellemzői.
 
1 Beza 1560, 48.
2 Tarcal–Tordai 1562–63, 325.
3 Kálvin 1545, 88. hasáb.
4 Kálvin 1545/1907, 41.
5 Debreceni 1637, 2r.
6 Komáromi 1651, 1–2. A magyarázott rész: „Quid ergo est? Orabo spiritu, orabo et mente.”
7 Laskai 1581, 745–746.

„Tőlünk telhetőleg művelni és gazdagítani”

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 664 210 5

Jelen kötet a magyar irodalom kritikatörténeti szempontú feldolgozásához kapcsolódik, az 1530-1580 közti időszak vizsgálatával. A régiség irodalmi gondolkodását jelentős részben a trivium három területének - grammatika, retorika, logika - követelményrendszere határozza meg. A külföldi kézikönyvek ismeretének nyomai vagy hazai kiadásaik alapján következtethetünk az európai irányzatok recepciójára. Különösen fontosak a magyar szerzők által szerkesztett, idegenben vagy itthon megjelent kompendiumok. A humanizmus legkiemelkedőbb alakjai mellett tudomást kell vennünk azoknak a szerzőknek hatásáról is, akikről széles körű elterjedtségük és jelentőségük ellenére a hazai szakirodalomban nem sok szó esett. Ezekben az esetekben a források ismertetésére is szükség van, hogy megállapíthassuk: gépies utánközlésről vagy alkotó átdolgozásról beszélhetünk.

A praeceptum-irodalom mellett oda kell figyelnünk azokra a megjegyzésekre is, amelyekből az egyes szerzők szövegalkotásról vallott nézeteiről alkothatunk képet. Leginkább a különböző kötetek ajánlásaiban, előszavaiban bukkanhatunk ilyenekre. Más forrásokban, mint például glosszákban, szójegyzékekben és szótártöredékekben is számos adat árulkodik a nyelvekre, nyelvhasználatra vonatkozó elképzelésekről. A nemzeti nyelvek előtérbe kerülésének európai folyamatához kapcsolódnak az anyanyelvű olvasás és írás kérdései. Mindezek alapján jobban megismerhetjük a korszak nyelvművelő törekvéseit, a magyar nyelvű irodalom alakulásának elméleti hátterét.

Hivatkozás: https://mersz.hu/bartok-tolunk-telhetoleg-muvelni-es-gazdagitani//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave