Bartók István

„Tőlünk telhetőleg művelni és gazdagítani”

Irodalmi gondolkodás Magyarországon 1530–1580 között


2.3.2. „Nám az tiúkis ki vakarna.”

A szóban forgó dialógus latin címe („De cavendis in Schola Corycaeis”) elárulja: arról lesz szó, hogy az iskolában őrizkedni kell a besúgótól. A két kisdiák, Lucas és Marcus beszélgetéséből kiderül: Marcus nem tud latinul, magyarul viszont nem mer megszólalni, mert az „alattomban hallgatók” jelentik bűnét a tanárnak. A fogalom meghatározására is sor kerül:
 
M At Corycaei adsunt.
De az alattomban halgatok ielen vadnak.
K [betűhiba L helyett]: Quos Corycaeos dicis?
Kiket mondaz alattomban halgatoknak?
M Qui clanculum nos signant.
Az kik titkon minket fel iedzenek.1
 
Arra azonban nem derül fény, hogy maga a Corycaeus szó honnan származik. A magyarországi latinságban régente nem lehetett ismeretlen. Baranyai Decsi János Adagiájában magyar megfelelőjével együtt így jelenik meg:
 
Corycaeus auscultavit. Nám az tiúkis ki vakarna.2
 
A magyar mondás itt áttételesen kapcsolódik a Corycaeus ’besúgó’ jelentéséhez. Olyan dologra alkalmazták, amit titokban akarnak tartani, mégis könnyen napvilágra kerülhet. Bizonyság erre Szent-Páli István latin nyelvű magyar nyelvtana (Grammatica Hungarica, Cibinii: Martin Hochmeister, 1795).
 
Ennek függeléke a 283–302. oldalakon az Adagia in M. Transylvaniae Principatu inter Hungaros vigentia; eaque Hungarico Latina, azaz „Az Erdély Nagyfejedelemségben élő magyarok által használt közmondások és szólások magyar–latin gyűjteménye”. Ebben 350 tételben, a feltüntetett változatokat és értelmi megfelelőket is beszámítva, 371 magyar közmondást és szólást találunk latin nyelvű értelmezésekkel.3
 
A kérdéses fordulat itt így olvasható:
 
221. Még valamikor ki vakarja a’ tyuk.
Nullum simulatum potest esse diuturnum.
Nám az tiukis ki vakarna. BD 1,1,10,10.4
 
A mondás legkorábbi ismert megjelenéseként a szöveg modern kiadója, Paczolay Gyula Baranyai Decsi fentebbi helyét idézi.
A 17. századból ismerünk adatot a fogalom használatára kifejezetten iskolai összefüggésben. A sárospataki főiskola 1621. évi törvényei a besúgó által jelentendő vétségek között elsőként említik a magyar beszédet:
 
A corycaeusok a törvény értelmében gondosan és híven őrködnek, hogy kik sértik meg a törvényt és a tisztességet, s följegyzik azok nevét, a kik magyarúl beszélnek, szitkozódnak, otromba dolgokról beszélgetnek, hamisan esküsznek, illetlen dolgot művelnek vagy akarnak, a vizekben engedelem nélkül mosakodnak, fürödnek s hajókáznak, a jégen csúszkálnak és szánkáznak, a szőlőkben és berkekben madarásznak, fára, sziklára, falra, tetőre vagy toronyra másznak. Ha a corycaeus a tettes nevét elmulasztja fölírni, vagy ártatlanúl ír föl valakit, szigorúan bűnhődik.5
 
Hasonló olvasható a korból a debreceni kollégiummal kapcsolatban, ahol
 
a bentlakó cohors studiójának egyik mentora az oeconomus, kinek gondja az ifjak 3 órakor való fölkelése, a világító anyag kímélése, a lárma, veszekedés megszüntetése s a magyar nyelven beszélők (hungarisantes) megbüntetése.6
 
Így volt ez Debrecenben még a 18. század végén is.
 
Még 1775-ben teljesen a latin nyelv tudományosságra törekedtek a professzorok. Latinul adtak elő és a latin nyelv ékesszólás elsajátítása volt a tanítás végczélja. A deákoknak nemcsak az iskola falain belül, hanem azon kivül is latinul kellett társalogni. A kik magyarul beszéltek (hungarisantes), az ifjúság törvényszéke részéről súlyos büntetésnek tették ki magukat.7
 
A Calepinus-szótár 1586-os leideni kiadásában szerepel a Corycaei címszó. A héber, francia, spanyol, olasz, angol, lengyel és német mellett olvasható a magyar értelmezés is: ’Alattomban volo czirkalo, kémélő’. Balázs János említi, hogy a szó Comenius Januájában is előfordul, itt „alattomban járó közköpű a magyar neve a rettegett besúgónak.”8 Szenci Molnár Albert szótárában a Corycaeus jelentése ’Alattomban kémelő, cirkalo, feljegyző’. Pápai Páriz Ferencnél kissé eltérő írásmóddal ’Alattomban kémlő, Tzirkálo’. Innen kerülhetett át ugyanebben a formában Ioan Bobb román görögkatolikus püspök 19. század elején készült román–latin–magyar szótárába.9 Finály Henriknél és az újabb szerkesztésű latin–magyar szótárakban azonban ez a jelentése már nem szerepel. A TESZ magyarázata szerint a közköpű ’kotnyeleskedő, pletykahordó személy’; ’ármánykodó, fondorlatoskodó, kétkulacsos, intrikus személy’.
 
1 Heyden 1527, A7v–A8v.
2 Baranyai Decsi 1598, Chilias I, Centuria I, Decas X, 10. B3r.
3 Paczolay 2002, 1.
4 Szent-Páli 1795/2002, 15.
5 Békefi 1621/1899, 37.
6 Barcza 1896, 454. A „hungarisantes” kifejezésre és előfordulásaira Imre Mihály hívta fel a figyelmemet, ezúton is köszönöm.
7 Barcsa 1907, 78.
8 Balázs J. 1958a, 76.
9 Bobb 1822.

„Tőlünk telhetőleg művelni és gazdagítani”

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 664 210 5

Jelen kötet a magyar irodalom kritikatörténeti szempontú feldolgozásához kapcsolódik, az 1530-1580 közti időszak vizsgálatával. A régiség irodalmi gondolkodását jelentős részben a trivium három területének - grammatika, retorika, logika - követelményrendszere határozza meg. A külföldi kézikönyvek ismeretének nyomai vagy hazai kiadásaik alapján következtethetünk az európai irányzatok recepciójára. Különösen fontosak a magyar szerzők által szerkesztett, idegenben vagy itthon megjelent kompendiumok. A humanizmus legkiemelkedőbb alakjai mellett tudomást kell vennünk azoknak a szerzőknek hatásáról is, akikről széles körű elterjedtségük és jelentőségük ellenére a hazai szakirodalomban nem sok szó esett. Ezekben az esetekben a források ismertetésére is szükség van, hogy megállapíthassuk: gépies utánközlésről vagy alkotó átdolgozásról beszélhetünk.

A praeceptum-irodalom mellett oda kell figyelnünk azokra a megjegyzésekre is, amelyekből az egyes szerzők szövegalkotásról vallott nézeteiről alkothatunk képet. Leginkább a különböző kötetek ajánlásaiban, előszavaiban bukkanhatunk ilyenekre. Más forrásokban, mint például glosszákban, szójegyzékekben és szótártöredékekben is számos adat árulkodik a nyelvekre, nyelvhasználatra vonatkozó elképzelésekről. A nemzeti nyelvek előtérbe kerülésének európai folyamatához kapcsolódnak az anyanyelvű olvasás és írás kérdései. Mindezek alapján jobban megismerhetjük a korszak nyelvművelő törekvéseit, a magyar nyelvű irodalom alakulásának elméleti hátterét.

Hivatkozás: https://mersz.hu/bartok-tolunk-telhetoleg-muvelni-es-gazdagitani//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave