Bartók István

„Tőlünk telhetőleg művelni és gazdagítani”

Irodalmi gondolkodás Magyarországon 1530–1580 között


5.2. Rámista hatások

Amint azt a retorikákról szóló fejezet bevezetésében említettem, a humán tudományok rendszerezésében döntő fordulatot hozott a rámizmus. Ramus logikai rendszere folyamatosan alakult. A mértékadónak tekintett változat létrejöttében nagy szerepe volt barátjának, Omar Talonnak (Audomarus Talaeus). Kommentárjait halála (1562) után Ramus átdolgozta. Vannak, akik ezt az évet tekintik a rámista iskola létrejöttének. A legnagyobb hatást a Ramus halála évében, 1572-ben megjelent kiadás gyakorolta.
A rámista logikának a skolasztika arisztotelizmusával szembeállítható legfőbb jellemzője gyakorlati jellege: célja, hogy hasznos legyen. A szillogizmusok öncélú konstrukciói helyett minden olyan szellemi tevékenység irányítását szolgálja, ami a valóság megismerésére irányul. Ramus sokat merített Ciceróból, amit egyébként már elődei is megtettek, közülük Agricola a legismertebb. Cicero meghatározása szerint a logika „ars bene disserendi” azaz egy tárgyhoz kapcsolódó ismeretek helyes kifejtésének, voltaképpen a téma módszeres feldolgozásának tudománya. Cicero topikájára vezethető vissza már Agricola felosztása: a dialektika két része az inventio és a dispositio. Ugyanígy épül fel Ramus dialektikája. Az inventio az argumentumok, azaz az érveléshez felhasználható jellemző tulajdonságok megtalálását jelenti, amelyek segítségével a tárgy pontosan meghatározható. Ezért nevezik a logikának ezt a részét megtalálónak (inventrix) is. A dispositio az argumentumok célszerű elrendezése, erre támaszkodva lehet ítéletet alkotni, ezért hívják ezt a részt judiciumnak vagy ítéletalkotónak (judicatrix) is. Ez foglalja magába az érvek kapcsolatát, a következtetések rendszerét.
Az artes sermonicales dichotóm felosztását illetően a retorikai irodalommal kapcsolatban már esett szó ennek legkorábbi ismert hazai megjelenéséről Kolozsvári Imre Oratiójában.1 Téglásy Imre Kolozsvári jelentőségét abban látja, hogy
 
már jóval a tulajdonképpeni rámista iskola létrejötte (1562) előtt követi szónoklatával az új, „alkalmazott logikát”.2
 
Ugyancsak volt már szó Zsámboky János Carlo Sigoniónak ajánlott emblémájáról, mely szerint
 
a Retorika eszköztárát alkotja az elocutio és az actio, a Dialektikáét az inventio, [Zsámboky] Horatius-kommentárjában meg azt említi, hogy a dispositio módozatai kapcsán a szónoki hagyományt is lehet követni, noha ennek tudományát a dialektikával foglalkozók (értsd: a rámisták) vallják magukénak.3
 
A világi retorikákkal kapcsolatban már idéztem Zsámboky retorikai és dialektikai összefoglalójából. Az utóbbi diszciplínához kapcsolódó rész bevezetése a korábbi részekhez hasonló tömörséget előlegez:
 
Amit a retorikáról kevéssel ezelőtt megtudtál, ugyanazt most a dialektikáról még rövidebben és nagy általánosságban tudd meg, addig is, amíg az egyes részleteket pontosabban meg nem tanulod.4
 
Ebben a munkában nem ismerhető fel a ramusi felosztás. A logika célja az igazat a hamistól megkülönböztetni (a falso verum separare). Lényege az argumentumok kifejtése, ebben tér el a retorikától. Három része: a fogalmak meghatározása azok felosztásával és axiómákkal (definitio cum divisione & axiomatibus); az érvek és a következtetések forrásának megtalálása (sedes rationum ratiocinandique) és annak kidolgozása, hogy az axiómák mikor és hogyan vezethetnek el a végkövetkeztetéshez (modi, seu axiomata certis quando, at quali modis concludendi). A további részletek tárgyalása során merül fel, hogy a dialektikusok pontossága és szigora (dialecticorum acumen & severitas) különbözik a szónoki szabadságtól (oratorum libertas). A kettő mégsem zárja ki egymást: erre az egyik példa Cicero, aki a Scipio álmában vagy Az istenek természetében a dialektikusok alaposságával jár el. Kerülni kell a szofistákra jellemző fondorlatokat és logikai játékokat (insidias Sophistarum more ludosque).
 
1 Kolozsvári 1552.
2 Téglásy 1988, 156.
3 Uo., 159. Zsámboky rámizmusáról részletesebben: 156–162.
4 „Tu quod in rhetoricis paulo ante breviter accipisti, idem nunc de dialecticis brevius, dum singula rectius condiscas, generatimque accipe.” Zsámboky 1567, B1r.

„Tőlünk telhetőleg művelni és gazdagítani”

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 664 210 5

Jelen kötet a magyar irodalom kritikatörténeti szempontú feldolgozásához kapcsolódik, az 1530-1580 közti időszak vizsgálatával. A régiség irodalmi gondolkodását jelentős részben a trivium három területének - grammatika, retorika, logika - követelményrendszere határozza meg. A külföldi kézikönyvek ismeretének nyomai vagy hazai kiadásaik alapján következtethetünk az európai irányzatok recepciójára. Különösen fontosak a magyar szerzők által szerkesztett, idegenben vagy itthon megjelent kompendiumok. A humanizmus legkiemelkedőbb alakjai mellett tudomást kell vennünk azoknak a szerzőknek hatásáról is, akikről széles körű elterjedtségük és jelentőségük ellenére a hazai szakirodalomban nem sok szó esett. Ezekben az esetekben a források ismertetésére is szükség van, hogy megállapíthassuk: gépies utánközlésről vagy alkotó átdolgozásról beszélhetünk.

A praeceptum-irodalom mellett oda kell figyelnünk azokra a megjegyzésekre is, amelyekből az egyes szerzők szövegalkotásról vallott nézeteiről alkothatunk képet. Leginkább a különböző kötetek ajánlásaiban, előszavaiban bukkanhatunk ilyenekre. Más forrásokban, mint például glosszákban, szójegyzékekben és szótártöredékekben is számos adat árulkodik a nyelvekre, nyelvhasználatra vonatkozó elképzelésekről. A nemzeti nyelvek előtérbe kerülésének európai folyamatához kapcsolódnak az anyanyelvű olvasás és írás kérdései. Mindezek alapján jobban megismerhetjük a korszak nyelvművelő törekvéseit, a magyar nyelvű irodalom alakulásának elméleti hátterét.

Hivatkozás: https://mersz.hu/bartok-tolunk-telhetoleg-muvelni-es-gazdagitani//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave